A mostani sztori, anno annyira megtetszett egy csajnak, hogy a
történet nagy részét a saját oldalára saját írásként átmásolta, sőt még talán a cím is valami hasonló maradt *-* Amikor meg szólva lett neki, kitörölte az egész
blogját :/
Szerző: xxslashxx
Cím: Álmodj szépeket királyfi!
Korhatár: 18
Szereplők: Bill, Tom, Georg, Gustav, David
Műfaj: slash, twincest
Figyelmeztetések:F/F, szexjelenet,trágár beszéd, szomorú befejezés, szereplő halála
Publikálva: 2010. szeptember 1.
I was alone, Falling free,
Cím: Álmodj szépeket királyfi!
Korhatár: 18
Szereplők: Bill, Tom, Georg, Gustav, David
Műfaj: slash, twincest
Figyelmeztetések:F/F, szexjelenet,trágár beszéd, szomorú befejezés, szereplő halála
Publikálva: 2010. szeptember 1.
I was alone, Falling free,
Trying my best not to forget,
What happened to us,What happened to me,
What happened as I let it slip.
David nagy vesződségek árán végre
kinyitotta a pezsgőt és szétöntötte az öltöző asztalán talált műanyag poharakba,
bár az italból több jutott az asztalra és a ruhájára.Ünnepélyes arccal emelte
meg a poharat.
-És igyunk az újabb sikerünkre!- kiáltotta
vidáman.
A vele szemben ülő négy fiú csak nézett rá
bambán és kelletlenül vettek el egy-egy poharat. Nem volt valami emelkedett a
pillanat.Pedig lett volna okuk örülni, újabb sikeres, telt házas koncerten
voltak túl.A közönség még mindig a nevüket kiabálta a csarnoknál és azt várták
mikor lépnek ki.
-Utálom a langyos pezsgőt…- jegyezte meg
Georg halkan.
-Ne magyarázz már Listing, neked semmi sem
jó! Inkább igyál, ahhoz elég jól értesz. - mondta Tom.
-Maradj kussban légyszi, nem szóltam
hozzád. - csattant fel a basszeros mire David gyorsan közbeavatkozott.
-Befognátok?Épp ünnepelnénk vagy mi a
fasz, erre ti itt estek egymásnak, mint két hülye iskoláslány, szánalmasak
vagytok. - morgott.
-De Tom egy kretén.- vágott pofákat Gustav.
-Neked sem osztottam lapot Schafer, mit
ugatsz bele mindenbe? Inkább a dobolásoddal foglalkoznál,tudniillik sehol sem
vagy, a tudásod...egy fos! Ha én meg Bill...
-Na ezt vártam már, megint ez a"mi
vagyunk a nagyon nagyszerű Kaulitz fivérek..."szöveg!- vágott Tom szavába
Georg.
-Velünk van a legtöbb riport és fotózás,
te meg a dobos haverod pedig csak lestek a falnál. - Tom fölényesen vigyorgott.
-Kicsit unalmasak vagytok, hogy mindig ezt
fújjátok. De tudjátok mit, nem érdekel!- legyintett David. Leült az asztalra,
újabb pohár italt töltött magának és abban merült el.
-Hagyjátok abba fiúk.- kérte halk hangon
Bill. Békíteni akarta az ellentétet és oldani a feszültséget, mert szinte
állandó veszekedésben, egymásra mutogatásban éltek már hetek óta. Talán a gyors
életvitel, a stressz és az emberi ésszel alig felfogható siker volt az oka, de
olyan dolog kezdett megmutatkozni köztük, ami eddig soha.
A széthúzás.
A széthúzás.
David egy ideig erélyesen igyekezett
fellépni, de aztán ő is átment passziv szemlélődőbe és hagyta az egészet a
francba.
-Nahát, megszólalt az isteni Bill, aki
nélkül a nap sem tud felkelni.- csapta le üres poharát az asztalra Gustav.
-Én ilyet nem mondtam...- mentegetőzött
Bill.
-Hagyd már Bill, nem látod tiszta
féltékenyek, fáj nekik az igazság, hogy mi ketten visszük, a prímet ők meg le
vannak sajnálva, de jó magasról.- bökte oldalba Tom ikertestvérét cinkos
mosollyal.
-Tudod ki a féltékeny...Rátok???!- Georg
szeme szikrákat szórt.
-Ezt gondold újra, ha van mivel.- pattant
fel a székéről Gustav és az öltöző ajtaja felé vette az irányt.
-Most meg hova mész?- szólt utána unott
hangon David.
-Az ünneplés részemről befejezve.-mondta
Gustav haraggal a tekintetében és jó hangosan becsapta az ajtót.
-Csatlakozom. - Georg szintén felállt és
Gustav után ment.
David megint kezébe vette a pezsgősüveget,
de ezúttal már nem foglalkozott a poharakkal, az üvegből ivott.
-Idióták. - konstatálta az előbb
történteket.
Bill döbbenettel nézett Tomra, akit nem
túlságosan érdekelt az előbbi kis közjáték, már-már természetesnek vette, sőt
talán élvezte, hogy szíthatja a tüzet.
Órákkal később Bill a szállodai szobájában
az franciaágyon fekve töprengett a dolgaikon. Valami nagyon nem stimmelt az
egésszel, a zenélés, ami évekkel ezelőtt még örömöt okozott nekik most nehéz
kényszer, és az egykoron négy jó barát most négyfelé ült a turnébuszban az
ablakon kifele bámulva szótlanul. A feszültség szikrái ott pattogtak
körülöttük, és elég lett volna egy csúnya nézés, rossz beszólás máris egymásnak
ugranak...Miért jutottak ide?!Tényleg a siker tett tönkre mindent?
Siker...Bill felsóhajtott és maga elé
húzta az ágyon heverő színes zenei magazinokat, jó néhányban címlapon voltak.
Mosolyogtak és fele sem igaz mondatokat nyilatkoztak...Barátság, egymás iránti
tisztelet, együttműködés?!Mind a múlté.
-Hé Bill...- Tom nyitott be a szoba
ajtaján és rögtön le is dobta magát a franciaágyra.
-Tom, szépen megcsináltad a fesztivált a
koncert után...miért jó neked, ha egymásnak ugrasztasz mindenkit?- kérdezte
Bill.
-Á, ez a két barom mindenen felszívja
magát, de én nem hazudtam, ami őket illeti hát volna még min javítaniuk. -
válaszolta Tom fesztelenül, nem érezte igazán hibásnak magát.
-Ez nem igaz, szívüket, lelküket beleadják
ők is a zenélésbe, mi négyen vagyunk a Tokio Hotel, senki sem jobb a másiknál,
és amit mondtál nem volt szép tőled...
-Válthatnánk témát? Nem érdekel Schafer és
Listing vergődése. - vágott Bill szavába Tom.
Bill kis időre elhallgatott.
Bill kis időre elhallgatott.
-És készülsz valahova?- érdeklődött miután
alaposan végigmérte testvérét.
-Aha. David a bárban részegedik. Kérte,
hogy menjünk mi is. Jössz?Vagy itt maradsz és bámulod a négy falat?- Tom a Bill
előtt lévő újságokat kezdte tanulmányozni.Bill látta, hogy ikre szeme megakadt
az egyik nagyméretű fotón.Csak nézte a képet miközben a szájában lévő piercing
karikával játszott.
-Csak fotó. - mondta Bill mert észrevette
hogy Tom tekintete nem mozdul, csak arra az egy képre összpontosít.És a képen
Bill volt. Tökéletesre sminkelve, kifogástalan ruhákban és pazar beállításban.
-De kurva jó fotó. - helyeselt Tom.
-Nem ilyen vagyok a valóságban. Te is
tudod. Ugye Tom?- kérdezte Bill bizonytalanul.Mert a fénykép tényleg csodálatos
volt, de mentes minden érzelemtől, teljesen mesterséges és Bill utálta ezt a
műanyag világot. Pedig David által ebbe volt belekényszerítve.
Tom közönyösen vállat vont.
-Nem érdekel milyen vagy, csak jó szűk
legyél és forró!
-De Tom! -kiáltotta Bill fülig
elvörösödve, mintha nem kettesben lennének a szobában és mintha olyat hallott
volna, ami mélységesen felháborítja!
Az igazság azonban az volt, hogy már hetek
óta fura viszonyt folytattak ikertestvérével, ami semmiképp sem volt
normálisnak nevezhető. Bill még élénken emlékezett, hogy kezdődött. Akkor már
javában folyt a turné, meggyötörtek, kiégettek, testileg is totál kimerültek
voltak. Hiányzott nekik az otthonuk, a család, ezek helyett csak az arcukba
tolt kamerákat, fényképezőgépeket meg rengeteg sikítozó rajongót kaptak és
David is száz százalékot követelt. Az egyik próba után Bill még bennt maradt és
észre sem vette, hogy ráesteledett, Tom jött érte. Valahogy furcsán keserédes
volt mindkettejük hangulata.Bill énekelt még kicsit, amihez Tom gitározott,
elszívtak pár cigarettát, beszélgettek, nevetgéltek vagy éppen szomorkodtak és
nagyon közel voltak egymáshoz. Lelkileg is. Bill már csak arra eszmélt, hogy Tom
vadul csókolta a falhoz nyomva, ami ellen ő egyáltalán nem tiltakozott. Akkor és
még sokáig nem történt köztük semmi komoly, és ami a legérdekesebb, nem is beszéltek nagyon róla. Tom néha tett egy-egy megjegyzést, ha ketten maradtak,
de annyi más egyéb volt amivel törődniük kellett. Bill viszont tudta, hogy
előbb utóbb meg fogják tenni. Az első alkalom emléke örökre emlékezetébe vésődött...egy szállodai szobában történt, Tom sokat ivott, Bill
is elég ittas volt, de nem annyira hogy el tudja engedni magát és hogy
levetkőzze gátlásait.Ikre azonban teljesen felszabadult és Bill szeretett volna
az ő kedvében járni. Engedett hát Tomnak...Az aktus úgy fájt hogy azt hitte
meghal, testvére minden egyes mozdulata úgy hasított belé, mintha kettétépték
volna, annyira hangosan kiáltozott fájdalmában hogy biztos volt benne mindenki
hallja és hamarosan bekopognak. De nem így történt. Nem jött senki és miután
Tom eljutott a csúcsra, szokatlan csend szállta meg a szobát. Bill pedig olyan
üresnek érezte magát, belül még mindig kiáltozott, de már nem a fájdalomtól,
valami más érzés volt benne, amit azóta sem tudott megfogalmazni. Az
együttlétek idővel jobbak lettek, már nem fájtak, égettek olyan nagyon, de
jobbára csak Tom kielégülését szolgálták. Bill mégsem érezte úgy, hogy
kihasználják, jó volt a rohanó életében az a kicsi törődés, az a kevés emberi
közelség, amit azokban a percekben kapott.
-Mi van, valami rosszat mondtam? Ugyan már
Bill...ne legyél álszent...- csóválta a fejét Tom és kezeivel Bill ruháját
kezdte bontogatni.
-Nem Davidhoz igyekeztél a bárba? -
kérdezte Bill és már érezte Tom ajkait a nyakán majd a száján.
-David várhat. Most mást akarok.- mondta
Tom és türelmetlen mozdulatokkal igyekezett mielőbb levetkőztetni Billt, aki
bár még az előbbi beszélgetés hatása alatt volt,de segített Tomnak
megszabadulni a ruháktól.
-Még az ajtót sem zártam be...- suttogta
és nézte, hogy kerülnek a ruhák a földre, hogy lesznek egyre meztelenebbek.
-Hallgass már Bill, folyton félsz
mindentől...- szólt rá Tom és hirtelen mozdulattal hátradöntötte az ágyra, oda
ahol a magazinok voltak szerte-szét. Kiéhezve vetette magát rá Bill testére,
úgy látszott az újságban látott fénykép teljesen feltüzelte és minél előbb meg
akarja szerezni ikrét.Vadul csókolta Billt, olyan szenvedéllyel, hogy az néha
már fájt de Bill nem ellenkezett, hagyta hogy Tom vehemens csókjai lila
foltokat hagyjanak a teste különböző pontjain.
Halkan felszisszent, ahogy Tom az ajkába
harapott és a vér sós ízét érezte a szájában. Tom pedig kéjesen vigyorgott rá
és ugyanezzel az arckifejezéssel törölte le Bill szájáról a vért, majd az ujját
a saját szájához emelte és lenyalta.
-A te véred...az én vérem...- mondta
még.Bill kicsit megszédült. Nem bírta a vért, de sokkal inkább elborzasztotta,
amit Tom művelt. Mintha az együttlétek alkalmával nem is önmaga lenne. És ez
kicsit félelmetes volt Bill számára.De nem volt ideje gondolkodni, sem
megszólalni, mert Tom ajka újból rátapadt, miközben egyik kezével beletúrt a
hajába, másikkal pedig Bill lába közé nyúlt.
-Tom, ez fáj...- nyögött fel fájdalmas
hangon, amikor megérezte magában Tom ujját. Hátrálni próbált, de nem tudott.
-Ha ugrálsz, fájni is fog.Mi lenne ha
nyugton maradnál...- morgott Tom és ügyet sem vetve Bill kétségbeesett
mozgolódására, még mélyebben hatolt bele az ujjával.
Bill ide-oda kapkodta a fejét, a haja már
az arcába került.Beharapta az ajkát, hogy elnyomja a kiáltását, és míg Tom a
nyakát csókolta Bill tekintete az ágyon hagyott kinyitott magazinra,saját
fényképére terelődött, ahol szinte erotikusan mosolyog a fényképezőgép
lencséjébe. A kép körül mindenféle szalagcímek. Olcsó színjáték. Kavarogni
kezdett a gyomra...
-Lazíts már Bill...- suttogta neki Tom és
Bill visszazökkent a realitásba.Tom ott térdelt előtte és simogatta a saját
férfiasságát. Aztán az éjjeliszekrényhez nyúlt és elvette onnan Bill
testápolóját. Bekente vele merev hímtagját. Bill gyomra parányira zsugorodott,
ahogy félig fekvő helyzetben végignézte a jelenetet. Izgatóan hatott rá, amit
látott. Mindenét elborította a forróság.
-Jobb híján ez is megteszi...- mondta Tom
amint észrevette Bill tekintetét. Kicsit elmosolyodott és halvány rózsaszín pír
borította el az arcát.
Bill meg akart szólalni, de nem jött ki
hang a torkán, szerette mikor Tom zavarba jön, olyankor emberibbnek és
sebezhetőbbnek látszott, mint általában.És szerette nézni testvérét ruha
nélkül, számára tökéletes volt. Legszívesebben végigcsókolta volna ikre
testének minden centiméterét, de Tomnak nem volt nagy kedve ilyesmire,
legalábbis úgy látszott, mert odahajolt hozzá és elsimogatta kócos tincseit
majd visszatolta fekvő helyzetbe.Bill tudta mi fog következni. Némán dőlt
vissza a nyirkos ágyneműre. Tom pedig ugyanúgy szó nélkül feküdt ismét rá.
Ezután már nem beszéltek semmit. Tom kis
idő múlva belehatolt, Bill pedig összeszorított szemekkel feküdt alatta. Érezte
az egyre gyorsabb és durvább lökéseket, hallotta Tom zihálását, a saját őrülten
dobogó szívét, csapongó gondolatait amint egyre csak azt diktálják hogy
maradjon nyugton. Az elején mindig nagyon rossz...de ki kell bírnia... A
fájdalom átjárta, a teste többször görcsbe rándult, ahogy Tom a mozgott benne,
ő pedig mindkét kezével markolta a lepedőt.Valahol azt akarta hogy vége legyen,
de ugyanakkor azt is hogy tartson még, addig is örömet okoz Tomnak, a bőrük
összeér, együtt vannak, összetartja őket ez a bűnös titok és hogy szerethet.
Ahogy a fájdalom alábbhagyott, lassan nyitotta fel a szemét, látta ikre arcát.
És gyönyörű volt...Meg akarta érinteni Tomot, elvette a kezeit a lepedőről és
finoman Tom hátára csúsztatta, aztán le a derekára és szorosan ölelte, mialatt
testvére egyre mélyebbre nyomult benne.
-Szeretlek Tom.- mondta neki nagyon
halkan. Szinte már suttogva és biztos volt benne hogy ikertestvére nem hallotta
meg. Ő már nagyon messze járt attól, ahol képek és hangok voltak, nem hallotta
és nem látta Billt. Csak hangosan nyögdécselt, egész testében reszketett és
csípője rettentő gyorsan mozgott. Majd megfeszült és hatalmas lökéssel eljutott
a csúcsra. Aztán levegő után kapkodva dőlt Bill mellé. Mindene izzadtságban
úszott, légzése szabálytalan volt.
-Istenemre esküszöm senkivel nem jó ez
ennyire...- mondta csukott szemmel és hangosan lihegve, ahogy szóhoz jutott.
Arcán nyugalom és kielégülés látszott.Bill csak hallgatott mellette, zavarni
kezdte, hogy nincs rajta ruha, a takarót kezdte keresni, ami az ágy lábánál
kötött ki.Tom kinyitotta a szemét a mozgolódásra.
-Mi van?- kérdezte, aztán megtörölte
homlokát, majd felült.
-Fázom.- felelte Bill és a takaró után
akart nyúlni, de Tom finoman megszorította a kezét.
-Te vagy a....tökéletes drog...-
mosolyodott el és ujjait végighúzta Bill csillag tetoválásán, aztán a köldökén.
Bill megborzongott és a kellemes érintésekre ágyéka lüktetni kezdett. Figyelte
Tom ujjait, ahogy férfiassága felé közelednek. A torka kiszáradt és annyira
akarta, hogy ikre megérintse ott, ő is oda akart eljutni ahova Tom néhány
perccel ezelőtt.Tom ránézett és cinkos villanások voltak a szemében, ahogy
összeakadt a tekintetük. Bill azt várta, hogy újra megcsókolja, de Tom nem tett
semmi ilyet, tenyere, ami az előbb még Bill hímtagja felé tartott, most
megpihent Bill hasánál. Majd hirtelen elhúzódott Billtől és gyorsan öltözködni
kezdett. Bill nem értett semmit, hova siet testvére ennyire.
-Máris mész? - kérdezte és meredten
bámulta, ahogy Tom felkapkodja magára a ruháit.
-Ja. Nem akarom, hogy az a gyökér David
égre-földre keresgéljen, tudod milyen ha bepiál, meg az sem lenne jó ha Schafer
meg Listing bevágtatna előttem és rámászna a jobb groupie csajokra...
-Csakugyan? - Bill fájdalmas képet vágott
és úgy érezte mintha kést döftek volna a hasába.
Tom belebújt kapucnis pulóverébe.
-Képesek rá, de az elsőbbség nekem jár,
hiába pofáznak, százszor jobb vagyok náluk, de hagyjuk. Azt hittem te is jössz.
- jegyezte meg az ajtó felé indulva.
Bill nem mozdult az ágyból, figyelte,
ahogy Tom még belepillant az ajtó melletti hatalmas tükörbe.
-Nem érzem jól magam.- mondta végül és
valóban gyengeség vett rajta erőt, Tom előbbi kijelentésétől teljesen leizzadt,
mindene tiszta víz lett mintha leöntötték volna.
Tom bólintott.
-Okés. Majd kimentelek. Na szia.- és ment
is.
-Tom várj!Maradj! - szólt utána Bill, de
Tom nem hallotta már.
-Tom...- sóhajtott nagyot Bill.
A gyengeség még
jobban hatalmába kerítette, csak Tom közelségét akarta egy percig vagy tíz
percig, bármeddig csak még vele legyen. De ikre már a bár fele tartott, hogy
kötetlenül szórakozzon a rajongókkal, mikor imént még itt feküdt Bill mellett,
hevesen csókolta. Még az illata is itt maradt az ágyban...
És ez mindig így volt. Bill nem tudta mi
ennek az oka. Miért múlik el Tomnál olyan gyorsan a varázs, miért csinálja,
hogy simogatja, felizgatja aztán váratlanul öltözni kezd, miért hagyja csak úgy
itt, és miért van az, hogy Billt minden együttlét után a sírás szorongatja és a
keserűség.
Persze mehetett volna Tommal a bárba, hisz testvére is így gondolta, de Billnek nem volt kedve végignézni, hogy fűzi Tom a naiv lányokat.
Persze mehetett volna Tommal a bárba, hisz testvére is így gondolta, de Billnek nem volt kedve végignézni, hogy fűzi Tom a naiv lányokat.
Felkászálódott az ágyból és elindult
zuhanyozni, lehűteni magát, elmulasztani forrongó érzelmeit, elfojtani
csalódását és tompítani a fájdalmat, ami kezdett elviselhetetlen lenni.
Mostanában egyre gyakrabban fájt mindene. A feje, a szíve, a gyomra, mintha az
egész teste egy nagy fájdalomból állna és ez egy Tommal töltött együttlét után
egyre csak fokozódik. Sokáig állt a rá zúduló víz alatt, a hűvös csempének
dőlve, lehunyt szemekkel...Fantáziája messze szárnyalt, azt képzelte, hogy
gyorsan felöltözik, lerohan a bárba, megkeresi Tomot és nem törődve semmivel,
visszarángatja ide a szobájába. Bezárja az ajtót és ugyanolyan kiéhezve veti rá
magát, mint ahogy Tom szokta. Most ő kezdeményez....És minden jó
lesz...amilyennek lennie kell...
Férfiassága éledezni kezdett a
gondolatoktól, majd éles szúrás hasított Bill szívébe, ami aztán végigcikázott
a mellkasán, annyira hirtelen jött, hogy megszédült és tüdeje minden
levegővételnél perzselt.
-Átkozott fájdalom!- káromkodott Bill és
elzárta a csapot. Kilépett a zuhany alól és hanyagul rángatta vizes testére a
ruháit.Majd gyors léptekkel a szobájába ment és egyik táskájában kezdett el
keresgélni.Rövidesen kezébe is akadt a fájdalomcsillapítós üveg. A bárpulthoz
ment miközben kinyitni igyekezett az üvegcsét, a keze remegett, a hajából a víz
rendületlenül csepegett mindenfelé, szinte nem is látta mit csinál.
-Francba! - suttogott maga elé, mikor a
túl nagy lendület hevében a gyógyszeres üveg kupakja elrepült és a fehér
pirulák mindenfele szétgurultak a szőnyegen. Bill félresöpörte a haját az
arcából és letérdelve szedegette fel a gyógyszereket. Miután nagy részét
megtalálta, felkapaszkodott a pulthoz és az első üveg italt ami keze
ügyébe került, felbontotta. Nagyokat kortyolt belőle, majd undorodva tolta el a
szájától. Whisky...Majdnem elhányta magát. Amúgy sem lenne tanácsos
fájdalomcsillapítókat alkohollal keverni. A feje megint lüktetni kezdett.
Kinyitotta a markát és nézte a kezében lévő gyógyszereket...Nem szabad
dohányozni...nem szabad inni...nem szabad kábítószerezni...és nem szabad az
ikertestvérével szexelni...Ez mind-mind önbecsapás, súlyos dolgok...egy kis
időnyi jó...aztán zuhanás a pokolba...
Szájához emelt egy szem gyógyszert és
bevette.Keserű volt, gyorsan ivott rá egy kortyot, de ettől még rosszabb lett.
Minden nap ez a fájdalom a sorsa hol
ilyen, hol olyan alakban. A külsőségek nem ezt tükrözték, de Bill úgy élt meg
minden napot, hogy újabb huszonnégy nyomorúságos óra, ami másnap ismétlődik.
Fontos volt neki a rajongók szeretete, a nagyszerű lemezeladási statisztikák, a
telt házas koncertek, de úgy érezte, ha lemegy a színpadról, ha magára zárja a
hotelszoba ajtaját, ha befejez egy interjút és a kamera már nem veszi, ő nem
egy rocksztár. Mint akárki más, tele van kétségekkel és kérdésekkel, éhesen a
szeretetre. Az átlagos énje viszont senkit sem érdekelt. Sodródott az árral és
lelkében hangosan ordítozott, válaszokat keresve, de mindhiába, mert soha nem
vette észre senki...
Hetekkel ezelőtt azonban azt hitte Tom
meghallotta segélykiáltását. Mikor a próbateremben testvére forró ajka az övét
érintette ezt érezte....Hogy nem lesz egyedül...Hogy a kétségbeesése nem volt
hiábavaló, Tom végre magához emeli, és a szívénél tartja, melegíti Bill kihűlt
lelkét. És új tüzet éleszt benne.
Minden egyes alkalommal, amikor neki adta
magát így hitte. Kapaszkodott az illúzióiba. De a szíve túl gyenge, hogy
beismerje, nem jelent többet Tomnak izgalmas szexuális kihívásnál, egy bűnös
élménynél. Míg ő rendületlenül hitt Tomban, talán testvérének fele ennyit nem
jelentett ez egész. Csak egy ikont látott benne, aki a címlapokon, sminkelve és
divatos ruhákba bújtatva szerepet játszik. Hiszen ez a kép izgatta fel Tomot
most is, nem Bill igazi arca érdekelte. Az talán soha senkit nem érdekelt
igazán. Bill szíve megtelt haraggal és gyűlölettel mindenki iránt.A tenyerébe
pillantott, majd gondolkodás nélkül szájába vette az összes tablettát.
Iszonyúan keserű ízt érzett ismét majd az italét, amit ráivott. Könnyes lett a
szeme és magától is elcsodálkozva, mégis diadalittasan nézett az italos üvegre.
A gyógyszerek elég hamar megtették a
hatásukat, Bill már nem érzett fájdalmat, csak a lelke sajgott, de arra nem
volt tabletta. Feküdt a szőnyegen a bárpult mellett és mintha Tom hangját
hallotta volna, a bőrén mintha Tom ujjai simítottak volna végig. De tudta, hogy
ez csak vízió. Délibáb. Az eltompított idegek játéka. Hívhatott volna
segítséget, mégsem nyúlt a telefon után.
Hevert ott magatehetetlenül és gondolatai
lustán kavarogtak a fejében, mintha filmet nézne és nem a saját életét látná.
Kegyetlenül hiányozni kezdett neki édesanyja, aki annyi törődést adott neki
élete során. Emlékezett a régi, forró kakaó illatú, barátságos estékre, mikor
anyja ott ült az ágya mellett, mesélt neki és elalvás előtt betakargatta.
-Álmodj szépeket királyfi! - mondta
határtalan szeretettel a hangjában és lekapcsolta a lámpát.
-Anya...- nyögte Bill és felült. A fejébe
hirtelen szállt a vér, szédülni kezdett és visszahanyatlott a padlóra.
-Anya...miért kellett ennek így történnie?
- kérdezte hangosan és meleg könnyek áztatták az arcát.
De választ nem adhatott senki. Egyedül
volt a szobában. Egyedül egy ismeretlen városban. Egyedül, mint általában. A
szemei le-lecsukódtak.A valóság kezdett összemosódni a képzetekkel és
eljuttatta Billt oda ahova valójában soha nem érne. Tom szívébe. Megérintheti a
lelkét, ajkait szomjasan teheti ikre ajkaira, Tom minden csókját viszonozza
majd és szeretni fogja. Önmagáért.
Bill már nem is sírt, halvány mosoly
suhant át az ajkán. Milyen csodálatos álomkép! És milyen jó lesz megpihenni!
Hisz ez az egész élet olyan, mint egy jól sikerült koncert, ami után, ha üres
lesz a színpad, kihunynak a reflektorok fényei, kiürül a nézőtér, hazamennek a
rajongók, elcsendesül, elsötétedik minden. Bill elnevette magát a felismeréstől,
aztán szemhéjai elnehezedtek, szemei lehunyva maradtak, szempillái sem
rezdültek már. Légzése alig hallható lett, mellkasa is csak kissé emelkedett és
egyre szabálytalanabbul, a vér lassan keringett ereiben.
Aludni fog. És álmodni...Ez az álma
pihentetőbb lesz, mint valaha...