2018. augusztus 31., péntek

De ki menti meg a lelkemet?!Pt. 11.

Sziasztok!

Milyen gyorsan véget ért a nyár. Legalábbis nekem :/ Nem mondom, hogy annyira klassz volt, de voltak szép pillanatok...És most újra itt vagyok, hoztam a folytatást, az utolsó előtti részt.

Szerző: xxslashxx
Cím: De ki menti meg a lelkemet?!
Korhatár: 18
Szereplők: Bill, Gordon
Műfaj: slash, twincest
Figyelmeztetések:F/F, szexjelenet, trágár beszéd, erőszak
Publikálva: 2010. december 13.

De ki menti meg a lelkemet?!

Eszünk vádolható, a szív törvényen feletti...
Gordon felszegte a fejét és olyan arcot vágott, mint aki nem hallotta jól az előbbieket.
-Hogy mondtad ?
-Elég volt ! Most és mindörökre ! - a hangom kezdett elhalkulni, de tudtam, hogy ha nem tartok ki, minden folytatódik tovább.
Gordon elvigyorodott.
-Azt majd én döntöm el, mikor elég Billie. És hidd el, belőled sosem elég ! - ismét megragadott és magához rántott.
Az arcom közel került az övéhez és láttam rajta, hogy feldühítettem. Beletúrt a hajamba és a nyakamhoz hajolt. Eltoltam magamtól és rákiáltottam.
-Nem hagyom, hogy többet hozzám érj, hogy kihasználj, hogy fájdalmat okozz, hogy megalázz !
A hangom számomra is idegenül és remegve csengett a falak közt. A sírás fojtogatott, szememet égették a könnyek, de nem sírhattam, nem mutathattam hogy gyenge vagyok és főleg nem, hogy rettegek...
Gordon erősen megszorította az egyik karomat, fájdalmasan felnyögtem és próbáltam kiszabadulni, de nem ment. Az arca olyan ismeretlen lett most. Nem a perverz vágyakozás látszott rajta, hanem a düh és az agresszió.
-Mi a franc ütött beléd Bill ? Vesztedet érzed ? - sziszegte indulattól fűtötten és kezemet hátracsavarva visszalökött fekvő helyzetbe.
-Engedj el Gordon ! - kétségbeesve vergődtem, hogy kiszabaduljak, de hiába.Gordon teljes súlyával rám nehezedett.
-Nem mondtam világosan, hogy ha nemet mondasz, otthagyom anyádat ? Azt gondolod viccelek ? Azt hiszed, ez egy kicseszett játék ami akkor ér véget, ha te akarod ? - erőszakosan rángatta tovább a nadrágomat, másik kezével pedig lefogott, hogy ne tudjak mozdulni. Teljesen leizzadtam. A félelem, ettől az ismeretlen viselkedésétől hatalmába kerített. Ujjai durván markoltak belém, még a ruhán keresztül is fájdalmas volt érezni. Forgott velem a világ, fejemben a gondolatok össze-vissza cikáztak és nem tudtam hogyan tovább. Csak feküdtem ott, zihálva, a rémülettől szinte megdermedve.
-Nevetnem kell rajtad Bill. - mondta gúnyosan Gordon és szétfeszítette a lábamat. Felkiáltottam az ijedtségtől és a rám váró fájdalomtól, de Gordon csak vigyorgott elégedetten, aztán rám feküdt. Éreztem magamon a testét és az undort iránta. Te jó ég, hányszor, de hányszor történt meg már, hogy így feküdt rajtam...És én hagytam...Nem ellenkeztem. Féltettem anya lelkét. Ez volt az én áldozatom...Gordon kéjesen zihált a fülembe, ahogy a nyakamat csókolgatta.
A szememet a plafonra szegeztem, mintha árnyakat láttam volna a fehér mennyezeten, de lehet hogy csak a képzeletem játszott.
-Enyém leszel ma is...én gyönyörű szeretőm. - suttogta Gordon. Egyik keze a hasamra került és lassan közeledett az ágyékom felé. Tennem kellett valamit. Suta ösztönök bújkáltak bennem és a félelmem kis időre felengedett. Kihasználva, hogy Gordon izgalmában nem szorított olyan erősen, gyors mozdulatokkal kirántottam egyik lábamat a lábai közül és belerúgtam. Nem tudom pontosan hol találtam el, talán a gyomra táján. Összegörnyedt és lefordult a kanapéról. Én pedig felhúzva a nadrágomat, kifelé rohantam a nappaliból. Ismét elfogott a pánik, mellkasomra nyomás telepedett, kivert a veríték és azt sem tudtam merre menjek. Legokosabb lett volna kirohanni az udvarra, ki az utcára, ott mégsem bánthat.
-Te kis szemétláda ! - üvöltött a nappaliból Gordon és még láttam, ahogy imbolyogva felállt a földről.
A kijárat felé szaladtam, de nagy igyekezetemben elbotlottam a küszöbben.
Homlokom a padlóba ütődött, erős fájdalmat éreztem a szemem környékén és elkezdett vérezni az orrom. Nem volt időm ezzel törődni, megtöröltem pulóverem ujjába és nyögdécselve tápászkodtam fel, de akkor Gordon lépteit hallottam a hátam mögül. És az az ajtó elérhetetlennek látszott már. Gordon hirtelen elkapta a vállam és maga felé fordított.
-Ezt nagyon megbánod ! - fújtatott izzadt képpel és a keze ütésre lendült. Szorosan összecsuktam a szemem és karjaimat védekezően magam elé tartottam, de nem történt semmi. Mikor újra kinyitottam a szemeimet, Gordon tekintetével találtam szembe magam.
-Nem tudsz elfutni ! A játék véget ért Bill. - mondta még. A hangja és az arca ugyanazzá változott, mint régen. Ismét csak a mocskos szándékok voltak jelen a vonásaiban. Reményvesztettnek tűnt a helyzetem, de az előbbi halvány bátorság még mindig ott parázslott belül. Nem engedhettem hogy a helyét átvegye a keserűség és a beletörődés. Már majdnem sikerült kitörnöm, már majdnem sikerült felrúgnom az akadályokat...Apára gondoltam és a barátságos kis lakására, ahol élhetnénk, az egészségügyi iskolára, ahova járhatnék. És Tom jutott ismét eszembe. Csalódott lenne ha azt látná megfutamodok. Azon a szenvedélyes estén mikor az övé lettem, Tom reményt adott nekem. Reményt a változtatásra...
-Igen Gordon, tényleg vége. Mert én elmegyek innen. - szólaltam meg kis idő múlva a falnak dőlve. Az orromból szivárgott a vér, lecsöpögve a ruhámra és a padlóra.
Gordon arcára kiült a döbbenet.
-Miről beszélsz Bill ?
-Apához fogok költözni. És nem jövök vissza. Tehetsz akármit, megüthetsz, zsarolhatsz, itthagyom ezt a házat...
-Anyád sosem engedné, hogy elmenj. - vágott a szavamba idegesen Gordon.
Az arca falfehér lett.
-Nem lesz más választása. Döntöttem. - vontam vállat.
-Akkor most azonnal szakítok anyáddal !- fenyegetőzött Gordon és a falon lévő telefonért nyúlt.
Fáradtan felsóhajtottam.
-És mit mondasz, miért mész el a kényelmes életedből, a törődés és szeretet elől? Inkább én mondom el neki az igazat!
-Nem mered! - rázta a fejét Gordon, de hangja bizonytalanságot tükrözött.
-Igen, én is ezt hittem sokáig magamról. Gyáva voltam és halálosan féltem, hogy beváltod azt, amivel fenyegettél. Bele sem gondoltam, mi van ha mégsem ?! Ha csak mellébeszélsz, kihasználva naivitásomat és hogy erősebb vagy ?! Aztán felnyílt a szemem és ráébredtem, ha nem teszek semmit, nem tudom meg. Valami azt súgja, hogy nem fogsz te innen sehova sem menni Gordon. Mert elmesélek anyának mindent töviről-hegyire.
-Nézz magadra, szánnivaló, labilis személyiség vagy Bill ! Fantáziálsz, zavarosan beszélsz és kiszámíthatatlanul viselkedsz. Anyád egy szavadat sem hinné el ! - szólt közbe Gordon.
-Tévedsz ! Az összes együttlétünket jól az agyamba véstem, minden érintésed itt van rajtam szinte lemoshatatlanul. Mint ahogy emlékszem minden könnyemre, amit miattad ejtettem, minden fájdalmas kiáltásomra és minden csepp vérre. Olyan részletesen beszámolok, hogy anyának nem lesz kétsége, hazudok e vagy sem. És amit tettél bűncselekmény...
-Nem! Nem csinálhatsz ilyet anyáddal, ő jó ember! Én nem gondoltam komolyan, hogy elhagyom. Nem forgathatsz fel mindent, ez képtelenség ! - hebegett zavartan Gordon, a telefonkagylót szorongatva.
Úgy nézett rám, mint egy idegenre, hiszen sosem találkozott még ezzel az énemmel. Ő csak a jó és engedelmes Billt ismerte, és sosem hitte volna, hogy van egy lázadó és kitörni vágyó Bill is. Figyelte a szememet, de csak a magabiztosságot láthatta és hogy nem beszélek a levegőbe, hogy kész vagyok borítani mindent, még akkor is, ha rossz lesz a vége.

- Akaratgyenge voltam, egy báb, aki csak tűrt némán és akit kedved szerint vehettél birtokba, következmények nélkül. Akit megfélemlíthettél a zsarolásoddal, amihez anyát használtad fel. Elhitetted velem, hogy nincs választásom! Te nem tudod, hányszor akartam meghalni...
-Kérlek Bill, ne mondj ilyet, nem viselném el, ha bajod esne! Hiszen te vagy a legszebb dolog, amivel találkoztam életemben ! Olyan hatással vagy rám, mint senki más, de soha nem akartalak bántani! Ugye tudod hogy így van? Szépséges, angyalarcú kisfiú...- Gordon megsimította a hajamat.
Elkaptam a fejem a keze elől.
-Már nem vagyok kisfiú! Megölted a gyermekkort! Csak egy súlyos keresztet cipelek a vállamon, lehet hogy életem végéig. Talán örök magányra és kirekesztettségre kárhoztatva! - ordítottam, ahogy a torkomon kifért és egy forró könnycsepp gördült végig az arcomon vegyülve a vérrel, piros foltként cseppenve a padlóra. Nem akartam sírni, de nem tudtam visszafogni magam. A hónapok alatt átélt szörnyű emlékek felszínre törtek és mindennél erősebben hasítottak belém. Úgy, hogy pokolian fájt.
-Nem veszíthetlek el ! Könyörgöm Bill, ne költözz máshova, nem bírnám ki érzem...te adsz értelmet mindennek ami van! - Gordon hangja elcsuklott és kezéből kiesett a telefon kagylója.
A földre térdelt és sírni kezdett.
-Nem akartam hogy így legyen, nem tehettem ellene, elszédített a szépséged és kifordultam önmagamból ! Én nem akartam rosszat, Bill...Szükségem van rád. Szeretlek ! Mindennél és mindenkinél jobban ! - zokogta megtörten.
Álltam felette és csak csorogtak a könnyeim. Közben meghökkenve néztem Gordont, ahogy tehetetlenül és hangosan sír,  miközben egyre csak azt ismételgeti hogy szeret. De úgy, ahogyan tilos...ahogyan sohasem volna szabad szeretnie. Vak gyűlöletem és haragom akkor sajnálattá szelídült. Sajnálattá, egy beteg ember iránt, akinek minden cselekedetét az érzelmi függősége irányította. Sajnáltam, de nem tudtam megbocsájtok e neki valaha. Lassan letérdeltem Gordon mellé. Kezemet a vállára tettem. Könnyes szemmel pillantott rám.
-Istenem, mit tettem veled. Egy szörnyeteg vagyok. De ugye nem mondod el anyádnak? Megölnéd a vallomásoddal...És engem is ! - szipogott.
-Minden rendben lesz. - suttogtam, majd a telefonhoz mentem. Felvettem a földön heverő kagylót és beütöttem anya számát.
Pár kicsengés után felvette.
-Szia anya ! Bill vagyok ! Légyszíves munka után siess haza, fontos megbeszélni valóm lenne veled. - hadartam üres, érzelem mentes hangon.
Anya elcsodálkozott.
-Bill? De hát mi van veled
? Jól vagy?
-Persze, csak gyere haza, a többit itthon elmondom. - ezzel letettem a telefont.
Aztán elindultam lemosni az arcomat és eltüntetni minden nyomot, ami a délutánra utalt.
Gordon miatt nem aggódtam, nem bánthatott többé. Még hosszú ideig maradt a földön térdelve, kisírt szemekkel.
Számára véget ért valami. Nekem pedig csak most kezdődött el...

folytatása következik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése