Sziasztok!
Köszönöm a kommenteket, örültem neki, mint mindig. Nagy nehezen, de ide ért a folytatás, bocs a hibákért és hát, mit írhatnék? +18-as!!!
Köszönöm a kommenteket, örültem neki, mint mindig. Nagy nehezen, de ide ért a folytatás, bocs a hibákért és hát, mit írhatnék? +18-as!!!
Szerző: xxslashxx
Cím: De ki menti meg a lelkemet?!
Korhatár: 18
Szereplők: Bill, Tom
Műfaj: slash, twincest
Figyelmeztetések: F/F, szexjelenet, trágár beszéd, túlzott romantika
Publikálva: 2010. november 25.
De ki menti meg a lelkemet?!
Cím: De ki menti meg a lelkemet?!
Korhatár: 18
Szereplők: Bill, Tom
Műfaj: slash, twincest
Figyelmeztetések: F/F, szexjelenet, trágár beszéd, túlzott romantika
Publikálva: 2010. november 25.
De ki menti meg a lelkemet?!
A nappal és a súlyos
éj, a szenvedés, a szenvedély...
Tom azonnal visszacsókolt, úgy ahogy én szerettem volna, kicsit vadul és nagyon izgatóan. A kezei a hajamtól végigfutottak egészen a hátamig. Éreztem piercing karikáját a számhoz nyomódni, és a nyelvét, ahogy találkozik az én nyelvemmel. Égető érzés volt. Akár örökké tudtam volna ezt csinálni.
Boldog voltam, nemcsak a nagyszerű ötlete miatt, ami talán kapu a menekülésre mostani keserves életem elől, hanem mert ott volt velem szorosan...Teste a testemnél, ajka az ajkamnál és...lelke a lelkemnél...
-Ez őrület. - suttogtam szinte magamon kívül, mikor egy másodpercre levegőhöz és szóhoz jutottam.
-Szerintem is. - mondta Tom és hangja ugyanúgy elcsuklott az izgalomtól, mint nekem.
-Tom én úgy örülök. - simogattam meg Tom arcát.
Az ő kezei már a mellkasomnál jártak.
-Tudom, hogy nem fogod elárulni ki az a pasi, aki rosszat tett veled, de...
-Jaj Tom ne! - sóhajtottam fel fájdalmasan, hogy ikrem megint ezt a témát emlegette.
Nem akartam erről beszélni, azokban a percekben pedig főleg nem. Az előbbi szenvedélyes pillanat, nagyon úgy látszott, hogy a kútba esik és megint csak értelmetlen kérdezősködés, meg a vita marad.
Tom ujja végigsiklott kabátom cipzárjánál.
-Azt szeretném tudni milyen. Én csak lányokkal próbáltam.
Meglepett és zavarba hozott ezzel. Teljesen elvörösödtem. Hogy beszélhetnék arról, milyen Gordonnal, mikor Tom itt ül mellettem?! Gordon taszít minden szempontból, Tom pedig már a közelségével is az őrület határára sodor.
Hogy beszélhetnék ilyen mocskos dolgokról, mikor Tomot a legtisztább szeretettel szeretem?! Még a számra venni sem akartam, azoknak az együttléteknek a történéseit. Váratlanul hozzá hajoltam, hogy megcsókoljam.
-Vele szörnyű, de veled biztos semmihez sem hasonlítható lenne, ha akarod, megmutatatom. - és lázasan tettem ajkamat az ő ajkára. És amikor ismét a nyelvét éreztem, újra fellángolt bennem az előbb érzett tűz.
Kínzó vágy emésztett utána és minden csókkal jobban éreztem, hogy akarom őt. Az agyam egyik része azt diktálta nem szabad, a másik része és a testem viszont messze járt a szabályoktól. Nagyon messze. Remegtem utána, a vérem szinte forrt, gyengének, betegnek és még kitudja minek éreztem magam.
-Kívánlak. - nyögtem.
Tom erre elmosolyodott. Elég sötét volt már, de láttam és szívverésem még jobban felgyorsult. A nyakába csókoltam, majd váratlanul leugrottam az íróasztalról, amin ültünk és kezem Tom nadrágjára tévedt, oda ahol már érezhető volt mennyire begerjedt ő is. Izgalomtól lángoló arcal bontottam ki ikrem nadrágját. Meghökkent a mozdulatoktól.
-Hé, Bill...
Ránéztem és most én mosolyodtam el. Pedig gombócot éreztem a torkomban a félelemtől. Hogy miért féltem pontosan, nem is tudtam, talán hogy csalódást okozok. Jó akartam lenni, megfelelni neki és látni, hogy élvezi amit vele teszek. Tom a gombokhoz kapott. Csodálkozással vegyített aggodalom volt a tekintetében. Lehet, hogy most ismerte fel a helyzet valódiságát. Én sajnos Gordonnál már szereztem némi tapasztalatot, de az akkor más volt. Az kényszer volt. Amit meg most akartam tenni Tommal, színtiszta érzelem.
-Kérlek. - mondtam alig hallhatóan. Éreztem Tom kőkemény férfiasságát a kezemnél és sejtettem, hogy ő is akarja, de rajtam múlik, áttörünk e ma minden korlátot. Tom engedett nekem, elvette a kezét a nadrágjától és hagyta, hogy kigombolva azt szabaddá tegyem hímtagját. Halkan nyögött egyet és testén remegés futott át.
Kezdett másodpercről másodpercre sötétebb lenni, lassan alig láttam valamit, így szemeim helyett az tapintásra bíztam magamat, és jól esett az érzés, ahogy ikrem legérzékenyebb testrésze lüktet a kezemben, és hogy mind keményebb lesz.
Nem húztam az időt, gyorsan oda hajoltam és ajkammal megérintettem. Tom ugrott egy nagyot az asztalon, mikor nyelvemet is megérezte hímtagján. De a kezdeti rémülete hamar elcsendesedett. Kicsivel később, már gyengéden a hajamba túrt, egyre hangosabban sóhajtozott, ahogy kezemmel és számmal izgattam férfiasságát. A csípője mind gyorsabban mozgott. Azt hiszem teljes extázisban volt. De én is. A gerincemen a hideg és a meleg felváltva futkározott, a gyomrom, mellkasom fájt, férfiasságom pedig a beteljesülés után sóvárgott.
-Ne Bill! Kicsinálsz! - nyögött és feljebb húzódott az asztalon, hogy ne tudjam elérni.
Csalódottan pislogtam.
-Nyelvpiercing. Ez igen. - lihegett Tom és villámgyorsan begombolta a nadrágját.
Visszaültem mellé az és rögtön mohón az ajkára tapadtam. Úgy, mint aki ezektől a mámoros csókoktól várna egy kis időnyi felejtést, a megbocsátást, azért amit eddigi éveiben tett.
Nem tudom ő mit érzett, mikor engem csókolt, de ismét felgyorsult a légzése és szinte mindenhol simogatott. Megmosolyogtató volt, ahogy Tom, akiről tudtam, hogy ha valakit meg akar kapni minden eszközt megragad, és nem retten el semmitől, most szemérmesen visszarántja kezeit amikor a nadrágom tájára kerül. Most én voltam a bátor és ő a félénk. Érdekes felállás.
Feltérdeltem az asztalon és magam kezdtem el kikapcsolni az övemet. Nehezen ment, a kezem remegett, a hajam folyton az arcomba hullott, de nem érdekelt, veszettül kívántam, hogy Tom megérintsen.
-Mi az ? - kérdezte Tom mikor az asztal recsegését hallotta, ahogy mozgolódtam rajta.
Már teljesen sötét volt az épületben, a kinti lámpa fénye sem ért el ide. De az érzékeim nem voltak tompák, sőt nagyon is éledeztek. Sikerült kibontanom az öv csatját. Gyorsan kigomboltam a nadrágomat, majd megfogtam Tom kezét és ágaskodó hímtagomhoz húztam. Kicsit vonakodott, de megérintette. Az ereimben ezerszeresére gyorsult a vér, ahogy ujjait bátortalanul végighúzta rajta. Közben ajkam ismét rátalált ikrem ajkaira.
-Szeretnélek magamban érezni. - mondtam ki a szavakat, amik első hallásra engem is elborzasztottak. Te jó ég, hogy mondhatok ilyet az ikertestvéremnek? Tom legalább ennyire megbotránkozott.
-Nem kérheted ezt tőlem! A testvéred vagyok! Szerintem fel sem fogjuk, mit csinálunk itt, édes Istenem, megőrültünk? Mi a jó eget művelünk? - hadarta el és szabadulni akart ölelésemből. De karjai gyengén hullottak maga mellé kis idő múlva. Pedig csak öleltem szelíden és hallgattam szívem őrült dobogását.
-Hatalmas bűnt követünk el Bill. - motyogta félhangosan, de ajka a nyakamat súrolta. Szerettem volna látni az arcát, mikor ezeket a szavakat kimondja, de sötétség teljesen betemetett minket, csak a szenvedélyünk világított belül. De az erősebben minden fényforrásnál. Igaz, amit a fejünkben forgattunk nem volt természetes, tiltott volt, elítélendő és vérfertőző. Mégis akartam...pedig tudtam, hogy a pokol tüzében fogunk elégni miatta.
-Rettenetes igen. De körülöttünk minden az. Ha te is szeretnéd, megtehetjük és a mi titkunk marad! - húztam magamhoz, hogy újra csókolhassam.
-Hogy akarhatod ezt azok után, hogy az a fickó. – éreztem, hogy semmit sem ért.
-Amióta részegen megcsókoltál, te vagy minden gondolatom. Tudom, fura hogy eddig csak, mint testvérek éltünk egymás mellett, majd egy élmény ennyire felfordít bennem mindent...De akarlak. Ez biztos. Akarlak. Mindennél erősebben és jobban, annak ellenére, ami velem történt, vagy történik. Te minden rosszat elfeledtetsz velem, ha együtt vagyunk! Megsimítottam izzadságtól nyirkos homlokát. És azt hiszem, Tom megértette, amit mondani próbáltam neki.
-Arra az estére én is sokat gondolok. - hangja kicsit nyugodtabban csengett, mint előbb.
Széthúzta kabátom cipzárját és türelmetlenül nyúlt a pulóverem alá, félresöpörte az útból, hogy a hasamat csókolhassa. Nedves csókjai kimondottan jólestek. Felszisszentem, amikor a hasam után, egészen a csípőm vonaláig merészkedett.
-Mi lesz, ha ha béna leszek? - kérdezte.
-Jaj, Tom! Te sose vagy béna! - nevettem.
-Köszönöm. - csak ennyit mondott és megcsókolt. Olyan érzékien, hogy férfiasságom fájdalmasan rándult egyet. Érdekes volt ezt a hatalmas izgalmat érezni, amit kihozott belőlem. Kínzóan kegyetlen volt, de egyben jó is, mint minden, amit vele élhettem át akkor. Tom kissé felbátorodva fogta meg hímtagomat, a keze forró volt és száraz. A mozdulatai határozottak. Mintha valami ösztön alatt cselekedett volna, ami megmutatta, mi okoz nekem örömöt. Elöntött a forróság kívül és belül érintéseitől. Hátamat a falnak vetettem és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar, hiszen akármi is, amit csinál, csakis őrjítő lehet.
Tom azonnal visszacsókolt, úgy ahogy én szerettem volna, kicsit vadul és nagyon izgatóan. A kezei a hajamtól végigfutottak egészen a hátamig. Éreztem piercing karikáját a számhoz nyomódni, és a nyelvét, ahogy találkozik az én nyelvemmel. Égető érzés volt. Akár örökké tudtam volna ezt csinálni.
Boldog voltam, nemcsak a nagyszerű ötlete miatt, ami talán kapu a menekülésre mostani keserves életem elől, hanem mert ott volt velem szorosan...Teste a testemnél, ajka az ajkamnál és...lelke a lelkemnél...
-Ez őrület. - suttogtam szinte magamon kívül, mikor egy másodpercre levegőhöz és szóhoz jutottam.
-Szerintem is. - mondta Tom és hangja ugyanúgy elcsuklott az izgalomtól, mint nekem.
-Tom én úgy örülök. - simogattam meg Tom arcát.
Az ő kezei már a mellkasomnál jártak.
-Tudom, hogy nem fogod elárulni ki az a pasi, aki rosszat tett veled, de...
-Jaj Tom ne! - sóhajtottam fel fájdalmasan, hogy ikrem megint ezt a témát emlegette.
Nem akartam erről beszélni, azokban a percekben pedig főleg nem. Az előbbi szenvedélyes pillanat, nagyon úgy látszott, hogy a kútba esik és megint csak értelmetlen kérdezősködés, meg a vita marad.
Tom ujja végigsiklott kabátom cipzárjánál.
-Azt szeretném tudni milyen. Én csak lányokkal próbáltam.
Meglepett és zavarba hozott ezzel. Teljesen elvörösödtem. Hogy beszélhetnék arról, milyen Gordonnal, mikor Tom itt ül mellettem?! Gordon taszít minden szempontból, Tom pedig már a közelségével is az őrület határára sodor.
Hogy beszélhetnék ilyen mocskos dolgokról, mikor Tomot a legtisztább szeretettel szeretem?! Még a számra venni sem akartam, azoknak az együttléteknek a történéseit. Váratlanul hozzá hajoltam, hogy megcsókoljam.
-Vele szörnyű, de veled biztos semmihez sem hasonlítható lenne, ha akarod, megmutatatom. - és lázasan tettem ajkamat az ő ajkára. És amikor ismét a nyelvét éreztem, újra fellángolt bennem az előbb érzett tűz.
Kínzó vágy emésztett utána és minden csókkal jobban éreztem, hogy akarom őt. Az agyam egyik része azt diktálta nem szabad, a másik része és a testem viszont messze járt a szabályoktól. Nagyon messze. Remegtem utána, a vérem szinte forrt, gyengének, betegnek és még kitudja minek éreztem magam.
-Kívánlak. - nyögtem.
Tom erre elmosolyodott. Elég sötét volt már, de láttam és szívverésem még jobban felgyorsult. A nyakába csókoltam, majd váratlanul leugrottam az íróasztalról, amin ültünk és kezem Tom nadrágjára tévedt, oda ahol már érezhető volt mennyire begerjedt ő is. Izgalomtól lángoló arcal bontottam ki ikrem nadrágját. Meghökkent a mozdulatoktól.
-Hé, Bill...
Ránéztem és most én mosolyodtam el. Pedig gombócot éreztem a torkomban a félelemtől. Hogy miért féltem pontosan, nem is tudtam, talán hogy csalódást okozok. Jó akartam lenni, megfelelni neki és látni, hogy élvezi amit vele teszek. Tom a gombokhoz kapott. Csodálkozással vegyített aggodalom volt a tekintetében. Lehet, hogy most ismerte fel a helyzet valódiságát. Én sajnos Gordonnál már szereztem némi tapasztalatot, de az akkor más volt. Az kényszer volt. Amit meg most akartam tenni Tommal, színtiszta érzelem.
-Kérlek. - mondtam alig hallhatóan. Éreztem Tom kőkemény férfiasságát a kezemnél és sejtettem, hogy ő is akarja, de rajtam múlik, áttörünk e ma minden korlátot. Tom engedett nekem, elvette a kezét a nadrágjától és hagyta, hogy kigombolva azt szabaddá tegyem hímtagját. Halkan nyögött egyet és testén remegés futott át.
Kezdett másodpercről másodpercre sötétebb lenni, lassan alig láttam valamit, így szemeim helyett az tapintásra bíztam magamat, és jól esett az érzés, ahogy ikrem legérzékenyebb testrésze lüktet a kezemben, és hogy mind keményebb lesz.
Nem húztam az időt, gyorsan oda hajoltam és ajkammal megérintettem. Tom ugrott egy nagyot az asztalon, mikor nyelvemet is megérezte hímtagján. De a kezdeti rémülete hamar elcsendesedett. Kicsivel később, már gyengéden a hajamba túrt, egyre hangosabban sóhajtozott, ahogy kezemmel és számmal izgattam férfiasságát. A csípője mind gyorsabban mozgott. Azt hiszem teljes extázisban volt. De én is. A gerincemen a hideg és a meleg felváltva futkározott, a gyomrom, mellkasom fájt, férfiasságom pedig a beteljesülés után sóvárgott.
-Ne Bill! Kicsinálsz! - nyögött és feljebb húzódott az asztalon, hogy ne tudjam elérni.
Csalódottan pislogtam.
-Nyelvpiercing. Ez igen. - lihegett Tom és villámgyorsan begombolta a nadrágját.
Visszaültem mellé az és rögtön mohón az ajkára tapadtam. Úgy, mint aki ezektől a mámoros csókoktól várna egy kis időnyi felejtést, a megbocsátást, azért amit eddigi éveiben tett.
Nem tudom ő mit érzett, mikor engem csókolt, de ismét felgyorsult a légzése és szinte mindenhol simogatott. Megmosolyogtató volt, ahogy Tom, akiről tudtam, hogy ha valakit meg akar kapni minden eszközt megragad, és nem retten el semmitől, most szemérmesen visszarántja kezeit amikor a nadrágom tájára kerül. Most én voltam a bátor és ő a félénk. Érdekes felállás.
Feltérdeltem az asztalon és magam kezdtem el kikapcsolni az övemet. Nehezen ment, a kezem remegett, a hajam folyton az arcomba hullott, de nem érdekelt, veszettül kívántam, hogy Tom megérintsen.
-Mi az ? - kérdezte Tom mikor az asztal recsegését hallotta, ahogy mozgolódtam rajta.
Már teljesen sötét volt az épületben, a kinti lámpa fénye sem ért el ide. De az érzékeim nem voltak tompák, sőt nagyon is éledeztek. Sikerült kibontanom az öv csatját. Gyorsan kigomboltam a nadrágomat, majd megfogtam Tom kezét és ágaskodó hímtagomhoz húztam. Kicsit vonakodott, de megérintette. Az ereimben ezerszeresére gyorsult a vér, ahogy ujjait bátortalanul végighúzta rajta. Közben ajkam ismét rátalált ikrem ajkaira.
-Szeretnélek magamban érezni. - mondtam ki a szavakat, amik első hallásra engem is elborzasztottak. Te jó ég, hogy mondhatok ilyet az ikertestvéremnek? Tom legalább ennyire megbotránkozott.
-Nem kérheted ezt tőlem! A testvéred vagyok! Szerintem fel sem fogjuk, mit csinálunk itt, édes Istenem, megőrültünk? Mi a jó eget művelünk? - hadarta el és szabadulni akart ölelésemből. De karjai gyengén hullottak maga mellé kis idő múlva. Pedig csak öleltem szelíden és hallgattam szívem őrült dobogását.
-Hatalmas bűnt követünk el Bill. - motyogta félhangosan, de ajka a nyakamat súrolta. Szerettem volna látni az arcát, mikor ezeket a szavakat kimondja, de sötétség teljesen betemetett minket, csak a szenvedélyünk világított belül. De az erősebben minden fényforrásnál. Igaz, amit a fejünkben forgattunk nem volt természetes, tiltott volt, elítélendő és vérfertőző. Mégis akartam...pedig tudtam, hogy a pokol tüzében fogunk elégni miatta.
-Rettenetes igen. De körülöttünk minden az. Ha te is szeretnéd, megtehetjük és a mi titkunk marad! - húztam magamhoz, hogy újra csókolhassam.
-Hogy akarhatod ezt azok után, hogy az a fickó. – éreztem, hogy semmit sem ért.
-Amióta részegen megcsókoltál, te vagy minden gondolatom. Tudom, fura hogy eddig csak, mint testvérek éltünk egymás mellett, majd egy élmény ennyire felfordít bennem mindent...De akarlak. Ez biztos. Akarlak. Mindennél erősebben és jobban, annak ellenére, ami velem történt, vagy történik. Te minden rosszat elfeledtetsz velem, ha együtt vagyunk! Megsimítottam izzadságtól nyirkos homlokát. És azt hiszem, Tom megértette, amit mondani próbáltam neki.
-Arra az estére én is sokat gondolok. - hangja kicsit nyugodtabban csengett, mint előbb.
Széthúzta kabátom cipzárját és türelmetlenül nyúlt a pulóverem alá, félresöpörte az útból, hogy a hasamat csókolhassa. Nedves csókjai kimondottan jólestek. Felszisszentem, amikor a hasam után, egészen a csípőm vonaláig merészkedett.
-Mi lesz, ha ha béna leszek? - kérdezte.
-Jaj, Tom! Te sose vagy béna! - nevettem.
-Köszönöm. - csak ennyit mondott és megcsókolt. Olyan érzékien, hogy férfiasságom fájdalmasan rándult egyet. Érdekes volt ezt a hatalmas izgalmat érezni, amit kihozott belőlem. Kínzóan kegyetlen volt, de egyben jó is, mint minden, amit vele élhettem át akkor. Tom kissé felbátorodva fogta meg hímtagomat, a keze forró volt és száraz. A mozdulatai határozottak. Mintha valami ösztön alatt cselekedett volna, ami megmutatta, mi okoz nekem örömöt. Elöntött a forróság kívül és belül érintéseitől. Hátamat a falnak vetettem és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar, hiszen akármi is, amit csinál, csakis őrjítő lehet.
És tényleg az volt. Ujjai egyre gyorsuló tempót diktáltak, és én mind inkább elveszettem a kontrollt a cselekedeteim felett.
Hangos nyögések hagyták el a számat, éreztem, hogy hajam izzadtan tapad arcomra, a csípőm ugyanúgy mozgott, mint neki, nem is olyan régen, az asztal lapjába kapaszkodtam és azt hiszem láttam a csillagokat is. Nem sok hiányzott, hogy eljussak a csúcsra.
-Tom. - készen állok. - suttogtam és erőtlenül emeltem fel egyik kezemet, hogy megsimítsam ikrem haját. Az arcunk majdnem összeért.
-Azt sem tudom, hogy kell. Én félek. - mondta erre Tom bizonytalanul.
-Tudni fogod, ebben biztos vagyok! - vágtam a szavába és gyors mozdulatokkal gomboltam ki a nadrágját, aztán a bokájáig toltam, majd lejjebb húztam az enyémet is. Ikrem férfiassága még mindig keményen állt. Remegve fordítottam hátat Tomnak és az íróasztalra hajoltam.
Egy másodpercre belém csapott, hogy otthon anyáék hálószobájában is voltam már ilyen pozitúrában.Gordonnal.
Összerázkódtam, de ekkor Tom mögém lépett és kezét finoman végighúzta a hátamon, ez pedig elterelte a figyelmemet.
-Zavarban vagyok. - simította ki a tincseket a nyakamból, hogy ott is megcsókoljon.
-Igazán nincs miért. - nyugtattam meg és lecsukott szemekkel élveztem, ahogy haladt ajkaival egyre lejjebb. A derekam környékén megállt és hirtelen újra az arcom közelébe került.
-Mintha először csinálnék ilyet. - suttogta a fülembe. Elmosolyodtam. Őszinte tanácstalanságot hallottam ki a szavaiból, ami mérhetetlen szeretettel töltötte el a szívemet.
-Velem először csinálod Tom.
-Soha sem voltam még ekkora izgalomban és így összekavarodva egyszerre. - finoman hozzányomott az asztalhoz, keze a férfiasságomat kereste. Erősen, de nem fájdalmasan megmarkolta és ütemes mozdulatokkal kezdte húzgálni rajta a bőrt. Másodpercek alatt elértem az tetőpont küszöbére, mint az előbb. A torkom kiszáradt, alig kaptam levegőt, mozdulatlanná váltam. Csak a csípőm mozdult Tom kezének minden érintésére. Közben, nedves ajkával a nyakamat csókolgatta, teste az enyémhez simult és férfiassága keményen nyomódott hozzám.
-Mindent felforgattál bennem Bill. - suttogta és egyre gyorsabb mozdulatokat tett. Remegett kezem, lábam, csak nyögdécseltem és szédültem a rám szakadt élvezettől. Nem tudtam mi vár rám a következő percekben, hogy mennyire lesz esetleg fájdalmas, de nem is érdekelt.
-Tedd meg! - kértem és az ajkamba haraptam.
Tom maga felé fordította az arcom és megcsókolt, miközben egyik lábát betolta az én lábaim közé. Előbb száraz keze most nyirkos volt, ahogy végighúzta a hátamon és feljebb tolta a pulóveremet. A másik kezét nem vette le a férfiasságomról, tovább simogatta. Teljesen elgyengültem, ahogy ott álltam háttal neki, az íróasztalra támaszkodva és ajkaimat csak rekedt nyögések hagyták el érintései nyomán.
-Tom...Tom...- egyre csak ezt ismételgettem, majd feljajdultam, ahogy megéreztem ikrem ujját magamban. Igen, ez mindig is fájni fog, de most a mindennél nagyobb izgalom elnyomta ezt a fájdalmat. Sőt, ahogy keveredett a kéjjel, leírhatatlan volt. Akartam még...és ennél többet is.
-Fáj? - hajolt a vállamhoz aggódóan Tom.
-El fog múlni.- tértem ki a válasz elől, mert nem akartam megijeszteni. Tom nem hagyta abba, még mélyebben, aztán több ujjal is belém hatolt, közben másik keze nagyon gyorsan mozgott hímtagomon. Éreztem, hogy egész testem vizes és úgy reszketek, mint aki fázik. Neki is tetszett, amit tapasztalt, hangosan vette a levegőt és úgy izzadt, mint én. Testünk szorosan volt egymáson, én szinte már az asztal lapján feküdtem és vadul dübörgő szívvel hagytam, hogy az érzés teljesen átjárjon. A tudat, hogy itt vagyunk, és ilyen dolgokat teszünk, a végletekig izgató volt.
-Azt hiszem maradt nálam óvszer régebbről. Síkosított, így talán nem fáj neked annyira. - mondta Tom halkan és szégyenlősen.
-Nem kell óvszer! Érezni akarlak, még akkor is, ha fáj !- vágtam a szavába és már nem bírtam várni, kínzott a mindennél forróbb vágy, eggyé akartam válni vele, együtt lüktetni az ő testével. Mindent a magam mögött hagyva, nem törődve semmivel, csakis Tommal. Éles hangon felkiáltottam, amikor éreztem, hogy lassan belémhatol. Csak a nyálát használta nedvesítésként. A jól ismert, leírhatatlan fájdalom lebénított kis időre és eddig csukott szemeim most kinyíltak, de csak a sötétséget láttam.
-Rosszul csinálom? - kérdezte ikrem és egy pillanatra megmerevedett.
Megráztam a fejem. Ha nem lett volna sötét, talán olvashatott volna a szememből és nem ijedt volna meg, mert az a kiáltás, nem fájdalomból szólt. Nagyon fájt, mégis teljes szívemből akartam. De nehéz volt urrá lenni a sokféle érzelmen, amik bennem keringtek, álomszerű boldogság, szorongás az újtól, egy kis félelem. Felkönyököltem az asztalra, hogy jobban hozzám tudjon férni.
-Folytasd, kérlek.- sóhajtottam egy nagyot és megpróbáltam nem elsírni magam, ami nehéz volt, mert úgy éreztem kettészakadok, megsemmisülök, annyira fáj, de Tomnak nem mutathattam. Ikertestvérem ismét mozogni kezdett, gyötrően lassan, de ezek a mozdulatok enyhítették a fájdalmat és lángra gyújtottak, ha lehet mégjobban.
-Oh Bill. Ez hihetetlen! - nyögte.
Nem tudtam kellőképpen reagálni, először a fájdalom miatt, később pedig azért mert kezdett egyre jobb lenni. Tom annyira jól csinálta, hogy legszívesebben ordítottam volna és lassan eltűnt az éles fájdalom érzése. Ott álltam szétvetett lábakkal, kezeim az asztalon és mind mélyebben éreztem magamban ikrem kemény hímtagját, egyik kezét a csípőmön, másik kezét a férfiasságomon. Egyszerre és egyre gyorsabban mozogtunk, az asztal ritmusosan ütődött a falhoz vad mozdulatainktól. Nem tudtam uralkodni magamon, hangos nyögéseimet visszhangozta az üres épület. Soha nem gondoltam volna, hogy így is lehet élvezni valamit, hogy egy másik ember ekkora örömöt képes okozni nekem. Tom keze és csípője villámgyorsan mozgott. Hallottam hangos zihálását, és éreztem lehelletét a nyakamon. És már nem csak hogy láttam a csillagokat. Hanem ott voltam köztük...Ezt akartam, erre vágytam És jó lett volna nyújtani a pillanatot. De nem bírtam. Kielégülésre vágyott minden porcikám. Hagytam, hogy a szenvedély elvigyen egy másik világba...
Másodpercek kellettek csak, hogy elérjek a tetőpontra, a kéj, mint egy villám hasított belém és cikázott végig a testemen.
Görcsbe rándult mindenem és Tom nevét mondtam abban a pillanatban, ahogy az orgazmus elsodort. Forróság tört elő belőlem, ami Tom kezére, az én hasamra és ruhámra csorgott. Ekkor ikrem is elérte az extázist, hatalmas lökések közepette, nyögdécselve hanyatlott rám. Elvesztettem az egyensúlyomat és leborultunk az asztalra. A fejem nagyot koppant az asztal lapján, mire Tom kábán felnevetett és kicsúszott belőlem, majd lihegve leült az asztal lábához. Én nem mozdultam, csak kapkodtam a levegőt és hasaltam az asztalon. A kettőnkből kiömlő meleg folyadéktól mindehol ragacsos voltam, az izzadtságtól nyirkos, mégsem éreztem mocskosnak magam. Tom az öngyújtójával fényt csinált, majd magára rángatta a nadrágját. Aztán csak nézett bele a lángba. Az előbb lezajlott események szappanbuborékként robbantak szét, egyre inkább rám köszöntött a valóság. A levegő nehéz volt a felkavarodott portól, köhögve tápászkodtam fel az asztalról és szédelegve gomboltam be én is a nadrágomat, majd gyorsan leültem testvérem mellé. Csak hallgattunk egy darabig. Fojtogató volt a csend és hogy nem tudtam mi járhat Tom fejében. Gyűlöl e, azért amit tettünk, vagy bizonytalan? Zavart?
Olyan jó lett volna megölelni, hogy még egy kis ideig megnyugvást érezzek, és hogy még ne szakadjak el ettől a pár percnyi csodától. De nem mertem, még csak hozzá érni sem. Nem tudtam, mi a helyes a történtek után. Legnagyobb meglepetésemre, Tom közelebb húzódott és megsimította a hátamat. Ekkor bátorodtam fel annyira, hogy kérdezzek
-Min gondolkodsz?
Lassan és megfontoltan válaszolt.
-Azon, hogy ami itt ma történt hihetetlen, olyan, mintha nem velem esett volna meg, egyfolytában az kattog a fejemben, hogy ilyen nincs! Hogy én ilyet nem csinálhattam! Hogy ez milyen szörnyű, százszor súlyosabb minden bűnnél, de mégis, ezerszer jobb akármilyen gyönyörnél.És örök titok...
-Az életemre esküszöm! - vágtam a szavába.
Fáradtan elmosolyodott.
-És tényleg elköltözünk apához?- mosolyogtam vissza rá.
-Lehet, még nem tudom. Csak az a biztos, hogy új lapokkal akarom folytatni az életemet. Ez a mai nap az újrakezdésé, alaposan magamba nézek, hogy hol és mit rontottam el. Te is tedd ezt! Szállj szembe a démonjaiddal és azzal a pasival, aki akaratod ellenére kényszerített dolgokra! Csináld ezt, hogy új életet kezdhess!
-Köszönöm, hogy elhoztál ide! – mondtam hálásan, mikor az öngyújtó halovány fényénél találkozott a tekintetünk. Az ő szemében elszántságot láttam, hajlandóságot a változásra. Az én szememet viszont elborította a könny, annyi dolog tombolt akkor bennem. Tom pedig olyan szépen mondta, és milyen igaza volt! Szavai támogatást adtak és reményt, hogy le tudjam venni magamról a kiszolgáltatottság és magány álarcát. Hogy beengedjem a fényt a falaim mögé. Elég erőt és hitet éreztem magamban, hogy felálljak a gödörből ahova Gordon taszított, és ahonnan azt hittem, saját magam képtelen lennék felállni. De ez hazugság! Képes vagyok megváltoztatni a jelent, ami aztán átírhatja a jövőt!
Igen, még nem késtem el !
folytatása
következik...
