2017. február 27., hétfő

Álmodj szépeket királyfi!

A mostani sztori, anno annyira megtetszett egy csajnak, hogy a történet nagy részét a saját oldalára saját írásként átmásolta, sőt még talán a cím is valami hasonló maradt *-* Amikor meg szólva lett neki, kitörölte az egész blogját :/

Szerző:      xxslashxx
Cím:          Álmodj szépeket királyfi!
Korhatár:    18
Szereplők:  Bill, Tom, Georg, Gustav, David
Műfaj:         slash, twincest
Figyelmeztetések:F/F, szexjelenet,trágár beszéd, szomorú befejezés, szereplő halála
Publikálva:  2010. szeptember 1.

I was alone, Falling free,
Trying my best not to forget,
What happened to us,What happened to me,
What happened as I let it slip.
David nagy vesződségek árán végre kinyitotta a pezsgőt és szétöntötte az öltöző asztalán talált műanyag poharakba, bár az italból több jutott az asztalra és a ruhájára.Ünnepélyes arccal emelte meg a poharat.
-És igyunk az újabb sikerünkre!- kiáltotta vidáman.
A vele szemben ülő négy fiú csak nézett rá bambán és kelletlenül vettek el egy-egy poharat. Nem volt valami emelkedett a pillanat.Pedig lett volna okuk örülni, újabb sikeres, telt házas koncerten voltak túl.A közönség még mindig a nevüket kiabálta a csarnoknál és azt várták mikor lépnek ki.
-Utálom a langyos pezsgőt…- jegyezte meg Georg halkan.
-Ne magyarázz már Listing, neked semmi sem jó! Inkább igyál, ahhoz elég jól értesz. - mondta Tom.
-Maradj kussban légyszi, nem szóltam hozzád. - csattant fel a basszeros mire David gyorsan közbeavatkozott.
-Befognátok?Épp ünnepelnénk vagy mi a fasz, erre ti itt estek egymásnak, mint két hülye iskoláslány, szánalmasak vagytok. - morgott.
-De Tom egy kretén.- vágott pofákat Gustav.
-Neked sem osztottam lapot Schafer, mit ugatsz bele mindenbe? Inkább a dobolásoddal foglalkoznál,tudniillik sehol sem vagy, a tudásod...egy fos! Ha én meg Bill...
-Na ezt vártam már, megint ez a"mi vagyunk a nagyon nagyszerű Kaulitz fivérek..."szöveg!- vágott Tom szavába Georg.
-Velünk van a legtöbb riport és fotózás, te meg a dobos haverod pedig csak lestek a falnál. - Tom fölényesen vigyorgott.
-Kicsit unalmasak vagytok, hogy mindig ezt fújjátok. De tudjátok mit, nem érdekel!- legyintett David. Leült az asztalra, újabb pohár italt töltött magának és abban merült el.
-Hagyjátok abba fiúk.- kérte halk hangon Bill. Békíteni akarta az ellentétet és oldani a feszültséget, mert szinte állandó veszekedésben, egymásra mutogatásban éltek már hetek óta. Talán a gyors életvitel, a stressz és az emberi ésszel alig felfogható siker volt az oka, de olyan dolog kezdett megmutatkozni köztük, ami eddig soha.
A széthúzás.
David egy ideig erélyesen igyekezett fellépni, de aztán ő is átment passziv szemlélődőbe és hagyta az egészet a francba.
-Nahát, megszólalt az isteni Bill, aki nélkül a nap sem tud felkelni.- csapta le üres poharát az asztalra Gustav.
-Én ilyet nem mondtam...- mentegetőzött Bill.
-Hagyd már Bill, nem látod tiszta féltékenyek, fáj nekik az igazság, hogy mi ketten visszük, a prímet ők meg le vannak sajnálva, de jó magasról.- bökte oldalba Tom ikertestvérét cinkos mosollyal.
-Tudod ki a féltékeny...Rátok???!- Georg szeme szikrákat szórt.
-Ezt gondold újra, ha van mivel.- pattant fel a székéről Gustav és az öltöző ajtaja felé vette az irányt.
-Most meg hova mész?- szólt utána unott hangon David.
-Az ünneplés részemről befejezve.-mondta Gustav haraggal a tekintetében és jó hangosan becsapta az ajtót.
-Csatlakozom. - Georg szintén felállt és Gustav után ment.
David megint kezébe vette a pezsgősüveget, de ezúttal már nem foglalkozott a poharakkal, az üvegből ivott.
-Idióták. - konstatálta az előbb történteket.
Bill döbbenettel nézett Tomra, akit nem túlságosan érdekelt az előbbi kis közjáték, már-már természetesnek vette, sőt talán élvezte, hogy szíthatja a tüzet.
Órákkal később Bill a szállodai szobájában az franciaágyon fekve töprengett a dolgaikon. Valami nagyon nem stimmelt az egésszel, a zenélés, ami évekkel ezelőtt még örömöt okozott nekik most nehéz kényszer, és az egykoron négy jó barát most négyfelé ült a turnébuszban az ablakon kifele bámulva szótlanul. A feszültség szikrái ott pattogtak körülöttük, és elég lett volna egy csúnya nézés, rossz beszólás máris egymásnak ugranak...Miért jutottak ide?!Tényleg a siker tett tönkre mindent?
Siker...Bill felsóhajtott és maga elé húzta az ágyon heverő színes zenei magazinokat, jó néhányban címlapon voltak. Mosolyogtak és fele sem igaz mondatokat nyilatkoztak...Barátság, egymás iránti tisztelet, együttműködés?!Mind a múlté.
-Hé Bill...- Tom nyitott be a szoba ajtaján és rögtön le is dobta magát a franciaágyra.
-Tom, szépen megcsináltad a fesztivált a koncert után...miért jó neked, ha egymásnak ugrasztasz mindenkit?- kérdezte Bill.
-Á, ez a két barom mindenen felszívja magát, de én nem hazudtam, ami őket illeti hát volna még min javítaniuk. - válaszolta Tom fesztelenül, nem érezte igazán hibásnak magát.
-Ez nem igaz, szívüket, lelküket beleadják ők is a zenélésbe, mi négyen vagyunk a Tokio Hotel, senki sem jobb a másiknál, és amit mondtál nem volt szép tőled...
-Válthatnánk témát? Nem érdekel Schafer és Listing vergődése. - vágott Bill szavába Tom.
Bill kis időre elhallgatott.
-És készülsz valahova?- érdeklődött miután alaposan végigmérte testvérét.
-Aha. David a bárban részegedik. Kérte, hogy menjünk mi is. Jössz?Vagy itt maradsz és bámulod a négy falat?- Tom a Bill előtt lévő újságokat kezdte tanulmányozni.Bill látta, hogy ikre szeme megakadt az egyik nagyméretű fotón.Csak nézte a képet miközben a szájában lévő piercing karikával játszott.
-Csak fotó. - mondta Bill mert észrevette hogy Tom tekintete nem mozdul, csak arra az egy képre összpontosít.És a képen Bill volt. Tökéletesre sminkelve, kifogástalan ruhákban és pazar beállításban.
-De kurva jó fotó. - helyeselt Tom.
-Nem ilyen vagyok a valóságban. Te is tudod. Ugye Tom?- kérdezte Bill bizonytalanul.Mert a fénykép tényleg csodálatos volt, de mentes minden érzelemtől, teljesen mesterséges és Bill utálta ezt a műanyag világot. Pedig David által ebbe volt belekényszerítve.
Tom közönyösen vállat vont.
-Nem érdekel milyen vagy, csak jó szűk legyél és forró!
-De Tom! -kiáltotta Bill fülig elvörösödve, mintha nem kettesben lennének a szobában és mintha olyat hallott volna, ami mélységesen felháborítja!
Az igazság azonban az volt, hogy már hetek óta fura viszonyt folytattak ikertestvérével, ami semmiképp sem volt normálisnak nevezhető. Bill még élénken emlékezett, hogy kezdődött. Akkor már javában folyt a turné, meggyötörtek, kiégettek, testileg is totál kimerültek voltak. Hiányzott nekik az otthonuk, a család, ezek helyett csak az arcukba tolt kamerákat, fényképezőgépeket meg rengeteg sikítozó rajongót kaptak és David is száz százalékot követelt. Az egyik próba után Bill még bennt maradt és észre sem vette, hogy ráesteledett, Tom jött érte. Valahogy furcsán keserédes volt mindkettejük hangulata.Bill énekelt még kicsit, amihez Tom gitározott, elszívtak pár cigarettát, beszélgettek, nevetgéltek vagy éppen szomorkodtak és nagyon közel voltak egymáshoz. Lelkileg is. Bill már csak arra eszmélt, hogy Tom vadul csókolta a falhoz nyomva, ami ellen ő egyáltalán nem tiltakozott. Akkor és még sokáig nem történt köztük semmi komoly, és ami a legérdekesebb, nem is beszéltek nagyon róla. Tom néha tett egy-egy megjegyzést, ha ketten maradtak, de annyi más egyéb volt amivel törődniük kellett. Bill viszont tudta, hogy előbb utóbb meg fogják tenni. Az első alkalom emléke örökre emlékezetébe vésődött...egy szállodai szobában történt, Tom sokat ivott, Bill is elég ittas volt, de nem annyira hogy el tudja engedni magát és hogy levetkőzze gátlásait.Ikre azonban teljesen felszabadult és Bill szeretett volna az ő kedvében járni. Engedett hát Tomnak...Az aktus úgy fájt hogy azt hitte meghal, testvére minden egyes mozdulata úgy hasított belé, mintha kettétépték volna, annyira hangosan kiáltozott fájdalmában hogy biztos volt benne mindenki hallja és hamarosan bekopognak. De nem így történt. Nem jött senki és miután Tom eljutott a csúcsra, szokatlan csend szállta meg a szobát. Bill pedig olyan üresnek érezte magát, belül még mindig kiáltozott, de már nem a fájdalomtól, valami más érzés volt benne, amit azóta sem tudott megfogalmazni. Az együttlétek idővel jobbak lettek, már nem fájtak, égettek olyan nagyon, de jobbára csak Tom kielégülését szolgálták. Bill mégsem érezte úgy, hogy kihasználják, jó volt a rohanó életében az a kicsi törődés, az a kevés emberi közelség, amit azokban a percekben kapott.
-Mi van, valami rosszat mondtam? Ugyan már Bill...ne legyél álszent...- csóválta a fejét Tom és kezeivel Bill ruháját kezdte bontogatni.
-Nem Davidhoz igyekeztél a bárba? - kérdezte Bill és már érezte Tom ajkait a nyakán majd a száján.
-David várhat. Most mást akarok.- mondta Tom és türelmetlen mozdulatokkal igyekezett mielőbb levetkőztetni Billt, aki bár még az előbbi beszélgetés hatása alatt volt,de segített Tomnak megszabadulni a ruháktól.
-Még az ajtót sem zártam be...- suttogta és nézte, hogy kerülnek a ruhák a földre, hogy lesznek egyre meztelenebbek.
-Hallgass már Bill, folyton félsz mindentől...- szólt rá Tom és hirtelen mozdulattal hátradöntötte az ágyra, oda ahol a magazinok voltak szerte-szét. Kiéhezve vetette magát rá Bill testére, úgy látszott az újságban látott fénykép teljesen feltüzelte és minél előbb meg akarja szerezni ikrét.Vadul csókolta Billt, olyan szenvedéllyel, hogy az néha már fájt de Bill nem ellenkezett, hagyta hogy Tom vehemens csókjai lila foltokat hagyjanak a teste különböző pontjain.
Halkan felszisszent, ahogy Tom az ajkába harapott és a vér sós ízét érezte a szájában. Tom pedig kéjesen vigyorgott rá és ugyanezzel az arckifejezéssel törölte le Bill szájáról a vért, majd az ujját a saját szájához emelte és lenyalta.
-A te véred...az én vérem...- mondta még.Bill kicsit megszédült. Nem bírta a vért, de sokkal inkább elborzasztotta, amit Tom művelt. Mintha az együttlétek alkalmával nem is önmaga lenne. És ez kicsit félelmetes volt Bill számára.De nem volt ideje gondolkodni, sem megszólalni, mert Tom ajka újból rátapadt, miközben egyik kezével beletúrt a hajába, másikkal pedig Bill lába közé nyúlt.
-Tom, ez fáj...- nyögött fel fájdalmas hangon, amikor megérezte magában Tom ujját. Hátrálni próbált, de nem tudott.
-Ha ugrálsz, fájni is fog.Mi lenne ha nyugton maradnál...- morgott Tom és ügyet sem vetve Bill kétségbeesett mozgolódására, még mélyebben hatolt bele az ujjával.
Bill ide-oda kapkodta a fejét, a haja már az arcába került.Beharapta az ajkát, hogy elnyomja a kiáltását, és míg Tom a nyakát csókolta Bill tekintete az ágyon hagyott kinyitott magazinra,saját fényképére terelődött, ahol szinte erotikusan mosolyog a fényképezőgép lencséjébe. A kép körül mindenféle szalagcímek. Olcsó színjáték. Kavarogni kezdett a gyomra...
-Lazíts már Bill...- suttogta neki Tom és Bill visszazökkent a realitásba.Tom ott térdelt előtte és simogatta a saját férfiasságát. Aztán az éjjeliszekrényhez nyúlt és elvette onnan Bill testápolóját. Bekente vele merev hímtagját. Bill gyomra parányira zsugorodott, ahogy félig fekvő helyzetben végignézte a jelenetet. Izgatóan hatott rá, amit látott. Mindenét elborította a forróság.
-Jobb híján ez is megteszi...- mondta Tom amint észrevette Bill tekintetét. Kicsit elmosolyodott és halvány rózsaszín pír borította el az arcát.
Bill meg akart szólalni, de nem jött ki hang a torkán, szerette mikor Tom zavarba jön, olyankor emberibbnek és sebezhetőbbnek látszott, mint általában.És szerette nézni testvérét ruha nélkül, számára tökéletes volt. Legszívesebben végigcsókolta volna ikre testének minden centiméterét, de Tomnak nem volt nagy kedve ilyesmire, legalábbis úgy látszott, mert odahajolt hozzá és elsimogatta kócos tincseit majd visszatolta fekvő helyzetbe.Bill tudta mi fog következni. Némán dőlt vissza a nyirkos ágyneműre. Tom pedig ugyanúgy szó nélkül feküdt ismét rá.
Ezután már nem beszéltek semmit. Tom kis idő múlva belehatolt, Bill pedig összeszorított szemekkel feküdt alatta. Érezte az egyre gyorsabb és durvább lökéseket, hallotta Tom zihálását, a saját őrülten dobogó szívét, csapongó gondolatait amint egyre csak azt diktálják hogy maradjon nyugton. Az elején mindig nagyon rossz...de ki kell bírnia... A fájdalom átjárta, a teste többször görcsbe rándult, ahogy Tom a mozgott benne, ő pedig mindkét kezével markolta a lepedőt.Valahol azt akarta hogy vége legyen, de ugyanakkor azt is hogy tartson még, addig is örömet okoz Tomnak, a bőrük összeér, együtt vannak, összetartja őket ez a bűnös titok és hogy szerethet. Ahogy a fájdalom alábbhagyott, lassan nyitotta fel a szemét, látta ikre arcát. És gyönyörű volt...Meg akarta érinteni Tomot, elvette a kezeit a lepedőről és finoman Tom hátára csúsztatta, aztán le a derekára és szorosan ölelte, mialatt testvére egyre mélyebbre nyomult benne.
-Szeretlek Tom.- mondta neki nagyon halkan. Szinte már suttogva és biztos volt benne hogy ikertestvére nem hallotta meg. Ő már nagyon messze járt attól, ahol képek és hangok voltak, nem hallotta és nem látta Billt. Csak hangosan nyögdécselt, egész testében reszketett és csípője rettentő gyorsan mozgott. Majd megfeszült és hatalmas lökéssel eljutott a csúcsra. Aztán levegő után kapkodva dőlt Bill mellé. Mindene izzadtságban úszott, légzése szabálytalan volt.
-Istenemre esküszöm senkivel nem jó ez ennyire...- mondta csukott szemmel és hangosan lihegve, ahogy szóhoz jutott. Arcán nyugalom és kielégülés látszott.Bill csak hallgatott mellette, zavarni kezdte, hogy nincs rajta ruha, a takarót kezdte keresni, ami az ágy lábánál kötött ki.Tom kinyitotta a szemét a mozgolódásra.
-Mi van?- kérdezte, aztán megtörölte homlokát, majd felült.
-Fázom.- felelte Bill és a takaró után akart nyúlni, de Tom finoman megszorította a kezét.
-Te vagy a....tökéletes drog...- mosolyodott el és ujjait végighúzta Bill csillag tetoválásán, aztán a köldökén. Bill megborzongott és a kellemes érintésekre ágyéka lüktetni kezdett. Figyelte Tom ujjait, ahogy férfiassága felé közelednek. A torka kiszáradt és annyira akarta, hogy ikre megérintse ott, ő is oda akart eljutni ahova Tom néhány perccel ezelőtt.Tom ránézett és cinkos villanások voltak a szemében, ahogy összeakadt a tekintetük. Bill azt várta, hogy újra megcsókolja, de Tom nem tett semmi ilyet, tenyere, ami az előbb még Bill hímtagja felé tartott, most megpihent Bill hasánál. Majd hirtelen elhúzódott Billtől és gyorsan öltözködni kezdett. Bill nem értett semmit, hova siet testvére ennyire.
-Máris mész? - kérdezte és meredten bámulta, ahogy Tom felkapkodja magára a ruháit.
-Ja. Nem akarom, hogy az a gyökér David égre-földre keresgéljen, tudod milyen ha bepiál, meg az sem lenne jó ha Schafer meg Listing bevágtatna előttem és rámászna a jobb groupie csajokra...
-Csakugyan? - Bill fájdalmas képet vágott és úgy érezte mintha kést döftek volna a hasába.
Tom belebújt kapucnis pulóverébe.
-Képesek rá, de az elsőbbség nekem jár, hiába pofáznak, százszor jobb vagyok náluk, de hagyjuk. Azt hittem te is jössz. - jegyezte meg az ajtó felé indulva.
Bill nem mozdult az ágyból, figyelte, ahogy Tom még belepillant az ajtó melletti hatalmas tükörbe.
-Nem érzem jól magam.- mondta végül és valóban gyengeség vett rajta erőt, Tom előbbi kijelentésétől teljesen leizzadt, mindene tiszta víz lett mintha leöntötték volna.
Tom bólintott.
-Okés. Majd kimentelek. Na szia.- és ment is.
-Tom várj!Maradj! - szólt utána Bill, de Tom nem hallotta már.
-Tom...- sóhajtott nagyot Bill. 

A gyengeség még jobban hatalmába kerítette, csak Tom közelségét akarta egy percig vagy tíz percig, bármeddig csak még vele legyen. De ikre már a bár fele tartott, hogy kötetlenül szórakozzon a rajongókkal, mikor imént még itt feküdt Bill mellett, hevesen csókolta. Még az illata is itt maradt az ágyban...
És ez mindig így volt. Bill nem tudta mi ennek az oka. Miért múlik el Tomnál olyan gyorsan a varázs, miért csinálja, hogy simogatja, felizgatja aztán váratlanul öltözni kezd, miért hagyja csak úgy itt, és miért van az, hogy Billt minden együttlét után a sírás szorongatja és a keserűség.
Persze mehetett volna Tommal a bárba, hisz testvére is így gondolta, de Billnek nem volt kedve végignézni, hogy fűzi Tom a naiv lányokat.
Felkászálódott az ágyból és elindult zuhanyozni, lehűteni magát, elmulasztani forrongó érzelmeit, elfojtani csalódását és tompítani a fájdalmat, ami kezdett elviselhetetlen lenni. Mostanában egyre gyakrabban fájt mindene. A feje, a szíve, a gyomra, mintha az egész teste egy nagy fájdalomból állna és ez egy Tommal töltött együttlét után egyre csak fokozódik. Sokáig állt a rá zúduló víz alatt, a hűvös csempének dőlve, lehunyt szemekkel...Fantáziája messze szárnyalt, azt képzelte, hogy gyorsan felöltözik, lerohan a bárba, megkeresi Tomot és nem törődve semmivel, visszarángatja ide a szobájába. Bezárja az ajtót és ugyanolyan kiéhezve veti rá magát, mint ahogy Tom szokta. Most ő kezdeményez....És minden jó lesz...amilyennek lennie kell...
Férfiassága éledezni kezdett a gondolatoktól, majd éles szúrás hasított Bill szívébe, ami aztán végigcikázott a mellkasán, annyira hirtelen jött, hogy megszédült és tüdeje minden levegővételnél perzselt.
-Átkozott fájdalom!- káromkodott Bill és elzárta a csapot. Kilépett a zuhany alól és hanyagul rángatta vizes testére a ruháit.Majd gyors léptekkel a szobájába ment és egyik táskájában kezdett el keresgélni.Rövidesen kezébe is akadt a fájdalomcsillapítós üveg. A bárpulthoz ment miközben kinyitni igyekezett az üvegcsét, a keze remegett, a hajából a víz rendületlenül csepegett mindenfelé, szinte nem is látta mit csinál.
-Francba! - suttogott maga elé, mikor a túl nagy lendület hevében a gyógyszeres üveg kupakja elrepült és a fehér pirulák mindenfele szétgurultak a szőnyegen. Bill félresöpörte a haját az arcából és letérdelve szedegette fel a gyógyszereket. Miután nagy részét megtalálta,  felkapaszkodott a pulthoz és az első üveg italt ami keze ügyébe került, felbontotta. Nagyokat kortyolt belőle, majd undorodva tolta el a szájától. Whisky...Majdnem elhányta magát. Amúgy sem lenne tanácsos fájdalomcsillapítókat alkohollal keverni. A feje megint lüktetni kezdett. Kinyitotta a markát és nézte a kezében lévő gyógyszereket...Nem szabad dohányozni...nem szabad inni...nem szabad kábítószerezni...és nem szabad az ikertestvérével szexelni...Ez mind-mind önbecsapás, súlyos dolgok...egy kis időnyi jó...aztán zuhanás a pokolba...
Szájához emelt egy szem gyógyszert és bevette.Keserű volt, gyorsan ivott rá egy kortyot, de ettől még rosszabb lett.
Minden nap ez a fájdalom a sorsa hol ilyen, hol olyan alakban. A külsőségek nem ezt tükrözték, de Bill úgy élt meg minden napot, hogy újabb huszonnégy nyomorúságos óra, ami másnap ismétlődik. Fontos volt neki a rajongók szeretete, a nagyszerű lemezeladási statisztikák, a telt házas koncertek, de úgy érezte, ha lemegy a színpadról, ha magára zárja a hotelszoba ajtaját, ha befejez egy interjút és a kamera már nem veszi, ő nem egy rocksztár. Mint akárki más, tele van kétségekkel és kérdésekkel, éhesen a szeretetre. Az átlagos énje viszont senkit sem érdekelt. Sodródott az árral és lelkében hangosan ordítozott, válaszokat keresve, de mindhiába, mert soha nem vette észre senki...
Hetekkel ezelőtt azonban azt hitte Tom meghallotta segélykiáltását. Mikor a próbateremben testvére forró ajka az övét érintette ezt érezte....Hogy nem lesz egyedül...Hogy a kétségbeesése nem volt hiábavaló, Tom végre magához emeli, és a szívénél tartja, melegíti Bill kihűlt lelkét. És új tüzet éleszt benne.
Minden egyes alkalommal, amikor neki adta magát így hitte. Kapaszkodott az illúzióiba. De a szíve túl gyenge, hogy beismerje, nem jelent többet Tomnak izgalmas szexuális kihívásnál, egy bűnös élménynél. Míg ő rendületlenül hitt Tomban, talán testvérének fele ennyit nem jelentett ez egész. Csak egy ikont látott benne, aki a címlapokon, sminkelve és divatos ruhákba bújtatva szerepet játszik. Hiszen ez a kép izgatta fel Tomot most is, nem Bill igazi arca érdekelte. Az talán soha senkit nem érdekelt igazán. Bill szíve megtelt haraggal és gyűlölettel mindenki iránt.A tenyerébe pillantott, majd gondolkodás nélkül szájába vette az összes tablettát. Iszonyúan keserű ízt érzett ismét majd az italét, amit ráivott. Könnyes lett a szeme és magától is elcsodálkozva, mégis diadalittasan nézett az italos üvegre.
A gyógyszerek elég hamar megtették a hatásukat, Bill már nem érzett fájdalmat, csak a lelke sajgott, de arra nem volt tabletta. Feküdt a szőnyegen a bárpult mellett és mintha Tom hangját hallotta volna, a bőrén mintha Tom ujjai simítottak volna végig. De tudta, hogy ez csak vízió. Délibáb. Az eltompított idegek játéka. Hívhatott volna segítséget, mégsem nyúlt a telefon után.
Hevert ott magatehetetlenül és gondolatai lustán kavarogtak a fejében, mintha filmet nézne és nem a saját életét látná. Kegyetlenül hiányozni kezdett neki édesanyja, aki annyi törődést adott neki élete során. Emlékezett a régi, forró kakaó illatú, barátságos estékre, mikor anyja ott ült az ágya mellett, mesélt neki és elalvás előtt betakargatta.
-Álmodj szépeket királyfi! - mondta határtalan szeretettel a hangjában és lekapcsolta a lámpát.
-Anya...- nyögte Bill és felült. A fejébe hirtelen szállt a vér, szédülni kezdett és visszahanyatlott a padlóra.
-Anya...miért kellett ennek így történnie? - kérdezte hangosan és meleg könnyek áztatták az arcát.
De választ nem adhatott senki. Egyedül volt a szobában. Egyedül egy ismeretlen városban. Egyedül, mint általában. A szemei le-lecsukódtak.A valóság kezdett összemosódni a képzetekkel és eljuttatta Billt oda ahova valójában soha nem érne. Tom szívébe. Megérintheti a lelkét, ajkait szomjasan teheti ikre ajkaira, Tom minden csókját viszonozza majd és szeretni fogja. Önmagáért.
Bill már nem is sírt, halvány mosoly suhant át az ajkán. Milyen csodálatos álomkép! És milyen jó lesz megpihenni! Hisz ez az egész élet olyan, mint egy jól sikerült koncert, ami után, ha üres lesz a színpad, kihunynak a reflektorok fényei, kiürül a nézőtér, hazamennek a rajongók, elcsendesül, elsötétedik minden. Bill elnevette magát a felismeréstől, aztán szemhéjai elnehezedtek, szemei lehunyva maradtak, szempillái sem rezdültek már. Légzése alig hallható lett, mellkasa is csak kissé emelkedett és egyre szabálytalanabbul, a vér lassan keringett ereiben.
Aludni fog. És álmodni...Ez az álma pihentetőbb lesz, mint valaha...


4 megjegyzés:

  1. Gyönyörű volt! Basszus xxslashxx, nagyon értesz hozzá, hogyan érintsd meg az ember lelkét! Minden ide feltöltött műved egy igazi gyöngyszem. <3

    VálaszTörlés
  2. Na, végre ide is eljutottam. Most nagyon utálom Tomot. Szemétláda. Szegény pici baba Billy... nagyon szép volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm a kommentet, örülök, hogy ha tetszett :)

      Törlés