tag:blogger.com,1999:blog-11881627136202003592024-03-13T19:18:57.064+01:00xxslashxx történeteiAz írás nekem mindig is menekülés volt a valóság elől. Volt egy blogom régebben, erről rakom fel a még elérhető írásaimat.xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.comBlogger24125truetag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-28182562232885147792019-09-12T23:08:00.000+02:002019-09-12T23:08:00.298+02:00Gyere vissza pillangó! 2/1<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Hello. Hosszas kihagyás után itt egy kétrészes
Bill/Gustav sztori. És -valószínűleg ezt senki sem hiszi el-de még ebben a hónapban lesz új rész a Gyerekek
voltunk második évadában!</span></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></span></b>
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">
Szerző: </span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">xxslashxx</span></span><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">
Cím: </span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Gyere </span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">vissza pillangó ! - A pillangó röpte</span></span><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">
Korhatár: </span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">16</span></span><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">
Szereplők: </span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Gustav, Bill, Original Female Character, Original Male Character</span></span><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">
Műfaj: </span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">slash</span></span><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">
Figyelmeztetések: </span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">F</span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">/F, szexjelenet, under age erotica, first time, túlzott
romantika, szereplő halála, szomorú befejezés</span></span><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Publikálva: </span></span></b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">2013. május 29.</span></span><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></span></b>
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><u>
Gyere vissza pillangó ! - A pillangó röpte </u></span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></span></b>
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Zaklatottan rohantam be a házba, végig a nappalin, egyenesen a konyhába. Anya,
egyik kezében egy tál csoki mázzal a másikban egy késsel, csodálkozva bámult
rám.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Valaki van a vendégházban ! - lihegtem kifulladva.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Anya felnevetett.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Hát persze hogy van ! Kis manók és tündérek akik a jóra való embereket
ijesztgetik...</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Miután normalizálódott a légzésem, komoly képpel anyára néztem.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Anya, ez nem vicc. Hangokat hallottam és benéztem, aztán megláttam. Van ott
valaki...Meg kell néznetek !</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Anya kétkedő pillantásokkal illetett, majd letette a tálat és a kést az
asztalra.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- És mit csinált éppen az a valaki ? - kérdezte és igyekezett leplezni előtörő
kuncogását.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Ott volt...Feküdt a földön...Nem szólt semmit, lehet hogy észre sem
vett...Nem tudom...</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A hangokra apa is elő jött a dolgozó szobából.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Mi ez a vircsaft ? - kérdezte szemüvegét a konyha asztalára rakva.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Az élénk fantáziájú kisfiad azt állítja, valaki lakik a vendégházban...-
felelte anya, aki még mindig nem hitt a szavaimnak.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nem azt mondtam hogy ott lakik, csak hogy ott van, a földön fekszik és azt
hiszem vérzik, megsérült...- magyaráztam feldúltan. Apa látta, hogy igazat mondok,
talán meg is hatotta a halott sápadt ábrázatom és az izgatottságtól elcsukló
hangom.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Mégis ki lehet az és hogy került oda ?</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nem tudom...- vontam vállat.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Tegnapelőtt jártam a vendégházban és akkor még minden rendben volt...-
morfondírozott magában apa és az ajtó felé indult.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Most mit csinálsz ? - kérdezte anya ijedten.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Megnézem magamnak azt az illetőt. Ha megsérült, segítségre van szüksége, de
ha rosszak a szándékai, időben leszerelem. - apa előkapta a vadászpuskáját és
már az udvaron lépkedett. Anyával izgatottan követtük.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Talán egy hajléktalan vackolta be magát. Vigyázz vele. - figyelmeztette apát
anya, mikor már a hatalmas udvaron mentünk keresztül.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A régen jobb napokat is látott kis vendégház régóta állt elhagyatottan kertünk
leges-leg végében. Tíz évvel ezelőtt nagymamám lakott ott egy ideig, aztán
nyaranta a faluba látogató túristáknak lett kiadva. De az utóbbi években már
jobbára csak lomtárként szolgált a család számára, oda hordtuk a használatok
kívüli bútorokat, egyéb dolgokat. A poros ablakokon elszürkült függönyök lógtak
és a házacska egyik oldalában kialakított egykor szép kis kertet benőtte a gaz.
Lelombozó és kissé kísérteties látványt nyújtott, nem is szívesen léptem
be oda, ha csak tehettem elkerültem. Ám most felkeltette a figyelmemet pár igen
furcsa zaj a házból és kénytelen voltam benézni. Azt gondoltam, valami állat
bújt oda, talán róka, vagy kóbor kutya. Álmaiban sem hittem volna, hogy egy
ember húzta meg magát a sok lim-lom között. Nem hittem a szemeimnek, pedig az érzékeim
nem csaltak meg. Ott feküdt az egyik régi szőnyegünkön, nem mozdult, talán meg
sem látott. Csak sóhajtozott. Hol halkabb-hol hangosabb zihálása betöltötte a
ház falait. Rémisztő volt. Az arcát nem láttam, de valószínűleg férfi volt. A
küszöbnél észre vettem pár nagyobb vérfoltot is és nekem ennyi elég volt, hogy
gyorsan el hagyjam a helyszínt, a többit rábízva apáékra.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Most is így volt, apa ment elől szótlanul, elszántan, kezében a vadász
puskával, anya meg én csak jóval mögötte baktattunk. Féltem, és aggódtam apáért
is, bár valami azt súgta, az a valaki aki bent fekszik, teljesen ártalmatlan.
És talán jobban retteg attól, ami történik, mint mi.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Apa megtorpant a kis ház ajtajánál, amit a nagy sietségemben résnyire nyitva
hagytam. Picit meglökte az ajtót, ami nyikorogva engedelmeskedett neki.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Hahó ! Megtudhatnám mit keres itt ? - szólalt meg hangosan, de nem reagált a
szavaira senki.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Tudom, hogy itt van, kérem válaszoljon ! - próbálkozott újra apa, de ismét
csak a csend válaszolt. Apa nem tehetett mást, belépett a kis házba. Szorongva
mentünk utána anyával.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Por szállt az arcunkba és a piszkos ablakokon keresztül beszűrődő szürkés
fényben kirajzolódott előttünk nem messze, egy emberi test a földön heverve. A
régi kanapénkról származó sötét kék vastag pokrócot terítette magára, alig
lehetett belőle látni valamit. Sötét haja verítékes arcába hullott.
Szaggatottan vette a levegőt. Kisebb vértócsa volt körülötte. A döbbenettől
ajkunkra fagyott a szó.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Istenem ! - mondta végül apa és a ház sarkába rakva a fegyvert, az idegenhez
sietett. Aggódva hajolt feléje és gyorsan széthajtotta a pokrócot, ami eddig
elfedte, az ismeretlen riadtan felsóhajtott és kezeivel apa karjába
kapaszkodott, aki igyekezett megnyugtatni.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Ne féljen, nem fogom bántani ! Nyugodjon meg !</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Erre az ismeretlen rémült kapálózása alább hagyott és talán rezignáltan ránk
bízta magát.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nagyon megsérült ? - kérdeztem remegő hangon.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Apa anyára és rám nézett. Félelem volt a szemeiben.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Hívjátok Doktor Schillert gyorsan ! - parancsolta felelet helyett.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Majd én ! - ajánlkoztam és már rohantam is vissza a házba, tárcsázni a helyi
orvost.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Dr. Schiller hamarosan megérkezett, addigra apa és anya eltámogatták az
ismeretlent a házba és lefektették az egyik szobába. Én még mindig a történtek
hatása alatt álltam és nem is akartam lábatlankodni, ezért behúzódtam a
szobámba, de az agyamban újra és újra az az egyszerre félelmetes és egyszerre
szívfacsaró kép pörgött, amikor felfedeztük az idegent. Csak akkor jöttem elő,
amikor már az orvos is itt volt és megvizsgálta őt. Apával és anyával együtt
kíváncsian várakoztunk a szoba ajtaja előtt.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Dr. Schiller szerencsére gyorsan végzett.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Mi a helyzet doktor úr, nagyon nagy a baj ? - kérdezte apa rögtön, mikor az
orvos kilépett a szobából és becsukta maga mögött az ajtót.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nyugodjon meg Herr Schafer, a betegünk meg fog gyógyulni...- nyugtatta meg
apát Dr. Schiller.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Hála Istennek. - mosolyodott el anya.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Szúrás, vagy vágás érte az egyik felkarját, innen eredt a nagy mértékű
vérzés. Pár öltéssel össze varrtam a sebet és most már minden rendben lesz.
Volt még néhány felületes horzsolás a testén, azokat is
lefertőtlenítettem, elláttam, nem lesz gond. Kicsit gyenge a vér veszteségtől,
de a pihenés jót tesz neki és hamarosan fel épül...- foglalta össze a tényállást
Dr. Schiller.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Ébren van ? - kíváncsiskodtam, mert nagyon érdekelt, hogy néz ki a titokzatos
vendégünk, akinek az arcából a kis házban lévő félhomály miatt nem láttam
szinte semmit.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Dr. Schiller a fejét rázta.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Eléggé zavart volt, kapott egy nyugtató injekciót és most alszik. Azt
javaslom hagyják pihenni, hogy minél előbb erőre kapjon.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Úgy lesz. - ígérte apa.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Biztosra veszem, hogy nem környékbeli. Esetleg tudják a személy azonosságát,
hogy értesítsék a hozzá tartozóit ? - kérdezte Dr.Schiller.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Sajnos, nem találtunk nála semmilyen iratot. - válaszolta anya.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Hát reméljük, ha magához tér, felfedi a kilétét. Szerintem felettébb különös
fiatal ember...- tette még hozzá Dr. Schiller a fejét csóválva és az ajtó felé
indult. Apa és anya utána mentek, hogy kikísérjék. Én viszont nem bírtam
magammal, a kíváncsiságom és az orvos szavai szöget ütöttek a fejembe.
Mindenáron látni szerettem volna az illetőt. Miután apáék mögött csukódott a
ház ajtaja, lenyomtam a kilincset és résnyire bekukucskáltam a szobába.
Zavaróan nagy csend volt, csak halk lélegzet vételeket lehetett hallani az ágy
felől. Nem haboztam, gyorsan beóvakodtam és felszisszentem, ahogy lábam alatt
megreccsent a padló. Az ismeretlen a hátán feküdve egyenletesen lélegzett és
nyilván valóan mélyen aludt. A fehér takaró csaknem elfedte őt. Tettem az ágy
felé néhány lépést és akkor hirtelen megpillantottam az arcát. </span></span></b></div>
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></span></b>
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-unhRF9YSe8g/UaZs66x7UxI/AAAAAAAAAZM/hhjjpTTL_uk/s1600/pillang%C3%B3%C3%B3.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-unhRF9YSe8g/UaZs66x7UxI/AAAAAAAAAZM/hhjjpTTL_uk/s320/pillang%C3%B3%C3%B3.jpeg" width="280" /></a></span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span></span></b>
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A levegő a tüdőmbe szorult és a szám is tátva maradt a
csodálkozástól. Már értettem, miért mondta Schiller doktor, hogy felettébb
különös az idegen kinézete. Egy másodpercre nem is hittem el, hogy férfi. A
finom vonásai annyira nőiesek voltak, hogy szinte hihetetlen volt hogy mégsem
az. Az arca sápadtan fehér volt, a szája vértelen, sötét színű hajából pár
tincs az arcát súrolta. Csukott, szép vágású szemei, hosszú fekete szempillái
meg-meg mozdultak, biztosan álmodott. Nem is tudtam mit gondoljak, még sosem
láttam hozzá foghatót, egyszerűen nem találtam a szavakat és a tekintetem egyre
csak az arcára vándorolt, mintha valami mágnesként vonzott volna oda.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Te meg mit keresel itt Gustav ? - ripakodott rám anya.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Hát...- dadogtam elvörösödve.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Doktor Schiller megmondta, hogy pihennie kell, szóval a legjobb lesz, ha te
most szépen kimész innen és elfoglalod magad valamivel ! - adta ki az utasítást
anya és kifelé kezdett tuszkolni a szobából, majd vetett még egy pillantást az
ismeretlenre és becsukta az ajtót. Bár a kíváncsiság erősen kínzott, de
beláttam, hogy igaza volt anyának és a nap többi részében nem zavartam meg a
vendégünket . Ez persze nem azt jelentette hogy nem érdekelt ki is alszik a
nővérem régi szobájában, viszont nem akartam felmérgesíteni anyát, azzal hogy
ellenszegülök neki. Másnap reggel viszont a szokásosnál is korábban ébredtem és
a rutin fogmosás és zuhanyzás után izgatottan jelentem meg a konyhában, remélve
hogy a szüleim már szolgálnak valami hírrel. Csak apát találtam a reggeliző
asztalnál, szórakozottan falatozott egy újságba feledkezve.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Szia apa ! - ültem le az egyik székre és magam elé húztam egy csészét, hogy
teát töltsek bele.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Szia Gustav. - hümmögött apa, de fel sem nézett az újságjából.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Anya merre van ? - érdeklődtem.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Bent van a szobában a betegünknél...</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Felébredt ? - vágtam apa szavába türelmetlenül és olyan hevesen pattantam fel
az asztaltól, hogy majdnem leborultak a porcelán teás csészék és tányérok. Apa
csodálkozva pislantott rám és nem értette, mire fel ez az izgalom.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nem tudom fiam, talán. Anyád bement hozzá pár perce, hogy ellenőrizze minden
rendben van e vele.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Megnézem én is. - mondtam és nem törődve apa elképedésével, máris a szoba
felé vettem az irányt. Éppen akkor nyílt az ajtó és szabályosan bele ütköztem
anyába.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Kisfiam, hát fellöksz ! - csóválta a fejét.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Ne haragudj. - szabadkoztam.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Megtudhatom hova szaladsz így ? - tette anya csípőre a kezeit.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Hogy van ? Felébred már ? - kérdeztem válasz helyett.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Anya szelíden elmosolyodott és megsimogatta az arcomat.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Ennyire aggódsz érte ?</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Csak érdekel, mi van vele...- vonogattam a vállamat zavartan.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nyugodj meg, minden a legnagyobb rendben. Végig aludta az éjszakát, lement a
láza, a sebe is megfelelően be van kötözve. Amúgy most ébredezik és biztos
szeretne enni valamit.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Majd én beviszem neki ! - mondtam határozottan.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Rendben, ha ennyire szeretnéd. - tárta szét karjait anya és a konyhába indult,
hogy reggelit készítsen az idegennek. Alig bírtam kivárni, míg vajas pirítóst,
lekvárt, kekszet, teát és gyümölcsöt pakolt egy tálcára, majd a kezembe nyomta
és a szoba ajtót kinyitva, segített nekem bejutni. A szívem a torkomban
dobogott és észrevehetően reszketett a kezem, annyira hogy féltem leejtem a
tálcát.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Jó reggelt ! - köszönt barátságosan anya, amikor átléptük a szoba küszöbét.
Már akkor éreztem a vért az arcomba áramlani, pedig még egy pillantást sem
vetettem az ismeretlen fiúra.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Szia...- motyogtam halkan és lassú léptekkel indultam az ágy felé.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Jó reggelt. - hallottam meg az ő hangját, ami ugyan rekedt és erőtlen volt,
de máris heves szédülés kerített hatalmába.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Örülök, hogy jobban vagy. Ha nem baj tegezlek, úgy látom, olyasmi korú lehetsz
mint a fiam. - mosolygott anya és lassan elhúzta a függönyt hogy kinyithassa az
ablakot. Az idegen feljebb csúszott az ágyon, hunyorgott a napfénytől és kérdőn
nézegetett körbe a reggeli sugarakban fürdő szobában.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Hol vagyok ? - érdeklődött halkan.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Egy kis faluban Loitschében. Mi vagyunk a Schafer család, mi találtunk rád a
vendég házunkban. Ramonának hívnak, a férjem, aki most épp kint reggelizik
Johann, ez a kíváncsi srác pedig a fiunk, Gustav. - mutatott rám kedvesen anya,
és ha lehet én ettől még jobban elvörösödtem.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Én Bill vagyok. - mutatkozott be a fiú.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nagyon örülök Bill. - biccentett anya.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Letettem a tálcát az ágy szélére.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Itt a reggelid. - nyögtem és egyre csak a padlót bámultam.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Köszönöm. - nyúlt Bill az ételek felé, de ekkor feljajdult és bekötözött
karjához kapott. Fájdalmas hangjára én is felemeltem a fejemet és szemeim végig
siklottak meztelen felsőtestén, amin érdekes, számomra megfejthetetlen
tetoválások kanyarogtak. Édes Istenem, még sosem láttam ennyi tetoválást !</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Megsérültél, az orvos össze varrta a sebet, most lehet hogy pár napig fájni
fog. - figyelmeztette anya és arrébb tolta a tálcát, hogy a fiú elérhesse azt,
majd kifelé indult.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- A ruháidat kimostam és megszárítottam, itt lesznek a széken. Pihenj
nyugodtan, ha bármire szükséged van szólj csak bátran ! - mondta még és
becsukta maga mögött az ajtót.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Bill kezébe vette az egyik vajas pirítóst, de nem harapott bele, csak bámult
maga elé. Ahogyan én is és kínos volt ez a csend. Jó lett volna megtörni
valahogy, de semmi épkézláb dolog nem jutott az eszembe, sőt ránézni sem mertem
Billre, inkább igyekeztem helyére illeszteni a széthullott gondolataimat.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Ugye nem véreztem össze semmit ? - kérdezte váratlanul.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A kérdése meglepett és hirtelen ért.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Tessék ? Ja...nem...vagyis nem gond...Az a lényeg, hogy meggyógyulj. -
mondtam és olyan bénának éreztem magam.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Bill elmosolyodott.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nagyon köszönök mindent, amit értem tettetek.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Igazán nincs mit, megsérültél és alapvető hogy segítünk a bajba jutottakon.
Erre felé ez a szokás. - hárítottam a hálálkodását.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Egy idegenen is ? - kérdezett halkan Bill hitetlenkedve.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Igen, akár egy idegenen is ! Ha tisztességesek a szándékai felénk, miért ne
nyújtanánk baráti kezet neki ! - jelentettem ki, mert szerettem volna tudni
Bill hogy reagál erre. Igazság szerint azt akartam tudni, mi volt a célja hogy
a mi vendégházunkban húzta meg magát, valamint hogy vannak e sötét gondolatai.
De ahogy az újra meg újra lopva ránéztem, nem tudtam volna feltételezni róla
semmi bűnös dolgot. Sőt...Fáradtnak, betegnek és ártatlannak nézett ki. És ezen
kívül még sok más is eszembe jutott, ahogy elnéztem hibátlan arcát, a
száját, igézően barna szemeit és hosszú szempilláit. Össze kavart a látványa.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Egy darabig ismét hallgattunk, Bill aprókat harapott a pirítósból, de nem
látszott túl éhesnek, én meg ölembe ejtett kezekkel ültem az ágya mellett.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- És emlékszel esetleg, mi történt veled, hogy sérültél meg és hogy kerültél
ide ? - árasztottam el kérdésekkel, mikor éreztem elég bátorságot hogy erről
faggassam.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nem...- dadogta Bill.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Semmire sem ? - hitetlenkedtem.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Sajnálom, de nem, semmire sem...- rázta a fejét Bill és olyan hevesre
sikerült a tagadása hogy a tálcán lévő teát is kiloccsantotta. Tehetetlenül és
kicsit dühösen sóhajtott fel, ahogy a tea sérült karjára és az ágyneműre folyt.
Készségesen oda ugrottam, hogy elvegyem tőle a tálcát és az éjjeli szekrényen
heverő textil törlővel sietve letörölgettem róla a nedvességet. Ámulva vette
tudomásul az ösztönös cselekedeteimet és én is megdöbbentem magamon, hogy ilyet
teszek, nem is tudom miért. Össze szorult a torkom, ahogy lassan és gyengéden
itattam fel Bill bekötözött karjáról a folyadékot, miközben hófehér bőrén lévő
mintákat bámultam, aztán elkaptam a tekintetem.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Sajnálom, nem akartam kérdezősködni, olyan udvariatlan vagyok...- suttogtam
és zavartan kifújtam a levegőt, majd a tálcára raktam a törlőt.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Semmi baj...- mosolyodott el Bill és rám nézett. Még sosem láttam senkit,
akinek ilyen lázasan csillogtak a szemei, szinte szikráztak. És én bele
szédültem ebbe. Semmit nem értettem, legfőképp magamat nem és úgy éreztem, ki
kell mennem onnan, mégpedig nagyon gyorsan, mielőtt még több ostobaságot
csinálok.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Most megyek, a fürdőszobát a folyosó végén találod, ha bármi kell, csak
szólj...- hadartam el és az ajtó felé indultam.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Hallottam, hogy Bill az éjjeli szekrényre rakja a teás bögréjét.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Köszönöm szépen Gustav...</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Görcsbe rándult a gyomrom, ahogy kimondta a nevemet. Volt a hangjában valami,
amitől minden szőrszál az égnek meredt a gerincemen. Valami
megfogalmazhatatlan, amivel még sosem találkoztam...Nyeltem egy nagyot és
bólintottam.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Igazán nincs mit. - ezzel gyors léptekkel el hagytam a helyiséget.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Anya és apa a konyhában ültek és reggeliztek. Azaz hogy apa még mindig az
újságja felett ült és nem is figyelt anyára, aki viszont hozzá beszélt.
Reszkető lábbal ültem le közéjük és magam elé vettem egy pirítóst, de
egyáltalán nem voltam éhes.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Mondott valamit ? - sandított rám anya.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Miről ? - kérdeztem vissza az előttem lévő tányér mintáját mereven bámulva.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Hát arról, hogy sérült meg, honnan jött, egyáltalán ki is ő. Tudnunk kellene
kinek szóljunk, lehet hogy keresi a családja...- válaszolta anya.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Azt mondta nem emlékszik, a családjáról pedig nem kérdeztem. - vontam vállat.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Remek, akkor ott tartunk ahol eddig. Egy idegen fekszik az egyik szobában...-
morgott apa, aki talán tőlem várta, hogy közelebb férkőzzek Billhez és
megtudjak róla pár dolgot.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nem idegen ! Billnek hívják és nagyon kedves ! - vágtam apa szavába hangosan,
aztán inkább vöröslő arccal elhallgattam.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Apa és anya össze néztek, furcsállták a hangulat kitörésemet.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Rendben akkor van egy idegen a házunkban, akinek Bill a neve... -
helyesbített apa és lehet hogy viccnek szánta, de senki sem nevetett.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Előbb-utóbb biztos beszélni fog. - helyeselt anya.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Hagyjuk hogy kipihenje magát. - tettem hozzá, hogy elejét vegyem a
találgatásoknak arról, hogy is került ide Bill. Anya és apa nagyon jószívűek
voltak, de egy unalmas kis falu lakóiként kissé kíváncsiak is.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A kijelentésemmel mindenki egyet értett, mert nem szólalt meg egyikük sem,
némán ettek tovább, de nekem egy falat sem ment le a torkomon. Túlságosan
felkavart voltam az előbbi élményektől és bár eljátszottam az érdektelent,
nagyon is érdekelt ki ez a fiú, aki ilyen érzelmeket gyakorolt rám. Még sosem
éreztem ilyet és megijedtem magamtól. Eddig egy jobbára kiszámítható, csendes,
nyugodt és kicsit félénk srácnak tartottam magam, aki ura a cselekedeteinek.
Most viszont erre mind rácáfolt a vendégünkből áradó furcsa energia,
titokzatosság és hangulat, amit nem nagyon tudtam hova tenni. Persze az
elkövetkezendő napokban is segítettem neki, ha megkért, de kerültem a
tekintetét, ami melegséggel töltött el belülről és gyengeség szaladt végig
minden végtagomon, ha megláttam őt, vagy ha meghallottam a hangját. Nem tudtam
mi ez az egész, alaposan össze zavarodtam és menekülés kép egyre inkább anyára
bíztam a segítés nyújtást, én pedig titokban néztem csak be a szobája ablakán.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Láttam, hogy az állapota egyre javult, kezdett erősödni. Megfontoltan
sétálgatott a bútorok között, néha megállt és álmélkodva tanulmányozta a polcon
sorakozó családi képeket. Vajon neki hol lehet a családja ? Várja valahol
valaki ? Min mehetett keresztül, míg hozzánk került ? Ilyen és hasonló kérdések
jutottak eszembe, valahányszor titkos pillantásokat vetettem rá az ablak üveg
mögül. De anya megtiltotta hogy faggatózzak és én is jobbnak láttam, ha
csendben maradok.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Pár eseménytelen nap után, egyik délután Bill váratlanul megjelent a szobám
ajtajában. Éppen zenét hallgattam az ágyamon hason fekve, egy magazinba
temetkezve. Tétován állt a küszöb előtt, mikor megpillantottam. Nem számítottam
rá, ezért jól megijesztett. Elöntött a veríték és felültem az ágyon, vagyis
inkább felugrásnak lehetett nevezni a mozdulat sort, amit produkáltam.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Bill...- dadogtam és szinte letéptem a fülemről a hallgatót.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nem akartalak megijeszteni Gustav...- mentegetőzött és hátra lépett pár
lépést.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nem ijesztettél meg, csak azt hittem alszol. - mondtam gyorsan és igyekeztem
uralni a hangomat, hogy ne remegjen, a szívem viszont így is majd ki ugrott a
helyéről. És ezt nem csak az ijedtség miatt éreztem.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Mióta Bill nálunk volt, egyszer sem hagyta el a szobát, kivéve ha a fürdőbe
ment. Meglepett hogy itt van, de nem akartam udvariatlan lenni.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Gyere csak ! - invitáltam barátságosan, ő pedig félve lépett be és tekintete
végig futott a szobámban lévő nagy méretű posztereken, repülő gép modelleken,
mindenféle dísztárgyon. Még mindig nagyon sápadt volt, a szemei alatt sötét
karikák éktelenkedtek. Az a kockás ing és farmer volt rajta, amiben
rátaláltunk.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Szép szoba. - ítélte meg.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Ugyan már, egy takarítás rá férne, anya legalábbis mindig ezt mondja ! -
vonogattam a vállamat és zavartan nevetgéltem. Bill mereven nézni kezdte az
egyik polcon lévő könyveket. Úgy tűnt, érdekli amit ott lát.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Szeretnél olvasni ? - kérdeztem, de nemet intett.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Akkor szükséged van valamire ? Esetleg ennél, innál valamit ? Anyáék bementek
a városba, de szívesen segítek bármiben. - ajánlottam. Bill rám sandított.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Kimehetnék a kertbe ? - érdeklődött halkan.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- A kertbe ? - ismételtem meg a kérdést.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Olyan szépen süt a nap...- mondta válasz helyett Bill.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Nem tudtam, ez mennyire jó ötlet és anya sem volt itt, hogy tanácsot adjon, de
több napja már hogy Bill hozzánk került és azóta csak a házban volt. Érhető, ha
elunta magát és talán nem árt meg neki egy kis napfény, meg friss levegő.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Ha már nem vagy túl gyenge, miért ne ?!</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Bill arca felderült.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Köszönöm...</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Tudod, mit ? Kikísérlek. - ugrottam fel az ágyból és előre mentem.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Hanyag mozdulattal nyitottam ki a kaput és lépdeltem egyenesen a teraszra,
a felállított kerti székekig. Lesöpörtem az oda hullott virágszirmokat,
majd felállítottam a napernyőt is. Mire Bill kiért, össze rendeztem mindent.
Hálásan mosolygott rám.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Köszönöm, de megcsináltam volna én is...- szabadkozott és látszott hogy
zavarba hozta a készségességem. Pironkodva foglalt helyet a székben.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Ugyan már, nem fáradtság, neked pedig még pihenned kell. - figyelmeztettem,
mire elmosolyodott. Talán kicsit gúnyosan is.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Úgy érzem teljesen jól vagyok és nem sokára elmegyek innen...</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A kijelentésétől nagyot dobbant a szívem és kiszáradt a torkom.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Csakugyan ? - kérdeztem és lezöttyentem a mellette lévő székre.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Eleget zavartam itt. A megjelenésemmel alaposan felborítottam az
életeteket...- mondta Bill.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Dehogy is ! Ez egyáltalán nem igaz ! - tiltakoztam hevesen, mire újabb
mosolyt kaptam válaszul, de ez a mosoly már szelíd volt. Olyan, amitől a
maradék erőm is elhagyott és még inkább melegem lett.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Befurakodtam a házatokba, napok óta a elfoglalom a szobátokat...</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Az a nővérem szobája, de ő már nem lakik itt, ha emiatt nem akarsz maradni
akkor megnyugodhatsz...- vágtam a szavába.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Bill elsimította az arcába hulló fekete hajtincseit.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Kedves vagy hogy marasztalsz, de nem maradhatok itt örökre.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Miért nem ? - bukott ki belőlem a kérdés, amit azon nyomban meg is bántam és
átkoztam magam, hogy lehetek ilyen szókimondó.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nem sodorhatlak bajba titeket, már pedig ha sokáig nálatok vagyok ez
előfordulhat. A legkevésbé ezt szeretném, hiszen olyan jók voltatok hozzám. -
válaszolta Bill hosszú hallgatás után.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Miféle bajba ? Ezt nem értem...- csóváltam a fejemet.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Ne haragudj, de nem mondhatok többet. Egy biztos, nem jó ötlet ennyire
akarnod, hogy itt legyek. - Bill arcán újra átsuhant egy mosoly, aztán az
enyémen is. De nem tudtam mit mondani, így nem szóltam csak fél szemmel néztem
őt, ahogy az előttünk lévő tájat fürkészte. Az arcvonásain látszott, hogy le
van nyűgözve és tényleg szép látványt nyújtott az érintetlen természet, a
közelben lévő erdő, a zöld megannyi árnyalatában pompázó fák, bokrok, a
felhőtlen kék égen vándorló madárcsapat. Bár én egész életemben itt éltem és
már megszokottá vált a kép, néha akkor is úgy gondoltam, piszok nagy szerencsém
van emiatt.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Gyönyörű itt...Ahol én lakom, nincsenek erdők, hegyek...- sóhajtotta Bill kis
szomorúsággal a hangjában.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Az hol van ? Valamelyik környék beli városból jöttél ? - kíváncsiskodtam, de
valahogy éreztem hogy nem kapok konkrét választ. És így is lett.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Ahonnan én jövök csak beton van és sötétség. Nem valami szívderítő.
Szeméthalmok és égbe nyúló épületek, forgalmi dugók és szennyezett levegő. Itt
minden olyan más. Olyan mint a nyugalom szigete, már ha létezik olyan...</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Ettől a felelettől nem igazán jutottam közelebb a megoldáshoz. Talán valamelyik
nagyvárosra utalt ezzel, lehet hogy a fővárosból jött ? De mi van ha nem is az
országból ? Minden szava egy megfejthetetlen titok volt és egyszerűen nem
engedett bepillantást az eddigi életébe. Ez bosszantott kicsit, de mindig anya
szavai jutottak eszembe, hogy ne legyek tolakodó Bill múltját illetően, majd ő
tudja mennyit és mikor mesél róla. Nyeltem egy nagyot és az asztalra hullott
rózsaszín virágszirommal kezdtem játszadozni, szórakozottan fogtam a kezembe.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Pont ezért maradhatnál, ha gyűlölsz ott lakni...- jegyeztem meg.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Bill még mindig a tájat nézte.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nem mondom, hogy gyűlölök...Meg aztán teljesen mindegy én mit akarok, nekem
ott kell élnem. - mondta határozottan, ezzel újabb fejtörést okozva nekem. Ott
kell ? De hát ki kényszeríti erre ?</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Egy szavadat sem értem Bill. - csóváltam a fejemet kétségbe esetten és
elengedtem a nyári szélbe a virágszirmot, ami lágyan kelt útra a levegőben.
Csak néztem utána és Bill is. A szemében valami vágyakozás féle volt, talán
abban a másodpercben szeretett volna ő is könnyű virágszirommá válni, ami
bejárhatja a földet.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Kicsit bonyolult személyiség vagyok. Ne haragudj ezért...- pillantott rám.
Ismét találkoztam a szeme fényében lakozó vakító csillogással és akaratlanul is
nagyot sóhajtottam.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nem haragszom, csak annyira szeretnék segíteni. Szeretnélek megismerni...- motyogtam
neki őszintén.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Igazán ? - kérdezett vissza nem titkolt ámulattal.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Bólogattam és lábammal piszkáltam a kerti asztal lábát. Az arcom olyan vörös
volt, mint az anya kertjében ültetett rózsák és izzadtság cseppek jelentek meg
a szám felett. Bill akármit mondott, akárhogy nézett, nem volt olyan, hogy ne
hozott volna jobban, vagy kevésbé zavarba. És ez volt amit nem tudtam hova
illeszteni magamban. A lányoktól estem mindig így zavarba, amit meg is
értettem, na de Bill férfi, mégis úgy hat rám mintha egy csapat lány venne
körül. A vérnyomásom az egekbe szökött, a hangom elcsuklott, hol fáztam, hol
meg melegem volt és olyan dolgokat mondtam ki, amiket nem lett volna szabad.
Féltem nehogy Bill őrültnek nézzen, vagy olyannak aki túlságosan rá akaszkodik,
de a viselkedésemmel nem tudtam mit kezdeni és főleg nem tudtam irányítani egy
bizonyos pont felett. Teljesen kifordultam magamból.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Én is szeretnélek megismerni Gustav. Eddig csak azt tudom rólad, hogy nagyon
szereted a szüleidet és segítőkész vagy. Miért nem mesélsz magadról, a
családodról ? - nézett Bill a szemembe, és tekintetével mintha egyenesen a
szívem közepébe döfött volna egy kést. Ügyes húzás volt tőle, hogy így
szabadult a kellemetlen helyzetből.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nem hinném hogy sok érdekeset tudnék mondani ! Szeretem a rock zenét és sokat
álmodozom mindenféle ostobaságról, de ezen kívül teljesen hétköznapi és unalmas
vagyok ! Mióta megszülettem itt élek a családommal, apával, anyával és a
nővérem is itt élt, de ő bajba keveredett, ahogy anya mondaná...- hadartam majd
elhallgattam. Éreztem, hogy ezt nem szabadna, apa és anya ezt sosem mondaná el,
nem dicsekedne vele. Bill szemében érdeklődés csillant, de nyilván nem akart
megbántani a kérdéseivel, ezért csak alig észre vehetően bólintott. Csend állt
közénk, én pedig mérlegeltem mit szabad mesélnem és mit nem.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Szóval a nővérem, Franziska a szüleim tudta nélkül viszonyt folytatott egy
jóval idősebb, nős férfival a faluból, aki teherbe ejtette. Mikor ez kiderült
apa és anya annyira megharagudtak rá, hogy kitagadták. El kellett mennie innen.
Először a rokonokhoz ment a városba, nem sokkal később megszületett a kislánya.
Majd miután az a férfi elvált, Franzival össze házasodtak.Ez már valamivel több
mint két éve volt, alig hallunk felőle, messze költöztek és élik az életüket.
Anya és apa azóta sem bocsátottak meg neki, ha nagy néha a nővérem jelentkezik
telefonon, azzal mindig darabokra töri a szüleim szívét és napokig csak arról
beszélnek...Tudod, a nővérem volt az ő nagy-nagy reményük, azt akarták hogy
tovább tanuljon, de az élet nem így hozta...- árultam el, miután úgy éreztem
beavathatom ebbe Billt.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- És te ? - kérdezte Bill.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Én szeretem a testvéremet, megdöbbentett hogy kisbabát vár, de engem nem
viselt meg annyira a döntése. Úgy voltam vele, ha szereti annyira azt a férfit,
hogy gyereket is szül neki, és az az ember is viszont szereti, miért ne
élhetnék együtt az életüket ? Az a baj, hogy erről apát és anyát nem lehet
igazán meggyőzni, néhányszor próbáltam, de mindig lekiabáltak...- feleltem és
szinte magam előtt láttam, a családi vitákat, amik mindig nagyon felzaklattak.
Érzékeny voltam a hangos veszekedésre, jobb szerettem békében megbeszélni a
dolgokat, márpedig a nővérem ügye nem éppen egy csendesen megtárgyalható
história volt.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Igazad van, az ember tegye azt amihez kedve van. Már ha teheti...- ítélte meg
Bill és még mindig kérdőn fürkészte az arcomat. Fogalmam sem volt mit
mondhatnék, mesélhetnék még magamról, vagy a teljesen átlagos családomról.
Kezdtem fojtogatónak érezni a pillantását, különösen hogy nem tudtam miért néz
így engem. Ismét elfogott a menekülési kényszer, mikor már nem bírtam tovább,
hirtelen felpattantam az asztaltól.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nem vagy szomjas esetleg ? Ne hozzak egy pohár üdítőt ? - kérdeztem remegve
elcsukló hangon, szaporán kapkodva a levegőt. Választ nem kaptam, csak álltam
ott lebénulva és azt vizsgálgattam, hogy a kezem, ami a műanyag asztal szélén
volt, mennyire közel van Bill ujjaihoz. Szinte centiméterek választották el
tőle. Újra megcsodáltam a karján lévő tetoválást, amiből igazán nem sokat
tudtam kivenni, valami írás féle volt, de hogy mit jelenthetett, csak ő
tudhatta.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Zsibbadni kezdett a fejem és teljes tanácstalanság vont maga alá. Mit szeretne
még hallani ?</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Gustav...- Bill ajkán furcsa mosoly jelent meg és ahogy megnyalta az ajkait,
kivillant ezüst nyelv piercingje, amiről az idáig nem is tudtam hogy van. Bele
sajdult a gyomrom a látványba és a gerincemen fel-alá futkosott valami
bizsergés. Mi a csoda történik velem ?</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Igen ? - néztem egyenesen rá és a számat is nyitva felejtettem, ahogy arcának
minden részletét alaposan megfigyeltem. Már nem is tűnt olyan ártatlannak. Már
nem volt elesett, mint az első itt töltött napokban. Már nagyon is jól tudta
mit akar. Talán zavarba hozni engem...Vagy csak beképzeltem ezt.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Egyetlen szó dörömbölt össze kavarodott agyamban. Mégpedig hogy gyönyörű
szép...De ez őrültség ! Nem gondolhatom azt egy férfiról, hogy gyönyörű...De
akkor hogyan fogalmazzak ? Milyen szó írhatta volna le megfelelően, amit
irányában gondolok ?! Semmi nem jutott eszembe. Még sosem éreztem magam olyan
szerencsétlennek és csapdába esettnek. Bill pedig nem szólt, miután kimondta a
nevemet. Mosolygott, időnként rám pillantott, én pedig görcsbe rándulva vártam
hogy megszólaljon. De ehelyett apa és anya toppantak be és mentették meg a
helyzetet.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nahát Bill, úgy döntöttél napfürdőzöl kicsit ? - kérdezte kedvesen anya, én
meg össze rázkódtam a hangjától. Nem is hallottam, ahogy a teraszra léptek. Sőt
semmit sem hallottam, csak saját tehetetlen vergődésemet és a szívem gyors
dobbanásait. Láttam, hogy Bill bólintott és közben lassan vette le rólam a
szemeit.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Gustav, ugye segítettél Billnek mindenben ? - érdeklődött apa, mire kábultan
helyeseltem.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Most bemegyek a szobámba. - mondtam rezzenéstelen arccal és mereven előre
bámulva indultam a ház irányába, magam mögött hagyva a csodálkozó szüleimet, és
Billt, aki talán magában jót nevetett a sutaságomon.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Éjszaka nem jött álom a szememre. Csak forgolódtam az ágyamban a plafont
bámulva és szüntelenül a délután történtek, valamint Bill érdekes pillantásai
jutottak eszembe. Rám még nem nézett így senki. Sőt, talán soha egy léleknek
sem jutott eszébe rólam más, csak hogy egy kedves, tisztelettudó, szőke fiú. De
Bill nem így bámult engem. Ő nem ezt látta, nem ezt akarta látni. Fogalmam sem
volt, mit akart tőlem. Nem ismertem igazán, tett róla hogy így legyen. Én
viszont nem tudtam titokzatos maradni, elvarázsolt a szeme és belőlem egy
mosolyával olyan információkat szedett ki, hogy például mi történt a
testvéremmel. Nem tudtam mi ez...Nem tudtam...</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Gondterhelten ültem fel és megtöröltem izzadt homlokomat, majd kikászálódva az
ágyból, a konyha felé vettem az irányt, hogy igyak egy pohár vizet. Nehéz
sötétség ülte meg a házat, a szüleim szobájából apa horkolásán kívül egy nesz
sem hallatszott. Franziska egykori szobájának ajtaját viszont nyitva találtam
és ugyanakkor vettem észre azt is, hogy a teraszra vezető ajtó is nyitva.
Rögtön heves szívdobogást kaptam, de nem tétováztam Bill után eredtem. A
teraszra érve, tücsök ciripelés fogadott és a hold ezüstös fénye. Forró nyári
szél csapódott izzadt arcomba, ami kifejezetten jól esett. Halkan lépkedtem a
hold adta világosságban tájékozódva. Bill viszont nem ült a kerti székeken.
Csalódottan álltam meg és néztem körbe, de egy darabig csak az éjszaka végtelen
feketeségét láttam. Aztán a vendég ház felől halvány narancs sárga fényt
észleltem. Olyan aprócska volt, hogy sokáig nem tudtam eldönteni valós e, vagy
csak képzelem, majd mikor megbizonyosodtam róla hogy nem a fantáziám játszott
velem, elindultam arra.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A kert leg végében, ahol a vendégház is állt, nem jutottak el nagyon az utcán
lévő lámpák fényei, így mire oda értem már csak az érzékeimre tudtam
támaszkodni. A gyep hűsítően nedves volt meztelen talpam alatt, jól esett rajta
a sétálás. Ahogy közeledtem az épülethez, felrémlett bennem az a nap, mikor
ráleltünk Billre. Illetve, mikor én észre vettem hogy valaki meghúzta magát a
kis házban. Hogy féltem akkor, szinte rettegtem. De most is szorította valami a
torkomat, a mellkasomat. Ez azonban nem tisztán félelem volt, hanem várakozás
is. Halvány reszketések futottak végig rajtam, míg magamban egyre azt
kérdezgettem, miért is csinálom ezt ? De nem tudtam választ adni. Csak mentem
halkan előre, míg csak elérhető távolságba nem kerültem a narancs sárga fényforráshoz.
Pár méterrel odébb megtorpantam. A sötét még mindig elég nagy volt, csak Bill
alakjának tompa rajzolatát tudtam kivenni. A vendégház oldalának dőlt és a
narancsos fény a kezében lévő cigarettából eredt. Elcsodálkoztam, nem is
tudtam, hogy Bill dohányzik.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A szokásos farmer nadrágot viselte, de a kockás ing nem volt rajta, csak egy
sötét ujjatlan felső. Sérült felkarján még mindig ott volt a kötés. Fújta a
füstöt és egyre csak a tiszta égen lévő holdat kémlelte. Mintha onnan várna
valamit, vagy valakit. Haja az arcába hullott, időnként félre söpörte onnan.
Majd felém fordult.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Gustav te vagy az ?</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Reménykedtem benne, hogy nem vesz észre, hogy tudok halk maradni, de tévedtem.
Bill elindult felém. Azt hittem messzebb áll tőlem, de szempillantás alatt
előttem termett.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Te mit keresel itt ? - kérdeztem erőtlen hangon válasz helyett.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Bill mélyet szívott a cigarettájából és hosszasan eregette ki a szürke füstöt,
ami lomhán szállt a hold irányába.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Kicsit fájt a karom, nem tudtam aludni...- felelte.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Szóljak anyának ? - érdeklődtem készségesen, de Bill nemet intett.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Már jobban vagyok, elmúlt a fájdalom...Nem akarsz itt maradni ? - majd lassan
a szájához emelte a parázsló cigarettát. Kilelt a hideg attól ahogyan csinálta,
csak egy halk nyögéssel keveredett sóhajt tudtam kipréselni magamból és
szédülni kezdtem.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Miért maradjak ? - kérdeztem alig hallhatóan.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Beszélgetni. Ahogy látom, te sem tudsz aludni...- mondta Bill.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Hát tévedsz ! Csak fényt láttam és megnéztem honnan ered...- mentegetőztem
kissé barátságtalanul.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Bill még egy utolsót szívott a cigarettába, majd földre dobta és gondosan
eltaposta a csikket. Teljes sötétség lett újra. Szinte lélekbe tépően sötét.
Nem láttam semmit, csak hallottam Bill levegővételeit hihetetlenül közel hozzám
és éreztem az illatát.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Ne haragudj a cigaretta miatt. Talán szólnom kellett volna erről a rossz
szokásomról, de amióta nálatok vagyok, ez az első szál amit szívok. -
magyarázta Bill.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Engem nem zavar, amíg nem fújod az arcomba. Amúgy meg miért maradnék itt beszélgetni,
mondtam hogy szeretnélek megismerni jobban, de te semmit sem mondasz magadról,
én meg már mindent elmeséltem. - közöltem dacosan.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Egy autó hangját véltem hallani az út felől. Felkaptam a fejemet a zajra és
ösztönösen össze húztam a szemeimet a jármű lámpájából ide tévedő fényektől.
Bill megmozdult és közelebb lépett hozzám, pedig azt hittem ennél kevesebb
távolság már nem lehet köztünk, de tévedtem.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Már ismersz...- suttogta a fülembe.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Megráztam a fejem.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Nem igaz ! Egyáltalán nem ismerlek !</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Gustav...</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A fény megvilágította az arcát. Szelíden pillantott rám, majd egyik kezét a
vállamra tette. A tenyere kellemesen meleg volt, ahogy gyengéden végig simított
a vállamon. Még levegőt is elfelejtettem venni, mikor az érintését
megtapasztaltam. A lábaim reszketni kezdtek, elsápadtam és mint akit áram
rázott meg, úgy léptem hátra. Az autó elhaladtával újra sötét lett.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Mit csinálsz ?! - próbáltam rá kiáltani, de csak egy megdöbbent, riadt és
számon kérő kérdés lett belőle.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Bill is megrémült a hangomtól, bár nem láttam a sötétben, de úgy éreztem.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Én...Gustav...Kérlek ne menj el...- kezdte volna, de közbe vágtam.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Pedig azt fogom tenni ! Jó éjszakát ! - mondtam és szaladni kezdtem. Hátra
sem néztem és hamarosan elnyelt a sötétség. Torkomban dobogó szívvel léptem be
a házba és bizonytalan lábakkal botorkáltam el a szobámig. Gyorsan becsuktam az
ajtót és lerogytam az ágyamra. Fáztam és izzadtam egyszerre. A torkom fájt, úgy
kiszáradt és egyre csak remegtem, mint akinek magas láza van.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">- Istenem...Istenem...- ismételgettem egyfolytában és nem is tudtam mit
érezzek, mi volt ez az egész. Mintha Bill az érintésével még a maradék erőmet
és értelmes gondolatomat is elvette volna. A vérem forrni kezdett, izgalmat
éreztem, ahogy lassan indult az alhasamtól kezdve az ágyékomig. Szégyenemben
hasra fordultam és erősen szorítva a párnámat, bele temettem a fejemet.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Vártam, hogy észhez térjek, "kijózanodjak", vagy jobban legyek, de
tudtam a remegésem nem fog elmúlni. Csak Bill járt a fejemben és az, hogy a
csalóka megérzéseim nem hazudtak, az átható pillantások és mosolyok valódiak
voltak. Félelem cikázott végig bennem, égetett, áthatolt a bőrömön, ahogy az
iránta való vágyakozás is szinte perzselt kívül-belül.</span></span></b><br />
<b><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Hajnaltájt már biztosan tudtam, hogy valami megváltozott, valami átfordult
átlagosból kiszámíthatatlanba. A felkelő nap fényeivel együtt valami kezdetét
vette...<br /><br />folytatása következik...</span></span></b>xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-33635311310996264812019-02-28T13:34:00.001+01:002019-02-28T13:48:30.072+01:00De ki menti meg a lelkemet?!Pt. 12.<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">Sziasztok-ha még jár erre valaki. Nem is tudom,hol kezdjem. Annyi hónap eltelt már, elsodortak a hétköznapok és a blog el is felejtődött. Vagyis persze teljesen nem felejtettem el, csak nem
volt rá időm, energiám. <br />És nem ígérem, hogy ezentúl majd máshogy lesz, de
most itt vagyok, mert tartozom a történet utolsó, befejező részével. <br />Vannak még régebbi írásaim, ha nem is az összes, de talán azokat is feltöltöm. <br />Hogy mi lesz a Gyerekek voltunk II. évadával,
az jó kérdés, még magam sem döntöttem el, jó lenne egyszer azt is befejezni, mert nem szeretek
semmit sem félbehagyni, de tényleg nem tudom, ez eljön e valaha. A fejemben
megvan szinte teljesen végig, de fogalmam sincs, felkerül e valamikor ide, vagy
bárhova. Ha igen, arról tudni fogtok úgyis. Jó olvasást a befejezéshez. Mai
fejjel, szerintem teljesen másképp végződne ez a sztori, de nagyon más idők jártak még 2010-ben :<span style="font-size: small;">D </span></span></b><br />
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;"><!--[if !mso]>
<style>
v\:* {behavior:url(#default#VML);}
o\:* {behavior:url(#default#VML);}
w\:* {behavior:url(#default#VML);}
.shape {behavior:url(#default#VML);}
</style>
<![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
</span></span></b><br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;"><span lang="EN" style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></span></span></b></div>
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;">
</span></span></b><br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;"><span lang="EN" style="display: none; font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><br clear="all" style="mso-special-character: line-break;" />
</span></span></span></b></div>
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;">
<table align="left" border="0" cellpadding="0" class="MsoNormalTable" style="margin-left: 4.8pt; margin-right: 4.8pt; mso-cellspacing: 1.5pt; mso-table-anchor-horizontal: column; mso-table-anchor-vertical: paragraph; mso-table-left: left; mso-table-lspace: 7.05pt; mso-table-overlap: never; mso-table-rspace: 7.05pt; mso-table-top: .05pt; mso-yfti-tbllook: 1184;">
<tbody>
<tr style="mso-yfti-firstrow: yes; mso-yfti-irow: 0; mso-yfti-lastrow: yes;">
<td style="padding: .75pt .75pt .75pt .75pt;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-element-anchor-horizontal: column; mso-element-anchor-vertical: paragraph; mso-element-frame-hspace: 7.05pt; mso-element-top: .05pt; mso-element-wrap: around; mso-element: frame; mso-height-rule: exactly;">
<span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><a href="https://web.archive.org/web/19980215000000/http:/aslashstory.freeblog.hu/archives/2010/12/"><span style="color: blue;"></span></a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-element-anchor-horizontal: column; mso-element-anchor-vertical: paragraph; mso-element-frame-hspace: 7.05pt; mso-element-top: .05pt; mso-element-wrap: around; mso-element: frame; mso-height-rule: exactly;">
<br /></div>
</td>
</tr>
</tbody></table>
</span></span></b><br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></b></div>
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;">
</span></span></b>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></b></div>
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;">
</span></span></b>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span></b></div>
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;">
</span></span></b>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;"><b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">Szerző: </span></b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;">xxslashxx<br />
<b>Cím: </b>De ki menti meg a lelkemet?!<br />
<b>Korhatár: </b>12<br />
<b>Szereplők: </b>Bill, Tom, Simone, Gordon<br />
<b>Műfaj: </b>slash, twincest<br />
<b>Figyelmeztetések:</b>F/F, túlzott romantika<br />
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Publikálva</b>: 2010. december 23.</span></span></span></b></div>
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;">
</span></span></b>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;"><b><u><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><br />
De ki menti meg a lelkemet?!</span></u></b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"></span></span></span></b></div>
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;">
</span></span></b>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><br />
<i><span style="color: red;">Soha ne félj az árnyékoktól ! Egyszerűen csak azt
jelentik, a közelben valahol ragyog a fény...</span></i> <br />
A dolgok innentől kezdve viharos sebességgel gyorsultak fel az életemben. Mikor
anya munka után hazajött, elmondtam neki, hogy otthagyom az iskolát, mert
másikba szeretnék menni, ahol ápolónak tanulhatok, és hogy apához költözöm.
Persze nagyon ideges lett és kiabált, mint annak idején Tommal, amikor ő akart
másik helyen tanulni. Felelőtlennek nevezett és meggondolatlannak, amiért
feladok mindent, ami ideköt, de látva az elszántságomat, megenyhült. Felhívta
apát és közel egy óráig beszélgettek, apa természetesen örült, mikor megtudta
mire készülök és megígérte anyának, hogy nagyon vigyáz majd rám. <br />
Gordon és Tom megdöbbenve ültek és hallgatták, amint anyával mindent
átbeszélünk és a jövőm képe halványan ugyan, de kirajzolódik. Anya másnap
bejött velem az iskolába, hogy kiíratkozzam. Az osztályban jó páran
meglepődtek, az eddig jobbára csak gúnyolódó osztálytársak, most egymást
lökdösve és sugdolózva néztek végig rajtam. Andreas is megrökönyödött, csak
állt az osztályterem ajtajában és bámulta, ahogy kipakolom a szekrényemet, míg
anya az igazgatóiban a formaságokat intézi. Visszanéztem rá és elmosolyodtam, ő
is elmosolyodott, de a büszkesége nem engedte, hogy odajöjjön hozzám. Belül
azonban éreztem, megbocsájtott nekem. Így nyílt ki </span></span></span></b></div>
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="font-size: small;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDHcZfWi-6HSwNGm4kFTD6WqHmymTMgo9KKTCYpfoOwmJDHNXrO8jsnLH9XM2PP0xsaF1JU4CTzxcyTyojQLwqtZqFvE8XoHLUOjoh7XohiMo5bgOu7RJCSuTi42HaPNIOSoWg7DcQ2OM/s1600/bill-kaulitz-tokio-hotel-133350.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="585" data-original-width="704" height="331" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDHcZfWi-6HSwNGm4kFTD6WqHmymTMgo9KKTCYpfoOwmJDHNXrO8jsnLH9XM2PP0xsaF1JU4CTzxcyTyojQLwqtZqFvE8XoHLUOjoh7XohiMo5bgOu7RJCSuTi42HaPNIOSoWg7DcQ2OM/s400/bill-kaulitz-tokio-hotel-133350.jpg" width="400" /></a></div>
láthatatlan börtönöm ajtaja
és így nyertem utat a szabadságba.<br />
Már azon a hétvégén költöztem, nem volt mire várnom. Sosem felejtem el azt a
napot, mikor sietősen pakoltam be a ruháimat az utazótáskába, miközben a szobám
ajtajában Gordon, anya és Tom álltak. Kicsit olyan érzésem volt, mintha én is
azt éltem volna át, mint apa, amikor elment innen. Pakolás közben Tomra
sandítottam, valahogy azt hittem, a végén kiböki, hogy velem jön hisz, ez az
egész apához költözés az ő ötlete volt, de nem így történt. Ő volt az egyetlen,
aki miatt az egész dolog fájdalmat ébresztett a szívemben. Na, és persze kicsit
anya miatt is nehéz volt, akinek szemében szomorú könnycseppek csillogtak,
mikor kiléptem a szobámból csomagjaimmal. Sajnáltam, de tudtam, azzal hogy
elmegyek, egyben tartom a családot. Anya és Tom ismét egymásra találhatnak. A
hallgatásommal pedig esély adok, hogy Gordon helyre tegye magában a dolgokat és
újra megszeresse anyát. Az én távozásom lehet a pont a mondat végén és egy új
bekezdés.<br />
-Ide bármikor visszajöhetsz !- szólt utánam anya.<br />
-Tudom !- bólogattam, de tisztában voltam vele, hogy soha többet nem akarok itt
lakni, hisz még az is kérdéses volt bennem, mikor tudom újra átlépni a ház
küszöbét, hogy ellátogassak ide. A nappaliba érve belém vágtak a
gyermekkori emlékek, anya finom süteményei, a vasárnapi közös programok, apa
nevetése, a vidám játékok, mikor a ház falait boldogság töltötte be, ami apa
elköltözésével hirtelen véget ért. Nem volt könnyű az a pár lépés az ajtóig.<br />
-Elvigyelek az állomásra?-kérdezte anya.<br />
-Nem köszönöm, van időm a vonat indulásáig, inkább gyalog megyek. - feleltem és
ikremre néztem, aki furcsán üveges szemekkel álldogált velem szemben. <br />
-Veled mehetek? - a hangja sírásba hajló volt.<br />
Kérdése megmelengetett belülről.<br />
-Hát persze! Épp kérni akartalak! <br />
Egymásra mosolyogtunk. Anya pedig sírva magához ölelt.<br />
-Vigyázz magadra!<br />
-Úgy lesz! - nyeltem vissza könnyeimet és lágyan megsimogattam anya arcát.<br />
Akárhogy is viselkedett, akármilyen nem törődöm volt, és csak a munka
érdekelte, mégis szeretett engem, még ha nem is mutatta. <br />
Gordon, aki egész héten szinte bujkált előlem, kerülve a pillantásokat, nem
köszönt el, bezárkózott a fürdőszobába és nem jött elő, anya hiába hívta, nekem
pedig indulnom kellett. De így volt a legjobb.<br />
Anya csókjaitól, ölelésétől és illatától eltelve ballagtam Tommal az oldalamon
a vasútállomás bejárata fele.<br />
-Bakker, sosem hittem volna, hogy te lépsz le hamarabb ! Látod, én egy gyáva
kukac vagyok, nem mertem megtenni amiről beszéltünk, így hát tovább rohadok
itt! - mondta Tom kicsit dühösen.<br />
-Te mutattad nekem az utat, hogy merre menjek, és ezért örökre hálás leszek
neked!- néztem testvéremre.<br />
-Ez a legkevesebb! Én is köszönettel tartozom. - legyintett Tom.<br />
Megálltam.<br />
-Miért?<br />
Tom elvigyorodott és megnyalta az ajkát.<br />
-Életem legkülönlegesebb szexuális élménye miatt. Hú, még most is felpörget, ha
visszagondolok rá.<br />
-Oh, hát, nem tagadom, engem is. - nyögtem ki fülig elvörösödve. <br />
Tom elmosolyodott egy másodpercre, majd folytatta.<br />
-És van még valami, amit el szerettem volna neked mondani. Én azt hiszem, félre
ismertelek az eltelt évek alatt, méghozzá nagyon. Te lettél a példaképem,
amiért el mersz húzni erről a lepra helyről. Remek ember vagy
Bill...Nagyszerűbb, mint gondoltam, büszke vagyok rád és örülök, hogy a
testvéred lehetek !<br />
Ha tehettem volna, azon nyomban megcsókolom, de mivel az utcán voltunk, csak
megöleltem. <br />
-Máris hiányzol!- suttogtam neki. <br />
Zavartan kibontakozott az ölelésemből.<br />
-Elárulnád, hogy mihez kezdek nélküled? - a szemét törölgette.<br />
Ekkor nagy robajjal befutott a vonat az állomásra. <br />
-Van feladatod, például helyrehozod a kapcsolatodat anyával és vigyázol rá. Ez
fontos. És néhanapján meglátogatsz.<br />
-Kicsit gyakrabban! Mondjuk suliszünetben, meg hosszú hétvégéken! - vágott a
szavamba ikrem, a beérkező vonat után pillantva.<br />
-Igen ! Akkor mindenképp! És majd én is eljövök ide!-<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ígértem és éreztem, hogy gyűlnek egyre jobban
a szememben a könnycseppek.<br />
-És mi lett azzal a pasival, aki...- váltott témát hirtelen Tom, némi hallgatás
után.<br />
-Úgy tettem, ahogy tanácsoltad, leszámoltam vele. Már nincs jelentősége,
hagyjuk is! - ráztam meg a fejem.<br />
-Akkor jó. Menned kell?- <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>bökött a vonat
felé Tom.<br />
Az állomás közepén lévő órára néztem.<br />
-Még van negyed órám. Addig üljünk le! - mondtam és az egyik üresen álló padhoz
sétáltam.<br />
-Oké. - követett Tom és lezöttyent a padra. Onnan nézett fel rám. Úgy, hogy
belemelegedtem és megint tengernyi érzelem cikázott a szívemben. A pillantása
újabb kérdőjeleket hagyott bennem. Mi lesz vele és velem most? A történetünk
itt végképp véget ért? Megfogta a kezem és lehúzott maga mellé.<br />
-Még sosem voltunk egymás nélkül, furcsa lesz érezni nap, mint nap a hiányodat,
nem hallani a hangodat és az, hogy ha eszembe jut valami fontos hiába rohanok,
hogy elmondjam, csak az üres szobádat találom...<br />
-Velem jöhetsz, még nem késő...amíg a vonat nem indul el, meggondolhatod magad
! Annyira szeretném, ha együtt mennénk ! <br />
Tom elnevette magát. Keserédes volt a nevetése.<br />
-Én nem vagyok ilyen bátor Bill! De kitudja, talán pár hét múlva ott kopogtatok
apa lakásának ajtaján a csomagjaimmal.<br />
És én is nevettem. A könnyeimen át. Lám, új életem rögtön milyen nehéz
próbatétel elé állított...itt kell hagynom, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>aki a legközelebb áll hozzám.<br />
Ültünk még ott egy darabig, nagyokat szipogva, fél szemmel egymásra sandítva,
sok-sok akkor kimondatlan érzéssel a szemünkben. Aztán fel kellett szállnom a
vonatra, ami elvitt engem egy új fejezet felé.<br />
És hogy mi van velem most?<br />
Immáron harmadik hónapja, hogy vonattal megérkeztem ide és hogy apánál lakom.
Eleinte nagyon idegen volt a helyzet, de lassan kezdem megszokni a nagyváros
forgatagát, a rengeteg embert, a nyüzsgést, a forgalmi dugókat, a
tömegközlekedést és a sok egyforma épületet a lakóparkban, ahol apa is lakik.
Beiratkoztam az egészségügyi iskolába, ahogy elterveztem. A tananyag nagyon
nehéz, de rettenetesen érdekes és a tanárok is segítenek felzárkóznom, így
minden tanórát élvezek. Még nem szereztem igazán barátokat, többnyire egyedül
vagyok, és nehezen találom a helyem, de legalább nem közösítenek ki és nem
bántanak. Iskola után mindig sietek haza, hogy mire apa a munkából megérkezik,
vacsorával várjam. Esténként pedig még sokáig beszélgetünk. Majdnem olyanok
vagyunk, mint régen, csak anya meg Tom nincs velünk...<br />
A múltat azonban nehezebb feledni, mint gondoltam. Hiába telnek a napok, hetek,
még sokszor ébredek tetőtől-talpig leizzadva, reszketve, mert Gordon mocskos
tetteiről álmodtam. De talán később, ahogy múlik az idő, ez is egyre jobb
lesz.<br />
Most még úgy érzem, túl közel vagyok a múlt szörnyűségeihez és túl messze
Tomtól.<br />
Tom...borzasztó hogy nincs velem, hiánya minden nap átjár, annak ellenére, hogy
naponta beszélünk telefonon, számoljuk vissza a napokat a szünetig, amit majd
itt, együtt töltünk és sort kerítünk a közös dolgainkat tisztázására is. Csak
addig még sokat kell várnom és ez nagyon rossz, olyan vagyok nélküle, mint akit
félbevágtak, alig bírok másra gondolni rajta kívül, ha meghallom a hangját, a
szívem szinte kiugrik a helyéről, akkora boldogság van benne. Tom
percről-percre többet jelent nekem. Remélem lesz még rá alkalom, hogy újra
közel kerülhessek hozzá. <br />
Anya is gyakran felhív és mesél. Tommal sok időt töltenek együtt és a viszonyuk
is kezd javulni.<br />
Gordonról nem kérdezek soha, nem szívesen gondolok vissza rá, de Tom azért mond
róla pár dolgot. Hogy Gordon, olyan lett, mint egy középkori hős szerelmes, aki
virággal és édességgel halmozza el anyát és romantikus sétákat tesznek
hétvégente. És ki tudja miért, de pszichiáterhez kezdett járni, anya szerint elkapta
valami depresszió, de én tudom, hogy mi van a háttérben...<br />
Andreas sem haragszik már rám úgy tűnik, mert küldött egy rövidke üzenetet,
melyben megírta, hogy elkezdtek járni Sabrinával és hogy reméli, jól megy a
sorom.<br />
Igen, azt hiszem most elég jó minden. Nehéz út áll mögöttem és előttem is, hisz
sok mindent kell eltemetnem magamban hogy fel tudjam építeni amit szeretnék. De
sikerülni fog! Jöjjön bármi, állítson a sors elém akármekkora akadályt, nem
hátrálok! Gordon már nem bánthat, én győztem le! És ha őt legyőztem, mindent
legyőzök!<br />
Már nem kell félelemben élnem! Az árnyak messze szaladtak és többé nem sötétítik
el az egemet ! Minden erőmmel azon vagyok, hogy feledjem, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ami velem történt és hogy arcomról eltűnjön a
szomorúság, hogy a szememben ne a fájdalom csillogjon, hanem ugyanúgy tudjak
nevetni mint mások. Talán kicsit hosszú időbe telik majd, de nem lehetetlen.<br />
Sokáig féltem megfogalmazni, és lehet, most sem tudom kellően szavakba
foglalni, amit érzek, de kijelenthetem hogy a körülményekhez képest boldog
vagyok! <br />
Istenem, de jó leírni...Boldog vagyok ! Boldog…Legalábbis a magam fura
módján...<br />
</span></span></b><br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span lang="EN" style="display: none; font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><br clear="all" style="mso-special-character: line-break;" />
</span></div>
<table align="left" border="0" cellpadding="0" class="MsoNormalTable" style="margin-left: 4.8pt; margin-right: 4.8pt; mso-cellspacing: 1.5pt; mso-table-anchor-horizontal: column; mso-table-anchor-vertical: paragraph; mso-table-left: left; mso-table-lspace: 7.05pt; mso-table-overlap: never; mso-table-rspace: 7.05pt; mso-table-top: .05pt; mso-yfti-tbllook: 1184;">
<tbody>
<tr style="mso-yfti-firstrow: yes; mso-yfti-irow: 0; mso-yfti-lastrow: yes;">
<td style="padding: .75pt .75pt .75pt .75pt;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-element-anchor-horizontal: column; mso-element-anchor-vertical: paragraph; mso-element-frame-hspace: 7.05pt; mso-element-top: .05pt; mso-element-wrap: around; mso-element: frame; mso-height-rule: exactly;">
<span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><a href="https://web.archive.org/web/19980215000000/http:/aslashstory.freeblog.hu/archives/2010/12/"><span style="color: blue;"></span></a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-element-anchor-horizontal: column; mso-element-anchor-vertical: paragraph; mso-element-frame-hspace: 7.05pt; mso-element-top: .05pt; mso-element-wrap: around; mso-element: frame; mso-height-rule: exactly;">
<br /></div>
</td>
</tr>
</tbody></table>
<!--[if !mso]>
<style>
v\:* {behavior:url(#default#VML);}
o\:* {behavior:url(#default#VML);}
w\:* {behavior:url(#default#VML);}
.shape {behavior:url(#default#VML);}
</style>
<![endif]--></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"></span></span><br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span lang="EN" style="display: none; font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><br clear="all" style="mso-special-character: line-break;" />
</span></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
<table align="left" border="0" cellpadding="0" class="MsoNormalTable" style="margin-left: 4.8pt; margin-right: 4.8pt; mso-cellspacing: 1.5pt; mso-table-anchor-horizontal: column; mso-table-anchor-vertical: paragraph; mso-table-left: left; mso-table-lspace: 7.05pt; mso-table-overlap: never; mso-table-rspace: 7.05pt; mso-table-top: .05pt; mso-yfti-tbllook: 1184;">
<tbody>
<tr style="mso-yfti-firstrow: yes; mso-yfti-irow: 0; mso-yfti-lastrow: yes;">
<td style="padding: .75pt .75pt .75pt .75pt;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-element-anchor-horizontal: column; mso-element-anchor-vertical: paragraph; mso-element-frame-hspace: 7.05pt; mso-element-top: .05pt; mso-element-wrap: around; mso-element: frame; mso-height-rule: exactly;">
<span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt;"><a href="https://web.archive.org/web/19980215000000/http:/aslashstory.freeblog.hu/archives/2010/12/"><span style="color: blue;"></span></a></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-element-anchor-horizontal: column; mso-element-anchor-vertical: paragraph; mso-element-frame-hspace: 7.05pt; mso-element-top: .05pt; mso-element-wrap: around; mso-element: frame; mso-height-rule: exactly;">
<br /></div>
</td>
</tr>
</tbody></table>
</span></span><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"></span></span></div>
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-64756693156928048402018-08-31T13:06:00.000+02:002019-09-12T12:54:37.203+02:00De ki menti meg a lelkemet?!Pt. 11.<div class="blogentry" style="background-color: white;">
<div style="font-size: 13.3333px;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><i><b>Sziasztok!<br /><br />Milyen gyorsan véget ért a nyár. Legalábbis nekem :/ Nem mondom, hogy annyira klassz volt, de voltak szép pillanatok...És most újra itt vagyok, hoztam a folytatást, az utolsó előtti részt.</b></i></span></span></div>
<div style="font-size: 13.3333px;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><b><br /></b></span></span></div>
<div style="font-size: 13.3333px;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><b>Szerző: </b>xxslashxx<br /><b>Cím: </b>De ki menti meg a lelkemet?!<br /><b>Korhatár:</b> 18<br /><b>Szereplők: </b>Bill, Gordon<br /><b>Műfaj: </b>slash, twincest<br /><b>Figyelmeztetések:</b>F/F, szexjelenet, trágár beszéd, erőszak<br /><b>Publikálva: </b>2010. december 13.</span></span></div>
<div style="font-size: 13.3333px;">
<b><span style="text-decoration-line: underline;"><span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><u><br /><i>De ki menti meg a lelkemet?!</i></u></span></span></span></b></div>
<div style="font-size: 13.3333px;">
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"><b><span style="font-family: inherit;"><br /><span style="color: red;"><i>Eszünk vádolható, a szív törvényen feletti...</i></span><br />Gordon felszegte a fejét és olyan arcot vágott, mint aki nem hallotta jól az előbbieket.<br />-Hogy mondtad ?<br />-Elég volt ! Most és mindörökre ! - a hangom kezdett elhalkulni, de tudtam, hogy ha nem tartok ki, minden folytatódik tovább.<br />Gordon elvigyorodott.<br />-Azt majd én döntöm el, mikor elég Billie. És hidd el, belőled sosem elég ! - ismét megragadott és magához rántott. <br />Az arcom közel került az övéhez és láttam rajta, hogy feldühítettem. Beletúrt a hajamba és a nyakamhoz hajolt. Eltoltam magamtól és rákiáltottam.<br />-Nem hagyom, hogy többet hozzám érj, hogy kihasználj, hogy fájdalmat okozz, hogy megalázz ! <br />A hangom számomra is idegenül és remegve csengett a falak közt. A sírás fojtogatott, szememet égették a könnyek, de nem sírhattam, nem mutathattam hogy gyenge vagyok és főleg nem, hogy rettegek...<br />Gordon erősen megszorította az egyik karomat, fájdalmasan felnyögtem és próbáltam kiszabadulni, de nem ment. Az arca olyan ismeretlen lett most. Nem a perverz vágyakozás látszott rajta, hanem a düh és az agresszió.<br />-Mi a franc ütött beléd Bill ? Vesztedet érzed ? - sziszegte indulattól fűtötten és kezemet hátracsavarva visszalökött fekvő helyzetbe.<br />-Engedj el Gordon ! - kétségbeesve vergődtem, hogy kiszabaduljak, de hiába.Gordon teljes súlyával rám nehezedett.<br />-Nem mondtam világosan, hogy ha nemet mondasz, otthagyom anyádat ? Azt gondolod viccelek ? Azt hiszed, ez egy kicseszett játék ami akkor ér véget, ha te akarod ? - erőszakosan rángatta tovább a nadrágomat, másik kezével pedig lefogott, hogy ne tudjak mozdulni. Teljesen leizzadtam. A félelem, ettől az ismeretlen viselkedésétől hatalmába kerített. Ujjai durván markoltak belém, még a ruhán keresztül is fájdalmas volt érezni. Forgott velem a világ, fejemben a gondolatok össze-vissza cikáztak és nem tudtam hogyan tovább. Csak feküdtem ott, zihálva, a rémülettől szinte megdermedve.<br />-Nevetnem kell rajtad Bill. - mondta gúnyosan Gordon és szétfeszítette a lábamat. Felkiáltottam az ijedtségtől és a rám váró fájdalomtól, de Gordon csak vigyorgott elégedetten, aztán rám feküdt. Éreztem magamon a testét és az undort iránta. Te jó ég, hányszor, de hányszor történt meg már, hogy így feküdt rajtam...És én hagytam...Nem ellenkeztem. Féltettem anya lelkét. Ez volt az én áldozatom...Gordon kéjesen zihált a fülembe, ahogy a nyakamat csókolgatta.<br />A szememet a plafonra szegeztem, mintha árnyakat láttam volna a fehér mennyezeten, de lehet hogy csak a képzeletem játszott.<br />-Enyém leszel ma is...én gyönyörű szeretőm. - suttogta Gordon. Egyik keze a hasamra került és lassan közeledett az ágyékom felé. Tennem kellett valamit. Suta ösztönök bújkáltak bennem és a félelmem kis időre felengedett. Kihasználva, hogy Gordon izgalmában nem szorított olyan erősen, gyors mozdulatokkal kirántottam egyik lábamat a lábai közül és belerúgtam. Nem tudom pontosan hol találtam el, talán a gyomra táján. Összegörnyedt és lefordult a kanapéról. Én pedig felhúzva a nadrágomat, kifelé rohantam a nappaliból. Ismét elfogott a pánik, mellkasomra nyomás telepedett, kivert a veríték és azt sem tudtam merre menjek. Legokosabb lett volna kirohanni az udvarra, ki az utcára, ott mégsem bánthat.<br />-Te kis szemétláda ! - üvöltött a nappaliból Gordon és még láttam, ahogy imbolyogva felállt a földről.<br />A kijárat felé szaladtam, de nagy igyekezetemben elbotlottam a küszöbben. <br />Homlokom a padlóba ütődött, erős fájdalmat éreztem a szemem környékén és elkezdett vérezni az orrom. Nem volt időm ezzel törődni, megtöröltem pulóverem ujjába és nyögdécselve tápászkodtam fel, de akkor Gordon lépteit hallottam a hátam mögül. És az az ajtó elérhetetlennek látszott már. Gordon hirtelen elkapta a vállam és maga felé fordított.<br />-Ezt nagyon megbánod ! - fújtatott izzadt képpel és a keze ütésre lendült. Szorosan összecsuktam a szemem és karjaimat védekezően magam elé tartottam, de nem történt semmi. Mikor újra kinyitottam a szemeimet, Gordon tekintetével találtam szembe magam.<br />-Nem tudsz elfutni ! A játék véget ért Bill. - mondta még. A hangja és az arca ugyanazzá változott, mint régen. Ismét csak a mocskos szándékok voltak jelen a vonásaiban. Reményvesztettnek tűnt a helyzetem, de az előbbi halvány bátorság még mindig ott parázslott belül. Nem engedhettem hogy a helyét átvegye a keserűség és a beletörődés. Már majdnem sikerült kitörnöm, már majdnem sikerült felrúgnom az akadályokat...Apára gondoltam és a barátságos kis lakására, ahol élhetnénk, az egészségügyi iskolára, ahova járhatnék. És Tom jutott ismét eszembe. Csalódott lenne ha azt látná megfutamodok. Azon a szenvedélyes estén mikor az övé lettem, Tom reményt adott nekem. Reményt a változtatásra...<br />-Igen Gordon, tényleg vége. Mert én elmegyek innen. - szólaltam meg kis idő múlva a falnak dőlve. Az orromból szivárgott a vér, lecsöpögve a ruhámra és a padlóra.<br />Gordon arcára kiült a döbbenet.<br />-Miről beszélsz Bill ?<br />-Apához fogok költözni. És nem jövök vissza. Tehetsz akármit, megüthetsz, zsarolhatsz, itthagyom ezt a házat...<br />-Anyád sosem engedné, hogy elmenj. - vágott a szavamba idegesen Gordon. <br />Az arca falfehér lett.<br />-Nem lesz más választása. Döntöttem. - vontam vállat.<br />-Akkor most azonnal szakítok anyáddal !- fenyegetőzött Gordon és a falon lévő telefonért nyúlt.<br />Fáradtan felsóhajtottam.<br />-És mit mondasz, miért mész el a kényelmes életedből, a törődés és szeretet elől? Inkább én mondom el neki az igazat!<br />-Nem mered! - rázta a fejét Gordon, de hangja bizonytalanságot tükrözött.<br />-Igen, én is ezt hittem sokáig magamról. Gyáva voltam és halálosan féltem, hogy beváltod azt, amivel fenyegettél. Bele sem gondoltam, mi van ha mégsem ?! Ha csak mellébeszélsz, kihasználva naivitásomat és hogy erősebb vagy ?! Aztán felnyílt a szemem és ráébredtem, ha nem teszek semmit, nem tudom meg. Valami azt súgja, hogy nem fogsz te innen sehova sem menni Gordon. Mert elmesélek anyának mindent töviről-hegyire.<br />-Nézz magadra, szánnivaló, labilis személyiség vagy Bill ! Fantáziálsz, zavarosan beszélsz és kiszámíthatatlanul viselkedsz. Anyád egy szavadat sem hinné el ! - szólt közbe Gordon.<br />-Tévedsz ! Az összes együttlétünket jól az agyamba véstem, minden érintésed itt van rajtam szinte lemoshatatlanul. Mint ahogy emlékszem minden könnyemre, amit miattad ejtettem, minden fájdalmas kiáltásomra és minden csepp vérre. Olyan részletesen beszámolok, hogy anyának nem lesz kétsége, hazudok e vagy sem. És amit tettél bűncselekmény...<br />-Nem! Nem csinálhatsz ilyet anyáddal, ő jó ember! Én nem gondoltam komolyan, hogy elhagyom. Nem forgathatsz fel mindent, ez képtelenség ! - hebegett zavartan Gordon, a telefonkagylót szorongatva. <br />Úgy nézett rám, mint egy idegenre, hiszen sosem találkozott még ezzel az énemmel. Ő csak a jó és engedelmes Billt ismerte, és sosem hitte volna, hogy van egy lázadó és kitörni vágyó Bill is. Figyelte a szememet, de csak a magabiztosságot láthatta és hogy nem beszélek a levegőbe, hogy kész vagyok borítani mindent, még akkor is, ha rossz lesz a vége.</span></b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"><b><span style="font-family: inherit;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuNNfNNBo88pxRksKNPONX9pfDQg8YZ5TwbkKy50ZJhtd0VoginT3v05IWdYGpvIQXLO-7cFqDblmD7Pj0uoqgNupmMaXu4e-IJcvNwydFhuV2aEa_axUCQmm1thcBS-kizUZT1W1npGU/s1600/000dekimentimegutolsoelotti.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="236" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuNNfNNBo88pxRksKNPONX9pfDQg8YZ5TwbkKy50ZJhtd0VoginT3v05IWdYGpvIQXLO-7cFqDblmD7Pj0uoqgNupmMaXu4e-IJcvNwydFhuV2aEa_axUCQmm1thcBS-kizUZT1W1npGU/s400/000dekimentimegutolsoelotti.jpg" width="277" /></a></span></b></span></div>
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"><b><span style="font-family: inherit;">- Akaratgyenge voltam, egy báb, aki csak tűrt némán és akit kedved szerint vehettél birtokba, következmények nélkül. Akit megfélemlíthettél a zsarolásoddal, amihez anyát használtad fel. Elhitetted velem, hogy nincs választásom! Te nem tudod, hányszor akartam meghalni...<br />-Kérlek Bill, ne mondj ilyet, nem viselném el, ha bajod esne! Hiszen te vagy a legszebb dolog, amivel találkoztam életemben ! Olyan hatással vagy rám, mint senki más, de soha nem akartalak bántani! Ugye tudod hogy így van? Szépséges, angyalarcú kisfiú...- Gordon megsimította a hajamat. <br />Elkaptam a fejem a keze elől.<br />-Már nem vagyok kisfiú! Megölted a gyermekkort! Csak egy súlyos keresztet cipelek a vállamon, lehet hogy életem végéig. Talán örök magányra és kirekesztettségre kárhoztatva! - ordítottam, ahogy a torkomon kifért és egy forró könnycsepp gördült végig az arcomon vegyülve a vérrel, piros foltként cseppenve a padlóra. Nem akartam sírni, de nem tudtam visszafogni magam. A hónapok alatt átélt szörnyű emlékek felszínre törtek és mindennél erősebben hasítottak belém. Úgy, hogy pokolian fájt.<br />-Nem veszíthetlek el ! Könyörgöm Bill, ne költözz máshova, nem bírnám ki érzem...te adsz értelmet mindennek ami van! - Gordon hangja elcsuklott és kezéből kiesett a telefon kagylója. <br />A földre térdelt és sírni kezdett.<br />-Nem akartam hogy így legyen, nem tehettem ellene, elszédített a szépséged és kifordultam önmagamból ! Én nem akartam rosszat, Bill...Szükségem van rád. Szeretlek ! Mindennél és mindenkinél jobban ! - zokogta megtörten.<br />Álltam felette és csak csorogtak a könnyeim. Közben meghökkenve néztem Gordont, ahogy tehetetlenül és hangosan sír, miközben egyre csak azt ismételgeti hogy szeret. De úgy, ahogyan tilos...ahogyan sohasem volna szabad szeretnie. Vak gyűlöletem és haragom akkor sajnálattá szelídült. Sajnálattá, egy beteg ember iránt, akinek minden cselekedetét az érzelmi függősége irányította. Sajnáltam, de nem tudtam megbocsájtok e neki valaha. Lassan letérdeltem Gordon mellé. Kezemet a vállára tettem. Könnyes szemmel pillantott rám.<br />-Istenem, mit tettem veled. Egy szörnyeteg vagyok. De ugye nem mondod el anyádnak? Megölnéd a vallomásoddal...És engem is ! - szipogott.<br />-Minden rendben lesz. - suttogtam, majd a telefonhoz mentem. Felvettem a földön heverő kagylót és beütöttem anya számát.<br />Pár kicsengés után felvette.<br />-Szia anya ! Bill vagyok ! Légyszíves munka után siess haza, fontos megbeszélni valóm lenne veled. - hadartam üres, érzelem mentes hangon. <br />Anya elcsodálkozott.<br />-Bill? De hát mi van veled</span></b></span><b style="font-family: "trebuchet ms", sans-serif; font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">? Jól vagy?</span></b><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif; font-size: 12pt;"><b><span style="font-family: inherit;">-Persze, csak gyere haza, a többit itthon elmondom. - ezzel letettem a telefont. <br />Aztán elindultam lemosni az arcomat és eltüntetni minden nyomot, ami a délutánra utalt. <br />Gordon miatt nem aggódtam, nem bánthatott többé. Még hosszú ideig maradt a földön térdelve, kisírt szemekkel. <br />Számára véget ért valami. Nekem pedig csak most kezdődött el...<br /></span></b></span></div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif;">
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">folytatása következik...</span></b></div>
<div style="font-size: 13.3333px;">
<b><br /></b></div>
</div>
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-72403234324012029462018-07-31T22:44:00.000+02:002018-08-02T09:01:13.257+02:00De ki menti meg a lelkemet?!Pt. 10.<div style="background: white;">
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;"><i>Sziasztok!<br />
<br />
Jaj, nagyon lassú a gépem, kész kínszenvedés vele bármit is csinálni, de azért itt a
folytatás</i>.<br /><br /><o:p></o:p></span></strong></div>
<div style="background: white;">
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Szerző:</span></strong><span class="apple-converted-space"><span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;"> </span></span><span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">xxslashxx<br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Cím:</span></strong><span class="apple-converted-space"><b> </b></span>De ki menti meg a lelkemet?!<br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Korhatár:</span></strong><span class="apple-converted-space"> </span>18<br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Szereplők:</span></strong><span class="apple-converted-space"><b> </b></span>Bill, Tom, Simone, Gordon,
Andreas<br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Műfaj:</span></strong><span class="apple-converted-space"><b> </b></span>slash, twincest<br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Figyelmeztetések:</span></strong>F/F,
szexjelenet, trágár beszéd, erőszak<br />
<b>Publikálva:</b> 2010. december 4. <br /><br /></span><span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white;">
<strong><u><span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">De ki menti meg a
lelkemet?!<br /><br /></span></u></strong><span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white;">
<em><span style="color: red; font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">Megölhetsz, megölhetsz, megölhetsz, de nem törsz meg, nem törsz
meg...</span></em><span class="apple-converted-space"><i><span style="color: red; font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;"> </span></i></span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Ültünk még ott egy ideig miközben alig beszéltünk. Volt mit átgondolnunk azt hiszem.
A telepet őrző kutya hangos ugatásából, azonban arra következtettünk, hogy
talán jár valaki arra. Nem akartuk, hogy észrevegyenek miket, így elindultunk
haza. Azt sem tudtuk mennyi az idő, nem volt nálunk sem telefon, sem óra.
Szótlanul ballagtunk egymás mellett a sötétben és ugyanilyen csendben vártuk a
buszt a megállóban. Néha lopva Tomra sandítottam, különös pirosságot láttam az
arcán, mintha még mindig zavarban lett volna. Persze az én számra sem jöttek
könnyen a szavak. Sok minden történt ebben az elhagyatott gyárépületben. Nem
volt hosszú idő, de nekem egész életemben talán ezek voltak a legszebb és
legkülönlegesebb percek. </span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Aztán hamarosan megérkezett a járat, felültünk rá és csak utaztunk hallgatagon.
Piszkosak voltunk és izzadtak, ráadásul úgy éreztem, mintha transzparensekkel
lettünk volna körberakva és mindenki tudná mit tettünk. Ez természetesen csak
buta képzelgés volt, ilyet senki nem feltételezett volna rólunk. </span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Néztem Tomot magam mellett, a szívverésem már ettől is felgyorsult, egyre vonzóbbnak
találtam, és arra gondoltam, hogy ettől a naptól kezdve ő már nem csak a
testvérem. Akármit is hoz a jövő, akárhogy éljük tovább az életünket, a mai
este elvágta a testvéri szálakat és egy új, még szorosabb, titkos kapcsot
rakott közénk. A Kaulitz ikrek meghaltak, örökre ottmaradtak a gyárépület
üresen kongó falai között. Ez már más... </span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Anya a nappaliban várt minket, arcán aggodalommal. Tom köszönés nélkül nyitott
be és egyenest az emeletre akart menni, de anya elkapta a karját.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Szabad érdeklődnöm, hol a fenébe mászkáltatok? - förmedt ránk idegesen.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Mit érdekel az téged? Mi van, elfogyott a munkád és ráértél izgulni miattunk? -
gúnyolódott Tom és kihúzta a karját anya markából, aztán már ment is felfele.
Anya elhűlve bámult utána.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Máskor vigyetek telefont magatokkal, hogy tudjam, merre csavarogtok!- nézett
végig rajtam zavarodottan, majd visszasétált a nappaliba, a tv elé. Én pedig
Tom után mentem. A szobája ajtaját nyitva találtam, megálltam és benéztem. Tom
az ágyánál állva dobálta le magáról a kabátot, pulóvert. Hátrafordult és
észrevette, ahogy bámulom. De nem szólt. Félénken tettem pár lépést a szobája
felé, majd beléptem.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Zárd be az ajtót! - szólt halkan. Bólintottam és elfordítottam a kulcsot a zárban.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Nagyon hallgatag vagy. - jegyeztem meg.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Anya tönkretesz a hülyeségeivel. - morgott Tom és levette a pólóját is.
Akaratlanul is oda néztem, vonzotta a tekintetem és ismét izgalomba hozott.
Olyan gyönyörűséges volt, hogy összeszorult a szívem. Tom rám pillantott aztán,
mint aki szégyenlős, magára kapott egy tiszta pólót.</span><span class="apple-converted-space" style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;"> </span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Ne nézz így rám, összezavarsz...- mondta.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Sajnálom! - szegeztem a szemem a földre és én is zavarba jöttem, mint egy
kisgyerek, akit megszidnak.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Az ember nem mindennap szexel az ikertestvérével. Szerintem érthető, ha totál
káosz van a fejemben. - magyarázta Tom és tanácstalanul álldogált velem
szemben.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Megbántad? - kérdeztem remegő hangon.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Tom hevesen megrázta a fejét.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Nem! Az a legdurvább az egészben hogy, nagyon-nagyon tetszett, holott minden
részemnek tiltakoznia ez ellen, de még sincs így. Nagyon jó volt, hidd el...Csak
mérges vagyok...anyára és hogy haza kellett jönnünk, ebbe a nyomorult házba, a
szerencsétlen valóságba.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Én is nagyon jól éreztem magam veled. Régebben gyűlöltem a szexet. De veled
hihetetlenül érzéki volt, úgy élveztem és nyögdécseltem, hogy magamra sem
ismertem. Eddig azt hittem így nem tudok. Lehet, hogy bután és szentimentálisan
hangzik, de félhomályban éltem hosszú hetek óta, és csak tapogatóztam a
sötétben. De ma elhittem, hogy van világosság, a csókjaid és ölelésed által. -
égni kezdett az arcom, ahogy ezeket a szavakat kimondtam.</span><span class="apple-converted-space" style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;"> </span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Tom bólintott, de láttam, hogy zavarba ejtette az őszinteségem, amivel most nem
is nagyon tudott mit kezdeni. Felkapott egy törölközőt az ágy széléről, mint
aki fürdeni készül, majd visszadobta ugyan oda.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-A francba Bill! Nem vagyunk normálisak! - káromkodott és odalépett hozzám.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Felpillantottam a padlóról és szembetaláltam magam ikrem varázslatos
tekintetével. Tom ujjai az enyémeket érintették.</span><span class="apple-converted-space" style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;"> </span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Tom...- szólaltam meg és fájdalmasan nagyot dobbant a szívem, ahogy
elsodródtam barna szemének pillantásában.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-A pokolba, mit tettél velem?!- és szomorú mosoly jelent meg az arcán. </span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Sajnálom, ha…- mentegetőzni akartam, de ajkaimhoz hajolt.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Csak még öt percre vigyél el ebből a világból! - suttogta, majd megcsókolt.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Percekkel később, még mindig a mámoros csókok hatása alatt, a boldogságtól
szédülve, léptem be a szobámba. Sötétség fogadott. A villanykapcsoló felé
nyúltam, mikor is egy erős kéz bilincsként fogta meg a csuklómat. A rémülettől
majdnem felkiáltottam, de az ujjak ekkor a számra tapadtak. Fény gyúlt a
szobába és Gordon állt velem szemben, egy szál alsóneműben.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Ugye nem fogsz sikoltozni?- vigyorgott gúnyosan. Fejemmel nemet intettem, mire
elengedett. Lerogytam a padlóra.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Ezt miért csináltad? - kapkodtam levegő után, hevesen kalapáló szívvel.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Gordon mellém guggolt.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Jó poénnak tűnt.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Mit keresel itt? Bárki bejöhet, anya lent nézi a tv-t, Tom zuhanyzik. - dadogtam.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Gordon még mindig mosolygott a gyomorforgató mosolyával, közben a vállamra
tette a tenyerét.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Ne pánikolj. Erre nincs időm. Hétfőn viszont korán végzek a munkával, arra
gondoltam, esetleg te is hamarabb hazajöhetnél az iskolából.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Aznap sok órám van, nem tudok.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Dehogyis nem! Majd írok igazolást. Azt írom, hogy családi okok, vagy ilyesmi.
- vágott a szavamba Gordon és kezei lejjebb csúsztak a vállamról, egészen a
hasamig. Remegni kezdett a gyomrom az érintésétől. De Tom szavai jutottak
eszembe, amit a raktárban mondott, szálljak szembe azzal, aki akaratom ellenére
bánt. Ha meg sem próbálom, soha nem fog menni.</span><span class="apple-converted-space" style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;"> </span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Rendben. - egyeztem bele letörten. Gordon ujjai már a nadrágomnál jártak, de
tisztában volt vele hogy az idő erre nem alkalmas, úgyhogy gyorsan felállt és
kifele indult.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Alig várom! - ezzel becsukta maga mögött az ajtót.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Fura, de máskor mindig elborított a szégyen, a félelem, és a belső reszketés, hogy
mi lesz, ha ismét megteszi. Most azonban csak Tomra gondoltam. Arra, ahogy
meghaltam és újjászülettem azokban a pillanatokban, mikor vele voltam. Ahogy
eljutottam a csúcsra vele és egy új világ nyílt meg nekem. Erő szállt belém és
tudtam, ha most nem cselekszem talán soha sem! Persze rettegtem, mi lesz, ha
Gordon beváltja az ígéretét és otthagyja anyát, azt sosem bocsájtottam volna
meg magamnak. Bár talán így lett volna a legjobb mindenkinek, mert anya
ezerszer jobbat érdemelt Gordonnál, de tudtam, hogy nagyon szereti és
kikészülne, ha Gordon továbbállna. Ezért még sosem mondtam ellent Gordonnak,
mindig alázatosan elviseltem, amit velem csinált, így neki könnyű dolga volt,
sakkban tarthatott a zsarolásával. Bele sem gondoltam, mi történik, ha fordul a
kocka ?! Nem játszottam el a gondolattal, hogy mi lesz, ha egyszer nem engedek
neki és én zsarolom meg? Aljas dolog volt persze, nem szoktam ilyet, de ez tűnt
az egyetlen útnak és az új kezdésnek. Döntöttem, nem adom meg többet magam!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqlf9gx4QQwuy672sFKNHwQX2lxihstiKQBgDvBsXCsWDFMREz8vxoH-MKtPQTyc6cpExyriqFL6BusqY1pneP0s0Rioq2jt-WIGm9e4fuQLRwWkafdyEk_XgPgeeRsANH7czanicG_lY/s1600/000dekimentimegpt10.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="271" data-original-width="233" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqlf9gx4QQwuy672sFKNHwQX2lxihstiKQBgDvBsXCsWDFMREz8vxoH-MKtPQTyc6cpExyriqFL6BusqY1pneP0s0Rioq2jt-WIGm9e4fuQLRwWkafdyEk_XgPgeeRsANH7czanicG_lY/s400/000dekimentimegpt10.jpg" width="343" /></a></span></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Hétfőn úgy mentem iskolába, hogy talán ez az utolsó napom itt, elnézegettem a
folyosón lévő képeket és a rengeteg dísznövényt a sarkokban, mintegy búcsúzóul,
hiszen ha apához költözöm, másik iskolába kell járnom, amit egyáltalán nem
bántam. Még mindig élt bennem a terv, hogy ápolónak tanulok. Andreas természetesen
most sem szólt hozzám, mikor a terembe lépem. Pár fiúval ült a pad tetején és
nagyokat nevetett valamin. Letettem a táskámat és csendben figyeltem őt. Még
mindig kedveltem és nem éreztem iránta haragot, csak sajnáltam, hogy a
barátságunk ilyen értelmetlen módon ért véget. Hiányzott, hogy nincs ott mellettem
a padban és nem veregette meg barátilag a hátamat.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Andreas észrevette, hogy nézem és dühösen jött oda a padomhoz.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Bill, nagy kérés lenne, ha nem lesnél engem folyton? A srácok a végén azt
hiszik, hogy buzik vagyunk. Mondtam már, hogy felejts el. - támaszkodott a
padra.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Tudom, hogy mondtad. - vágtam rá dacosan és lesütöttem a szemem.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Ha tudod, és ha felfogtad, akkor légyszíves tegyél is úgy. - morgott Andreas
és menni készült, de váratlanul utánaszóltam.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Ne haragudj, hogy elszúrtam! Akármit hiszel, a barátságod sokat jelentett
nekem! Örülök, hogy boldog vagy az új barátaiddal, jó látni milyen felszabadult
lettél! Talán szívesen ülnék én is köztetek, de tudom, hogy ők soha nem
fogadnának be. Csak te viselted el a néha értelmetlen viselkedésemet és azt,
hogy olyan vagyok amilyen...</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Hé, mi ez a dráma Bill? Halni készülsz? - húzta el a száját gúnyosan Andreas.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Elmosolyodtam.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Ellenkezőleg, most kezdem el az életemet!</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Andreason látszott, hogy semmit sem ért. Csak a fejét csóválta.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Hát Bill, ma is frankón megborultál, ahogy látom. - ezzel visszament a
többiekhez, akik kíváncsian kérdezték mit beszélt velem az előbb, de Andreas
kitért a válasz elől. Legalább nem tett rám sértő megjegyzéseket, ez jól esett.
És az a tudat is, hogy ő már nem kívülálló. Lehet, egy nap én sem leszek az?</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Hamarabb jöttem el az iskolából, a Gordonnal megbeszéltek értelmében. Gordon
írt egy igazolást, amit előző este titokzatos képpel csúsztatott a kezembe,
amikor belefutottam a konyhában. Rögtön tudtam, mi az a papír, amit a
tenyerembe nyomott kéjes vigyorok közepette. Undor töltött el, ahogy később a
szobámban, elolvastam girbe-gurba írását arról, hogy családi okok miatt az utolsó
két óráról el kell jönnöm. Családi okok...hát persze.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Nehezen szántam rá magam az indulásra és az úton is lassan ballagtam. Kellemes,
nyugodt idő volt. És szinte üres utcák, csak néha jött szembe velem egy-egy
járókelő. Talán nem látszott rajtam, de a feszültség majd szétvetett belülről,
az agyam lázasan dolgozott azon, hogy viszem végbe a tervemet, hogy lesz
bátorságom ez egyszer kiállni magamért és Gordon szemébe mondani az igazságot,
anélkül hogy anyának kárt okoznék ezzel. Tomra gondoltam és elöntött a
melegség. Drága, drága Tom! Ő nyitotta fel a szemem, nem okozhattam csalódást
azzal, hogy meghátrálok. Bár ő nem sejtette, mi a teljes igazság, de neki
köszönhettem, hogy elindultam e döntés fele vezető úton. És kitudja, ha
elköltözöm apához, ő is jön velem, ahogy tervezte. Istenem! Milyen nagyszerű
lenne! De előbb még meg kellett nyernem ezt a csatát a saját gyengeségem és
Gordon ellen. Le kellett zárnom ezt az undorító fejezetet és aztán gyors
léptekkel elindulni egy boldogabb jövőbe.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
A kezeim jéghidegek voltak, amikor benyitottam házunk ajtaján és majdnem
elhánytam magam az idegességtől. Jobban féltem, mint eddig valaha. Halkan
letettem a táskámat az előszobai szekrényre és nagy levegőket véve beléptem a
nappaliba. Nem csalódtam, Gordon az egyik fotelben ült, kezében a tv
távirányítójával. Széles mosolyra derült arca, mikor meglátott.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Szia, Bill ! Már nagyon vártam, hogy hazaérj. Azt hittem nem jön el ez a
pillanat. - lerakta a távirányítót és rögtön felállt, hogy elém siessen.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Pislogtam és erőtlenül bólogattam, miközben lehúztam a cipzárt a kabátomon és
kibújtam belőle, aztán csak odadobtam a földre. Gordon nem tétovázott,
megmarkolta a kezem és a kanapé felé húzott. Botladozó lábakkal mentem utána. A
gyomrom iszonyatosan fájt és rázott a hideg. Végigdőltem a kanapén és lecsuktam
a szemem. Éreztem Gordon száját a nyakamon, mialatt kezei hol a mellkasomon,
hol pedig a nadrágom táján jártak.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Annyira kívánlak. - suttogta.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Tökéletes vagy, és gyönyörű. – zihálva a homlokomat csókolta aztán a hajamat.
Nem mertem kinyitni a szemem. A fejemben rettenetes fájdalom ébredt, villogó
fények váltották egymást a szemhéjam mögött és néhány vadul dübörgő szó. Most
meg kell tennem! Itt és most cselekednem kell! Úgy tűnt, egyedül vagyok, de
mégsem elveszetten. Velem van az Isten. És velem van Tom is. Nem szabad ennek a
mocskosságnak újra megtörténnie!</span><span class="apple-converted-space" style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;"> </span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Gordon kibontotta a nadrágomat és türelmetlenül rángatta le a térdemig, majd ajkaival
a hasamra tapadt. A szemeim felpattantak és hirtelen mozdulattal
felkönyököltem. Gordon nem észlelt semmit, hangos szuszogással haladt egyre
lejjebb a szájával. A szívem a torkomban dobogott, az ereimben száguldott a vér
és kimondhatatlan iszony lett rajtam úrrá, amint elém tárult a kép.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Sosem láttam nálad szebbet! - mondta Gordon vágytól rekedten és még lejjebb
húzta a nadrágomat, közben a sajátját kezdte el kigombolni. A menekülés
ösztöne, ami elfojtva, de mindig is ott volt velem az ilyen percekben,
most szétterjedt bennem, mint valami méreg. Váratlanul felültem és a kanapé
sarkába húzódtam. Gordon csodálkozva kapott utánam.</span><span class="apple-converted-space" style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;"> </span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Mi a szar van? - lihegte értetlenül és tekintetében a döbbenet járt táncot a
bűnös kéjjel.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
Nyeltem egy nagyot és a kanapé egyik díszpárnájába bámulva csak ennyit mondtam.</span><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">
-Elég volt! </span><br /><br /><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><o:p></o:p></span><br />
<div style="background: white;">
<strong><i><span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;">folytatása
következik...</span></i></strong><i><span style="font-family: "Trebuchet MS", sans-serif;"><o:p></o:p></span></i></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-65062956824866279952018-06-29T12:53:00.003+02:002018-06-29T12:53:46.484+02:00De ki menti meg a lelkemet?!Pt. 09.<div style="background: white;">
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">
<strong><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">Sziasztok!<br />
<br />
Köszönöm a kommenteket, örültem neki, mint mindig. Nagy nehezen, de ide ért a
folytatás, bocs a hibákért és hát, mit írhatnék? +18-as!!!<br /><br /><br /><o:p></o:p></span></strong></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">
<strong><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">Szerző:</span></strong><span class="apple-converted-space"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"> </span></span><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">xxslashxx<br />
<strong><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";">Cím:</span></strong><span class="apple-converted-space"> </span>De
ki menti meg a lelkemet?!<br />
<strong><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";">Korhatár:</span></strong><span class="apple-converted-space"> </span>18<br />
<strong><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";">Szereplők:</span></strong><span class="apple-converted-space"> </span>Bill,
Tom<br />
<strong><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";">Műfaj:</span></strong><span class="apple-converted-space"> </span>slash,
twincest<br />
<strong><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";">Figyelmeztetések:</span></strong><span class="apple-converted-space"> </span>F/F, szexjelenet, trágár beszéd,
túlzott romantika<br />
<b>Publikálva:</b> 2010. november 25.<br /><br />
<br />
<strong><u><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";">De ki menti
meg a lelkemet?!</span></u></strong></span><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; margin-bottom: 12pt;">
<em><span style="color: red; font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">A nappal és a súlyos
éj, a szenvedés, a szenvedély...</span></em><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Tom azonnal visszacsókolt, úgy ahogy én szerettem volna, kicsit vadul és nagyon
izgatóan. A kezei a hajamtól végigfutottak egészen a hátamig. Éreztem piercing
karikáját a számhoz nyomódni, és a nyelvét, ahogy találkozik az én nyelvemmel.
Égető érzés volt. Akár örökké tudtam volna ezt csinálni.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Boldog voltam, nemcsak a nagyszerű ötlete miatt, ami talán kapu a menekülésre
mostani keserves életem elől, hanem mert ott volt velem szorosan...Teste a
testemnél, ajka az ajkamnál és...lelke a lelkemnél...</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Ez őrület. - suttogtam szinte magamon kívül, mikor egy másodpercre levegőhöz
és szóhoz jutottam.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Szerintem is. - mondta Tom és hangja ugyanúgy elcsuklott az izgalomtól, mint
nekem.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Tom én úgy örülök. - simogattam meg Tom arcát.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Az ő kezei már a mellkasomnál jártak.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Tudom, hogy nem fogod elárulni ki az a pasi, aki rosszat tett veled, de...</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Jaj Tom ne! - sóhajtottam fel fájdalmasan, hogy ikrem megint ezt a témát
emlegette.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Nem akartam erről beszélni, azokban a percekben pedig főleg nem. Az előbbi
szenvedélyes pillanat, nagyon úgy látszott, hogy a kútba esik és megint csak
értelmetlen kérdezősködés, meg a vita marad.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Tom ujja végigsiklott kabátom cipzárjánál.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Azt szeretném tudni milyen. Én csak lányokkal próbáltam.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Meglepett és zavarba hozott ezzel. Teljesen elvörösödtem. Hogy beszélhetnék
arról, milyen Gordonnal, mikor Tom itt ül mellettem?! Gordon taszít minden
szempontból, Tom pedig már a közelségével is az őrület határára sodor. </span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Hogy beszélhetnék ilyen mocskos dolgokról, mikor Tomot a legtisztább szeretettel
szeretem?! Még a számra venni sem akartam, azoknak az együttléteknek a
történéseit. Váratlanul hozzá hajoltam, hogy megcsókoljam.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Vele szörnyű, de veled biztos semmihez sem hasonlítható lenne, ha akarod,
megmutatatom. - és lázasan tettem ajkamat az ő ajkára. És amikor ismét a
nyelvét éreztem, újra fellángolt bennem az előbb érzett tűz.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Kínzó vágy emésztett utána és minden csókkal jobban éreztem, hogy akarom őt. Az
agyam egyik része azt diktálta nem szabad, a másik része és a testem viszont
messze járt a szabályoktól. Nagyon messze. Remegtem utána, a vérem szinte
forrt, gyengének, betegnek és még kitudja minek éreztem magam.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Kívánlak. - nyögtem.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Tom erre elmosolyodott. Elég sötét volt már, de láttam és szívverésem még
jobban felgyorsult. A nyakába csókoltam, majd váratlanul leugrottam az íróasztalról,
amin ültünk és kezem Tom nadrágjára tévedt, oda ahol már érezhető volt mennyire
begerjedt ő is. Izgalomtól lángoló arcal bontottam ki ikrem nadrágját.
Meghökkent a mozdulatoktól.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Hé, Bill...</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Ránéztem és most én mosolyodtam el. Pedig gombócot éreztem a torkomban a
félelemtől. Hogy miért féltem pontosan, nem is tudtam, talán hogy csalódást
okozok. Jó akartam lenni, megfelelni neki és látni, hogy élvezi amit vele
teszek. Tom a gombokhoz kapott. Csodálkozással vegyített aggodalom volt a
tekintetében. Lehet, hogy most ismerte fel a helyzet valódiságát. Én sajnos
Gordonnál már szereztem némi tapasztalatot, de az akkor más volt. Az kényszer
volt. Amit meg most akartam tenni Tommal, színtiszta érzelem.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Kérlek. - mondtam alig hallhatóan. Éreztem Tom kőkemény férfiasságát a
kezemnél és sejtettem, hogy ő is akarja, de rajtam múlik, áttörünk e ma minden
korlátot. Tom engedett nekem, elvette a kezét a nadrágjától és hagyta, hogy
kigombolva azt szabaddá tegyem hímtagját. Halkan nyögött egyet és testén
remegés futott át.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Kezdett másodpercről másodpercre sötétebb lenni, lassan alig láttam valamit,
így szemeim helyett az tapintásra bíztam magamat, és jól esett az érzés, ahogy
ikrem legérzékenyebb testrésze lüktet a kezemben, és hogy mind keményebb lesz.</span><span class="apple-converted-space" style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"> </span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Nem húztam az időt, gyorsan oda hajoltam és ajkammal megérintettem. Tom ugrott
egy nagyot az asztalon, mikor nyelvemet is megérezte hímtagján. De a kezdeti
rémülete hamar elcsendesedett. Kicsivel később, már gyengéden a hajamba túrt,
egyre hangosabban sóhajtozott, ahogy kezemmel és számmal izgattam férfiasságát.
A csípője mind gyorsabban mozgott. Azt hiszem teljes extázisban volt. De én is.
A gerincemen a hideg és a meleg felváltva futkározott, a gyomrom, mellkasom
fájt, férfiasságom pedig a beteljesülés után sóvárgott.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Ne Bill! Kicsinálsz! - nyögött és feljebb húzódott az asztalon, hogy ne tudjam
elérni.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Csalódottan pislogtam.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Nyelvpiercing. Ez igen. - lihegett Tom és villámgyorsan begombolta a
nadrágját.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Visszaültem mellé az és rögtön mohón az ajkára tapadtam. Úgy, mint aki ezektől
a mámoros csókoktól várna egy kis időnyi felejtést, a megbocsátást, azért amit
eddigi éveiben tett.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Nem tudom ő mit érzett, mikor engem csókolt, de ismét felgyorsult a légzése és
szinte mindenhol simogatott. Megmosolyogtató volt, ahogy Tom, akiről tudtam,
hogy ha valakit meg akar kapni minden eszközt megragad, és nem retten el
semmitől, most szemérmesen visszarántja kezeit amikor a nadrágom tájára kerül.
Most én voltam a bátor és ő a félénk. Érdekes felállás.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Feltérdeltem az asztalon és magam kezdtem el kikapcsolni az övemet. Nehezen
ment, a kezem remegett, a hajam folyton az arcomba hullott, de nem érdekelt,
veszettül kívántam, hogy Tom megérintsen.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Mi az ? - kérdezte Tom mikor az asztal recsegését hallotta, ahogy mozgolódtam
rajta.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Már teljesen sötét volt az épületben, a kinti lámpa fénye sem ért el ide. De az
érzékeim nem voltak tompák, sőt nagyon is éledeztek. Sikerült kibontanom az öv
csatját. Gyorsan kigomboltam a nadrágomat, majd megfogtam Tom kezét és ágaskodó
hímtagomhoz húztam. Kicsit vonakodott, de megérintette. Az ereimben
ezerszeresére gyorsult a vér, ahogy ujjait bátortalanul végighúzta rajta.
Közben ajkam ismét rátalált ikrem ajkaira.</span><span class="apple-converted-space" style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"> </span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Szeretnélek magamban érezni. - mondtam ki a szavakat, amik első hallásra engem
is elborzasztottak. Te jó ég, hogy mondhatok ilyet az ikertestvéremnek? Tom
legalább ennyire megbotránkozott.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Nem kérheted ezt tőlem! A testvéred vagyok! Szerintem fel sem fogjuk, mit
csinálunk itt, édes Istenem, megőrültünk? Mi a jó eget művelünk? - hadarta
el és szabadulni akart ölelésemből. De karjai gyengén hullottak maga mellé kis
idő múlva. Pedig csak öleltem szelíden és hallgattam szívem őrült dobogását.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Hatalmas bűnt követünk el Bill. - motyogta félhangosan, de ajka a nyakamat
súrolta. Szerettem volna látni az arcát, mikor ezeket a szavakat kimondja, de
sötétség teljesen betemetett minket, csak a szenvedélyünk világított belül. De
az erősebben minden fényforrásnál. Igaz, amit a fejünkben forgattunk nem volt természetes,
tiltott volt, elítélendő és vérfertőző. Mégis akartam...pedig tudtam, hogy a
pokol tüzében fogunk elégni miatta.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Rettenetes igen. De körülöttünk minden az. Ha te is szeretnéd, megtehetjük és
a mi titkunk marad! - húztam magamhoz, hogy újra csókolhassam.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Hogy akarhatod ezt azok után, hogy az a fickó. – éreztem, hogy semmit sem ért.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Amióta részegen megcsókoltál, te vagy minden gondolatom. Tudom, fura hogy
eddig csak, mint testvérek éltünk egymás mellett, majd egy élmény ennyire
felfordít bennem mindent...De akarlak. Ez biztos. Akarlak. Mindennél erősebben
és jobban, annak ellenére, ami velem történt, vagy történik. Te minden rosszat
elfeledtetsz velem, ha együtt vagyunk! Megsimítottam izzadságtól nyirkos
homlokát. És azt hiszem, Tom megértette, amit mondani próbáltam neki.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Arra az estére én is sokat gondolok. - hangja kicsit nyugodtabban csengett, mint
előbb.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Széthúzta kabátom cipzárját és türelmetlenül nyúlt a pulóverem alá,
félresöpörte az útból, hogy a hasamat csókolhassa. Nedves csókjai kimondottan
jólestek. Felszisszentem, amikor a hasam után, egészen a csípőm vonaláig
merészkedett.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Mi lesz, ha ha béna leszek? - kérdezte.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Jaj, Tom! Te sose vagy béna! - nevettem.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Köszönöm. - csak ennyit mondott és megcsókolt. Olyan érzékien, hogy férfiasságom
fájdalmasan rándult egyet. Érdekes volt ezt a hatalmas izgalmat érezni, amit
kihozott belőlem. Kínzóan kegyetlen volt, de egyben jó is, mint minden, amit
vele élhettem át akkor. Tom kissé felbátorodva fogta meg hímtagomat, a keze
forró volt és száraz. A mozdulatai határozottak. Mintha valami ösztön alatt cselekedett
volna, ami megmutatta, mi okoz nekem örömöt. Elöntött a forróság kívül és belül
érintéseitől. Hátamat a falnak vetettem és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit
akar, hiszen akármi is, amit csinál, csakis őrjítő lehet.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; font-family: "Trebuchet MS", sans-serif; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJDD9ddbspIlRePzfVqxy_l_K5T2liXTkjuRwDfe3YF9Rx5fvFrbJqNd_l_TUBsclcz0l9ay6e7tPOvTPtSXcgEJjj2i7-Z9sgj4MnseJNyAJgoDRgCnR0BBN72bK-1wZEd122Kr93qeQ/s1600/000dekimentimegjunius.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="427" data-original-width="427" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJDD9ddbspIlRePzfVqxy_l_K5T2liXTkjuRwDfe3YF9Rx5fvFrbJqNd_l_TUBsclcz0l9ay6e7tPOvTPtSXcgEJjj2i7-Z9sgj4MnseJNyAJgoDRgCnR0BBN72bK-1wZEd122Kr93qeQ/s320/000dekimentimegjunius.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
És tényleg az volt. Ujjai egyre gyorsuló tempót diktáltak, és én mind inkább
elveszettem a kontrollt a cselekedeteim felett.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Hangos nyögések hagyták el a számat, éreztem, hogy hajam izzadtan tapad
arcomra, a csípőm ugyanúgy mozgott, mint neki, nem is olyan régen, az asztal
lapjába kapaszkodtam és azt hiszem láttam a csillagokat is. Nem sok hiányzott, hogy
eljussak a csúcsra.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Tom. - készen állok. - suttogtam és erőtlenül emeltem fel egyik kezemet, hogy megsimítsam ikrem haját. Az arcunk majdnem összeért.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Azt sem tudom, hogy kell. Én félek. - mondta erre Tom bizonytalanul.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Tudni fogod, ebben biztos vagyok! - vágtam a szavába és gyors mozdulatokkal
gomboltam ki a nadrágját, aztán a bokájáig toltam, majd lejjebb húztam az
enyémet is. Ikrem férfiassága még mindig keményen állt. Remegve fordítottam
hátat Tomnak és az íróasztalra hajoltam.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Egy másodpercre belém csapott, hogy otthon anyáék hálószobájában is voltam már
ilyen pozitúrában.Gordonnal.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Összerázkódtam, de ekkor Tom mögém lépett és kezét finoman végighúzta a
hátamon, ez pedig elterelte a figyelmemet.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Zavarban vagyok. - simította ki a tincseket a nyakamból, hogy ott is megcsókoljon.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Igazán nincs miért. - nyugtattam meg és lecsukott szemekkel élveztem, ahogy
haladt ajkaival egyre lejjebb. A derekam környékén megállt és hirtelen újra az
arcom közelébe került.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Mintha először csinálnék ilyet. - suttogta a fülembe. Elmosolyodtam. Őszinte
tanácstalanságot hallottam ki a szavaiból, ami mérhetetlen szeretettel töltötte
el a szívemet.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Velem először csinálod Tom.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Soha sem voltam még ekkora izgalomban és így összekavarodva egyszerre. - finoman
hozzányomott az asztalhoz, keze a férfiasságomat kereste. Erősen, de nem
fájdalmasan megmarkolta és ütemes mozdulatokkal kezdte húzgálni rajta a bőrt.
Másodpercek alatt elértem az tetőpont küszöbére, mint az előbb. A torkom
kiszáradt, alig kaptam levegőt, mozdulatlanná váltam. Csak a csípőm mozdult Tom
kezének minden érintésére. Közben, nedves ajkával a nyakamat csókolgatta, teste
az enyémhez simult és férfiassága keményen nyomódott hozzám.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Mindent felforgattál bennem Bill. - suttogta és egyre gyorsabb mozdulatokat
tett. Remegett kezem, lábam, csak nyögdécseltem és szédültem a rám szakadt élvezettől.
Nem tudtam mi vár rám a következő percekben, hogy mennyire lesz esetleg
fájdalmas, de nem is érdekelt.</span><span class="apple-converted-space" style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"> </span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Tedd meg! - kértem és az ajkamba haraptam.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Tom maga felé fordította az arcom és megcsókolt, miközben egyik lábát betolta
az én lábaim közé. Előbb száraz keze most nyirkos volt, ahogy végighúzta a
hátamon és feljebb tolta a pulóveremet. A másik kezét nem vette le a
férfiasságomról, tovább simogatta. Teljesen elgyengültem, ahogy ott álltam
háttal neki, az íróasztalra támaszkodva és ajkaimat csak rekedt nyögések
hagyták el érintései nyomán.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Tom...Tom...- egyre csak ezt ismételgettem, majd feljajdultam, ahogy megéreztem
ikrem ujját magamban. Igen, ez mindig is fájni fog, de most a mindennél nagyobb
izgalom elnyomta ezt a fájdalmat. Sőt, ahogy keveredett a kéjjel, leírhatatlan
volt. Akartam még...és ennél többet is.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Fáj? - hajolt a vállamhoz aggódóan Tom.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-El fog múlni.- tértem ki a válasz elől, mert nem akartam megijeszteni. Tom nem
hagyta abba, még mélyebben, aztán több ujjal is belém hatolt, közben másik keze
nagyon gyorsan mozgott hímtagomon. Éreztem, hogy egész testem vizes és úgy reszketek,
mint aki fázik. Neki is tetszett, amit tapasztalt, hangosan vette a levegőt és
úgy izzadt, mint én. Testünk szorosan volt egymáson, én szinte már az asztal
lapján feküdtem és vadul dübörgő szívvel hagytam, hogy az érzés teljesen
átjárjon. A tudat, hogy itt vagyunk, és ilyen dolgokat teszünk, a végletekig
izgató volt.</span><span class="apple-converted-space" style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"> </span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Azt hiszem maradt nálam óvszer régebbről. Síkosított, így talán nem fáj neked
annyira. - mondta Tom halkan és szégyenlősen.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Nem kell óvszer! Érezni akarlak, még akkor is, ha fáj !- vágtam a szavába és
már nem bírtam várni, kínzott a mindennél forróbb vágy, eggyé akartam válni
vele, együtt lüktetni az ő testével. Mindent a magam mögött hagyva, nem törődve
semmivel, csakis Tommal. Éles hangon felkiáltottam, amikor éreztem, hogy lassan
belémhatol. Csak a nyálát használta nedvesítésként. A jól ismert, leírhatatlan
fájdalom lebénított kis időre és eddig csukott szemeim most kinyíltak, de csak
a sötétséget láttam.</span><span class="apple-converted-space" style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"> </span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Rosszul csinálom? - kérdezte ikrem és egy pillanatra megmerevedett.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Megráztam a fejem. Ha nem lett volna sötét, talán olvashatott volna a szememből
és nem ijedt volna meg, mert az a kiáltás, nem fájdalomból szólt. Nagyon fájt,
mégis teljes szívemből akartam. De nehéz volt urrá lenni a sokféle érzelmen,
amik bennem keringtek, álomszerű boldogság, szorongás az újtól, egy kis
félelem. Felkönyököltem az asztalra, hogy jobban hozzám tudjon férni.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Folytasd, kérlek.- sóhajtottam egy nagyot és megpróbáltam nem elsírni magam,
ami nehéz volt, mert úgy éreztem kettészakadok, megsemmisülök, annyira fáj, de
Tomnak nem mutathattam. Ikertestvérem ismét mozogni kezdett, gyötrően lassan,
de ezek a mozdulatok enyhítették a fájdalmat és lángra gyújtottak, ha lehet
mégjobban.</span><span class="apple-converted-space" style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"> </span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Oh Bill. Ez hihetetlen! - nyögte.</span><span class="apple-converted-space" style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"> </span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Nem tudtam kellőképpen reagálni, először a fájdalom miatt, később pedig azért
mert kezdett egyre jobb lenni. Tom annyira jól csinálta, hogy legszívesebben
ordítottam volna és lassan eltűnt az éles fájdalom érzése. Ott álltam
szétvetett lábakkal, kezeim az asztalon és mind mélyebben éreztem magamban
ikrem kemény hímtagját, egyik kezét a csípőmön, másik kezét a férfiasságomon.
Egyszerre és egyre gyorsabban mozogtunk, az asztal ritmusosan ütődött a falhoz
vad mozdulatainktól. Nem tudtam uralkodni magamon, hangos nyögéseimet
visszhangozta az üres épület. Soha nem gondoltam volna, hogy így is lehet
élvezni valamit, hogy egy másik ember ekkora örömöt képes okozni nekem. Tom
keze és csípője villámgyorsan mozgott. Hallottam hangos zihálását, és éreztem
lehelletét a nyakamon. És már nem csak hogy láttam a csillagokat. Hanem ott
voltam köztük...Ezt akartam, erre vágytam És jó lett volna nyújtani a
pillanatot. De nem bírtam. Kielégülésre vágyott minden porcikám. Hagytam,
hogy a szenvedély elvigyen egy másik világba...</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Másodpercek kellettek csak, hogy elérjek a tetőpontra, a kéj, mint egy villám
hasított belém és cikázott végig a testemen. </span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Görcsbe rándult mindenem és Tom nevét mondtam abban a pillanatban, ahogy az
orgazmus elsodort. Forróság tört elő belőlem, ami Tom kezére, az én hasamra és
ruhámra csorgott. Ekkor ikrem is elérte az extázist, hatalmas lökések
közepette, nyögdécselve hanyatlott rám. Elvesztettem az egyensúlyomat és
leborultunk az asztalra. A fejem nagyot koppant az asztal lapján, mire Tom
kábán felnevetett és kicsúszott belőlem, majd lihegve leült az asztal lábához.
Én nem mozdultam, csak kapkodtam a levegőt és hasaltam az asztalon. A
kettőnkből kiömlő meleg folyadéktól mindehol ragacsos voltam, az izzadtságtól
nyirkos, mégsem éreztem mocskosnak magam. Tom az öngyújtójával fényt csinált,
majd magára rángatta a nadrágját. Aztán csak nézett bele a lángba. Az előbb
lezajlott események szappanbuborékként robbantak szét, egyre inkább rám
köszöntött a valóság. A levegő nehéz volt a felkavarodott portól, köhögve
tápászkodtam fel az asztalról és szédelegve gomboltam be én is a nadrágomat,
majd gyorsan leültem testvérem mellé. Csak hallgattunk egy darabig. Fojtogató
volt a csend és hogy nem tudtam mi járhat Tom fejében. Gyűlöl e, azért amit
tettünk, vagy bizonytalan? Zavart?</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Olyan jó lett volna megölelni, hogy még
egy kis ideig megnyugvást érezzek, és hogy még ne szakadjak el ettől a pár
percnyi csodától. De nem mertem, még csak hozzá érni sem. Nem tudtam, mi a
helyes a történtek után. Legnagyobb meglepetésemre, Tom közelebb húzódott és
megsimította a hátamat. Ekkor bátorodtam fel annyira, hogy kérdezzek</span><span class="apple-converted-space" style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"> </span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Min gondolkodsz?</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Lassan és megfontoltan válaszolt.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Azon, hogy ami itt ma történt hihetetlen, olyan, mintha nem velem esett volna
meg, egyfolytában az kattog a fejemben, hogy ilyen nincs! Hogy én ilyet nem csinálhattam!
Hogy ez milyen szörnyű, százszor súlyosabb minden bűnnél, de mégis, ezerszer
jobb akármilyen gyönyörnél.És örök titok...</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Az életemre esküszöm! - vágtam a szavába.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Fáradtan elmosolyodott.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-És tényleg elköltözünk apához?- mosolyogtam vissza rá.</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Lehet, még nem tudom. Csak az a biztos, hogy új lapokkal akarom folytatni az
életemet. Ez a mai nap az újrakezdésé, alaposan magamba nézek, hogy hol és mit
rontottam el. Te is tedd ezt! Szállj szembe a démonjaiddal és azzal a pasival,
aki akaratod ellenére kényszerített dolgokra! Csináld ezt, hogy új életet kezdhess!</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
-Köszönöm, hogy elhoztál ide! – mondtam hálásan, mikor az öngyújtó halovány
fényénél találkozott a tekintetünk. Az ő szemében elszántságot láttam,
hajlandóságot a változásra. Az én szememet viszont elborította a könny, annyi
dolog tombolt akkor bennem. Tom pedig olyan szépen mondta, és milyen igaza
volt! Szavai támogatást adtak és reményt, hogy le tudjam venni magamról a
kiszolgáltatottság és magány álarcát. Hogy beengedjem a fényt a falaim mögé. Elég
erőt és hitet éreztem magamban, hogy felálljak a gödörből ahova Gordon
taszított, és ahonnan azt hittem, saját magam képtelen lennék felállni. De ez hazugság!
Képes vagyok megváltoztatni a jelent, ami aztán átírhatja a jövőt!</span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">
Igen, még nem késtem el !</span><br />
<br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><o:p></o:p></span><br />
<div style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">
<strong><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;">folytatása
következik...</span></strong><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-68445436173664099082018-05-18T11:55:00.000+02:002018-05-18T11:55:09.243+02:00De ki menti meg a lelkemet?! Pt. 08.<br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Sziasztok!<br />
<br />
Nagyon köszönöm a kattintásokat, a kommenteket. Itt is a folytatás! Kellemes
hétvégét mindenkinek! :*<br /><br /><br /><o:p></o:p></span></strong><br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Szerző: </span></strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">xxslashxx<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Cím: </span></strong></b>De
ki menti meg a lelkemet?!<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Korhatár:</span></strong></b><strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; font-weight: normal; mso-bidi-font-weight: bold;"> </span></strong>16<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Szereplők: </span></strong></b>Bill,
Tom, Gordon, Simone<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Műfaj: </span></strong></b>slash,
twincest<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Figyelmeztetések:</span></strong></b>F/F,
trágár beszéd, túlzott romantika<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
Publikálva: </b>2010. november 15.<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><o:p></o:p></b></span><br />
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"><br />
<strong><u><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">De ki menti
meg a lelkemet?!<br /></span></u></strong><o:p></o:p></span></b><br />
<em><span style="color: red; font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Hogy
mondjam el? A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad.<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"> </b></span></em><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"><br />
Anya lelkiismerete feltámadhatott, mert hétvégére félretette a munkát és
nekiállt főzni, hogy összehozzon egy olyan igazi, vidám családi vacsorát.
Reggel óta a konyhában volt, kétféle süteményt is készített és nagyon bízott a
sikerben.<br />
Csakhogy jókedvet nem tudott az ételekbe csempészni.<br />
Talán még soha életemben nem ültem olyan feszült csendben egy vacsorán, mint
akkor. <br />
Nagyon nem volt kedvem ehhez, fáradt voltam, az elmúlt napok szinte csak a
tanulásról szóltak. Sokszor késő éjszakáig maradtam a tankönyveim felett, hogy
minél előbb behozzam a lemaradásomat, mert az összes tanár követelte rajtam.
Ráadásul Andreas azóta sem állt velem szóba.<br />
A tanulásban néha azért tartottam egy kis szünetet. Olyankor rögtön Tomra
gondoltam, de az után a bizonyos részeg éjszaka után alig-alig találkoztunk.
Hiába akartam csak úgy az útjába vetődni, hogy értelmes beszélgetést
kezdeményezzek, valahogy nem sikerült, ha mégis váratlanul belefutottam, elvörösödtem
és zavaromban össze-vissza locsogtam, ő bólogatott, helyeselt, aztán pár
szavas mondatokat követően elváltak útjaink.<br />
Látszólag olyan volt, mintha akkor éjjel nem történtek volna meg a csókok és
érintések. Pedig nagyon is valósak voltak és örökre beleégtek az emlékezetembe,
lángoló képkockákkal. <br />
A vacsora asztalnál is ezen járt az eszem, jó volt hogy Tom ott ült mellettem,
de nem mertem ránézni. Gordon persze velem szemben kéjesen vigyorgott.
Igyekeztem nem oda figyelni. Elment az a kevés étvágyam is.<br />
Tom is teljesen rosszkedvű volt, ő még mindig anyára haragudott a be nem
tartott igérete miatt. Egyedül csak anya volt bizakodó, hitt az este sikerében
és igyekezett ezt nekünk is átadni.<br />
-Meséljetek már valamit fiúk, csak ültök itt és némán esztek! Lazítsunk, erről
szól a hétvége! Olyan ritkán vagyunk együtt!<br />
-Mégis elárulnád ez kinek a hibája? - sandított rá dühösen Tom.<br />
-Tudom, sokat dolgozom mostanában, de értetek csinálom.- mentegetőzött anya.<br />
-Aha, hát hogyne. - bólogatott ikrem, sokat sejtető hangsúllyal.<br />
Anya tanácstalanul nézett Gordonra, aki vállat vont és evett tovább. Micsoda
nagy segítség! De hát érthető, hogy nem érdekelte anya harca Tommal, mikor
egészen más forgott a fejében.<br />
Anya zavartan tologatta a villáját a tányér szélén.<br />
-Bill, sikerült már bepótolnod az elmaradt leckéidet?- érdeklődött halkan.<br />
-Igyekszem, de nem megy egyik napról a másikra. -feleltem és ugyanúgy zavarban
voltam, mint anya. Idejét sem tudtam, mikor érdekelte a tanulmányi eredményem
utoljára.<br />
-Remélem, hogy rajta leszel az ügyön. Minap összeakadtam Frau Schönnel a
szupermarketben és érdekes dolgokat mondott.<br />
Kiejtettem a kezemből a villát, ami hatalmas csörgéssel esett a tányér mellé,
majdnem a földre.<br />
-Mit? - kérdeztem halálraváltan.<br />
-Azt hogy nem figyelsz, hogy szét vagy esve, fiam. Elmélázol, ha valamit
kérdez, nem tudod a választ, azt mondta úgy jársz, kelsz az iskolában, mint egy
élőhalott és hogy több tanár is ugyanígy vélekedik rólad.<br />
-Nahát. - elöntött a forróság. Gordonra néztem, aki legnagyobb lelki
nyugalommal evett tovább. Pedig minden miatta van. Hogy ilyen lettem csakis
neki köszönhető! Megszorítottam a villa nyelét, hogy uralkodjak magamon, ne pattanjak
fel az asztaltól és csapjam be teljes erőből az ajtót. Forrongó düh munkált
bennem.<br />
-Ez minden? Te nem tudod, hogy épp most szúrod el a továbbtanulási lehetőségeidet?
Valami nem stimmel veled Bill! Most már látom én is! Talán legjobb lenne egy pszichiátert
keresni, míg nem késő. – dühöngött tehetetlenül anya.<br />
-Már késő.- suttogtam magam elé keserűen mosolyogva.<br />
Ezen nem tud segíteni egy orvos. Ez olyan dolog, amit nem lehet kibeszélni,
mert mázsás a súlya. Nem lehet lerázni sem, mert az ok, ami miatt olyan vagyok
amilyen, itt él a házban, itt ül az asztalnál és jóízűen falatozgat.<br />
-Mit mondtál? - kérdezte anya.<br />
-Semmit. - intettem a fejemet csóválva.<br />
-Ugye szerinted is jó ötlet lenne egy szakember Bill mellé? - pillantott
Gordonra anya. <br />
-Igen, biztos jót tenne. - helyeselt Gordon tele szájjal.<br />
Minden erőmmel a villát szorítottam, hogy most azonnal ne ordítsam ki
kétségbeesve, ami a lelkemet nyomja. Te jó ég, milyen képmutató ez a Gordon!
Most ezt mondja, aztán a hálószobába rángat, és ha nem lenne erőm falat
felhúzva érzéketlenül elviselni az egészet, már nem tudom, hol lennék! Nem
nekem kell pszichiáter! Az egyetlen, aki beteg, az egyes egyedül ő! De
hallgatnom kell, ha belül belepusztulok is.<br />
-És az én osztályfőnökömmel véletlenül nem találkoztál? - vette át ekkor a szót
Tom.<br />
-Nem. Miért? - húzta fel anya a szemöldökét.<br />
Tom arcán gúnyos mosoly szaladt át.<br />
-Hát esetleg megemlítette volna, hogy felolvasta a nevemet, ugyanis szóbeli
dícséretben részesültem a gyakorlati munkáim miatt. Ez volt a nyílt napon.
Tudod, ahova basztál eljönni! – hangján érezhető volt az indulat.<br />
-Hé, Tom, ne beszélj így anyáddal. - szólt közbe Gordon.<br />
-Ne avatkozz bele légyszives, nem a te ügyed. - hurrogta le Tom Gordont, majd
ismét anya felé fordult.<br />
Ő közben már elkezdte leszedni a tányérokat.<br />
-És most mit vársz tőlem? Csússzak hason megbánást tanusítva? Bocsánatot
kértem. Nem szórakozásból vagyok tizenkét órákat egy irodában, azért dolgozom,
hogy mindenetek meglegyen. Lehetnél megértőbb is. morgott.<br />
-Francokat! Ha nem látod, hogy hova tart ez az egész, vak vagy! Ha nem hallod
mit akarok neked sokadszorra is mondani, süket vagy! És ha nem érted miről ugatok
itt neked, akkor hülye is!<br />
Megdöbbentett, amit mondott. A gondolkodása most is hihetetlenül érett volt,
csak a kirohanásai voltak még gyerekesek!<br />
-Na, most már elég! - anya szeme fenyegető szikrákat szórt.<br />
-Ne Billt küldözgesd pszichiáterhez, hanem nézz magadba! De tényleg elég, én
befejeztem! Köszönöm a finom vacsorát! - Tom felállt az asztaltól és az
emeletre indult.<br />
Véget vetve ezzel a borzasztóan erőltetett és annál is kényelmetlenebb
szituációnak. Anya és Gordon csak meredtek egymásra.<br />
Majd hirtelen Gordon jóllakottan felállt és megsimogatta anyám vállát.<br />
-Tizenéves, majd észhez tér.<br />
A nappali felé félúton rámnézett. Szinte éreztem, ahogy végigmér. Beharaptam az
ajkam és a terítőt kezdtem el bámulni.<br />
Gyűlöltem, amit csinált... <br />
Anya a konyhaszekrényhez ment és zsebkendőt vett ki onnan. A szemét törölgette.<br />
-Nyugodj meg anya. - mondtam neki vigasztalóan, erre rámförmedt.<br />
-Nincs tanulnivalód Bill? Eredj a szobádba!<br />
Így hát felmentem és nekiálltam a házifeladatoknak. Volt bőven, de valahogy
mindig elkalandoztak a gondolataim.<br />
Ráadásul a rádióból is szólt a zene. Nem akartam lekapcsolni. A csend
idegesített volna, így viszont semmit sem haladtam a tanulással, mert minden zeneszámot,
amit meghallottam, énekelgetni kezdtem és közben ikrem járt a fejemben. <br />
Különösen egy Lifehouse dalnál a Hanging by a moment-nél. Kedveltem, de
régebben nem tudtam azonosulni a szöveggel, sohasem akartam megállítani a
pillanatot, sőt életem legtöbb részében azon voltam, hogy minél gyorsabban
teljen az idő.<br />
Legalábbis addig az éjszakáig nem értettem miről szól a dal, amíg Tom nem volt
ott velem abban a szoros közelségben. Amíg nem érintett meg olyan szenvedélyesen,
és amíg nem tapasztaltam milyen a csókja.<br />
Igen, akkor, egész életemben először megállítottam volna a pillanatot. Csak én
és Tom! Örökké! <br />
Elmosolyodtam a felismeréstől, hogy mennyire ide illenek most a dal sorai.<br />
Ajtócsapódást hallottam ekkor és láttam Tomot elviharzani az szobám nyitott
ajtaja előtt. Kiszaladtam a szoba elé.<br />
-Tom hova mész? - kiáltottam. <br />
Erre megállt a folyosó végén.<br />
-El. - vont vállat dacosan.<br />
-Mégis?- kérdezősködtem.<br />
-Nem mindegy az neked Bill? Lelépek és kész!<br />
-Elviszel magaddal? - csodálkoztam, hogy ezt megkérdeztem, de kezem már nyúlt
is a fotelben lévő kabátomért és válaszra sem várva siettem Tom felé.<br />
-Ha akarsz, jöhetsz. Az biztos, hogy én most nem maradok itt! - indult lefele a
lépcsőn.<br />
Határozott léptekkel követtem.<br />
-Ti meg hova készültök? - nézett ki a konyhából anya.<br />
-Szívunk egy kis friss levegőt. – válaszolt Tom flegmán, de meg sem állt, csak
ment feltartóztathatatlanul előre.<br />
-És a tanulás? - hallottam még anya hangját.<br />
-Az megvár! - vetette oda Tom.<br />
-Majd jövünk! - néztem anyára, aki értetlenül és kissé talán szomorúan állt a
konyha ajtajában. Sajnáltam ezt az egész elrontott vacsorát, ezt az estét. Ő
jót akart, de vannak sebek, amiket nem lehet egykönnyen begyógyítani. Én már
csak tudom.<br />
Tom hallgatagon lépdelt mellettem. Nyomasztott a némasága.<br />
-És most merre?<br />
-Majd én azt tudom! - a léptei egyre gyorsultak, már-már szaladni kellett, hogy
tartsam vele a tempót. Nem volt közlékeny hangulatában. És lehet, hogy terhére
voltam a kérdezősködésemmel. Nem mertem többet megszólalni, haladtam mellette
szó nélkül. Utunk egy buszmegállóba vezetett és felszálltunk az éppen arra jövő
járatra. Most már tényleg nem értettem semmit, de kiváncsi voltam hol lyukadunk
ki.<br />
-Valamelyik osztálytársadhoz megyünk? - érdeklődtem a levegőt kapkodva, mert a
gyors lépések kicsit kifárasztottak.<br />
-Dehogyis. - felelt Tom kurtán.<br />
-Akkor egy kocsmába, hogy leigyuk magunkat? - ezt viccnek szántam, de Tom
megvető pillantást mért rám.<br />
-Hülye! - aztán kifelé bámult a busz ablakán.<br />
A végállomáson szálltunk le, az akkor már üres járműről. Besötétedett, néhol
lámpák égtek. Barátságtalan és számomra ismeretlen környék volt ez. Hiába éltem
le ebben a városban az életemet, még sosem jártam itt. Tom viszont otthonosan
mozgott. Rágyújtott és elindultunk az aszfaltozott úton.<br />
-Hol vagyunk Tom? Ez valami gyártelep? . néztem szét elhaladtunkban, a rozsdás
autóroncsok, ottfelejtett vasúti kocsik, magasba meredező, lebontásra ítélt
házak és gyéren pislákoló ősrégi lámpák között.</span></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfmR_r6YPITgEjY7sHcdmiD2urxZ4jhPCIhx5_hxbiF7CbaQuayu2D35SHfBO8NctEhlgOZlROHv3egvQu9sM-jK69MorRN0bZt2zwh6FNxyDq-yODPrgJHH4FPDXRKVJqkaVSXe2d1tE/s1600/000dekimentimegm%25C3%25A1jusepisode.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="390" data-original-width="292" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfmR_r6YPITgEjY7sHcdmiD2urxZ4jhPCIhx5_hxbiF7CbaQuayu2D35SHfBO8NctEhlgOZlROHv3egvQu9sM-jK69MorRN0bZt2zwh6FNxyDq-yODPrgJHH4FPDXRKVJqkaVSXe2d1tE/s400/000dekimentimegm%25C3%25A1jusepisode.jpg" width="298" /></a></b></div>
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Nem mentünk sokat, Tom megállt az egyik épületnél.<br />
-Igen Bill. Ez egy régen bezárt gyár. - válaszolta a cigarettáját fújva.<br />
Félrehajtotta a szakadt drótkerítést és bebújt a résen. Aztán kérdőn nézett
rám, azt várva, hogy követem e. Nem akartam gyávának és unalmasnak látszani,
négykézláb ereszkedtem és bemásztam én is. Addigra Tom már egy fémládán
üldögélt cigije utolsó slukkjaival.<br />
-Nem őrzi kutya a telepet? - néztem körbe. Tiszta föld lett a kezem,
megtöröltem nadrágomba.<br />
-A kutya elől van, ide nem ér el, észre sem veszi, hogy itt vagyunk. Éjjeliőr
meg nincs. Tudom. Nem egyszer voltam már itt.- válaszolta és eldobta a csikket,
majd megindult az épületbe.<br />
Betört ablakú, málló vakolatú igaz lélekvesztő volt. Falain mindenfele graffitik.
A feltámadt esti szélben, kísértetiesen megnyikordultak a gerendák, a hiányos
tetőn lévő takafólia is idegesítően lengedezett. Valami régi horrorfilmre
emlékeztetett az egész.<br />
-Gyakran jössz el ide? - húztam össze magamon fázósan a kabátomat.<br />
-Aha, eléggé. - Tom befordult egy hosszú folyosó végén, gyorsan utána mentem. <br />
-De mikor? - döbbentem meg és elnéztem a sok egyforma, fehérre mázolt ajtót,
amik mögött egykor irodák lehettek.<br />
-Amikor azt hiszitek, a haveroknál vagyok. Hát közlöm veled, hogy nem mindig
dekkolok náluk. Mert van, hogy erre vágyom. - húzta végig Tom az ujjait a fa
lépcsőkorláton, majd felpattant egy odaállított íróasztalra.<br />
-Mégis mire? - értetlenkedtem.<br />
-A csendre, a nyugalomra, hogy ne kelljen jópofiznom a családnak. Egyszerűen jó
időnként nem kérdezni, nem válaszolni, ülni egy helyben, füstölgő cigivel, vagy
egy üveg piával és nem haza gondolni. Bill, én gyűlölök otthon lenni!<br />
Tom őszinte vallomása meglepett. Nem gondoltam, hogy így érez. Azt hittem, ez a
nézeteltérése anyával, csak időleges és megoldódik, aztán megy minden tovább.<br />
-Nem jobban, mint én. - bukott ki belőlem, de aztán gyorsan elhallgattam. Elég
volt a múltkori kirohanásom, nem akartam mást is elárulni Gordonról és mocskos
viselkedéséről. Pedig ha valaki, akkor én tudtam, milyen igazán gyűlölni azt a
házat, közeget, ahol nap, mint nap akaratomon kívül, izgalomtól nyirkos kezek
tapadnak rám, kéjes lihegés cseng a fülembe és leírhatatlan testi, lelki
fájdalom jár át...<br />
Tom csodálkozva fogadta kijelentésemet.<br />
-Nem mondod, hogy te is rühelled anya nemtörődömségét és Gordon okoskodását?<br />
-Mindennél erősebben. - suttogtam undorodva magam elé, mert megjelent szemeim
előtt az annyiszor végig élt jelenet, ahogy Gordon végigsimít a vállamon.<br />
-Azon agyalok, hogy le kéne lécelni.<br />
-Te is tudod, hogy amíg nem vagyunk nagykorúak és iskolába járunk, erre nincs
lehetőség. - vágtam Tom szavába, miközben mellé ültem. A jól ismert láz újra
elkapott és ajkam epekedve vágyott a csókjára.<br />
Tom hirtelen megszorította a kezem.<br />
-Esetleg apához költözhetnénk! - nézett rám ötletétől átszellemülten.<br />
Istenem! Hát persze! A megoldás itt volt és mégsem számoltam vele. Apa, ő szeret
minket, hiányzunk neki! Biztos megengedné. <br />
Olyan buta voltam, hogy erre nem gondoltam egy percig sem. Hagytam Gordonnak,
hogy zsaroljon, és hogy hozzámérjen. Pedig lehet, hogy minden ilyen egyszerű. Aztán
elkomorodtam.<br />
-Anya ebbe sose menne bele.<br />
-Elintézem! Neked csak jönni kell velem, ha akarsz. Bízz bennem, cserébe én is
bízom benned! - Tom szédítően elmosolyodott és a vállamra téve a kezét, magához
húzott. Teljesen megzavart, ahogy éreztem az illatát és arcom szinte a
pulóverébe temettem, egyik kezem valahogy a kezét érintette, a másik pedig a
nyaka környékre került. Remegni kezdtem belülről, a gyomrom össze-vissza
liftezett a tudattól, hogy közel lehetek hozzá. Elvesztettem az önkontrollt
magam felett. Te jóságos ég! Tom elvette a maradék eszemet is! Olyan lehettem,
mint aki sokat ivott, mert Tom vigyorogva hajolt az arcomba.<br />
-Hé, Bill minden oké?<br />
Édesen nevetett, számomra gyönyörűséges volt. Egyszerre kisfiús és férfias.
Nevetése áthatolt a saját magam állította falon és fényt varázsolt a sötét
magányba, oda ahova eddig senkinek sem sikerült eljutnia. Én is mosolyogtam,
elsöpörtem a hajamat a szememből. A fejem kóválygott, néha elmosódott foltokat
láttam csak, néha meg a vaksötétet. De Tom ott volt velem, ha lecsuktam a szemem,
akkor is. <br />
Nekem ragyogott…<br />
-Jól vagyok. - mondtam alig hallhatóan. A vágy elvette a hangomat, de adott
valami sokkal nagyobb dolgot. Bátorságot.<br />
Vagy affélét...Tom beszélt még valamiről és épp cigarettát vett volna elő, de
beleütköztem a kezébe. A cigi a földre esett, keresgélni kezdte. Teljesen közel
húzódtam hozzá és mikor felnézett, ajkaimat szinte rápréseltem a szájára.
Annyira nem tudtam, hogy kell, de akartam! Tom meglepődött, a cigarettát megint
elejtette, de nem is kellett már. Más dolog kapott szerepet azokban a
percekben. <br />
Mégpedig az emésztő, mindenen felülemelkedő szenvedély.<br />
És igen! Pont egy poros raktárépületben...<br /><br /><o:p></o:p></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/tPnK39ax_AM/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/tPnK39ax_AM?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">folytatása
következik...</span></strong><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"><o:p></o:p></span></b><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-78437749473127884922018-04-25T13:31:00.001+02:002018-04-25T13:31:38.282+02:00De ki menti meg a lelkemet?! Pt. 07.<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";">Sziasztok!<br />
<br />
Itt az új rész, minden kattintásért köszönet <3<br />
<br />
</span></b><b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-weight: normal;">Szerző: </span></b><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";">xxslashxx<br />
</span></b><b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-weight: normal;">Cím:</span></b><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";">
De ki menti meg a lelkemet?!<br />
</span></b><b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-weight: normal;">Korhatár: </span></b><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";">16<br />
</span></b><b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-weight: normal;">Szereplők: </span></b><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";">Bill,
Tom, Gordon, Andreas<br />
</span></b><b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-weight: normal;">Műfaj:</span></b><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";">
slash, twincest<br />
</span></b><b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-weight: normal;">Figyelmeztetések:</span></b><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";">F/F,
trágár beszéd</span></b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";"> </span><br />
<span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";">Publikálva: <b>2010. november 2.<br />
</b></span><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";"><u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br />
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif";">De ki menti meg a
lelkemet?!<br /></span></b></span></u></span></b><br />
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: red;">Bárcsak
át tudnék sétálni az elmém ajtóin; hogy az emlékek mindig kéznél legyenek, ez
segíthetne megérteni az éveket. Bárcsak tudnék választani Menny és Pokol
között.</span><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
</b></span></i><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Rosszul
aludtam. A padló nagyon kényelmetlen volt és egy idő után elég hideg is. Fázott
a hátam és a derekam, de akkor sem mozdultam Tom mellől.<br />
Az ő álma is nyugtalan lett egy idő múlva, forgolódott és beszélt valamit, amit
nem értettem, de felébredtem rá. Homloka izzadt volt, a teste tűzforró.
Aggódtam érte, nehogy baja legyen, hiszen nem tudtam mennyit ivott. Hajnalban
már egyáltalán nem tudtam visszaaludni, csak néztem Tomot, ahogy fekszik
mellettem. Néztem és a tegnap történtekre gondoltam. Egyszerre tört elő belőlem
a vágy és a félelem. Mindennél többet jelentett nekem az, amit velem tett. <br />
Óvatosan végigsimítottam a karját. Akkor már nem volt forró a bőre. A légzése
is normális lett. Talán azt álmodta, hogy anya elment az iskolai nyílt napra és
könnyes szemmel hallgatta, ahogy a tanár Tom nevét mondja.<br />
Drága Tom! Még akkor is rabul ejtett, mikor éppen aludt. Nem tudtam felkelni és
csak úgy otthagyni, pedig tegnap egyik leckémet sem készítettem el, mégsem
indultam, hogy megcsináljam. Bámultam tovább, miközben a szívem néha ki akart
esni a helyéről, ha elkalandoztak a gondolataim. <br />
Az ébresztőóra időben jelzett. Összerezzentem, ahogy meghallottam bántóan éles
hangját. Gyorsan az íróasztalomhoz rohantam és kikapcsoltam az ébresztést, majd
visszasétáltam Tomhoz, aki mocorogni kezdett.<br />
-Jó reggelt Tom. - térdeltem mellé.<br />
Álmosan nyitotta fel a szemeit.<br />
-Hello...- köszönt nagy sokára megviselt hangon.<br />
-Azt hiszem, fel kellene kelned. - mondtam neki halkan.<br />
-Nem megy. - dörzsölte a szemét.<br />
-Akkor elkésel az iskolából.<br />
-Oda most nem bírok bemenni! - vágott a szavamba Tom és ismét lehunyta szemeit.<br />
Mi tagadás, nekem sem volt sok kedvem iskolába indulni, de tudtam, hogy
bocsánatot kell kérnem Andreastól.<br />
Elmentem zuhanyozni és fogat mosni, remélve hogy mire visszaérek a szobámba,
Tom meggondolja magát, de ugyanabban az állapotban találtam, mint amikor
kimentem.<br />
Felöltöztem és gyorsan megfésülködtem. Közben néha Tomra sandítottam, de nem mozdult.<br />
Kinéztem az ablakon, anya kocsija szokás szerint nem állt már a garázs előtt,
Gordoné azonban igen. Rögtön idegességet éreztem a gyomromban, de bizakodtam,
hogy nem futok vele össze. Bedobáltam a tanszereket a táskába, felkaptam még
egy pulóvert és táskámmal a kezemben kifelé indultam.<br />
-Hé, tudom, hogy tegnap nagyon gusztustalanul viselkedtem. - szólt utánam
fáradtan Tom.<br />
Megálltam az ajtónál és visszafordultam.<br />
-Megértelek, hogy csalódott voltál a nyílt nap miatt. - mosolyodtam el.<br />
-Nos, igen...felejteni akartam azért ittam, de a dolog a visszájára sült el,
mert mindenre emlékszem. Arra is mit mondtál, arról a patkány hapsiról, aki
erőszakoskodik veled. Ezen nem lehet csak úgy túllépni, ugye tudod? - Tom
résnyire nyitott szemmel vizsgálgatott engem, és nyilván tisztán látta, ahogy
előbbi mosolyom rémületté változott. A táska is kiesett a kezemből...Istenem
ne! Nem felejtette el! Az ajtónak dőltem, mert imbolyogni kezdett velem a
szoba.<br />
-Ezt hagyjuk.- suttogtam dacosan.<br />
-Nem Bill, ne hagyjuk! Szépen elmondod ki az és visszarugdosom az anyjába. - mondta
Tom sötét tekintettel.<br />
-Soha nem akarok erről beszélni Tom. Soha! Érted?! - vágtam oda Tomnak kissé
hangosabban is, mint kellett volna. De a hangom felett is a kétségbeesett
ijedtség uralkodott. <br />
Felkaptam a táskámat és nagy lendülettel kinyitottam az ajtót.<br />
-És persze arra is élesen emlékszem, amit a földön csináltunk. - szólalt meg
ismét ikrem.<br />
Tetőtől talpig leizzadtam és zúgni kezdett a fejem.<br />
-Igazán? - néztem vissza az ajtóból.<br />
Tom elvigyorodott és nyakig betakarózott.<br />
-Az meredek volt, de tetszett. - nyalta meg az ajkát és kihívóan játszadozni
kezdett piercing karikájával. A szédülés, rosszullét, ájulás kerített
hatalmába. És a nemi izgalom. A szívem közben boldogan ujjongott. Emlékszik! És
szerinte is jó volt! De mivel még az előbbi téma hatása alatt voltam, így nem
tudtam megfelelően kimutatni az érzelmeimet, pedig mindennél jobban szerettem
volna Tom nyakába ugrani és talán megint megcsókolni. Nem mertem, valami
visszafogott.<br />
-Hát nekem most indulnom kell. - mondtam Tomnak, nem odaillően és tompán, majd becsuktam
magam mögött az ajtót.<br />
A konyhába siettem és gyorsan készítettem magamnak egy vajas kenyeret. A kávé,
tea már rég kihűltek, ebből láttam, hogy anya ismét korán ment dolgozni.<br />
Az asztalon egy cetlit találtam, amit ő írt:<br />
</span></b><span style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">" Fiúk! Megpróbálok sietni, de lehet,
hogy ma is későn jövök a munkából. Ne várjatok meg a vacsorával. Tom! Sajnálom,
hogy nem tudtam elmenni a nyílt napra, majd kárpótollak. Szép napot! Csók:
anya."</i></span></span><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
Nem valami sok, ahhoz képest, hogy napok óta alig láttuk. Eltoltam magam elől a
papírt és reggelizni kezdtem, de nem esett valami jól. A gyomrom tiltakozott az
evés ellen, a nyelőcsövem összeszűkült és csak Tomra bírtam gondolni.
Megfordult a fejemben, hogy hagyom az iskolát mára és visszasietek a szobámba. <br />
Ekkor megjelent Gordon. Mikor megláttam, megkeseredett számban az étel. Elegáns
szürke öltönyt és hozzá illő nyakkendőt viselt, körül lengte a szokásos
parfümillat, amit számomra rémes volt érezni.<br />
-Jó reggelt! - Gordon rám sem nézve, berakott egy csésze kávét a mikrohullámú
sütőbe.<br />
-Neked is. - biccentettem fagyosan.<br />
Amikor a mikró zúgása abbamaradt, hirtelen mehetnékem támadt. Felpattantam az
asztaltól, de úgy hogy összekoccantak az ott lévő csészék. Gordon felnézett
kávéjából.<br />
-Sietsz? - mosolyodott el.<br />
Vörössé vált az arcom. Kábultan bólogattam és kifelé igyekeztem. De akárhogy
siettem, a távolság óriásinak tűnt a konyha és a bejárati ajtó között, pedig
csupán néhány métert kellett volna megtennem, a lábaim viszont mintha nem
engedelmeskedtek volna.<br />
-Bill! - hallottam Gordon hangját.<br />
Nem feleltem. Bukdácsolva igyekeztem az ajtó irányába.<br />
-Bill! Itt vagy még? - szólalt meg ismét.<br />
A szívem a torkomban dobogott és minden egyes porcikám a menekülést diktálta.
Reszkető kezekkel nyomtam le a kilincset, mikor Gordon ujjait éreztem a
vállamon.<br />
Őrült sebességgel fordultam irányába, a hátam erősen csapódott neki az ajtónak.<br />
-Bill, nem hallod, hogy neked kiabálok? - Gordon arcán az előbbi taszító mosoly
és a számomra jól felismerhető, kiéhezett pillantások voltak. A rémület
elnémított egy időre. Gordon keze a hátamra vándorolt és magához húzott.<br />
-Tom az emeleten van. - suttogtam és szemem fel-alá járt Gordon és a padló
között.<br />
-Tudod, hogy őrjítő vagy, mikor pánikba esel? - kérdezte Gordon teljesen
váratlanul.<br />
-Mit akarsz? - a hangom remegett, ahogy én magam is.<br />
Gordon elengedett, de ugyanúgy kéjesen vigyorgott.<br />
-El fogsz késni az iskolából. - jegyezte meg válasz helyett.<br />
-Igen...igen...- helyeseltem, ahogy hátráltam. Gordon megvárta, míg a lábam
kívül kerül a küszöbön, majd rám csukta az ajtót.<br />
Nem értettem mi volt a célja az előbbi megmozdulásával, de sokkoló volt.<br />
Elindultam az udvaron keresztül az utca felé. Még felnéztem a szobám ablakába,
de nem láttam semmi mozgást, Tom biztos újra elaludt.<br />
Nehezen nyugodtam meg Gordon reggeli közjátékától, felzaklatott. Hiába mentem
lassan, hogy legyen időm lehiggadni, nagyon sokára lettem valamivel jobban.<br />
Az osztályba érve még egy kellemetlen meglepetés várt. Andreast két paddal hátrébb
ülve találtam. Ledermedtem. Nagyon magamra haragíthattam, ha így döntött. De
hát mit is vártam? Elszúrtam a terveit.<br />
Megálltam a padja előtt. Épp a mobiljával játszott, fel sem nézett.<br />
-Andreas beszélhetnénk? - kérdeztem halkan.<br />
-Nincs miről. - felelte kurtán Andreas.<br />
-Tudom, hogy haragszol...<br />
-Az nem kifejezés! Tegnap összejöhettem volna Sabrinával, ha Corinna nem lóg a
nyakunkon, de hát ott volt és mivel neki nem jutott pasi, minket fárasztott a
hülyeségeivel. Köszönhetően neked! - vágott a szavamba dühösen barátom.<br />
-Annyira sajnálom. - hajtottam le a fejem.<br />
-Hát ja képzelem. Elegem van a gyerekes játékaidból és főleg belőled! Nekem
olyan barát nem kell, aki cserben hagy, mert beijed két csajtól. - húzgálta a
száját Andreas.<br />
-Kérlek, Andreas ne haragudj! Te nem tudhatod, miért vagyok ilyen és nem is
árulhatom el, de...<br />
Andreas azonban nem akart végighallgatni. Mérgesen csapta le mobilját a
tankönyvei tetejére.<br />
-Te nem vagy normális Bill! És én nem foglalkozom őrültekkel! <br />
-Nem vagyok őrült. - mondtam, de most is közbeszólt.<br />
-Őszintén szólva, már nem érdekel milyen vagy és nem érdekel a nyomorod sem! - ezzel
előkereste a CD lejátszóját és felvette a fülhallgatót, jelezve hogy nem kíván
velem több szót váltani.<br />
Megsemmisülten álltam felette, de nem reagált. Aztán becsengettek, én pedig
egyedül ültem a padba, amin eddig Andreassal ketten osztoztunk. A dühös sírás
kaparta a torkomat és csak hallgattam a tanár szavait az órán, de nem jutott el
belőle semmi a tudatomig.</span></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWSgAPvXoTOXYrPeB3uDRh2mxJZy0zRTDdAPuFgma4VYD-_mOWBNF1iQk62ZsmsIkPQslbnXBoZ0Ntx0ZEA16ZlZ-uNwoYTUqj3boO73V-LjxMgQ6kB9JwmPKUrj61J_o5WHBE2nBZbkc/s1600/000twcstry.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="492" data-original-width="500" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWSgAPvXoTOXYrPeB3uDRh2mxJZy0zRTDdAPuFgma4VYD-_mOWBNF1iQk62ZsmsIkPQslbnXBoZ0Ntx0ZEA16ZlZ-uNwoYTUqj3boO73V-LjxMgQ6kB9JwmPKUrj61J_o5WHBE2nBZbkc/s400/000twcstry.jpg" width="400" /></a></span></b></div>
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Jóvá kell tennem, amit elrontottam, Andreasnak meg kell értenie, hogy ez az
egész nem ellene volt, hogy teljesen más áll furcsa viselkedésem mögött. Csak
azt nem tudtam, hogy magyarázzam el neki, miben vagyok, mikor tulajdonképpen, néha
én sem értem magamat. Az viszont biztos, hogy nem veszíthetem el Andreas
barátságát! <br />
Testnevelés óra előtt összeszedtem a bátorságomat, hogy megint megpróbáljak
beszélni vele. Egy csapat fiúval beszélgetett az osztályból. Ott álltak az
öltözőszekrények előtt.<br />
-Andreas ráérsz egy kicsit? - álltam meg mellette.<br />
-Mi van Bill? Nem mondtam értelmesen, hogy teszek rá mi bajod? - mordult rám
barátságtalanul. A többi fiú arcán gúnyos mosoly suhant át.<br />
-Meg kell hallgatnod.<br />
-Dehogy kell! A tegnapi nap történtek után semmit sem kell csinálnom veled
kapcsolatban! – szólt közbe erélyesen Andreas.<br />
-Tudom, hogy nagyot hibáztam, de mond meg, hogy javíthatnám ki és úgy lesz!
Ígérem! - a szemem könnybe lábadt. Kényelmetlen volt az osztálytársak lenéző
pillantásainak gyűrűjében beszélgetni vele.<br />
-Nem kell több ígéret Bill, már nem hiszek neked! Nem fogod tönkretenni azt,
ami még el sem kezdődött Sabrinával. Kár strapálnod magad, találtam mást, aki
szívesen eljön és randizik Corinnával, amíg én Sabrinával leszek. Részemről a
történet be is fejezve! - Andreas visszafordult a fiúk felé. Leforrázva álltam
mögötte pár másodpercig.<br />
-Kérlek Andreas, nekem csak te vagy a barátom. Ne csináld ezt!- tettem a
vállára a kezem, hogy figyeljen még kicsit rám, de idegesen elhúzódott.<br />
-Hagyj már békén.<br />
-Csak még egy percet adj, hogy elmondjam. - a kezem újra a vállán volt, de
ezúttal mindennél agresszívebb reakcióval találkoztam.<br />
Hirtelen hátrafordult és teljes erejével ellökött. Nem voltam erre felkészülve,
a meglepetéstől megkapaszkodni sem tudtam. Nagy zörgések közepette zuhantam két
öltözőszekrény és a szemeteskuka közé. A fejem a falba ütődött.<br />
-Nem érted, hogy kopj le Bill! - ordított a képembe Andreas. <br />
Egyik fiú elismerően hátba veregette.<br />
-Ezt jól megadtad neki!<br />
Az eséstől színes csillagok ugráltak a szemem előtt és fájdalom hasított a
fejembe, ahol beütöttem. Lehorzsoltam a kezemet is. Andreas miért kellett ezt?
Ennyire gyűlölsz? Mi lesz velem, ha már te sem állsz mellettem?<br />
Szédülve keltem fel a földről. Andreas és a többiek a testnevelés öltöző
irányába igyekeztek, még láttam őket távolról. Pár ember csodálkozva bámult
rám, néhányan összesúgtak.<br />
Elvörösödve poroltam le a nadrágomat és ismét menekülhetnékem támadt, mint
reggel, mikor Gordonnal találkoztam. Nem tudom, mi hajtott, de csak egyet
akartam, elmenni most, minél hamarabb kívül kerülni az iskola területéről. Nem
vártam sokat, beszaladtam az üres osztályterembe, magamhoz vettem a táskámat és
elindultam kifelé. <br />
Nem szólt rám senki, becsengettek, kihalt az épület. Lépteim egyre gyorsultak,
hamar eldöntöttem hova is induljak. Haza szerettem volna minél előbb jutni.
Tommal lenni! Igen...mellette feküdni úgy, mint tegnap. A közelsége talán
elmulasztja ezt a mardosó magányt és megalázottságot, ami belül emészt.<br />
Tom, az egyetlen vigaszom.<br />
Az utolsó métereket már rohanva tettem meg a házunkig.<br />
-Tom! - nyitottam be a házba kifulladva. Mielőbb szerettem volna őt látni.<br />
Csend fogadott. <br />
-Tom hol vagy? - néztem körbe a földszinten, majd táskámat a földre hajítva az
emeletre mentem.<br />
-Tom merre vagy?<br />
Ikrem szobája üres volt, ezért az én szobám felé vettem az irányt.
Meglepetésemre, ott is ürességet találtam. A takaró, ami alatt éjjel
ketten feküdtünk, most az ágyon volt gondosan elrendezve, az ablak
nyitva, Tom pulóvere és pólója is eltűnt a földről.<br />
A ház összes helyiségét végigjártam, de sehol sem találtam meg a testvéremet.<br />
Lehet, hogy jobban lett és mégiscsak elment az iskolába? Csalódottan ballagtam
le a földszintre, aztán ki az udvarra és csak álltam ott tehetetlenül.
Mindennél nagyobb egyedüllétet érezve. Olyan jó lett volna teli torokból Tom
nevét üvölteni. Mérhetetlenül hiányzott.<br />
Figyeltem az bánatos égboltot, a szürke, esőt jósló fellegeket. Feltámadt a
szél és rövidesen cseperegni kezdett az eső. Előbb csak apró szemekben
alig-alig, később aztán egyre nagyobb cseppek jöttek. Bemehettem volna, de nem
mozdultam. Hagytam, hogy essen rám a sűrű zápor, hogy a ruhám és a hajam
csupa víz legyen.<br />
Nem érdekelt. Sőt jó is volt. Talán az eső lemossa a lelkem minden bánatát...<br />
<br />
<b><span style="font-family: "trebuchet ms" , "sans-serif"; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: minor-bidi;">folytatása következik...</span></b></span></b></div>
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-35665581803093333372018-03-30T14:25:00.001+02:002021-08-02T18:38:04.279+02:00De ki menti meg a lelkemet?! Pt. 06.<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<span style="font-size: small;"><strong><span face=""Arial", "sans-serif"">Sziasztok! Már hetek
óta „kallódik” ez a fejezet a gépemen, de csak most jutottam oda, hogy
kirakjam. Bocs! És köszönöm a kommenteket.</span><span face=""Arial", "sans-serif""><br />
<br />
Szerző: </span></strong><span face=""Arial", "sans-serif"">xxslashxx<b><br />
<strong><span face=""Arial", "sans-serif"">Cím: </span></strong></b>De
ki menti meg a lelkemet?!<b><br />
<strong><span face=""Arial", "sans-serif"">Korhatár: </span></strong></b>16<br />
<strong><span face=""Arial", "sans-serif"">Szereplők: </span></strong>Bill,
Tom<b><br />
<strong><span face=""Arial", "sans-serif"">Műfaj: </span></strong></b>slash<b>, </b>twincest<br />
<strong><span face=""Arial", "sans-serif"">Figyelmeztetések:</span></strong>F/F,
trágár beszéd, túlzott romantika, under age erotica,<b><br />
Publikálva: </b>2010. október 22.</span></span><br />
<span style="font-size: small;">
</span><span style="font-size: small;"><b><span face=""Arial", "sans-serif""><br />
<strong><u><span face=""Arial", "sans-serif"">De ki menti meg a
lelkemet?!</span></u></strong><br />
</span></b><i><span face=""Arial", "sans-serif"" style="color: red;"><br />
<em><span face=""Arial", "sans-serif"">Minden, minden így
kezdődött. Minden azzal a csillogó, szemkápráztató, mégis fáradt és törékeny
tekintettel kezdődött. Az volt a próba.<b> </b></span></em></span></i><b><span face=""Arial", "sans-serif""><br />
Tom csodálkozva figyelte a mozdulataimat, ahogy a kezét magamhoz irányitottam.<br />
-Mit csinálsz Bill? - kérdezte fátyolos hangon, de hagyta, hogy azt tegyek,
amit akarok, nem visszakozott, semmi ellenállást nem tapasztaltam részéről.<br />
-Azt én sem tudom, de jó nekem, ha megérintesz. - suttogtam lázasan.<br />
Tom másik kezével végigsimított a hajamon.<br />
-Valóban?<br />
Bólogattam. A szívem őrülten vert és reméltem, hogy Tom is megérzi, mennyire
felhevített engem. És lehet meg is érezte, mert keze hirtelen a hasam irányába
kezdett csúszni.<br />
-Az a fickó is így nyúlt hozzád? <br />
Összerezzentem és hangosat sóhajtottam, amint láttam mit csinál. Hiába hozta
szóba Gordont, nem hatott rám rémisztően, sőt egészen jelentéktelen volt. Az
izgalom dörömbölt az ereimben, ahogy ujjait végighúzta a bordáimon, majd
visszakanyarodott a hasamra.<br />
-Ő is így csinálta? - kérdezte Tom, majd megnyalta az ajkait és határozott
mozdulattal a nadrágomhoz nyúlt, oda ahol már jól látszottak gerjedelmem jelei.
Rutinosan simított végig a nadrág gombjain, majd megmarkolta nadrágon keresztül
a hímtagomat. Felnyögtem, a csípőm önkéntelenül is rándult egyet, a
férfiasságom keményen lüktetett a nadrágomban. Soha nem gondoltam, hogy ez
ilyen észvesztően jó lehet. És alig mertem elhinni, hogy ez történik...<br />
-Neki is így élvezted? - Tom felém hajolt és az arcomat nézte.<br />
Az ágyéka az enyémhez ért. <br />
-Tom...Ne beszéljünk erről ! – nyögtem, ahogy testemhez éreztem simulni az ő
testét. <br />
Utolsó erőmmel magamhoz húztam és ügyetlen csókot adtam a szájára. Gordon nem
nagyon csókolt, meg legfeljebb az arcomat, de attól is rosszul voltam. Biztos
nevetséges lehettem, mert Tom elmosolyodott.<br />
-Nem hiszem el, hogy még sohasem csókolóztál. - suttogta meglepődve és
visszacsókolt.<br />
A nyelve vadul tört utat a számban, amitől kicsit megilletődtem, talán meg is
ijedtem, mert nem tudtam, hogy kell. De kellemesen felkavaró volt. Éreztem a
sokfajta ital, a cigaretta ízét a csókjában, de egyáltalán nem zavart. Mint
ahogy az sem, hogy a szobám közepén fekszünk a szőnyegen...<br />
Semmi sem érdekelt. Hiszen vele voltam. Vele! És ő is azt akarta, amit én! Nem
utasított vissza, nem mondott rám csúnyát, nem undorodott. A hajamat simogatta
és közben csókolt. Ahogy nem szabadott volna.<br />
-Te jó ég, de berúgtam...- hajolt el ekkor tőlem váratlanul ikrem levegő után
kapkodva és visszadőlt a földre.<br />
Torkomban dobogó szívvel, minden tagomban remegve, csalódottan néztem utána és
még ajkamon lángolt a csókja. A vágy úgy kínzott belülről, hogy már fájt. Az, amit
a mai napig éreztem iránta, csak töredéke volt annak, ami most uralkodott
rajtam. Kimondhatatlan volt. Akármilyen rövid ideig tartott is, de összezavart
mindent bennem, és új dolgokat teremtett, amik létezéséről nem is tudtam. Azt
meg sosem reméltem volna, hogy ő is érez hasonlókat. Vagy csak az alkohol
fűtötte a szenvedélyeit?<br />
Óvatosan Tomra pillantottam. Félig lecsukott szemmel nézte a plafont. Nekem úgy
tűnt mindjárt elalszik.</span></b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><b><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeYC120_snxrpxAI-ID1ivsJhJC_K0Kp6ficRkYsSfUmid7UTdUONgfNCH27eWXQrRpk2gQSSmP7y72r5ichqlzTjASTqbPYhNcmZtaPkXAJ4dkH_q0vwq0A8LsrBIEJy92JZuPoOk9s8/s1600/000dekimentimeg.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="421" data-original-width="341" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeYC120_snxrpxAI-ID1ivsJhJC_K0Kp6ficRkYsSfUmid7UTdUONgfNCH27eWXQrRpk2gQSSmP7y72r5ichqlzTjASTqbPYhNcmZtaPkXAJ4dkH_q0vwq0A8LsrBIEJy92JZuPoOk9s8/s400/000dekimentimeg.jpg" width="323" /></a></b></span></div>
<span style="font-size: small;"><b>-When I see your smile, tears run down my face, I can't replace. - kezdte ekkor
rekedt hangon énekelni az általam is jól ismert Red Jumpsuit Apparatus dalt.
Hogy jutott most eszébe énekelgetni?<br />
Minden percben csinál valami újat, amivel meglep. Amivel felizgat, vagy épp
megdöbbent. Beleborzongtam. Egész jó hangja volt...<br />
Lentről zajokat hallottam. Gordon jöhetett ki a szobájából. Bekapcsolta a
mikrót, csörgött a tányérokkal, nyilván vacsorázni akart. Reméltem, hogy
nem jut eszébe megkérdezni kérünk e enni, mert akkor észreveszi Tom állapotát
és biztosan elmondja anyának.<br />
-Tom, ne énekelj olyan hangosan. - kértem. <br />
Nem szerettem volna, hogy ha Gordon meghallja és feljön. Nem akartam látni. Féltem,
hogy rájön Tom részegségére, nem szerettem volna, ha testvérem bajba kerül. <br />
De Tom nem hallotta előbbi mondatomat. Csak énekelt kábult vigyorral.<br />
-Use me as you will, pull my strings just for a thrill. And I know I' ll be
okay. Though my skies are turning gray...<br />
Aztán elhallgatott, de csak egy pillanatra.<br />
- Á igen...kurvára oké minden, csak az anyám az a szemét vágott át.- motyogott
alig érthetően. <br />
-Tom kérlek, ne mondj rá ilyet...- szóltam közbe, mire ő idegesen felcsattant.<br />
-Miért véded? Hiszen egyáltalán nem törődik velünk! Most is hol van? Dolgozik!
Csak a munkája meg a pasija izgatja. És apát is ő csalta meg! Hihetetlen, hogy
még ezek után is neki adsz igazat. – Tom váratlanul felült. Halottsápadt volt
az arca.<br />
-Mi a baj? - kérdeztem.<br />
-Nem vagyok jól, hányni fogok. - felelte Tom öklendezve.<br />
Villámgyorsan pattantam fel mellé.<br />
-Kikísérlek a fürdőszobába! - ajánlottam.<br />
Némán nyújtotta a kezét, hogy felsegítsem a padlóról és lassan indultunk a
fürdőszoba irányába. Jó volt a segítségére lenni, legalább közel lehettem ismét
hozzá. A fürdőszobáig azonban nem jutottunk el, Tom az ajtó előtt térdre bukott
és hányni kezdett. Aztán csak ült ott lehajtott fejjel.<br />
-Egy akkora barom vagyok. – sóhajtozott, száját törölgetve. <br />
Még mindig fehér volt, akár a fal és bánat fénylett a tekintetében.
Elhagyatottság. Anya miatt. Annyira sajnáltam. Amellett, hogy ma teljesen új
oldalát mutatta meg nekem és közel engedett magához, a csókjaival, érintésével
boldoggá tett, azért el is szomorított. Lehet, hogy nemcsak én szenvedek a magányosságtól
és a mellőzöttségtől ebben a házban? Talán kicsit jobban körül kellett volna
néznem magam körül?<br />
<span> </span>-Semmi baj Tom. Gyere, vedd le a
ruhádat! - hajoltam le hozzá és végigsimítottam a hátát.<br />
Szó nélkül kibújt a pulóveréből, majd a pólóját is a földre dobta. Igyekeztem
nem feltűnően bámulni, de melegség csapott belém, ami egyre csak nőtt, ahogy a
szememet többször végigfuttattam hibátlan testén.<br />
-A legjobb lesz, ha lefekszel. - mondtam gyorsan, hogy eltereljem a
gondolataimat, <span> </span>fékevesztett vágyakozásaimról.<br />
-De még ezt fel kell takarítanom. - bökött a földön lévő folt felé Tom.<br />
-Hagyd csak! Majd megcsinálom én. El tudsz menni az ágyig? - kérdeztem.<br />
Nem szólt csak, rázta a fejét és már le is feküdt a padlóra.<br />
Tanácstalanul sóhajtottam egy nagyot.<br />
-Hát jó. Akkor itt alszol. <br />
Tom bólogatott még aztán lecsukta a szemét. Én meg az ágyamhoz mentem a
takarómért. Mire visszaértem és betakartam, már aludt is.<br />
Feltöröltem a padlót, majd leültem az üres ágyra és nézem az alvó testvéremet.
Ha lehet, azokban a percekben még gyönyörűbbnek láttam, mint valaha. <br />
Arcvonásai békések voltak, a gond felhői eltűntek. Talán álmodott. Nem bírtam
betelni a látványával, hiába volt ez egy nagyon hosszú és nehéz nap, nem
éreztem magam fáradtnak. Csak az kínzott, hogy beszéltem Tomnak a titkomról. Ezt
valóban nem kellett volna. De bíztam abban, hogy nem maradt meg az
emlékezetében, amit össze-vissza locsogtam neki. <br />
Hiába, teljesen szédült, varázslatos állapotba kerültem tőle.<br />
És amikor megcsókolt, vagy nagyon bátran érintett. Soha nem okozott olyan
örömöt senki sem még. Nem is hittem volna, hogy egyszer én is érezhetek
így. Meg voltam győződve, hogy Gordon kiölte belőlem ezeket az ösztönöket, de
tévedtem. Bár tudom, hogy a testvéremmel ilyeneket művelni, így felfedezni
egymást, nem normális. De bennem és a sorsomban semmi sem az.<br />
Ami ma volt köztünk kétségkívül súlyos és természetellenes. De rettenetesen
forró és végtelenül izgató.<br />
<span> </span>Már sejtettem, miért volt Tomnak mindig
olyan sok barátnője. Csodálatos, nagyszerű szerető lehet.<br />
Persze lehet, hogy nem lesz folytatás, hiszen alkoholos befolyásoltság alatt
cselekedett. Ki tudja, mit hoz a reggel. Előfordulhat, hogy fájdalmat és
csalódást. De amit tettünk akkor is megtörtént, nem visszafordítható. Annyi
érzés kavargott bennem és csak ültem ölembe tett kezekkel, őriztem Tom
álmát, mint akinek ez a munkája.<br />
Hallottam, amikor anya 10 óra után hazajött és beállt autójával a garázsba.
Gordon persze nagy kedvesen elé sietett, láttam az ablakból. Gyorsan eloltottam
az éjjeli lámpát, hogy anya azt higgye, alszom, és hogy ne jöjjön fel. Mit
mondanék, mit keres Tom a szobámban, a földön?<br />
Amint sötét lett, végigdőltem az ágyamon. De állandóan az ajtó felé nézegettem,
ahol Tom feküdt. A sötéttől nem láttam semmit, csak halk szuszogást hallottam.
A tudat azonban, hogy ott van, nem hagyott nyugodni, csak forgolódtam. Mellette
akartam lenni.<br />
Végül vagy negyedórányi szenvedés után, hirtelen ötlettől vezérelve halkan
odamentem Tom mellé. Mélyen aludt, nem mozdult. Lefeküdtem mellé a földre és
betakaróztam. Lehunytam a szemem és hallgattam Tom lélegzetvételét, amit néha
elnyomott az utcáról jövő járművek zaja. Izgató volt, ahogy bőrünk összeért a
takaró alatt és megnyugtatott a jelenléte. Ez feledtette velem a padló keménységét.
A gondolataim össze-vissza cikáztak, akár reggelig is ébren maradtam volna, de tudtam,
hogy aludni kell.<br />
Holnap ismét egy új nap, ebben a néha nagyon kegyetlen világban és talán új
lehetőség az összezavarodott életemben is.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/jRehmX3zlwE" width="320" youtube-src-id="jRehmX3zlwE"></iframe></div><br /><br /></b></span><br />
<span style="font-size: small;">
</span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>
<span style="font-size: small;"><strong><span face=""Arial", "sans-serif"">folytatása
következik...</span></strong><b><span face=""Arial", "sans-serif""></span></b></span><br />
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-68605533723471664922018-02-28T12:34:00.001+01:002018-02-28T12:34:05.934+01:00De ki menti meg a lelkemet?! Pt. 05.<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Hello! <br />
<br />
Hát újra itt! Tudom, tudom, nem siettem el…<br />
Köszönöm szépen a kattintásokat és Nagy Andreának a kommentet. Nagyon örültem,
hogy írt és bevallom, jól is esett, a véleménye. Persze, nem akartam felzaklatni,
de ha valakiben, bármilyen érzelmet előcsalogatnak az írásaim, már megéri
csinálnom.<br />
És hogy minden rendben van e velem? Hát ezt nem állítanám biztonsággal, sőt a
rózsaszín felhő messze áll tőlem, körülöttem is van gond. Viszont alapból ilyen
szomorú beállítottságú vagyok, nem megy túl jól a happy and, de lesz olyan is,
ígérem.<br />
Na, de sok voltam, jöjjön az új rész!<br /></span></strong><br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Szerző:</span></strong><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">
</span></b><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">xxslashxx<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Cím: </span></strong></b>De
ki menti meg a lelkemet?!<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Korhatár:</span></strong>
</b>16<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Szereplők: </span></strong></b>Bill,
Tom<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Műfaj: </span></strong></b>slash,
twincest<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Figyelmeztetések:
</span></strong></b>F/F, trágár beszéd, túlzott romantika<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><br />
Publikálva: </b>2010. október 12.</span><br />
<b><u><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"><br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">De ki menti meg a
lelkemet?!</span></strong></span></u></b><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"></span></b><br />
<span style="color: red; font-family: "Trebuchet MS","sans-serif"; mso-bidi-font-style: italic;"><br />
<em><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Hogy rettenetes
elhiszem, de így igaz, ha szeretsz, élted legyen öngyilkosság, </span></em><br />
<em><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">vagy majdnem az...</span></em></span><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"><br />
Tom ott állt hátát nekivetve az ajtónak.<br />
Sápadt volt az arca, szemei tompa fénnyel csillogva révedtek a távolba. Azt
hittem engem néz, de pillantásai áthatoltak rajtam és a csupasz falra szegeződtek.
Pulóverén, a mellkasánál, hatalmas sötét folt éktelenkedett, a nadrágja sáros
volt. Döbbenetes látványt nyújtott. <br />
-Bejöhetek?- kérdezte alig hallhatóan.<br />
Furcsán formálta a szavakat. Eltelt néhány másodperc, míg rájöttem, hogy ittas.<br />
-Hogyne. - feleltem szaporán bólogatva.<br />
Tom belépett a szobába és becsukta maga után az ajtót.<br />
-Mi történt Tom? - szegeztem neki a kérdést rögtön.<br />
-Tartsak élménybeszámolót? - húzta fel a szemöldökét Tom.<br />
-Persze! Mennyit ittál?<br />
-Jó sokat, amennyit bírtam, amennyi pénzem volt rá. - legyintett Tom és
megtántorodott.<br />
Elkaptam a karját, de nem akarta, hogy felsegítsem, inkább leült a földre és
bámult maga elé.<br />
-És mi lett a pulóvereddel? Az ott rajta vörösbor?<br />
-Jaj Bill, tényleg számít? Leöntöttem vagy lehánytam, mit tudom én! - vonogatta
a vállát ikrem és végigsimította a foltot a pulóveren.<br />
-Fogadjunk el is estél, tiszta sár vagy. - jegyeztem meg.<br />
-Aha. Kurva gravitáció. - Tom elvigyorodott, de csak egy pillanatra, mire én is
mosolyogtam volna, az ő arcát ismét a rosszkedv árnyékolta be.<br />
Egyik lábamról a másikra álldogáltam és nagyon nem tudtam mit kezdeni a
helyzettel. Szerettem volna segíteni, de nem tudtam mit tegyek. Régebben is
megesett, hogy Tom felöntött a garatra és úgy jött haza. De akkor vicces volt a
dolog, ahogy dőlöngélve bújkált anya elől én meg mindenféle meséket találtam
ki, miért olyan falfehér és miért rohant el hányni.<br />
Ez a mostani ittassága azonban más volt. Cseppet sem humoros. Leültem hát mellé
és lopva figyeltem, ahogy előhúzott egy szál cigarettát és a szájába tette majd
az öngyújtóját kezdte el suta mozdulatokkal keresni, de miután nem találta, dühösen
hajította el a cigit.<br />
-Anya nagyon mérges lesz, ha meglátja, hogy be vagy rúgva. - mondtam neki
óvatosan.<br />
Tom szemei elkerekedtek, arcán megvető mosoly suhant át.<br />
-Anya...majd pont ő fog nekem magyarázni azok után, amit ma csinált velem.
Gyűlölöm! - jelentette ki.<br />
Meglepett az erős indulata anya irányába.<br />
-De miért mondod ezt? És egyáltalán miről beszélsz? - kérdeztem értetlenül.<br />
-Arról, hogy anya magasról tesz arra mi a franc van velünk, élünk, vagy halunk,
hogy boldogok vagyunk e, vagy csak vegetálunk, itt ebben az életnek nehezen hívható
szarban!<br />
-Lassabban Tom. Nem értem. - vágtam a szavába.<br />
Ikrem eléggé ki volt készülve, fel volt kavarva és nagyon hadart. Tele volt
heves érzelmekkel.<br />
-Ma volt a suliban a nyílt nap. A szülőknek el lehetett menni és megnézni, hogy
tanul a gyerekük, a gyakorlati órákon elkészült munkáikat is bemutatták. Mindenkinek
eljöttek a szülei, egyedül csak nekem nem. Hetekkel ezelőtt szóltam anyának,
sőt még ma reggel is mondtam, hogy ne felejtse el. Azt mondta ott lesz, de nem
ért oda. Felhívtam, sürgős értekezleten volt. A titkárnőjével tudtam csak
beszélni. Telefonáltam apának is. Azt mondta, ha előbb mondom talán, de így,
ilyen hirtelen nem tud ide utazni. Senki nem volt egyedül azon a kibaszott
nyílt tanítási napon. Kivéve engem. Pedig még a nevemet is felolvasta az
osztályfőnök, mert mostanában ügyes dolgokat készítek gyakorlaton. Láttam a sajnálatot
a szemében. A rohadt életbe! Engem ne sajnáljon senki! - Tom ismét cigaretta
után nyúlt, de a keze megállt a doboz tetején.<br />
Összeszorult a szívem a hallottaktól. Istenem...<br />
-Nem is tudom, mit mondjak. - csóváltam a fejem. <br />
Olyan jó lett volna valami bátorítóval előrukkolni, de Tom tehetetlen dühe és
hatalmas csalódása teljesen letaglózott. Nem értettem, anya hogy csinálhatta
ezt. A munka az csak munka, de mi vagyunk a gyerekei.<br />
-Ezt nem bocsátom meg neki, ezzel elásta magát. - mondta Tom és nagyot
sóhajtott.<br />
Szomorú csend állt be köztünk, amit én törtem meg, kis idő elteltével.<br />
-Én szívesen elmentem volna, ha szólsz. Biztos jobb lett volna, mint az
iskolában. Képzeld, Andreas mindenáron rám akart erőltetni egy találkozót, egy Sabrina
nevű lánnyal és a barátnőjével. De az utolsó percben inkább hazajöttem. Azt
hiszem, Andreas most nagyon haragszik. - meséltem Tomnak, de rögtön meg is
bántam, hogy rázúdítottam a problémámat. Milyen ostoba vagyok! Viszont Tom nem
volt közönyös, sőt érdeklődés csillant a szemében.<br />
-Komolyan, fogtad magad és leléptél? - forgatta a kezében a cigarettásdobozt. <br />
-Nem akartam az egészet, Andreas erősködött. Megijedtem, pánikba estem. Úgy
éreztem, menekülni szeretnék és egyedül lenni. Én nem tudtam volna jól érezni
velük magamat! - próbáltam Tomnak magyarázni kusza érzelmeimet, miközben ismét
lázba jöttem, mert eszembe jutott, hogy magamra haragítottam Andreast,
sírva jöttem haza és Gordon is újra hozzám ért, mégis egész nap csak ikrem járt
a fejemben.<br />
-Nem szereted a lányokat? - kérdezte ekkor Tom.<br />
A kérdése úgy hatott, mintha eltaláltak volna egy jó nagy kővel. Nem
számítottam rá. Meg hát mit is felelhetnék erre?<br />
Hogy nem vonzanak a lányok és fura mód nem érdeklődök a fiúk iránt sem? Hogy
nem régen rájöttem, az egyedüli, aki kihoz belőlem minden szenvedélyt, az a
saját testvérem? És még itt van a nevelőapám is, aki tönkretette az életemet...<br />
A szemeim elhomályosultak.<br />
-Ezt miből gondolod? - kérdeztem vissza remegő hangon. Tettetnem kellene a felháborodást,
hogy ne fogjon gyanút, de nem ment. <br />
-Máskor is akartam már kérdezni. Nem szeretnélek megbántani, de berúgtam, tehát
őszinte vagyok. Én igenis el tudom képzelni rólad, hogy nem érdekelnek a
csajok. - Tom hirtelen mozdulattal hátra vetette magát a padlóra. A feje nagyot
koppant a talajon, de nem bánta.<br />
-Tom ez olyan bonyolult, nem kellene ilyenekről beszélnünk! - ráztam a fejem.
Bevillant Gordon elégedett képe, ahogy együttlétek után hever az ágyon.
Mérhetetlen keserűség öntött el.<br />
-Miért nem? Az ikertestvéred vagyok! Kivel dumáljak ilyen témákról, ha nem
veled? Nos, Bill, mi az igazság?<br />
-Hagyjuk ezt Tom. Úgysem értenéd és nem is lehet elmondani. - tiltakoztam, de
Tom megfogta a karomat. <br />
-Nem lehet? Ki tiltja meg? És ne mond, hogy nem érteném, mert megértem, ha elmagyarázod.<br />
Mintha áramütés ért volna, mikor ujjai a karomat érintették. Nem is ellenkeztem,
hagytam, hogy gyengéden, de mégis határozottan maga mellé húzzon a földre. Az
arcunk közel került egymáshoz. Soha nem voltunk talán ilyen szorosan, egymással
szemtől-szembe.<br />
Reszketni kezdtem minden porcikámban, ahogy ránéztem. Szóra nyílt a szám, bár
fogalmam sem volt, mit akartam mondani. Végül csak egy sóhaj hagyta el az
ajkamat. Tom még mindig fogta a karomat, a szorítása lassan engedett.<br />
-Van valakid ugye? Egy fickó. - az italtól bágyadtan pillantott rám.<br />
-Tom, hogy gondolhatod ezt. - gombócot éreztem a torkomban és mintha lázam lett
volna. Zavartak a kérdései ugyanakkor megszédített, hogy itt van előttem néhány
centire. Részegen, szomorúan, csalódottan...és nagyon izgatóan...<br />
Ezt a Tomot nem ismertem. De rettenetesen vonzott.</span></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiudnFcPZwR6OQX2g18PqsJScNDG4jqYY7M2aNI9edk1wU2E5xPfjhqn1yVkQubLvL_G89Il6SLT8dmjXrfTNyChqpumBQYakd3pSDyL9MhjBHmo3iX-CmuhsD9MAq9yn9HR85gFn9vQrg/s1600/000twcstory.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="188" data-original-width="270" height="278" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiudnFcPZwR6OQX2g18PqsJScNDG4jqYY7M2aNI9edk1wU2E5xPfjhqn1yVkQubLvL_G89Il6SLT8dmjXrfTNyChqpumBQYakd3pSDyL9MhjBHmo3iX-CmuhsD9MAq9yn9HR85gFn9vQrg/s400/000twcstory.jpg" width="400" /></a></b></div>
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">-Nem baj, ha van, csak mond meg! Ne beszélj mellé! Olyan sok a kurva hazugság.
Látod, anya is becsapott, apa sincs itt. Legalább mi legyünk őszinték! Úgy
látszik ketten maradtunk egymásnak. - Tom keze, ami eddig a karomon volt, most
váratlanul a nyakamra került. Ujjai hidegnek tűntek, vagy csak az én bőröm volt
tűzforró. A vér az arcomba szökött az érintéstől, az ajkam másodpercek alatt
kiszáradt, szomjúságot éreztem a csókjára, ahogy néztem az ajkát és a fényes
piercing karikáját. Annyira kihívó volt és olyan erotikus.<br />
Hasonlóan nézett rám mint, a szobájában és anya kocsijánál, de az alkohol most
kicsit zavarossá tette a tekintetét. <br />
Mégis, a pillantása majd elégetett, a szeme elvarázsolt. És megmagyarázhatatlan
kifejezések voltak az arcán, amiket sohasem láttam még. <br />
Vad vágyak rohantak meg, amik súlya alatt már nem tudtam józanul gondolkodni,
szürke köd borult az agyamra. Két nap alatt közelebb került hozzám, mint eddig
bármikor. És ez a közelsége megrészegített.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-Van valaki, csak nem úgy ahogy
gondolod. Igen, van, de annyira nem akarom, hogy legyen. Mert nem jó...- nyögtem
ki és hirtelen el is hallgattam. Belém csapott a felismerés. Te jó ég, mit
tettem? Miért beszéltem erről? Nem jártathatom a számat. Még akkor sem, ha
Tomtól elvesztem a fejemet!<br />
-Nem jó? Úgy érted, kényszerít? -Tom érdeklődését felkeltette előbbi, elharapott
mondatom. De éreztem, nem szabad többet elárulnom, Tom így is többet tud, mint
kellene. Eddig titokban tartottam, nagyon ügyeltem rá, hogy ki ne derüljön, nem
lehet, hogy pont én szegem meg a magamnak tett eskümet.<br />
-Hagyjuk.- hárítottam, de Tom nem adta fel olyan könnyen.<br />
-Bántott? - emelte fel a hangját indulatosan ikrem.<br />
Már éreztem, hogy hatalmas hibát követtem el ezzel, hogy egyetlen szót is
felfedtem az egészből. <br />
-Ne kérdezősködj Tom! Kérlek! - fel akartam kelni a földről, de Tom nem hagyta.
Nyakamon lévő tenyere a vállamra nehezedett és visszanyomott a padlóra.<br />
-És ki az? Tudnom kell! Elkapom és széttépem! Nem hagyom, hogy olyat tegyen,
amit te nem akarsz. Látom a szomorúságot rajtad Bill. Már egy ideje nem olyan,
vagy mint rég. Ki vele, ki az a fasz!<br />
Tehetetlenül vergődtem a keze alatt, nem tudtam szabadulni. Tom bizonyult
erősebbnek. Még alkohol hatása alatt is.<br />
-Nem akarok erről beszélni! Hagyj már békén! - kiáltottam fel pár percnyi
dulakodás után.<br />
Tom megrökönyödött a kitörésemtől. Akkor már nem szorított olyan erősen.<br />
Feküdtem a talajon és teljesen leizzadva, hangosan zihálva meredtem Tomra, aki
végül levette a kezét rólam. Úgy látszott menni készül, imbolyogva próbálkozott
felülni.<br />
Nem ezt akartam. Csak vele akartam lenni. Tényleg mindent elrontok. Még ezt a
papírvékony kapcsolatot is darabjaira téptem a szánalmas viselkedésemmel. Nem hagyhatom,
hogy most elmenjen, hogy megint egyedül legyek, mint általában. Szükségem van
rá!<br />
-Maradj!- szóltam, amikor éreztem az ujjait lecsúszni magamról. <br />
-Azt akarod, hogy...- Tom keze megállt a levegőben.<br />
-Ne hagyj itt kérlek, ne vedd el a kezed. - kértem elgyengülve.<br />
-De ha az a férfi erőszakoskodott veled, akkor gyűlölsz minden érintést. - mondta
Tom bizonytalanul, mint aki nem értett semmit. Igazság szerint én sem tudtam mi
ütött belém, honnan jött hirtelen a bátorság, de megfogtam a csuklóját, a
tenyerét pedig váratlanul odahúztam a mellkasomra.<br />
-A te érintésed az egyetlen, amit nem gyűlölök...<br /></b><br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">folytatása
következik...</span></strong><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"></span></b><br />
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-35569363019795737192018-01-16T09:10:00.001+01:002019-09-12T12:56:05.819+02:00De ki menti meg a lelkemet?! Pt. 04.<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><b><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 11pt; font-weight: normal;">Sziasztok!<br />
<br />
Itt az új fejezet, 2018 első bejegyzése<b>.</b></span></b><br />
<br />
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 11pt;"><br />
</span></b><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<b><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 11.0pt;">Szerző:</span></b><span style="color: #002060; font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 11.0pt;"><span style="color: black;"> xxslash</span><span style="color: black;">xx<br />
<b><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif";">Cím: </span></b>De
ki menti meg a lelkemet?!<br />
<b><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif";">Korhatár: </span></b>16<br />
<b><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif";">Szereplők: </span></b>Bill,
Tom, Andreas, Gordon<br />
<b><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif";">Műfaj: </span></b>slash,
twincest<br />
<b><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif";">Figyelmeztetések:</span></b>F/F,
trágár beszéd, angst<br />
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Publikálva:</b> 2010. október 1.</span></span><br />
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 11pt;"><br />
</span></b><span style="color: #cc0000;"><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 11pt;"><br />
</span><i><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 11pt;">A világosság a
sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt...</span></i></span><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 11pt;"><br />
</span></b><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 11pt;">Azt hiszem Gordon elrontott engem, végképp összekavart bennem
valamit.<br />
Vagy a semmiből jött forrongó érzelmeim Tom iránt nem ebből származnak?<br />
Istenem, bár tudhatnám a választ, mi ez az egész!<br />
Honnan jött, mi lesz belőle, meddig tart és lesz e még ennél is izgatóbb?<br />
Mikor Tom nagy hirtelen eltűnt a szemem elől, és csak az ezüstös hold
világított le rám, kimondhatatlanul nagy űrt éreztem magamban. És mindennél
hatalmasabb magányosságot. Akár órákig is el tudtam volna álldogálni anya
autójánál, érezve Tom karjainak közelségét és hallgatni, ahogy beszél. Nem
zavart a csípős esti hideg sem, mert belül forró volt mindenem...<br />
Iszonyatosan jó volt az a nagy szédülés, amit kiváltott belőlem. De, mint a
legtöbb szédülésnek, ennek is fájdalmas zuhanás lett a vége. Mikor ikrem
otthagyott és befelé igyekezett a házba, én valami sötét helyre kerültem rögtön
és nem tudtam, lesz e szabadulás valaha, vagy ott maradok örökre... <br />
Másnap a szokásos érdektelen hangulatomban mentem ismét iskolába. Andreas már
az osztályban volt, mikor megérkeztem. Azt hittem neheztel rám, de kedélyesen
hátba veregetett.<br />
-Tegnap nagyon sürgős elintéznivalód lehetett, hogy csak úgy elszaladtál. – jelentette
ki vidáman.<br />
Levágódtam mellé a padba és előkészítettem a tankönyveimet.<br />
-Igen.- mondtam halkan.<br />
Erre Andreas értetlen képet vágott.<br />
-Mi igen?<br />
-Fontos dolgom volt, azért nem maradhattam.- magyaráztam neki, de közben éreztem,
hogy elönti arcomat a melegség és a pír. Ez pedig zavarodottá tett. Sorra estek
ki a kezemből a ceruzák, füzetek. Egyszerűen nem tudtam kontrollálni a
cselekedeteimet. Andreas értetlenül nézte, ahogy szedegetem fel a földre esett
tárgyakat, majd megszólalt.<br />
-Szerintem pedig nem volt neked semmi elfoglaltságod Bill. Egész egyszerűen
megijedtél a lányoktól. - vigyorgott rám.<br />
Nos… amit mondott, végülis nem állt messze a valóságtól. Valóban éreztem némi
félelmet már a téma felemlegetésétől is, de nem csak ezért bújtam ki a
találkozó alól, hanem mert nem éreztem odaillőnek magam, nem akartam kínos
perceket senkinek sem. Épp elég, ha az osztályban a legtöbben azt hiszik, nem
vagyok ép elméjű.<br />
-De hisz nem is ismerem őket. -vonogattam a vállamat szemlesütve.<br />
-Hidd el semmi okod félni tőlük, nagyon rendes lányok. - mondta Andreas bátorító
mosollyal.<br />
-Elhiszem.<br />
-És tapasztalni is fogod ma délután! - vágott Andreas a szavamba.<br />
-Ma délután? De...-dadogtam és valami hihető kifogáson törtem a fejem. De barátom
nem érte be a nemleges válasszal.<br />
-Nincs semmiféle de, szépen elmegyünk és sétálunk, meg beszélgetünk, ahogy
illik. Ne legyél már ilyen! - és ismét hátba vert barátsága jeléül. <br />
Persze mosolyogtam, de mindennél jobban munkált bennem a menekülés.
Erőltetettnek és szükségtelennek tartottam a dolgot.<br />
Egyáltalán nem volt hozzá kedvem, de tudtam akármit mondok, Andreast akkor sem
győzöm meg.<br />
Egész nap azon gondolkodtam, hogy lépjek le az Andreas által kitervelt és
szerinte nagyszerűnek tartott találkozóról. Az agyam lázasan pörgött, de semmi
használható nem jutott az eszembe.<br />
Az órák teltek, én meg egyre jobban kezdtem elveszettnek érezni magam, nem
tudtam koncentrálni a tanulásra, feszültté váltam a rám nehezedő, kötelező
programtól.<br />
Andreas viszont mindinkább vidámabb lett és folyton Sabrináról, meg a
barátnőjéről beszélt. Kábult tekintettel hallgattam és nem is tudtam pontosan
mit mond, csak bólogattam, mint aki érti.<br />
Közben Tomra gondoltam. És arra, ami történik velem. Miért reagál így a testem
akaratomon kívül, ha vele vagyok? Miért borult fel minden bennem a tegnapi nap
során?<br />
A tanítás végére olyan lettem, mint akin átment egy úthenger. Nem akartam mást,
csak lefeküdni, bámulni a plafont és meg nem szólalni...<br />
Vagy Tom mellett lenni. Édes Istenem! Az lenne most nekem a világon a legjobb!<br />
-Na és hova menjünk? Cukrászda, vagy park? - kérdezte Andreas, mikor már az
iskola folyosóján mentünk végig.<br />
-Nekem teljesen mindegy. - feleltem alig hallhatóan.<br />
-Jaj, Bill! Legyél már kreatív, az ég szerelmére!- forgatta szemeit barátom.<br />
Eleresztettem egy halvány mosolyt és egy bólintást. Ami Andreasnak talán
elegendő volt, mert őt csak a lányok foglalkoztatták jelenleg és nem is
sejtette, mi uralkodott bennem. Talán nem is érdekelte.<br />
-Ott is vannak! - bökött oldalba váratlanul. Megtorpantam és csak meredtem
előre.<br />
A két lány, akikről Andreas egész nap beszélt, ott álldogáltak a folyósó végén
az ablakoknál. Már láttam őket az iskolában párszor. Teljesen egyformának
tűntek a számomra. A hajuk, a ruhájuk, de még a hangjuk is.<br />
-Andreas! Csakhogy jössz! - intett az egyikük.<br />
-Ő Sabrina! - magyarázta Andreas.<br />
Nem mondtam erre semmit, nem is mozdultam meg. Álltam ott, mint akit
odaszegeztek. A homlokomra kiült a jéghideg veríték. Össze-vissza érzések csaptak
belém, a sírás szorongatta az amúgy is kiszáradt torkomat. A bénult
tehetetlenségtől üvölteni tudtam volna.<br />
Nem! Én ezt nem akarom! Nem tetszik az egész. Nem tudom megtenni. Félek.
Rettenetesen. El szeretnék menni innen. De mielőbb.<br />
-A másik, pedig Corinna. Látod, milyen helyesek, kár volt aggódnod. - Andreas
elindult feléjük, de én csak álltam ott továbbra is.<br />
-Andreas! - szóltam utána, mikor már megtett pár lépést. Visszanézett és kicsit
megdöbbent.<br />
-Mi van már megint?<br />
-Nekem ez nem megy, ne haragudj. – mondtam, de hang alig jött ki a számon,
inkább csak tátogtam.<br />
Andreas teljesen megütközött, oda pillantott, a két várakozó lányra, majd újra
rám.<br />
-Ezt nem hiszem el, ne csináld Bill, ha a barátom vagy...<br />
-Az vagyok, de most haza szeretnék menni. Bocsáss meg. - vágtam a szavába erőtlenül
és hátráltam pár lépést, majd villámgyorsan megfordultam és rohanni kezdtem a
folyosón.<br />
-Elment az eszed Kaulitz! Ugye tudod, hogy egy kibaszott idióta vagy? -
üvöltötte Andreas dühösen. És tudtam, hogy igaza van...<br />
Szaladtam az utcákon át közben folytak a könnyeim. Őrült vagyok, egy komplett
elmebeteg. Hiszen csak lányok, mégis számomra legyőzhetetlen akadályként
tornyosult a feladat, hogy beszélgessek velük. Valami nincs rendben velem. A
mai nap bebizonyította.<br />
Talán Gordon az első érintésével megölte bennem azt, ami lehetővé tette volna,
hogy most gondtalanul sétálgassak Andreassal és azzal a két lánnyal?<br />
Talán Gordon miatt van, hogy egyáltalán nem vonzódom a lányokhoz, hanem
érthetetlen módon inkább feltüzel a saját ikrem meztelen testének látványa?<br />
Talán Gordon az oka annak, hogy másra sem gondolok, mint Tomra?<br />
Vagy én vagyok a bűnös azzal, hogy így születtem…Hogy egyáltalán
megszülettem...<br />
A könnyektől elhomályosult tekintettel nyitottam be a házba és támolyogtam fel
a szobámba.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiakxpUJYoDyEc4l_McbiYdanWhUPw1b1R-GWuvsw1puaiqdkKuqw3pjL1oRrPiK99cAwBCu1BvnLRTBdzOHoIHWG0SwEKRK2QCdCd-8su3GXHyG7kNQ7P2OG4dPOjpF9TWorSy1GCugjo/s1600/000dekimentimeg04.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="445" data-original-width="380" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiakxpUJYoDyEc4l_McbiYdanWhUPw1b1R-GWuvsw1puaiqdkKuqw3pjL1oRrPiK99cAwBCu1BvnLRTBdzOHoIHWG0SwEKRK2QCdCd-8su3GXHyG7kNQ7P2OG4dPOjpF9TWorSy1GCugjo/s400/000dekimentimeg04.jpg" width="341" /></a></div>
Leraktam a táskámat a földre és kibújtam a pulóveremből. Az ágyamra fekve már
előtört belőlem a sírás, ami az utcán rohanva még csak a tüdőmet feszítette. Elrontottam
Andreas délutánját. Az egyetlen emberét, aki a barátságos volt velem. Mindent
tönkreteszek magam körül.<br />
Arcomat a párnába temettem és zokogtam. Hangosan és elkeseredetten. Szívem
minden bánatával. És mikor a könnyek elfogytak feküdtem lehunyt szemekkel. Nehezemre
esett a levegővétel és fájt a fejem is. Egy szerencsétlen balek vagyok, akit a
nevelőapja szexuálisan kihasznál. És aki hagyja neki.<br />
Egy nyomorult vagyok, a lelkem tele haldokló érzelmekkel és hiába akarom
mindennél jobban, hogy elfogadjanak, szeressenek, ha nem tudom kimutatni és nem
teszek érte semmit.<br />
A legjobb volna meghalni...Igen...Nem szenvedni tovább...<br />
Késő délután volt, amikor magamhoz tértem kicsit és érzékeltem a külvilágot.
Talán aludtam egy keveset, de lehet, hogy csak kikapcsolt az agyam.<br />
Résnyire nyitott szemeimen keresztül láttam, hogy kezd kint sötétedni, az
utcáról bevilágítottak a lámpák fényei. A ház viszont csendes volt. Vajon
mennyi lehet az idő? Te jó ég, nem tanultam semmit sem holnapra. Hol lehet Tom,
vagy anya?<br />
Neszt hallottam az ajtó felől. Valaki lenyomta a kilincset és nagyon halkan
belopózott.<br />
Akaratlanul is szorosan becsuktam a szemem, közben pedig magamban imádkoztam, hogy
ne Gordon legyen az.<br />
A léptek közeledtek az ágyamhoz, aztán váratlanul megszűntek. Hosszúnak tűnő
másodpercekig nyomasztó, idegesítő némaság volt. Csak a szívem vert őrülten,
mást nem hallottam. Visszafojtott lélegzettel vártam mi történik, az idegeim
pattanásig feszültek.<br />
-Bill...- szólalt meg ekkor, a már jól ismert hang. A gyomrom belesajdult, ahogy
meghallottam Gordont és realizáltam a valóságot.<br />
Kinyitottam a szemem és csak néztem rá. Mint egy vadállat, a vadásszal szemben.
Megadóan.<br />
-Csak nem aludtál?- kérdezte és leült az ágyam szélére.<br />
-Azt hiszem. - motyogtam, álmos hangon.<br />
-Azt hiszed? Ez milyen válasz?- nevetett fel.<br />
Nem bírtam a nevetését...Ott volt mögötte a szándék...Hogy ismét hozzám érjen. Hogy
remegő kezekkel levegye a ruhámat és hangosan zihálva végigcsókoljon. Aztán
fölém kerekedjen, és azt tegye, amit az ösztönei diktálnak.<br />
-Anyád sokáig dolgozik, most hívott. - Gordon ujjai végigszántottak a hajamon.
Dermedten követtem a szememmel a mozdulatot.<br />
-De hisz te sírtál Bill, tiszta maszatos az arcod. - Gordon mosolyogva nyúlt az
arcom felé, hogy letörölje arcomra száradt könnyeimet.<br />
-Nehéz napom volt.- húztam el a fejem a keze elől és felültem az ágyban.
Magamra terítettem a takarót.<br />
-Igen sejtem. Bonyolult a tananyag, bunkók a tanárok, szemetek az
osztálytársak, a lányok meg csak vihognak idétlenül.<br />
-Olyasmi.- vágtam a szavába.<br />
-Én is voltam iskolás...- Gordon egyetlen rántással eltüntette a takarót rólam.<br />
Nem akart beszélgetni, az csak időpocsékolás. Egyet akart, mint mindig. Megkapni
engem és minél előbb. Közelebb ült hozzám. Ahol előbb még a takaró fedte a
testemet, ott most Gordon izzadt tenyere próbálta mielőbb kibontani a ruhámat.<br />
Rezzenéstelen arccal tűrtem. Mint ahogy azt is, hogy hozzám hajoljon, és a
fülembe suttogjon.<br />
-Majd én megvigasztallak, Bill. Akármi legyen is a bajod. Csak néhány perc és
elfelejtesz mindent.<br />
Keservesen felnyögtem a szavak hallatán. Elfogott az iszony.<br />
Gordon ledöntött az ágyra és közben nadrágja cipzárjával bajlódott. Láttam
rajta a nemi izgalmat és elborzadtam.<br />
-Rögtön...csak ez a rohadék...- pillantott rám, aztán vissza beragadt cipzárra.
Idegesen rángatta.<br />
A plafonra szegeztem a tekintetem. Még nyertem egy kis időt. Még van pár
másodpercem mielőtt ismét megteszi...<br />
Nagy levegőt vettem, hogy ne émelyegjek. Ahogy előttem térdelt, éreztem Gordon
erős parfümjét. Hogy gyűlöltem ezt az illatot. És mindent, ami róla és
kettőnkről szólt.<br />
De nem volt mit tenni. El kellett viselnem. Összeszorított fogakkal is, de
tűrnöm kellett a fájdalmat, amit okozott és az utána következő mérhetetlen
mocskosságot, amit magamon viseltem, mint valami bélyeget, és amit nem tudtam
soha lemosni.<br />
Ekkor ajtócsapódást hallottam. Először azt hittem a képzeletem játszik velem,
de nem…Ahogy az ablak fele pillantottam, láttam, hogy ég a lámpa a kertben.
Felkönyököltem a párnán.<br />
Valaki jött! Nem kétség! Most megmenekültem! Öröm hasított belém a
felismeréstől.<br />
-Nem vagyunk egyedül! Járkálnak a földszinten. - mondtam halkan, remegő hangon.<br />
-Micsoda? - Gordon még a nadrágjával volt elfoglalva, de azonnal felkapta a
fejét és hallgatózott.<br />
Lentről jól kivehető zajok szűrődtek fel. A mikrohullámú sütő hangja és a
hűtőajtóé.<br />
-Francba, tényleg. - káromkodott Gordon.<br />
Bár nem látta, de én mosolyogtam. A megkönnyebbülés szinte felolvasztotta jéggé
vált véremet.<br />
Villámgyorsan magamra vettem a pulóveremet, Gordon is sietve rángatta fel
szétdobált ruháit. Tétován végigmért. Valahogy zavarodottá tette a váratlanul
jött szituáció.<br />
-Majd...máskor...- vetette még oda és kirohant a szobából. Mintha soha ott sem
lett volna.<br />
Kis ideig ültem a sötétben és vártam, hogy vad szívdobogásom csillapodjon, hogy
kicsit megnyugodjak. És elhiggyem, ma este nem kell az undor könnyeivel a
szememben, a zuhany alatt szinte már vérpirosra súrolnom a bőrömet, hogy eltüntessem a szégyent magamról.<br />
Lassú léptekkel ballagtam az íróasztalhoz és felkattintottam az éjjeli lámpát,
majd elkezdtem rendbe hozni a széttúrt ágyat.<br />
A lentről jövő hangok eltűntek...Láttam magam előtt, ahogy Gordon, az
egyenesség mintaképében álló, „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">remek”</i>
ember, faltól-falig bujkálva jut el a szobájáig, nehogy lebukjon az előtt, aki
hazaérkezett...Ironikus...<br />
Akár anya volt az, akár Tom, hálás voltam neki, hogy pont most jött.<br />
-Szia Bill!- váratlanul árnyék jelent meg a hátam mögött.<br />
A meglepetéstől kiejtettem a kezemből a párnát, amit épp rendezgettem.<br />
Tom állt a szoba ajtajában, nem is vettem észre, hogy feljött az emeletre.<br />
Olyan jól esett hallani a hangját. Tom, az én megmentőm, aki jókor volt jó
helyen. Ma ő volt az egyetlenegy jó dolog, ami történt velem.<br />
Mosollyal az arcomon fordultam meg hogy üdvözöljem, de rögtön elkomorodtam, ahogy
megláttam ikertestvéremet.<br />
<br />
<br />
<b><span style="font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 11pt;">folytatása következik...</span></b><span style="color: #002060; font-family: "verdana" , "sans-serif"; font-size: 11.0pt;"></span>xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-1486200468021563862017-12-21T06:10:00.000+01:002017-12-21T06:10:01.329+01:00De ki menti meg a lelkemet?! Pt. 03.<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Szisztok!<br />
<br />
Köszönöm a kommentet és a kattintásokat, itt a folytatás! Igyekszem hozni a
többit és friss részeket a másik blogba is, amint időm engedi.<br />
Békés karácsonyt és boldog újévet mindenkinek <3<br /></span><br />
<span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Szerző:
xxslashxx<br />
Cím: De ki
menti meg a lelkemet?!<br />
Korhatár: 16<br />
Szereplők: Bill, Tom, Simone<br />
Műfaj: slash, twincest<br />
Figyelmeztetések:F/F,trágár beszéd, angst<br />
Publikálva: 2010. szeptember 23.<br /></span><br />
<strong><u><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">De ki menti
meg a lelkemet?!</span></u></strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"></span><br />
<i><span style="color: red; font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"><br />
<em><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Még nem hiszed,de én
rég tudom:</span></em><br />
<em><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Szemedben látom csak</span></em>
<em><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">a holnapom!</span></em></span></i><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"><br />
Egy másodpercre minden elsötétedett.<br />
A gyomrom ugrott egy nagyot és nem sok hiányzott, hogy elhányjam magam a
szégyentől, az undortól és a felismeréstől, hogy ez a mocskosság nem titok többé.<br />
A szemem megtelt könnyel. Hihetetlen dühöt éreztem, mardosó keserűséget és még
ezer féle érzést, amik majd szétfeszítettek.<br />
-Tudod? - csak ez jött ki a számon, a hangom elcsuklott.<br />
Tom karjai lekerültek a derekamról, ismét messzebb állt tőlem, már nem éreztem
az illatát, a forró leheletét a nyakamon és szoros ölelését a derekamon.<br />
-Aha. - bólogatott és nem vette le rólam a szemét. A pillantásai ugyanazok maradtak,
mint eddig, szinte keresztbe nyársaltak.<br />
Én nem tudtam a szemébe nézni, a padlót bámultam meg a feketére festett
körmeimet a fehér ablakkereten. Az idegességtől reszketett a kezem.<br />
-Tom. Annyira sajnálom, nem tudtam róla beszélni...Érted? Nem ment. Most biztos
meg van a véleményed, de nem tudok mit mondani most. Ez nehéz és súlyos és...<br />
-Elmondom anyának! - vágott hirtelen a szavamba ikrem és az ablak fele
tekintgetett.<br />
Anya autója épp akkor állt be a ház elé.<br />
Az összes vér kiszaladt az arcomból. Egy másodperc alatt átpörgött az agyamon. Minden,
ami ezzel kapcsolatos.<br />
-Ne Tom, csak azt ne! - nyögtem remegő hangon és Tom után kaptam, de ő már
lefele szaladt az emeleten.<br />
Nem teheti ezt, nem beszélhet anyának erről az egészről! Minden romba dőlne, ha
anya tudomást szerezne arról, mit művel Gordon velem. Hiszen ez undorító, sötét
és mocskos! És bűn! Ha ez kitudódna, vége lenne mindennek...<br />
Gyorsan utána siettem.<br />
-Tom, kérlek, ne csináld!- üvöltöttem utána fájdalmasan, miközben a rohantam a
lépcsőn.<br />
Többször majdnem megbotlottam.<br />
A nagy kiabálásra Gordon szobájának az ajtaja is kinyílt. Kérdőn nézett
egyenest az arcomba.<br />
De mire szólt volna valamit, én már rég az udvaron voltam.<br />
-Tom könyörgök!- kiáltottam kétségbeesve.<br />
A levegő elfogyott a tüdőmből és szédültem. Láttam, ahogy Tom megállt anya
kocsija előtt.<br />
Remegő lábakkal igyekeztem oda én is.<br />
-Tom, Tom!- kiabáltam még mindig, amikor odaértem.<br />
Lihegve dőltem rá az autó motorházára. A hátam minden egyes lélegzetvételnél
szinte perzselt és egy könnycsepp gördült le az arcomon, amit, hogy senki se
lássa, gyorsan letöröltem.<br />
- Áruld már el Bill, mit ordibálsz? Mi bajod van?!- szállt ki a kocsiból anya
mérgesen. Feltápászkodtam a motorháztetőről és anyára néztem.<br />
Elegáns volt, mint mindig, de nagyon fáradt és ez jól látszott az arcán. Minden
este így jött haza, elcsigázva és nagyon idegesen. Ránk már nem volt ideje,
hozzánk már nem volt türelme. Egyedül Gordonnal beszélt egy keveset.<br />
-Mi ez a fogadóbizottság? Eddig ki sem dugtátok a házból az orrotokat, ha
hazajöttem.- pillantott végig rajtunk anya.<br />
-Anya...kezdtem rá kifulladva, de Tom közbe vágott.<br />
-Anya, képzeld Bill...<br />
-Tom, ezt ne, mindent tönkreteszel! - kaptam el Tom karját és megszorítottam.
Nem hittem volna, hogy ilyen erő van bennem, mert Tom feljajdult és próbálta
kiszabadítani a karját a kezem közül.<br />
-Ehhez most nincs energiám, két értekezletem volt ma, kész vagyok. Nektek
elment az eszetek fiúk? - morgott anya a jelenetet látva.<br />
-Billnek sosem volt.- sziszegte dühösen Tom, ahogy enyhült a szorításom.<br />
-Mit is akartál mondani Tom? - anya a táskájában keresgélt valamit, majd
elégedetten kiemelte a mobilját és valamit nagyon nézett a kijelzőn. Nem úgy tűnt,
mint akit érdekel Tom mondanivalója.<br />
-Ez durva lesz. Szóval Bill...<br />
-Ne is figyelj rá anya. Tom nem tudja, mit beszél. - kiáltottam közbe és a
sírás fojtogatott. Ha Tom beszél, vége a világnak.<br />
-Na, most már elég, fejezzétek be! - csattant fel anya.<br />
Mindketten elhallgattunk. De csak egy másodpercig volt csend, mert Tom ismét
megszólalt.<br />
-Az van, hogy Bill tök rosszul áll egy csomó tantárgyból!<br />
A gyomromba mintha egy féltégla került volna, a szívem a torkomban dobogott és
elöntött a melegség. Alig hittem, amit az előbb hallottam.<br />
-Micsoda? - préseltem ki magamból, miután realizáltam, hogy Tom és én nagyon
félreértettük egymást.<br />
Akaratlanul mosoly került az arcomra. Tom nem is sejtett semmit, Gordonról és
rólam! Én meg azt hittem, valahogy rájött.<br />
Olyan ostoba vagyok te jó ég! Hisz ő a tanulmányi eredményeimre gondolt, ez
volt szerinte az a "<i style="mso-bidi-font-style: normal;">nagy
titok".</i><br />
Anya azonban dühös lett.<br />
-És ezen még vigyorogsz Bill? Szégyellhetnéd magad! Tényleg igaz, amit a
testvéred mond?<br />
-Hé, most miért hazudnék? Találkoztam Andreassal, ő mondta, hogy Bill milyen
gyéren teljesít. - vonogatta a vállát flegmán Tom.<br />
-Tom nem hazudik, csak túloz. Egy kicsit el vagyok maradva, de megbeszéltem
Frau Schönnel, hogy igyekszem bepótolni.- magyaráztam és még mindig nem
sikerült a mosolyt teljesen eltüntetnem az arcomról.<br />
Megkönnyebbültem, hogy a titok még mindig titok...<br />
-Hát, ha ez a helyzet, kapd össze magad, nincs időm bemászkálni az iskolába
mindenféle tanárokkal beszélgetni. Tanulj, ez az egyetlen dolgod. Most pedig
gyertek be, ne idétlenkedjünk, a szomszédok azt hiszik, hülyék vagyunk.- anya
befele indult.<br />
-Ez jó volt hallod. Ahogy bepánikoltál, látnod kellett volna magadat Bill. - vihogott
Tom, amint anya már messze járt tőlünk.<br />
-Hogy tehetted ezt? - csóváltam a fejem és csak mosolyogtam rá.<br />
-Nem is haragszol?- kérdezte Tom értetlenül.<br />
Legszívesebben megöleltem volna!<br />
-Nem.- válaszoltam végül kurtán. <br />
Most Tom kezdte el rázni a fejét, mint aki nem ezt a reakciót várta.<br />
-Hát Bill, akkor te tényleg nem vagy normális.<br />
-Lehet...- vontam vállat és végre újra Tomra mertem nézni, úgy mint a
szobájában.<br />
Abban a percben jó volt ismét magamon tapasztalni az izgalmat, amit a látványa
váltott ki belőlem.<br />
Az érzések, amiktől az imént még féltem most újra megrohantak, de már nem
érdekelt. <br />
Tudtam, hogy tűzpiros az arcom és hogy ez mennyire látszik, de nem zavart. Mint
ahogy az sem, hogy felgyorsult a szívverésem, kevés lett a levegőm, a hideg
futkosott a hátamon és hogy a nadrágom kezdett szűk lenni...Csak magamon
akartam tudni a karjait, ahogy nemrég, érezni a bőre melegségét és a hátamnál a
férfiasságát...<br />
De nem mertem kezdeményezni.<br />
Nem tudom, Tom fejében mi játszódhatott le azokban a pillanatokban, Isten tudja
mire gondolt, mikor szótlanul bámult rám, mint ahogy én őrá. Nem akartam
megtörni a pillanatot azzal, hogy megszólalok. Ez így volt jó, így volt
tökéletes, így volt menthetetlenül romantikus számomra.<br />
-Gyertek be! Meddig szobroztok még a kocsi előtt? A végén megfáztok!- kiáltott
ekkor anya az ablakból türelmetlenül.<br />
De egyikünk sem mozdult, még csak vissza sem válaszoltunk neki.<br />
Tom is elmosolyodott.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTZYXps-qoOMD6Rgh6390oo-SLPSfFm7_AuO94O9cVCCAL9C2jQGVNgN-jbarbrtVdXKEstsZsrxtczQ_-zvnrAlYZmwCwbum2WD9eJZbtaTLM3HfWVE4qiQbsRdCBYG0gy1Qfn11KwFs/s1600/000dekimentimeg03.01png.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="468" data-original-width="794" height="235" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTZYXps-qoOMD6Rgh6390oo-SLPSfFm7_AuO94O9cVCCAL9C2jQGVNgN-jbarbrtVdXKEstsZsrxtczQ_-zvnrAlYZmwCwbum2WD9eJZbtaTLM3HfWVE4qiQbsRdCBYG0gy1Qfn11KwFs/s400/000dekimentimeg03.01png.png" width="400" /></a><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"></span><br /><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"></span><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"> </span><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"></span></div>
-Azt hiszem, megváltoztál. - mondta.<br />
-Te is. – vágtam rá azonnal.<br />
Tom grimaszolt egyet és a piercing karikájával kezdett játszani. <br />
Kivert a víz attól, ahogy csinálta. Az ajkamba haraptam és éreztem, hogy az
előbb még piros arcom falfehér lesz.<br />
-Ugyan! Én még mindig az a seggfej vagyok, mint régen!- nevetett fel ikrem, majd
közel lépett hozzám.<br />
Teljesen.<br />
Két kezét megtámasztotta az autónál, hogy még csak véletlenül se tudjak elmenni
onnan. De nem is akartam, bár fogalmam sem volt, mit akar elérni ezzel a különösen kihívó viselkedéssel.<br />
-Ne mond ezt! Szerintem egész rendes is tudsz lenni. - dadogtam.<br />
Egyszerűen lesokkolt a közelsége. Figyeltem, ahogy Tom megnyalja a száját, ez
már sok volt. A lábamból kiszaladt az erő. Elvesztettem az egyensúlyom és
nekidőltem az autónak.<br />
-Hé, jól vagy? - Tom észrevette, hogy megszédültem és közel hajolt hozzám. Nem
is láttam mást csak szemei ragyogó fényét és úgy éreztem magam, mint egy
körhintán, rettentő magasságban...<br />
-Persze Tom...csak...- sóhajtottam boldogan elveszve Tom fénylő tekintetében.
Lecsuktam a szemem és azt kívántam, bárcsak örökké tartana ez a pillanat!<br />
Mintha egy örvény ragadott volna el...<br />
-Befáradnátok végre? - hallottam ismét anya türelmetlen hangját és nyílni az ajtót. <br />
-Ideje mennünk. - Tom finoman megsimította a vállam. Csak bólogattam és mire
kinyitottam a szemem, már befele tartott a házba.<br /><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">Az egyetlen, ami akkor lenézett rám, már csak a hold volt. </span></span></span><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">És majdnem úgy csillogott, mint Tom szeme.<br /></span></span></span><br />
<strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";">folytatása
következik...</span></strong><span style="font-family: "Trebuchet MS","sans-serif";"></span><br />
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-31733301412142198102017-11-30T00:12:00.001+01:002017-11-30T00:12:24.121+01:00De ki menti meg a lelkemet?! Pt. 02.<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Folytatás :)</span>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]--><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Szerző: xxslashxx</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Cím:
De ki menti meg a lelkemet?!</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Korhatár: 16</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Szereplők: Bill, Tom</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Műfaj: slash,
twincest</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Figyelmeztetések:F/F,trágár beszéd, angst</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Publikálva: 2010. szeptember 15.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="color: red;"><br /></span></span><!--[if !mso]>
<style>
v\:* {behavior:url(#default#VML);}
o\:* {behavior:url(#default#VML);}
w\:* {behavior:url(#default#VML);}
.shape {behavior:url(#default#VML);}
</style>
<![endif]-->
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]--><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="color: red;">
</span></span><br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="color: red;"><i>Én azt hiszem, hogy Te is félnél</i><i> <i>tőlem, ha kicsit bátrabb volnál.</i><br />
<i>Ha engemet mennyedbe vinnél,</i> mélyebbre <i>hullnál a pokolnál.</i></i></span></span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Este...A legtöbb családban ez az időszak a kellemes együttlétet jelenti. Vidám
gyerekek ülnek a konyha asztalnál és várják, hogy édesanyjuk finom vacsorát
tegyen le eléjük, miközben apukájuk vicceit hallgatják. Béke és melegség
mindenütt.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Legalábbis, én így képzeltem a tökéletes estét. Amiben talán sohasem lehetett
részem. Régen, mikor még apa velünk élt, voltak jó hangulatú vacsorák. Azóta
eltelt pár év, az évek múlásával és Gordon megjelenésével pedig lassan minden
emberi kihalt a házból. A melegség, a barátságosság, a kedves szavak, a gőzölgő
tea illata vagy éppen a friss kalácsé. Mióta anya ilyen későn járt haza és mióta
elkezdődött ez a mocskos viszonyom Gordonnal az esték többnyire csendben
teltek.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Tom és Gordon is elvonult a szobájába, ahogy én is a szobámban ültem, vergődve
a saját magányom és szégyenérzetem ketrecében.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Készültem a következő tanítási napra, már amikor oda tudtam figyelni és nem az
undor töltötte el a lelkemet Gordon irányában.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Most sem volt másképp. Csak bámultam a matematika füzetem kockás lapját és a
mindenféle</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">egyenleteket. Nem értettem és nem is érdekelt. Lüktetett a halántékom és
fáztam. Szerettem volna most nem egyedül lenni. Egy
jó szót hallani, egy kedves arcot látni.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Régebben Tom gyakran átjött hozzám, hívni sem kellett, ott termett magától és
beszélgettünk. Mindenféléről. Jó volt vele. Még kicsik voltunk és gondtalanok. </span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">És ugyanolyanok. Lehet, hogy ez a hasonlatosság tévesztette meg anyát is, mikor
az általános iskola befejezése után ugyanabba a gimnáziumba íratott be
mindkettőnket.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Úgy vélte ikrek vagyunk, és ugyanaz jó mindkettőnknek. Nem kérdezte mit
akarunk, mi a vágyunk. Hiba volt a döntése. És ez már az első hetekben
kiderült. Tomnak nem tetszett az iskola, az osztály. Gyűlölte az egészet. Már
az első héten összeverekedett az egyik, magát nagymenőnek képzelő gyerekkel.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Aztán elkezdett kimaradozni. Én persze falaztam neki. Együtt indultunk iskolába,
de ő egész nap az utcán lógott, aztán tanítás végén találkoztunk és együtt
jöttünk haza. Hetekig ment ez az egész. Nagyon rossz volt, hazudoztunk anyának,
de neki nem tűnt fel. Elfoglalt volt és nem ért rá gyanakodni. Anya azt hitte
minden rendben és Tom is azt mondta egy ideig jó így, aztán majd lesz valahogy.
Hiába kértem, hogy mondja el az igazat, mérgesen felcsattant olyankor. Aztán
kiderült minden. És anya végre figyelt ránk. Igaz, ordítozott, csapkodott és
csúnyákat mondott, de legalább volt pár perc mikor nekünk szentelte minden
figyelmét.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A vita közben Tom elmondta mit szeretne és anya ennek megfelelően cselekedett.
Átíratta egy kicsit messzebb lévő iskolába, ahol szakmát lehet tanulni. </span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Így kerültem messzebb és messzebb az ikertestvéremtől. A szoros kapcsolat
kezdett mindinkább felbomlani. Tom nem kereste a társaságomat, lettek új barátai,
akikkel nagyszerűen érezte magát.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A nagy
beszélgetések pár mondatos párbeszédekre korlátozódtak. Nem csoda, hogy Tom nem
is sejtette mi a helyzet velem. Viszont változott. Levetkőzte a
gyerekességét és sokat komolyodott. De nekem teljesen mindegy milyenné lett,
vagy milyen volt. Hiányzott...nagyon is.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Jaj, Tom! Ha tudnád, milyen magányos vagyok! Nem bírtam a házi feladatra
koncentrálni, a fejembe éles fájdalom hasított, de annyira hogy a szemem is
könnybe lábadt és zavart az éjjeli lámpa fénye. Felálltam az asztaltól és
kisétáltam a folyosóra. A szokásos nyomasztó esti csend fogadott. Gordon
földszinti szobájából a tv hangja szűrődött ki. </span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A gyomrom felfordult, ha csak eszembe jutott, hogy ma is mit csinált velem és
égni kezdett az arcom. Megszédülve nyitottam be a fürdőszoba ajtaján és belém
szorult a szusz. A torkom összeszorult attól, ami a szemem elé tárult.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Váratlanul ért és sokkolt a dolog, erre nem
készültem. Tom állt meztelenül a zuhany alatt. A víz csobogásától nem hallotta,
hogy bejöttem. Nem mertem megmozdulni csak bámultam, mint aki kővé vált. Régen láttam
már ruha nélkül és ez most valahogy felkavart.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Milyen tökéletes volt a teste…És ahogy a vízcseppek végigperegnek rajta, még
szebbnek látszott...Te jó Isten...de csodálatos...</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Álltam ott földbe gyökerezett lábakkal és liftező gyomorral, levegő után
kapkodva. Kimehettem volna, de nem tettem. Teljesen a látvány rabja lettem.
Valahogy vonzott, mint a mágnes. Mi a franc ütött belém? Undorodnom kellene
bármilyen férfi test puszta gondolatától is...Mégis izgalom futott végig
rajtam, ahogy néztem ikremet. Tiszta izzadtság lett a hátam, ahogy a szemem egy
bizonyos pontra vándorolt. Tom ágyékára. Megbabonázva néztem és csodálkoztam
önmagamon. Mégis, mi van velem?! Tom hirtelen elzárta a csapot és ekkor
észrevett. Nem esett zavarba. Én viszont annál inkább, villámgyorsan kaptam el
a tekintetemet róla.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Hát te?- mosolyodott el.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Tom...- suttogtam. Nem jött ki értelmes mondat a számon. Még mindig a
kilincset szorongattam.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Na, mi van Bill? Mit szeretnél mondani?- lépett ki Tom a zuhany alól és lassan
emelte magához a törölközőt. Én meg próbáltam mielőbb összeszedni széthullott
önmagamat.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Mondanom kellett volna valamit, de az agyamat mintha kiürítették volna, egyre
csak Tom számomra hihetetlenül vonzó testének képe ugrott be és semmi más.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A párás tükörre sandítottam majd a szemem sarkából ismét Tomra, aki közben már
megtörölközött és elkezdett öltözni. Valamelyest megkönnyebbültem, a gyomromból
eltűnt a görcs, már a homlokom sem tüzelt annyira, az a lüktetés, ami
végigszaladt rajtam kezdett alábbhagyni. </span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Nem is tudtam, hogy itthon vagy.- nyögtem ki nagy sokára, hogy ne tűnjek még
ostobábbnak.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Miért?! Szerinted hol a fenébe kellene lennem? - kérdezett vissza kissé gúnyosan
Tom majd immár felöltözve, a szobája felé indult. Magam sem tudom miért, de követtem,
mint egy kölyökkutya. Nem szólt semmit és még csak nem is csodálkozott ezen. A
szobájába érve rám törtek a emlékek. De régen nyitottam már be hozzá! És semmi
sem változott. Ugyanaz a rendetlenség fogadott, mint amikor utoljára ebben a
szobában jártam.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hát igen, van amiben
testvérem nem tud megváltozni! A nyitott ablakon át hűvös levegő áramlott
be és felhallatszott a közeli főút forgatagának zaja.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Leültem az ágya szélére. Közben Tom az
ablakhoz ment és rágyújtott.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Minden oké amúgy?- kérdezte váratlanul a füstöt hosszan kifújva.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Felkaptam a fejem. Most mire akart célozni?</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Ezt hogy érted?</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Elég érdekesen viselkedsz mostanában. A konyhát is majdnem felégetted. Mindig
csak álmodozol, nézel a semmibe. Mint aki nem ezen a földön jár. Mi a kurva
élet lett veled, Bill?! - nézett rám dühösen Tom.
Istenem! Bárcsak elmondhatnám neki, de nem lehet…Ezt nem...</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Felpattantam az ágyról és mellé sétáltam. </span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><img border="0" data-original-height="508" data-original-width="794" height="255" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWE5cQI626AIKeJrzbvo-2Zu43fe2x91C3XPjfFYTBfjRL2YPMgZJBThtaZuBTs5_Hh0421Ky-Dt7R3bUIAajJa8NGUGPDgPYNc4MrzWEPgd-RcQMjujI0k7efW8kDjobIHO4AwbD5ME0/s400/0001dekimentimeg.png" width="400" /></span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Kérsz?- tartotta elém a füstölgő cigarettáját.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Nem kösz.- ráztam a fejem és kicsit hányingert kaptam a cigarettafüsttől.
Gordon is mindig rágyújtott az együttlétek után. Igen, ott szívta az undorító
cigijét a hátam mögött, miközben végig engem nézett. Tudtam. Éreztem a
tekintetét a hátamba fúródni, mint valami éles kés.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Tom vállat vont és ismét beleszívott a cigarettába.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Mi van az iskolában?- kérdezett újból.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Értetlenül pillantottam rá. Mi ez a nagy kérdezősködés?</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Semmi...utálom...- dünnyögtem, majd szemem a függönyre, aztán az előttem
elterülő már sötétbe burkolózott városképre szegeződött.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Hé, már te is? Én már a legelején megmondtam, hogy az az iskola tré! Azért
nehogy lógni kezdj, mint én! Anya akkor irtó dühös lesz.- ikrem arcán mosoly
suhant át.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Ha Andreas nem lenne ott, azt hiszem én is elkerülném messze az iskolát.
Gyűlöletes egy hely, nem tudok ott megszokni és én egész mást szeretnék
csinálni. - jelentettem ki.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Nocsak és mit?- kérdezte kíváncsian Tom.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Azt hiszem szívesen lennék ápoló. Például gyerekek mellett. Nincs szebb, mint
egy kisbaba születése.- feleltem.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Régi tervem volt ez, de még senkinek nem hozakodtam vele elő. Tom megdöbbent. Kis
ideig nem is szólalt meg. Elszívta a cigarettát, a csikket kidobta az ablakon
és úgy tűnt, hogy valamin nagyon gondolkodik. </span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Ezt nem hittem volna rólad tesókám. Tényleg szép, amit mondasz, ott lenni és
látni a kezdeteket, de tudod, az ilyen kórházas dolgokhoz sajnos hozzátartozik
a halál is. És szerintem te azzal nem birkóznál meg.- mondta egyszer csak.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Ezen a komoly mondatán meg én döbbentem meg.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Sosem gondoltam volna, hogy ilyen felnőttes az észjárása! Nem tudtam mit
reagálni hirtelen. Csak néztem rá, ő meg rám. Évek óta nem néztem meg jobban
Tomot. Nem is tudom miért, talán mert nyakig merültem a saját nyomorúságomban.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Ikrem külsőleg is kicsit más lett. Jóképű. És egészen férfiasak lettek az
arcvonásai...Ismét úgy éreztem magam, mint amikor rányitottam a fürdőszobában.
Pedig már volt rajta ruha, mégis kegyetlen izgalom tört rám. És már semmit sem
értettem. Legfőképpen magamat nem. Miért ver így a szívem tőle, miért környékez
az ájulás és önt el ez a furcsa, egyszerre rossz és jó érzés? Miért nem tudom
levenni a tekintetemet az arcáról? És ő miért bámul rám szintén? Vettem egy
nagy levegőt és minden erőmet összeszedve az ablak felé fordultam. Valami
szorította a mellkasomat, a légcsövemet. Nem volt rossz. Csak kényelmetlen...</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Igazad van Tom. A veszteségeket mindig rosszul viseltem. - suttogtam és apa
jutott az eszembe. Az utolsó délután, amikor velünk volt. Ahogy dobálta be a
ruháit egy utazótáskába és mi Tommal kérleltük, hogy maradjon, de ő könnyekkel
a szemében csak egyre azt hajtogatta, nem teheti.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Anya pedig ott állt a szoba ajtajában karba tett kézzel, arra várva, hogy apa
végleg elmenjen. Emlékszem az arcán fölény volt, győztes mosoly.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Apa jár a fejedben neked is?- kérdezte ekkor Tom.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Bámulatos volt, hogy néha még mindig egyazon dologra gondolunk szinte
egyszerre. Bólogattam. Tom kicsit közelebb jött hozzám. A karunk összeért az
ablakpárkánynál. </span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Igen. Alig találkozunk, amióta felköltözött a városba. Hiányzik. Néha
mindennél jobban szeretnék vele beszélni.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-És miről? Csak nem titkolsz valamit? - vágott a szavamba ikrem.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Kicsit megszédültem. Már megint ez a faggatózás, amitől rettegni kezdtem. Néha
olyan érzésem volt, hogy Tom sejt valamit Gordonról és rólam.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-Titkolni? Én? Ezt mégis honnan veszed?
- dadogtam és elfogott az idegesség.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Tom ismét elkezdett bámulni. Áthatóan. Mint aki belelát a fejembe. És közben
mosolygott. De nem tudtam mit kezdeni ezzel a mosollyal. Egyszerre volt izgató
és zavaró is.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kezdtem elvörösödni és
összekavarodni. Most nem úgy nézett, mint ahogy egy ikertestvért kellene.
Kihívóan mustrálgatott. Zavarodottan sütöttem le a szemem, hogy elkerüljem
ezeket a pillantásokat és a mosolyát, amik amellett, hogy kissé idegesítően
hatottak, felforralták a véremet.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Tom pedig hirtelen a hátam mögé került, karjai bilincsként fonódtak össze
derekamon. </span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A meglepettségtől szóhoz sem jutottam, ő pedig a nyakamhoz hajolt, elsimította
onnan a hajamat és ajkát végighúzta rajta. Beleremegtem. Ilyet még sohasem
csinált velem az eltelt évek alatt.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Fölösleges tagadnod. Tudom a titkodat...- mondta halkan.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Szinte suttogott. Bennem pedig egy szempillantás alatt megfagyott a vér.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><b>folytatása következik...</b></span>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-69438978309016380702017-10-02T11:06:00.005+02:002018-01-17T15:01:51.575+01:00De ki menti meg a lelkemet?! Pt. 01.<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="color: #660000;"><b>Sziasztok!</b></span></span></span><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="color: #660000;"><b>Egy több részes, réges-régi történetemet fogom most nektek ismét felrakni :)<br />Mindenkinek szép és vidám őszt kívánok :) :) :*<br /><br /><span style="line-height: 115%;">Szerző:
xxslashxx<br />
Cím: De ki menti
meg a lelkemet?!<br />
Korhatár: 16<br />
Szereplők: Bill, Tom, Gordon, Andreas<br />
Műfaj: slash, twincest, <br />
Figyelmeztetések:F/F, szexjelenet, angst, <br />
Publikálva: 2010. szeptember. 9.</span></b></span></span></span><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="color: #660000;"><b><span style="line-height: 115%;"><br /></span></b></span></span></span><!--[if !mso]>
<style>
v\:* {behavior:url(#default#VML);}
o\:* {behavior:url(#default#VML);}
w\:* {behavior:url(#default#VML);}
.shape {behavior:url(#default#VML);}
</style>
<![endif]-->
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]--><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="color: #660000;"><b>
</b></span></span></span><br />
<span style="color: #660000;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="color: red;"><i>Zárd be az ajtót!</i><i><br />
<i>Zárd be az ablakot!</i><br />
<i>De én elérlek majd akkor is, <br />
ha nem akarod.</i></i></span><b><i><i> </i></i><br />
Gordon lihegve lefordult rólam, én meg gyorsan nyakig betakaróztam. Gyűlöltem azokat a pillanatokat és az előtte lévőket is. Mocskos volt és
visszataszító. De az együttlétek utáni percek még annál is rosszabbak voltak. Fojtogatott a hányinger, hogy megint megtette velem, a gyomrom fel-alá ugrált,
a szívem meg ki akart szakadni a helyéről.<br />
Nem mozdultam, féloldalt feküdve bámultam az egyetlen fényforrást a szobában.
Az ablak felől jött, a leeresztett redőnyök közt szűrődött be.<br />
Gordon cigarettát vett elő és rágyújtott. Éreztem a füstöt a hátam mögül és Gordon nyirkos tenyerét a vállamon, aztán le a
gerincem vonalán. A hideg kirázott.<br />
-Jó volt...- mondta elégedetten és halkan.<br />
Nem szóltam semmit, csak megköszörültem a torkomat. Mindennél jobban szerettem
volna már kint lenni a szobából.<br />
Anya és Gordon ágyából....Ahol ők alszanak éjjelenként és ahol most én fekszem
ruhátlanul.<br />
Csend volt. Némaság. Még a saját szívdobbanásaimat is hallottam. A torkom
kiszáradt és fájt, a lábam közt hideg nedvesség folydogált mindenfele a
lepedőre. Annyira undorító az egész…De meg kellett tennem. Anyáért csináltam...Érte
tettem meg mindig, amikor Gordon úgy akarta...És ő túl gyakran akarta...<br />
Amikor lehetőség volt rá, hogy kettesben maradjunk tett róla, hogy
megtörténjen, rám nézett és hiába mosolygott, én csak a kéjes vágyakat láttam a
mosolya mögött és a félelmet keltő csillogást a szemében. Mindahányszor üres
volt a ház és tudta, hogy sokáig az is marad, karon ragadott, berángatott ide
és már vetkőztetett is.<br />
Hiába kiabáltam, tiltakoztam volna tudtam, hogy nem lesz, aki segít.<br />
Mire Tom vagy anya hazaért, minden olyan volt, mintha semmi sem történt volna. Csak
én, meg ő tudtuk, hogy ez mennyire nincs így.<br />
Anya túl sokat dolgozott...főleg mióta a városban kapott munkát. Órákat
autózott. Korán kelt, későn ért haza, fáradtan és idegesen. Gordon mindig
nyájas mosollyal az arcán fogadta mikor hazajött, megölelte, lesegítette róla a
kabátot és kedves szavakat suttogott a fülébe.<br />
Istenem....mekkora színjáték ez! És én csak bambán bámulva néztem, ahelyett,
hogy bármikor is tettem volna valamit.<br />
De mit csinálhattam volna?! Anya szerette Gordont és semmi rosszat nem
feltételezett róla.<br />
És Gordon? Ő nem szerette anyát. Vagyis nem úgy szerette, ahogy kellett volna.
Értékelte, hogy jókat főz, szorgalmas és jó beszélgetőtárs, de én láttam, hogy
nézett rám anya válla fölött mikor átölelte.<br />
És ezerszer elmondta, hogy azért él még anyával, mert én itt vagyok. Ha egyszer
is visszautasítanám, azonnal elhagyná! És én ezt nem akartam! Lehet, hogy
nevetséges és Gordon csak kihasználta a naivitásomat, de mégis féltem, hogy
megteszi. Anya annyit szenvedett már, nem érdemli, meg hogy megint fájdalmat
okozzon neki valaki. Nem akartam látni a könnyeit, mint mikor apával elváltak. És ha ennek a hazugság az ára, meg képmutatás, hát legyen! Anyáért bármit megtennék!<br />
-Van még leckéd?- kérdezte Gordon.<br />
Összerezzentem. Teljesen elmerültem a gondolataimban. Kábán néztem Gordonra, aki
már felöltözött és várakozóan állt az ágy mellett.<br />
-Igen...- dadogtam.<br />
-Akkor öltözz fel és kezdj neki!- Gordon egy szempillantás alatt eltűnt. Én is
gyorsan öltözködni kezdtem, hogy minél előbb elhagyhassam a hálószobát és úgy tegyek,
mint aki visszazökkent a valóság keretei közé.<br />
A tompaság viszont, ami hónapokkal ezelőtt, a Gordonnal való viszony kezdetekor
megjelent, ottmaradt bennem. Az érzéketlenség nem múlt el, mintha valami erős
nyugtató hatása alatt lettem volna, a képek gyakran összefolytak a szemem
előtt, a hangok is távolinak tűntek. Fura hogy még akkor is így védekeztem, mikor
már Gordon nem is volt ott. Csak így tudtam elviselni, hogy hozzám ér és csak
így tudtam nem megőrülni.<br />
Az elején hánytam és zokogtam felváltva, de aztán a könnyek helyét többnyire
felváltotta ez az érdektelen állapot.<br />
Élnem kellett az életemet tovább. Menni iskolába, tanulni és úgy csinálni, mint
bármely tizenéves.<br />
-Hé. - bökött oldalba Andreas.<br />
-Mi az? - néztem rá értetlenül.<br />
-A tanár...- suttogta Andreas.<br />
Felnéztem a tankönyvemből, amit már hosszú percek óta bámulhattam. Nem
olvastam, a szemeim egy betűre összpontosítottak.<br />
Frau Schön állt velem szemben kérdő tekintettel, ahogy az osztály minden tagja
szintén engem nézett. Kínos volt.<br />
-Bill nem hallasz? - kérdezte a tanárnő mérgesen.<br />
-De...- bólogattam bizonytalanul. Fogalmam sem volt mit kellett volna
hallanom...<br />
-Akkor miről beszéltem az előbb?<br />
Többen felröhögtek. Sőt, egyesek be is kiabáltak.<br />
-Mi van, megállt a tudomány Kaulitz?<br />
-A kérdést sem tudod te balfék!<br />
-Csend legyen!- kiáltott erélyesen Frau Schön, majd mikor a zúgolódás elhalt,
ismét felém fordult.<br />
-Nos, Bill...<br />
-Nem tudom.- ráztam a fejem elkeseredetten.<br />
-Mi van veled? Hónapok óta szétszórt vagy, rosszul tanulsz, a házi dolgozatodat
későn adtad be, nem figyelsz az órán. Nem lesz ez így jó. Szedd össze magad,
mert kénytelen leszek behívni a szüleidet elbeszélgetésre!<br />
Elöntött a forróság. Csak azt ne!<br />
-Rendben. Igyekezni fogok. - mondtam remegő hangon. A tanárnő kétkedő
arckifejezéssel fogadta ígéretemet. Néztem utána, amint a táblához megy és
felír rá valamit, majd Andreasra sandítottam. Együttérzően pillantott rám.<br />
-Nyugi haver...- mosolyodott el biztatóan.<br />
Ő legalább a barátom. Az egyetlen, aki nem gúnyolódott velem az osztályban. Az egyetlen,
akinek nem azon járt az esze, hogy megbántson, hanem hogy felvidítson.<br />
Igazi barát volt, de neki sem beszélhettem arról, mitől romlott le ilyen
drasztikusan a tanulmányi átlagom, nem fedhettem fel a sötét igazságot. Tartanom
kellett a számat mindenki előtt. Anya élete volt a tét és ezért én bármilyen
áldozatra kész voltam.<br />
Az irodalomórán történt incidens elvette a maradék kedvemet is. Nagyon utáltam,
mikor nyilvánosan megszégyenülök. Az osztály tagjai amúgy is kaphatóak voltak
mindig valami bántó beszólásra, ha rólam volt szó.<br />
Minden durva szó egy-egy tüske volt a lelkemnek.<br />
Az járt a fejemben hogy legjobb lenne lelépni, de örökre, csak ültem a padban
és igyekeztem kizárni mindent magam körül. Nem hallottam a többiek zajongását,
az iskolarádiót,a be és kicsengetést, azt ahogy az élet zajlik.<br />
Ismét rám telepedett az érdektelenség, nem akartam hallani és látni semmit sem. <br />
-Na, ne legyél már úgy oda Bill. Majd javítasz és kész. - vigasztalt Andreas, mikor
az utolsó órának is vége lett.<br />
Szótlanul pakoltam be a könyveimet a táskámba.<br />
-Van most valami programod?- pattant Andreas a pad tetejére.<br />
-Nincs. Miért?- fel sem néztem.<br />
-Hát mert van az a lány, aki tetszik nekem, Sabrina. És van neki egy barátnője
is. Gondoltam, elmehetnénk velük sétálni a parkba vagy ehetnénk sütit. Na, mit
szólsz? Aranyos lányok, tetszeni fognak...- felelte barátom könnyedén.<br />
Teljesen elvörösödtem. Hogy én, meg a lányok...Te jó ég...A gyomromba fájdalom
hasított és teljesen leizzadtam. Még jó, hogy Andreas nem vette észre, hogy
zavarba hozott ez az egész...<br />
-Bill?! Vetted az adást?- hadonászott az arcom előtt vihogva Andreas.<br />
-Ja, igen...- bólogattam.<br />
-És mi a válaszod? Szerintem marha jól szórakoznánk...<br />
Bedobtam az utolsó könyvet is a táskámba.<br />
-Az hogy nem érek rá. - mondtam halkan.<br />
-De most mondtad, hogy délutánra nincs programod. Ezt most nem értem...- csóválta
a fejét Andreas.<br />
-Közben rájöttem, hogy van. Szia! - köszöntem és amilyen gyorsan csak lehet,
kirohantam a tanteremből.<br />
Andreas olyan gondtalan! Éli az életét, buli, sok haver, és lányok...<br />
Nem mehetek velük...mert csak elrontanám a kedvüket. Meg mihez kezdenék két
vadidegen lány társaságában?! Nekem nincs jó szövegem, mint Andreasnak.
Mindenen elpirulok, és nem vagyok valami bőbeszédű. Mindenkinek kellemetlen
lenne a helyzet.<br />
Azon kívül a nevelőapám szeretője vagyok...Akármilyen felháborítóan hangzik, de
ez így van. Azzal hogy neki adom, magamat minden egyes alkalommal a cinkosává
válok. És hiába mentegetem magam, hogy anya miatt csinálom...szánni való akkor
is. És én is az vagyok...<br />
A lábaim gyorsan vittek a házunk felé. Tulajdonképpen nem tudtam minek is
sietek, hisz addig a jó, amíg nem vagyok otthon, amíg Gordon nem talál meg, nem
teszi a vállamra a kezét és azzal a gusztustalan vigyorával nem irányít finoman
a hálószoba felé.<br />
Örömmel nyugtáztam, hogy az autója nem állt a ház előtt. Talán ma túlórázik...Talán
ma megúszom...<br />
Az eddig őrülten dobogó szívem kicsit megnyugodott és nem remegett a kezem,
mikor lenyomtam az ajtó kilincsét.<br />
Senki nem volt otthon. Leraktam a táskámat és benéztem a hűtőbe. Természetesen
tele volt félkész élelmiszerekkel, hiszen anya sok időt töltött távol, így főzni
sem mindig volt ideje. Kivettem egy zacskót és a pultra tettem. Nagy
gyakorlatom volt már a mirelitek elkészítésében. Bekapcsoltam a gáztűzhelyet és
felraktam az olajat melegedni. Aztán leültem a konyha asztalhoz.<br />
Lehet, hogy hiba volt úgy elrohannom iskola után? Andreas biztos bolondnak
nézett...Ahogy a többiek az osztályban...<br />
De nem érdekeltek azok a lányok, meg a parkban való sétálás sem vonzott.
Mindenkinek így a legjobb. Remélem Andreas nem haragudott meg rám túlságosan.
Nem akartam megbántani az értetetlen viselkedésemmel.<br />
Nagyot sóhajtottam és az asztalra hajtottam a fejem, figyeltem a kora délutáni
napsütést, hogyan vetít érdekes árnyékokat a mellettem lévő falra. A pulton lévő
óra álmosítóan ketyegett és kicsit elterelte a figyelmemet.<br />
Arra eszméltem, hogy Tom rontott be a konyhába és szinte feltépte az ablakot,
aztán a tűzhelyhez rohant és lekapta onnan a edényt, amibe az olajat raktam.<br />
-Normális vagy Bill? Felgyújtod a házat! - förmedt rám ingerülten.<br />
Tiszta füst volt a konyha. Nem is észleltem. Olyan érzésem volt, mintha én is
csak e percben tértem volna haza.</b></span></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><b><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioLYo4Y9p6ATJbsQulRRVVEba-z6gCBLR3zrO8ZY8JaDW3MaY3lVx-LsyQ7LabkTDlDzf9vW0QvdFi_NsH89MsT-tPxdHcje9SgMk45gYxIjoRUlg_DS3pTLZ35iK7G7702CfjdijovOg/s1600/000dekimentimeg.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="378" data-original-width="500" height="301" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioLYo4Y9p6ATJbsQulRRVVEba-z6gCBLR3zrO8ZY8JaDW3MaY3lVx-LsyQ7LabkTDlDzf9vW0QvdFi_NsH89MsT-tPxdHcje9SgMk45gYxIjoRUlg_DS3pTLZ35iK7G7702CfjdijovOg/s400/000dekimentimeg.jpg" width="400" /></a></b></span></div>
<span style="color: #660000;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="font-size: small;"><b>-Ne haragudj...- mentegetőztem.<br />
-Legközelebb döntsd el, főzöl vagy alszol.- dühöngött Tom.<br />
-Nem aludtam csak...<br />
-Csak mi?! Figyelj jobban oda arra, amit csinálsz.- vágott ikrem a szavamba.<br />
Mérges volt a tekintete. Régen ilyenekért nem szólt volna, régen semmi sem
érdekelte. Sokat változott az elmúlt időkben. És úgy éreztem, mintha el is
távolodtunk volna egymástól, mióta nem egy iskolába jártunk.<br />
Nem mertem neki semmit mondani és ő sem szólt egy szót sem. De amint a füst
felszállt, valamivel barátságosabb lett a hangja.<br />
-Csináljunk valami ebédfélét? Megcsináljuk ezt? - vette a kezébe a már kissé
kiolvadt mirelites zacskót.<br />
-Én nem vagyok éhes.- mondtam.<br />
-Akkor mi a jó életnek kezdtél hozzá? - Tom fura képet vágott.<br />
Valójában én sem tudtam, miért csináltam. Automatikus mozdulatok voltak.<br />
-Azt akartam, hogy anyának ne kelljen fáradnia miután, hazajön a munkából...-vontam
vállat.<br />
-Ja vagy úgy, idilli családi étkezést akartál...<br />
Tom hangjában volt némi irónia. Mostanában elég ritka volt, hogy mind egy
asztalnál ültünk, amit én egyáltalán nem bántam, mert forgott a gyomrom, ha
Gordonnal kellett enni.<br />
-Olyasmi.- biccentettem.<br />
-Hagyd már, anya nem eszik ilyesmit...- Tom visszarakta az ételt a hűtőbe, majd
a nappaliba ment, de meglepetésemre nem ült le, hanem levett a szekrényről egy
dvd-t és menni készült.<br />
Nem akartam, hogy elmenjen. Nem akartam egyedül maradni. Nem akartam, hogy
Gordonnak lehetősége adódhasson bármire is.<br />
-Hova mész?- kérdeztem elhaló hangon. A sírás kaparta a torkomat.<br />
-Elviszek egy filmet az osztálytársamnak. Feltéve, ha nem égeted le a házat. - válaszolta
Tom.<br />
-Ne aggódj, nem fogom...- ráztam a fejem és már éreztem lefolyni egy
könnycseppet az arcomon. Még hallottam, hogy Tom mond valamit és becsukja az
ajtót.<br />
Hányingerem lett. Körbepillantottam és hirtelen idegesítővé vált minden. A nagy
csend, az árnyak a falon, a nyitott ablakon lévő halványlila függöny, amint a
kinti szélben meg-meglebben. Vészjóslónak tűnt az előbb még megnyugtató
környezet. Menekülhetnékem volt. Talán Tom megengedi, hogy vele menjek!<br />
Felpattantam és utána rohantam.<br />
-Tom várj!- kiáltottam utána, ahogy kinyitottam az ajtót.<br />
De Tomot már nem láttam sehol. Talán ha nagyon gyorsan szaladok, még utolérem
valamerre. Nem vacakoltam a kulcsokkal, nem törődtem, hogy bezárok e mindent, nagy
sebességgel szaladtam végig az udvaron.<br />
A kertkapunál egyenesen Gordonnak szaladtam, aki akkor ért haza. Szinte
belevetődtem a karjaiba, a fejemet meg bevertem a vállába.<br />
Vigyorogva tolt el magától.<br />
-Hova sietsz Bill?<br />
Elsöpörtem a hajamat a szememből és némán pislogtam Gordonra.<br />
-Csak nem indultál valahova?- kérdezte és már meg is jelentek a rémületet keltő
szikrák a szemében. Egész testemben remegni kezdtem. Gyors pillantás vetettem a
kihalt utcára.<br />
-Nem dehogyis.- feleltem és megadóan elindultam befele. Gordon követett.<br />
Szó nélkül nyitottam az ajtókat és álltam meg a nappali közepén. Gordon lehajította aktatáskáját a kanapéra, majd megszabadult nyakkendőjétől is.<br />
-Anyád ma biztos sokáig lesz a munkahelyén.- mondta, mintha ezzel újdonságot
közölne. Hallottam, ahogy a cipője kopog a padlón. Aztán egyszer csak nem
hallottam az idegesítő kopogást. Oda sem néztem, tudtam, hogy levette a cipőjét
és lassan leveszi minden ruháját.<br />
-Anya majd mindennap túlórázik.- tettem hozzá a padlót nézve, már amennyit láttam,
belőle, mert ismét olyan volt az egész mintha összetört üveget tartottak volna
elém.<br />
Gordon megjelent a hálószoba ajtóban és belém karolt. Hihetetlenül gyengének
éreztem magam és émelyegtem.<br />
Reszketett minden tagom, ahogy elindultunk a szobába. Mindig így van. Mindig ez
az elviselhetetlen undor, amely eltöltött teljesen. Magam sem értettem, hogy tudom végigcsinálni minden egyes alkalommal. Gordon megsimította az arcomat.<br />
-Ma is sok a házi feladat?- kérdezte.<br />
-Igen.- bólintottam.<br />
-Akkor gyorsak leszünk, hogy mindenre maradjon idő. - az ajka már a nyakamat
súrolta, borzongás futott végig rajtam és önkéntelenül is hátrább léptem. De ő
nem hagyta hogy távolabb kerüljek, utánam kapott és magához vont.Aztán lehúzta
a cipzáromat. Halkan szuszogott és csókjaival egyre lejjebb haladt. Erőtlenül
hagytam,a kezeim magam mellett voltak, csak akkor emelkedtek, mikor a pulóverem
után a pólómat is levette rólam.Nemsokára az ágyon leszünk és nincs visszaút,
nincs menekülés.<br />
Kiléptem a cipőmből és letoltam a nadrágomat, aminek az övét Gordon már
kibontotta. Mohó pillantásokkal nézett végig rajtam, ahogy ott álltam előtte
ruha nélkül.<br />
A rosszullét környékezett, jeges veríték ütött ki a homlokomon. Ki kell bírnom, túl kell élnem, megvívni a harcomat magammal. Az ágyhoz botorkáltam és lefeküdtem. Gordon pedig azonnal ott termett felettem,
hogy birtokba vehessen, mint valami tárgyat. A csókjai egyre erőszakosabbá váltak és mind hangosabban zihált.<br />
Én meg csak tűrtem szorosan csukott szemekkel. Az agyamban mindenféle képek
voltak, hogy a elviselhetőbb legyen az érintése. Nyíló virágok, méhecskék, tűzijáték...De túl sokat nem segített.<br />
Kezem a nyakamban lévő keresztre tévedt. Megszorítottam.<br />
Istenem...segíts át minél hamarabb ezen!!!</b></span><span style="font-size: small;">
<span style="color: #660000;"><span style="font-size: xx-small;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><b><br /></b></span></span></span></span></span></span><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="font-size: small;">
<span style="color: #660000;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="color: #660000; font-size: x-small;"><span style="font-size: xx-small;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><b><b>folytatása következik...</b></b></span></span></span></span></span></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="color: #660000;"><b>
</b></span></span></span><br />
<span style="font-family: "calibri" , "sans-serif"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%;"></span>xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-45172102644460095112017-09-05T13:33:00.001+02:002017-09-05T14:16:37.955+02:00Láz<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="font-size: small;"><b>Hello!<br /><br />Tudom, nagyon elhanyagoltam a blogolást, de nagyot változott az életem mostanság és jó oka van, hogy ismételten keveset hallotok felőlem. <br />Az ok neve, Gergő és augusztus 24.-én született :D <3<br />Viszont nem örökre váltam kámforrá, bár sok időm most nincs, ahogy tudok, jövök és hozok régieket. Meg majd lesz új rész is, nem tudom, mikor. De lesz. Ezt megígérem. Köszönöm a türelmet, imádlak titeket.<br /><br />Szerző: </b>xxslashxx<b><br />Cím: </b>Láz<b><br />Korhatár: </b>18<b><br />Szereplők: </b>Bill, Georg<b><br />Műfaj: </b>slash<b><br />Figyelmeztetések: </b>F/F, under age erotica, szexjelenet, túlzott romatika, szomorú befejezés<b><br />Publikálva: </b>2010. július 1.<b><br /></b></span></span></span>
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="font-size: small;"><b><br />
Október környékén jött az iskolába, egy alsóbb osztályba. Sosem felejtem el, amikor először megláttam a suli folyosóján szembejönni
velem. Nekem egyből feltűnt. Nem, csak azért mert egy pár száz lelkes falucskában az
emberek többnyire ismerik egymást legalább látásból és rögtön észreveszik az új
arcokat, hanem mert különös volt, szokatlan, nem olyan, mint az itteni emberek.
Érdekes haja volt, feketében járt és piercinget viselt, amit az itteniek
aligha. És úgy viselkedett, ahogy itt nem megszokott. Itt minden ember próbált
nyílt maradni, itt általános volt a pletyka, a rosszindulat, ahogy egy kis
közösségben ez szokás.<br />
Köszönni kellett mindenkinek, ha az utcán végigmentél, udvariasnak lenni,
mosolyogni és ezerszer is válaszolni a hülye kérdésekre a tanulmányaimat illetően,
és hogy mi akarok lenni később.<br />
Gyűlöltem én is, de ebbe születtem és halvány volt csak az esély, hogy ebből
valaha is kiszabadulhatok. Utáltam, de ez volt az életem.<br />
Ő viszont nem illeszkedett be. Talán mert nem is akart, talán mert nem tudott.<br />
Fogalmam sem volt róla, miért olyan csendes, miért nem beszélget az
osztálytársaival, miért üldögél mindig egyedül az iskolaudvaron, vagy az
ebédlőben.<br />
Ő sosem ment haza a többiekkel együtt, mindig egymagában indult el. Nem vett
részt az osztálytársak által szervezett összejövetelekben. Mindig egyedül
láttam...<br />
Valahol én is magányos voltam, de én választottam, hogy így legyen, azért mert
elegem lett az idióta osztálytársakból, akik éveken keresztül csak
marháskodtak.<br />
Belefáradtam a gyerekes játékaikba, amikben talán régen benne voltam, de aztán
kezdtem megkomolyodni.<br />
Ám az osztály legtöbbje mindig ugyanazon a szinten maradt. Fárasztóak és
idegesítőek voltak számomra. Igyekeztem kitérni előlük és tanórák után mentem haza,
mert nem éreztem értelmét a maradásnak. Nem lelkesítettek az idétlenségek, nem
tudtam nevetni rajtuk, időpocsékolásnak véltem és így értelmetlen volt több
időt az osztálytársakkal tölteni.<br />
Le is néztek miatta, de nem hatott meg. Érdektelen helynek tartottam az egész iskolát
és az ott tanulókat is. Egészen addig az októberi napig, amíg nem találkoztam
vele...<br />
Olyan furán éreztem magam, amikor először megpillantottam...Ilyet még nem tapasztaltam.<br />
Talán mert eléggé úgy nézett ki, mint egy lány és mert annyira nem illett ebbe
a lepusztult falusi iskolába. Jött velem szembe én meg csak álltam ott, mint
akit villámcsapás ért és még akkor is ott szobroztam, miután már nem volt a folyosón.
Titokzatos volt és az is maradt. És hetek teltek el, de az új gyerekről senki
nem tudott meg semmit. A szomszédok, az utcabeliek, az osztálytársak sem....A
család elzártan élt az itteniek kíváncsi szemei elől. A helybelieket
idegesítette ez a dolog, így mende-mondák születtek róluk. Azt beszélték, hogy
a fővárosból jöttek. Hogy van még egy gyerekük, aki viszont nem lakik velük és
aki állítólag javítóintézetben van. Arról is szólt a pletyka, hogy az apa eléggé
iszik. De erre nem volt világos bizonyíték. Az iskolában is csak egy valamit
tudtak róla biztosan, a nevét.<br />
Bill Kaulitz...<br />
Bill...<br />
Mikor a folyosón meghallottam egyből nagyot dobbant a szívem. Milyen különleges
név.... Itt senkinek sincs különleges neve, itt mindenki tök átlagos. Beleértve
engem is. Kezdtem úgy vélni, hogy ő a legérdekesebb ember, akit valaha is
láttam. Bill megjelenésével az én életem is kezdett megváltozni. A sok kretén tanuló után izgalmasnak találtam
őt és kifejezetten vonzónak. Igen a vonzó volt az első szó, ami eszembe jutott
róla. Ijesztő volt ezt beismernem.<br />
Elkezdtem bámulni. Persze nem feltűnően, de kerestem az alkalmat, hogy
láthassam, ha csak egy pillanatra is.<br />
Ez nem volt nehéz a folyosón, udvaron, ebédlőben mindig megtaláltam. De
közeledni nem mertem hozzá. Pedig százszor is elképzeltem milyen lenne lazán
levágódni mellé hogy: <i>"szia mizujs,
a nevem Georg, beszélgetünk"?!</i><br />
Elméletben könnyű volt, gyakorlatban mégsem ment.<br />
A barátja szerettem volna lenni, nagyon kíváncsi voltam rá, minden nappal egyre
jobban.Tudni akartam ki ő, honnan jött valójában, igazak e a pletykák amiket
róla mondanak. És azt is mitől olyan gyönyörű...Bár erre magamban kellett volna
keresnem a választ.<br />
Teltek a hetek és nem történt semmi.Lassan október vége felé jártunk, a tél itt
kopogtatott az ajtón, de nem kerültem közelebb a megoldáshoz, ami
kifejezetten idegesített, a gondolataim csak körülötte jártak és heves szívdobogás jött rám mikor megláttam.<br />
De ugyanakkor jó is volt ez. Bár nem értettem magam...Én sosem vonzódtam a
saját nememhez. Kétségbeesve harcoltam az ellen hogy homoszexuális lennék. Mert
benne nem egy fiút láttam, számomra nemtelen volt szinte. Egy embert láttam, ha
végignéztem rajta, egy csodálatosan, felkavaróan és rejtélyesen szép valakit.<br />
Úgy éreztem minél előbb kapcsolatba kell kerülnöm vele.<br />
A számát nem volt nehéz megtudnom, egyszerűen felhívtam a tudakozót és kész. A
dolog e része tehát el volt intézve. <br />
Inkább azt nem tudtam, hogyan tovább? Felhívjam?! És mit mondjak, hogy ne
nézzen totál idiótának?! Minden nap ezen gondolkoztam, miközben nem
tévesztettem szem elől. Biztos nem látta, de állandóan figyeltem.<br />
Láttam, hogy gyakran céltáblája az osztálytársai vicceinek. Aminek az oka az lehetett,
hogy nem kapcsolódott be az itteni szokásokba és nem árult el magáról szinte
semmit, a helybeli fiúk azt gondolhatták, lenézi őket.<br />
Én viszont úgy gondoltam más állhat a háttérben, de ezeket az egyszerű és
maradi felfogású embereket nehéz lett volna erről meggyőzni.<br />
Sajnáltam Billt...<br />
Nem védte meg magát, igazság szerint nem csinált semmit. De miért baj az ha
valaki eltér az átlagostól, miért gond ha valaki nem teríti ki a lapjait, ha
van magánélete és nem beszél az egész környék róla?!<br />
Dühítő volt, hogy mindenki úgy érezte az új gyereknek kötelessége elmondani
mindent magáról és a családjának is kötelező a figyelem középpontjába kerülni,
máskülönben kiutálják.<br />
Sokszor szerettem volna közbelépni mikor láttam, hogy szórakoznak vele. De
valamelyik tanár, vagy épp a becsengetés megmentette a helyzetet. Pedig én
akartam....De nem mertem...Lett volna rá bőven lehetőségem, mégsem csináltam
semmit. Semmit, amiről tudta volna, hogy egyáltalán a világon vagyok.<br />
Egészen egy unalmas vasárnap délutánig, mikor is a telefonom kijelzőjét bámulva
feküdtem az ágyon és már fejből tudtam Bill számát, anélkül hogy akár egyszer
is hívtam volna. Annyiszor beütöttem a számokat, de sosem nyomtam meg a
híváskezdeményező gombot. Ez így nem állapot...ennek így nem sok értelme
van.... Mi van ha írok neki? Abban semmi rossz nincs ugye?<br />
Rámentem az üzenetek menüre és bepötyögtem pár sort:</b></span></span>
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="font-size: small;"><b><i>"Szerintem azoknak a fiúknak nagyon
nincs igazuk. Bírom, hogy olyan vagy amilyen...."</i><br />
Pár másodpercig haboztam, majd a küldés gombra kattintottam... Aztán remegő gyomorral
vártam lesz e reakció. Nem kellett sokat várakozni rövidesen jött az sms:</b></span></span>
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="font-size: small;"><b><i>"Szia! Ismersz?"</i><br />
Gyorsan küldtem a választ:</b></span></span>
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="font-size: small;"><b><i>"Látásból."</i><br />
És vártam...de nem jött több üzenet én meg kezdtem elbizonytalanodni, hogy
talán mégsem volt olyan jó ötlet ez az egész.<br />
Éppen vacsoráztunk mikor megcsörrent a mobilom. Rohantam, hogy felvegyem és
megdöbbenve láttam, hogy Bill száma villog a kijelzőmön. Belém jött a félsz, de
tudtam fogadni kell a hívást. Vettem egy nagy levegőt.<br />
-Igen tessék... - szándékosan nem mondtam a nevemet.<br />
Nagy hallgatás a vonal végén, azt hittem leteszi, de nem, megszólalt.<br />
-Az iskolába jársz? - csodálkozás volt a hangjában<br />
Az én hangom pedig az izgalomtól remegett.<br />
-Aha.- csak ennyit tudtam mondani.<br />
Megint csend volt. Sokáig. Hosszú másodpercekig.<br />
-És ki vagy?<br />
-Tényleg akarod tudni? - tértem ki a válasz elől egy kérdéssel. Olcsó reakció
volt, de zavaromban nem tudtam, hogy is cselekedjek helyesen.<br />
-Szeretném...Ha már te ilyen jól ismersz...- felelte.<br />
-Nem ismerlek személyesen. Még nem beszéltünk sosem.- mondtam.<br />
-És akarsz?<br />
-Mit?- értetlenkedtem.Teljesen össze voltam zavarodva a gyorsan pörgő események
miatt.Eddig hetek teltek el egyhangúan. Nem történt semmi változás, most meg
állok a szobámban az ablak előtt és vele beszélek! Vele...<br />
-Beszélgetni.- válaszolta.<br />
Úgy láttam érdekelte, ki vagyok és mit is akarok pontosan.<br />
-Igen. Jó lenne...<br />
-Ha tudod, ki vagyok, azt is tudod, hol találsz meg...<br />
-Hát persze, hogy tudom! - vágtam rá magabiztosan.<br />
-Holnap? - éreztem a hangján, hogy mosolyog. Vagy valami olyasmi....<br />
-Holnap...<br />
A hívás megszakadt, de én még mindig az ablaknál álltam kezemben a mobilommal.<br />
Ez volt életem legfurcsább telefonbeszélgetése.<br />
Másnap teljesen nyugodtan indultam iskolába, nem siettem, elnéztem a kora
reggeli őszi ködbe vesző magas fákat, a házak ablakán lehúzott redőnyöket, az
ugató kutyákat, a szintén iskolába igyekvő ismerős gyerekeket.<br />
Nem tudtam még,mit mondok Billnek, hogy fogok lazának és érdekesnek tűnni, de
nem voltam ideges.<br />
Egészen addig a percig, amíg az iskola kapujában bele nem futottam. Nem tudta,
hogy én vagyok a telefonáló, én viszont majdnem elejtettem minden könyvet, amit
épp a kezemben tartottam és éreztem, hogy teljesen elvörösödök.<br />
A nyugalom csak addig maradt velem, amíg meg nem láttam. Még jó hogy nem
hallotta, hogy kalapál a szívem...<br />
Bill...még néhány óra és már nem mész el előttem ilyen közömbösen... Már lesz
köztünk valami...egy halvány kapcsolat. Már ismerni fogjuk egymást.<br />
Az ebédlőben találtam meg nagyszünetben. Üres volt a terem, csak páran voltak
ott.<br />
Bill ült az ablak előtti asztalnál és nézett ki az októberi bágyadt napsütésbe.<br />
Ha lehet most még különlegesebb volt. Előtte az asztalon kinyitott tankönyvek
és ceruzák. De nem tanult. Csak nézett előre és a sárgásszürke napfény az
arcába világított.<br />
A lépteim nehezek voltak, ahogy közeledtem felé, izgalom szorította a mellkasomat.
De nem fordultam vissza. Megálltam az asztal előtt. Lassan nézett rám.<br />
-Szia. - mondtam és tök idiótának éreztem magam abban a másodpercben.<br />
-Szia. Megismertem a hangodat.- mosolyodott el.<br />
Még nem láttam mosolyt tőle, de kimondottan jól állt neki. Mi több egyenesen
szédítő volt. Magam alá húztam egy széket és leültem.<br />
-Én Georg vagyok.- mutatkoztam be.<br />
-Én pedig Bill...<br />
-Tudom...- vágtam a szavába.<br />
Újabb mosoly.<br />
-És mit akarsz tőlem? Biztos van oka, hogy felhívtál...<br />
Ez egy egyszerű kérdés lett volna, de alaposan bezavart.<br />
-Ööhm, tetszik ahogy viselkedsz. Alaposan felkavarod az állóvizet.Feltűnő vagy.
Azonkívül mindenki totál ki bukva, mert baromira idegesíti őket, hogy nem
tudnak rólad meg a családodról semmit. Szárnyra keltek a pletykák...- beszéltem
össze vissza.<br />
Meglepődve pillantott rám.<br />
-Igazán?<br />
-Ja, olyasmiket mondanak, hogy a fővárosban éltetek eddig, meg hogy van egy
tesód, aki javítóba került, és hogy az apád alkoholista...<br />
Bill szája tátva maradt a csodálkozástól.<br />
-Istenem.<br />
Már éreztem, hogy nem szabadott volna ilyeneket mondani.<br />
-De biztos nincs alapja. Tudod milyenek az emberek...<br />
Kicsit hallgattunk.A földre szegeztem a tekintetem, de a szemem sarkából láttam,
hogy Bill néz.<br />
-Szerinted tényleg ilyenek lehetünk?<br />
-Azt gondolom, hogy ez igazán nem tartozik senkire.- vonogattam a vállam.<br />
És Billnek tetszett ez a válasz, meg az is hogy nem faggatózni ültem oda hozzá.<br />
-Köszönöm. - mondta váratlanul.<br />
Csodálkoztam mit akar megköszönni, nem csináltam semmit.<br />
-Mármint? - kérdőn néztem rá.<br />
-Hogy ez a véleményed. Meg hogy szóba állsz velem. Hosszú idő óta te vagy az egyedüli,
aki nem kötekedik, hanem megpróbál beszélgetni.- válaszolta.<br />
-Hát ez semmiség.Szívesen beszélgetek, ha van kedved.Én sem nagyon haverkodok
itt senkivel. Ugyanúgy egyedül vagyok, mint te és tudom, hogy ez néha nagyon
rossz. - mondtam neki.<br />
Ekkor megszólalt a csengő, jelezve a nagyszünet végét. Pakolni kezdte a
könyveit.<br />
Most láttam csak, hogy feketére vannak festve a körmei. Különös...nagyon is...<br />
Soha nem láttam még hozzá foghatót életemben...<br />
Közben elindultunk kifelé az időközben kiürült ebédlőből.<br />
-Csak még egy kérdés, honnan tudtad a telefonszámom? - nézett rám és megállt a
folyosón.<br />
Én is megálltam.<br />
-Tudakozó.<br />
Újabb mosolyt csaltam az arcára. Nem is rossz teljesítmény tőlem.<br />
Ezzel a nappal és ezzel a rövidke beszélgetéssel kezdődött a barátságunk
Billel.<br />
Másnap úgy mentem az ebédlőbe az ablak melletti asztalhoz, mint ha ez lenne a
törzshelyünk. Leültem, vártam hátha ő is jön. És jött. Aztán iskola után egy
darabon együtt mentünk. Közben beszélgettünk. Bár inkább én meséltem neki
mindenfélét. Ő meg hallgatta és láttam, hogy érdekelte amit mondok. Már nem
éreztem annyira kirekesztettnek magam az iskolában, nem siettem mindig úgy
haza. Sőt, inkább a nagyszüneteket vártam, hogy ismét leüljön velem szemben a
könyveivel és azzal a varázslatos mosolyával azt a napomat is jobbá tegye.<br />
Mondtam neki mindent, ami az eszembe jutott, a környékről, az itt lakókról, az
iskolákról. Meséltem egyetlen és elbaltázott kapcsolatomról egy lánnyal, a szakításunkat,
amit én apám borosüvegével vészeltem át. A történeteimet fura mosollyal
hallgatta.<br />
Ő maga nem nagyon mondott semmit. Láttam, hogy nem szeretné, ha kérdezősködnék
és tiszteletben tartottam. Pedig olyan sok minden érdekelt volna, de nem
akartam megbántani és nem akartam tönkretenni ezt a különös barátságot.<br />
Igen, különös volt. És az érzéseim vele kapcsolatban, szintén azok voltak...Még
jó hogy el tudtam titkolni előle, hogy mindig szívdobogást kapok a közelében és
hatalmába kerít egy érdekes érzés, aminek hatása alatt legszívesebben
kimondanám: Bill te gyönyörű vagy nekem...és csak nézném azokat a csodálatos
szemeit, amikbe egész biztos elvesznék...Szó mi szó...nagyon nehéz volt vele
szemben higgadtnak lenni. De megtettem mindent, hogy így lásson.<br />
Eljött a téli szünet és még mindig nem tudtam róla többet, mint a neve és a
telefonszáma. Mégis úgy éreztem, hogy ezer éve a barátom. A szüneteket
általában én otthon töltöttem a szüleimmel és majd meghaltam az unalomtól, de a
mostani szünidő napjai teljesen máshogy teltek. Mindennap találkoztam Billel és
egész álló délelőtt csavarogtunk. Aztán délután folytattuk. Elindultunk és mire
észrevettük magunkat már kint jártunk a faluból. De jobban is szerettünk az
erdőben sétálni, mint a faluban a sok helybeli megvető és csodálkozó
tekintetének kereszttüzében.<br />
Jó volt a társaságában lenni és úgy éreztem ő is hasonlóképpen van ezzel. Az a Bill,
aki az iskolában sosem volt vidám, ha ketten voltunk felszabadultan
viselkedett. Bízott bennem...ahogy én is feltétel nélkül rábíztam minden
titkomat, néha már féltem, hogy unja a sok fecsegést és nem ismertem magamra, hisz
alapjában véve én is egy csendes fiú vagyok, de ha neki kellett mesélnem, akár
reggelig is mondanám...<br />
-És hogy teltek az ünnepek? - kérdeztem egy karácsony utáni kora délután, mikor
Billel ismét az erdőben járkáltunk csak úgy cél nélkül.<br />
-Igazán jól. Még fenyőfát is állítottunk pedig már évek óta nem tettük. - felelte
Bill és nekidőlt az egyik fának.</b></span></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="font-size: small;"><b><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYFXf7Ypv3PhmsYX5zsSQ1BEs_nr7B18HoCaU3ovV8RbT1w679M7IVyc9QaOmKV6RUiilbWmQjW_9_E37t7XlSrJcy8wPLpZjqG8VGuqVqVsEnJMM98xO2pPaOC77TqJ40ktLpmGXI3vs/s1600/georg_and_bill_by_kathismisguidedghost.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="301" data-original-width="527" height="227" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYFXf7Ypv3PhmsYX5zsSQ1BEs_nr7B18HoCaU3ovV8RbT1w679M7IVyc9QaOmKV6RUiilbWmQjW_9_E37t7XlSrJcy8wPLpZjqG8VGuqVqVsEnJMM98xO2pPaOC77TqJ40ktLpmGXI3vs/s400/georg_and_bill_by_kathismisguidedghost.jpg" width="400" /></a></b></span></span></div>
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="font-size: small;"><b>Hideg volt és hamar sötétedett, ráadásul leesett a hó és ez megnehezítette a közlekedést,
nem volt épp veszélytelen ott lenni ahol voltunk.<br />
-Örülök. Akkor lassan megszoktok itt? Gondolom, azért más mint egy nagyvárosi
karácsony. - mondtam Billnek és lesöpörtem egy csomó havat egy fa ágáról aztán
zsebre dugtam a kezem.<br />
-Képzeld még Tom is írt képeslapot. - szólalt meg váratlanul Bill.<br />
-Tom?! - kaptam fel a fejem, ezt a nevet még nem hallottam tőle.<br />
-Igen. Ő a testvérem.<br />
-Nahát...van tesód...- mosolyodtam el.<br />
Végre mond valamit magáról és a családjáról.<br />
-Az ikertestvérem. - bólogatott Bill.<br />
-De hisz akkor ugyanolyanok vagytok.<br />
-Nem! Ő egész más, mint én. Nem lehetne minket összekeverni. Mások vagyunk
külsőleg és belsőleg is...- vágott a szavamba Bill és hirtelen elhallgatott.
Mint aki megbánta, hogy szóba hozta a dolgot.<br />
Nem akartam bunkó lenni és kérdezgetni igy hát én is hallgattam és csak néztem
Billt, majd mikor a szívem már a torkomban dobogott a látványától,
elfordítottam a fejem.<br />
-Rossz társaságba keveredett, nem járt be az iskolába, gyújtogattak és
rongáltak. Füves cigarettát szívott, meg gyógyszerre alkoholt ivott úgy
vezetett. Balesetet okozott...Bill szeme a távolba révedt, de láttam, hogy
eléggé megviselik ezek a szavak.<br />
-Ne beszélj róla, ha nem akarsz. Én megértem, ha nem megy...<br />
-De Georg! Azt hiszem jobb, ha kimondom, hogy nem pletyka, amiket rólunk
terjesztenek. Tényleg a fővárosban éltünk, amióta anya újra férjhez ment. Apámról
évek óta nem tudok semmit. Szerettük a nagyvárost. Jó kis család voltunk anya,
a mostohaapám Gordon, Tom és én. Csak Tom összebarátkozott ezekkel a fiúkkal,
akik belevitték a rosszba. Jó gyerek ő hidd el, csak azok a srácok voltak rá
nagyon rossz hatással. Most javítóintézetben van és még jó ideig ott is kell
maradnia. De azt mondja nem szörnyű hely, szakmát is tanulnak...Csak Gordon ezt
nem érti meg, ő haragszik Tomra, csalódott benne...és iszik...nem sokat, de
mindennap. És anya ezért sír meg Tom miatt is, nem tudja, de én látom milyen
sokat nézi a régi fotókat, amikor még rendben volt minden. És most már semmi
sem olyan, mint akkor. Hiányzik Tom...- Bill hangja itt elcsuklott.<br />
-Sajnálom Bill!- mondtam neki gyorsan.<br />
-Ezt még soha senkinek nem meséltem, de tudom, hogy benned bízhatok és jó végre
valakivel megosztani. - törölgette a szemét szaporán Bill.<br />
Tényleg sírt...Felkavart, hogy így látom, de nem tudtam mit is tegyek.<br />
-Hát persze! A barátod vagyok! - bólogattam hevesen.<br />
Bill közelebb lépett hozzám.<br />
-Ölelj meg! - kérte halkan.<br />
Kicsit csodálkoztam, de azonnal és szó nélkül megtettem. Megöleltem. A kezem
végighúztam a hátán, de csak a kabátját éreztem meg a fának a törzsét, ami
közvetlenül mögötte volt. Váratlanul ő is megölelt, az összes haja az arcomba
került.<br />
Elsimítottam onnan és a szemébe néztem. Tiszta könny volt és az arca is...<br />
Az a csodálatos, gyönyörű arca. Megborzongtam, hogy ott van karjaimban,olyan
közel hozzám. Nem szólt csak nézett engem és egyre jobban ölelt. Az arcom
pirossá vált, a pulzusom nagyon sok lehetett és a fejemben valamiért Amy Lee és
Seether dala, a Broken szólt...<br />
Összezavart. Teljesen. Azok az érzések csaptak belém, amikor először megláttam
és az amikor azon gondolkodtam miért is olyan nagyon szép. Ezt még most sem
sikerült megfejtenem, csak arra jöttem rá, hogy sokkal szebb, mint eddig
láttam...<br />
-Igen a barátom vagy és ez olyan jó...- mondta egy idő múlva, de nem vette le
rólam a szemét.<br />
-Szerintem is jó. A mi barátságunk nagyszerű.- helyeseltem és mást nem mondtam,
csak néztem és a gondolataim már nem is tudom hol szárnyaltak. De jó messzire
onnan, ahol épp voltunk.Túl mindenen, a fájdalmon, a múlt keserűségén, a család
széthullásán. Az arcom hihetetlenül közel volt az övéhez. De nem bántam...<br />
-Georg nekem te több, is vagy mint egy barát. Sokkal, sokkal több. Ezt tudnod
kell...És kérlek, ne gyűlölj meg a tetteimért...- suttogta.<br />
-Gyűlölni? Bill, miről beszélsz? Miféle tetteidért gyűlölnélek? - kérdeztem, de
akkor már a kezét éreztem, ahogy a hajamat simítja és az ajkát az enyémen.<br />
Kicsit megrémültem a helyzettől, ösztönösen hátra akartam lépni, a fagyott
talaj ropogott a talpam alatt és nekiütköztem egy fának. Ki akartam bontakozni
az öleléséből, nem is tudom miért. Talán, mert meglepett és olyan új volt még
nekem...<br />
Aztán még sem tettem. Láttam, a könnyes szempilláit és éreztem, ahogy a nyelve
a számhoz ér, az ajkam pedig nem tiltakozott, a szemeim lecsukódtak. Az agyam
azonban ezerrel pörgött, ahogy a szívem is őrült ritmusban vert. Még nem
csókolt meg senki sem, akinek piercing lett volna a nyelvében... És még nem
csókolt meg olyan, aki azonos nemű velem. És aki így tud ölelni...ilyen
szenvedéllyel tud csókolni....és olyan szorosan simult hozzám hogy éreztem,
mennyire fel van izgulva... Soha nem volt még ilyen élményben részem...<br />
Nem éreztem belül felháborodást vagy undort...annyira különös volt, hogy nem is
tudtam hogyan érezzek... Körülöttünk a csendet hallottam csak. Szél játszott a
fák ágain és egy-egy madár hangja törte meg a némaságot. Nem érzékeltem az
időt. Lehet, hogy egy perc volt az egész, de lehet, hogy fél óra...<br />
Bill hirtelen elhajolt tőlem. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy ijedten néz
rám.<br />
-Nekem haza kell mennem Georg. - sóhajtotta.<br />
-Most? - kérdeztem csalódottan.<br />
-Majd beszélünk. Szia! - és már futni kezdett. Hiába kaptam utána, csak a
kabátja ujját érintette a kezem.<br />
-Bill! Várj! – kiáltottam, de nem állt meg. Eltűnt a fák közt. Bennem meg
darabokra tört és összekavarodott minden. Mi volt ez az egész?! És miért volt
olyan jó?! Lehetséges, hogy mindkettőnknek több ez, mint egy hétköznapi
barátság?! Egyedül Bill mondhatta volna el az igazat, de ő elrohant. Én meg
semmit sem tudtam és választ a kopasz ágú, hófödte fák és a kietlen táj sem
adtak.<br />
Eltelt pár eseménytelen nap és mindenki az év utolsó éjszakájára készült. A
faluban egymást érték a házibulik, amik közül én egyre sem voltam hivatalos. Bill
nem hívott, pedig vele akár szívesen
búcsúztattam volna az óévet.<br />
Szilveszter éjjel vele akartam lenni. Mindennél jobban. Addigra eljutottam
odáig, hogy hiányzott és jó lett volna újra érezni az ajkát, ahogy az enyémhez
tapad, érezni a testét, ahogy a kabátokon keresztül is áthevít. Néztem a szobám
ablakából a tűzijátékot és rá gondoltam. Vajon mit csinálhat most? Eszébe jutok
néha? Vagy megbánta az egészet és még a barátságunk is odaveszett? Miért nem
jelentkezik? Talán azt szeretné, ha én hívnám? Millió kérdés kínzott belülről
és valami fura vágyakozás utána.<br />
Felkaptam a mobilom és beírtam egy rövidke üzenetet<i>:"Boldog újévet!"</i> de elküldeni nem mertem, inkább
megígértem magamnak, hogy az újévben az lesz az első, hogy vele beszélek.<br />
Másnap el is indultam a házukhoz, igaz nem mondta pontosan hol lakik, de
nagyjából sejtettem, egy ilyen kis helyen nem lehet nehéz rájönni, kinek hol az
otthona. Csengettem, de semmi reakció
nem volt, az ablakokon lehúzott redőnyök, az udvar is üres volt, egy autó sem
állt a nyitott ajtajú garázsban. Kihalt és sivár volt az egész ház.<br />
Vártam ott egy darabig talán abban reménykedve, hogy Bill megjelenik valamelyik
ablakban, de nem így történt. Meguntam az álldogálást és mivel a hó is nagy pelyhekben kezdett szállingózni hazaindultam. Útközben azon agyaltam merre
kereshetném Billt és hogy talán tényleg fel kellene hívnom, vagy hogy milyen
rossz lesz ha meg kell várnom az iskola első napját addig, hogy beszélhessünk. Anyám
a teraszon állt mikor megérkeztem.<br />
-Csakhogy jössz fiam, már megint merre csavarogtál. - korholt.<br />
-Miért mi van? - léptem be a kapun és lesöpörtem magamról a havat.<br />
-Az hogy apáddal el kell mennünk.<br />
-Na és miért olyan nagy ügy ez? Vittem lakáskulcsot.- kérdeztem.<br />
-Vendéged jött Georg.- mondta anyám fura arckifejezéssel. Csodálkozott, mert
hozzám nemigen jönnek látogatóba.<br />
-Nekem?!- képedtem el. És tudtam, ez csak egy valaki lehet. A szívem máris
gyorsabban kezdett verni. Hát eljött! Végre itt van!<br />
-Nem is nekem! Leültettem a szobádban. Mi megyünk. - indult anyám a garázs felé,
ahol apám már a kocsiban várta, nem is mondtam nekik semmit rohantam fel az
emeletre, miközben próbáltam úrrá lenni az izgatottságon, ami kezdett
elhatalmasodni rajtam.<br />
Bill ott ült az ágyamon és egy másodpercre felderült az arca, ahogy beléptem a
szobába.<br />
-Szia!- köszöntem neki és elgyengültem mikor ránéztem.<br />
-Szia Georg! - a mosoly lassan eltűnt az arcáról és akkor láttam hogy folynak a
könnyei.<br />
Ledobtam a kabátomat az ágyra és mellé ültem.<br />
-Mi a baj?<br />
-Nagyon bután viselkedtem a múltkor, bocsáss meg, nem akartam úgy elszaladni.
Annyi minden összejött. Tele voltam kétségekkel, meg káosz volt a fejemben. Ne
haragudj Georg! Én olyan nagyon ostoba vagyok! - mondta lehajtott fejjel.<br />
Az arcához nyúltam és letöröltem a könnyeit.<br />
-Ne mondj ilyet! Nem vagy ostoba és nem haragszom. Egyáltalán nem is
haragudtam. És hidd el, engem még jobban összezavart, ami történt köztünk. Fel
akartalak hívni, csak nem tudtam mit szólnál hozzá, akartam üzenetet is írni
mégsem mertem. Most pedig épp tőletek jöttem, de nem találtam otthon senkit...<br />
-Elutaztak még tegnap. A fővárosba a testvéremhez.- Bill hangja valamivel
nyugodtabb lett a kezem érintése nyomán.<br />
-Tegnap? Ezek szerint egyedül töltötted az év utolsó napját? - döbbentem meg. És
persze átkoztam magam hogy nem mentem át hozzá. Nem felelt, csak halvány mosoly
kíséretében bólogatott.<br />
-Ki lehetett bírni, hidd el.- tette hozzá kis idő múlva.<br />
-Nem voltál nagyon magányos? Mégiscsak szilveszter este volt. - néztem rá és a
kezem lassan emeltem el az arcáról. Könnyeknek már nyoma sem volt, csak a szeme
csillogott még mindig nagyon fényesen.<br />
-Én általában magamban vagyok. De hiszen tudod...csak te vagy aki, ezen
változtatott és te vagy az aki ott az erdőben, a legnagyobb tél közepébe is
tavaszt csinált, azzal hogy nem utasított el...<br />
Melegem lett és kicsit imbolyogni kezdett a szoba velem. Micsoda vallomás...<br />
Bill pedig váratlanul megfogta a kezem és ismét az arcához húzta.<br />
-Beteg vagyok Georg. Amióta megcsókoltalak, lázasnak érzem magam és nem akar
elmúlni...- suttogta.<br />
Valóban forró volt a keze és az arca. Ujjaim a nyakára hulltak, majd a
mellkasát érintették. Tudtam, hogy nem szabadna ezt csinálnom, de egy felsőbb
erő hatott rám, amit még sosem tapasztaltam, ami ellen nem küzdhettem, mert nem
volt értelme. Engem is elborított valami forróság belül és érezni akartam újra
a csókját mint ott a nagy hidegben a fák közt.<br />
Most én kezdeményeztem és csókoltam meg. Jólesően bizsergető volt tapasztalni
mennyire izgatóan tudott csókolni, hogy szinte rögtön átölelt szorosan és
odaadóan, az ajkai pedig szomjasan keresték az enyémet. Egyik kezemmel a hajába
túrtam, míg a másikkal finoman fekvő helyzetbe
toltam. Nem ellenkezett, még csak ki sem nyitotta a szemét. Benyúltam a ruhája
alá, felgyorsult a légzése, ahogy az ujjaimmal végigsimítottam a bőrén. Tényleg
lázas lehetett, szinte sütött a bőre de ugyanakkor remegett is, mintha fázna.<br />
Halkan felnyögött, ahogy a nadrágja szegecses övéhez értem és rutintalanul
kezdtem kibontani. Magam sem tudtam mit teszek és hogyan kell ezt, csak érezni,
látni akartam belőle amennyit lehet.<br />
-Mit csinálsz? - könyökölt fel Bill kicsit kétkedő hangon, amikor az öv
engedelmeskedett. Már a nadrágja cipzárját húztam le és éreztem kőkemény férfiasságát
a ruhán keresztül. Alig bírtam megszólalni az izgalomtól.<br />
-Ha nem szeretnéd, nem csinálok semmit...<br />
-Szeretném...- Bill gyengéden megsimította izzadt homlokomat, majd újra
megcsókolt. Idegesség és félelem futott át rajtam és nagyon zavarban is voltam.
Csak az ösztöneimre tudtam támaszkodni. Óvatosan megérintettem hímtagját és
lassan elkezdtem a bőrt húzgálni rajta. Elszorult a torkom és szinte nem kaptam
levegőt. Bill felsóhajtott.<br />
-Jól csinálod...- suttogott bátorítóan.<br />
Nem mertem lenézni, csak éreztem a férfiasságát a tenyerben lüktetni és amint
nagyobbá és nagyobbá válik. Majd éreztem
Bill ajkát a nyakamon, ahogy belecsókolt, amitől fázni kezdtem, de nem bántam.
Hajtott valami ismeretlen dolog, ami
uralkodott a tetteimen és lassan felettem is. Engem is elsodort a vágy, az én
testem sem reagált másképp, én is izgalomban voltam, ugyanúgy ahogy Bill.<br />
Kívántam, de azt sokkal jobban akartam, hogy neki jó legyen...nem tudom miért,
de látni akartam, ahogy élvezi...<br />
A csípője vadul mozgott, ahogy én is gyorsítottam az ütemen, hátra vetette a
fejét és erősen ölelt, miközben egyre hangosabban nyögdécselt. A ruhái teljesen
ráizzadtak, ahogy közeledett a beteljesülés felé. Olyan szorosan ölelt, hogy
nem is volt köztünk szinte távolság, csak a kezem mozdult és minden egyes
mozzanatra hangos sóhaj volt a válasz tőle. Kezdtem úgy érezni, hogy az ő teste
az enyém is...és sejteni mit hogyan tegyek...Nem is voltam már annyira
zavarban. Jól esett ezt csinálni vele, engem is teljesen felhúzott, a vérem
ezerrel száguldott az ereimben.<br />
Már nem gondoltam úgy, hogy rosszul csinálom. Már láttam, hogyan viszi minden
mozdulat és másodperc a csúcspont közelébe.<br />
Hirtelen összerándult a teste és az arcát a vállamhoz szorította. Nem kiabált, csak
nagyon hangosan lélegzett és remegett. És nem engedett az öleléséből.<br />
Tudtam, hogy eljutott a csúcsra. A kezem, a ruhám és az ő ruhája ragadós lett a
meleg folyadéktól. Olyan meglepve tapasztaltam ezt, mint aki nem tudja, hogy ez
ilyen... Csak bámultam magam elé és hallottam, hogy zihál,a haja az arcomat birizgálta.
Nem mertem megmozdulni...nem mertem semmit sem.<br />
Az az erő, ami hatása alatt cselekedtem, pillanatok alatt darabjaira hullott és
már csak a realitás maradt. Az viszont ijesztően tornyosult felém. Az ablak
felé néztem. Szakadt a hó...Valami mondanom kellene.<br />
-Bill...- suttogtam halkan neki. Nem felelt, de amint légzése ismét normális
lett, mozgolódni kezdett és finoman
eltolt magától. A kabátjában kezdett el keresgélni zsebkendő után, kivett párat
és nekem is adott belőle.<br />
Zavartan elfordult úgy törölgette meg magát. Láttam, hogy még mindig reszketett
a keze.<br />
-Hé, jól vagy? - kérdeztem és a vállára tettem a tenyerem.<br />
-Persze. - felelte.<br />
-Akkor jó.- ültem mellé.<br />
-Viszont lassan mennem kell. - nézett rám.<br />
-Nem maradsz? Csinálhatok valami ennivalót és nézhetnénk dvd-t, hallgathatnánk
zenét is vagy beszélgethetnénk. Ha akarod, beszélhetünk arról is ami
történt. -- mondtam mert nem akartam, hogy itt hagyjon, nagyon nem szerettem
volna egyedül maradni azok után amit tettünk, szükségem volt rá.<br />
-Ezen nincs mit beszélni Georg. Nagyon jó volt, de most úgy érzem, meghalok a
szégyentől, hogy ebbe vittelek téged. - mondta és vérpiros lett az arca.<br />
-Nem Bill! Én is akartam, nem kell kényelmetlenül érezned magad! Barátok
vagyunk! - vágtam a szavába és megfogtam a karját.<br />
Elmosolyodott és kibújt gyengéd szorításomból. Magára vette a kabátját.<br />
-Kicsit máshogy értelmeztük ezt a kifejezést a mai nap.- jelentette ki , aztán
lefelé igyekezett a ház lépcsőjén.<br />
-Beszéljük meg, ne menj el, a szüleim csak este jönnek vissza. - indultam utána.<br />
-Az enyémek viszont bármikor hazajöhetnek, otthon kell lennem! - mondta és
kilépett a teraszra. A sűrűn szakadó hópelyhek másodpercek alatt fehérré
varázsolták mindkettőnk ruháját és haját. Bill felvette a kapucniját.<br />
-Vigyázz magadra! - és az arcomhoz hajolt. Azt vártam, hogy megcsókol, de ajka
épp hogy érintette az arcomat, majd gyorsan elindult a havas úton.<br />
-Te is! Holnap ott várlak a szokott helyen a suliban! - kiáltottam utána.<br />
Akkora volt a hó, hogy másodpercek alatt eltűnt a szemem elől. Elment. Én meg
egyedül maradtam a rám súlyosan nehezedő gondolatokkal. És rémült voltam. Nagyon
is! Eddig úgy véltem, nem rosszak az érzéseim, az ártatlan fantáziálások felé,
mert nem egy velem azonos neműt látok benne, de a mai nap meg kellett állapítanom,
hogy ő is férfi... mégpedig nem is akármilyen és ez a tudat, nem hogy
elrettentően, hanem izgatóan hatott rám.<br />
Nem akartam ezt! Nem akartam beismerni magamnak, hogy szexuálisan vonzódok Bill
Kaulitzhoz!!! <br />
De amit ma tettünk ennek ékes bizonyítéka. El kell fogadnom, hogy nem csak,
mint barátra gondolok rá, hanem mint szeretőre is.<br />
És előre kell tekintenem, mert ha ez most velünk megtörtént, legközelebb jöhet olyan,
ami ennél sokkal súlyosabb. És meglehet, hogy az ellen sem fogok tiltakozni... Megborzongtam
és végigsimítottam az ágyon ahol az összegyűrődött lepedő és egy apró folt
emlékeztetett azokra a percekre.<br />
Kegyetlenül lassan telt a nap további része, az éjszaka pedig alig aludtam, a
korán reggel már talpon talált és alig vártam, hogy elindulhassak az iskolába.<br />
Rengeteg hó esett az éjjel, a legtöbb tanuló hógolyózott és hóembert épített a
suli előtt és az udvaron is. Én viszont az ebédlőbe siettem és leültem az ablak
mellé ahogy szoktam. Senki nem volt ott rajtam kívül, szomorú üresség kongott a
bent, míg kintről vidám hangok hallatszódtak be.<br />
Bill viszont nem jött. Sem akkor, sem a következő, vagy az azt követő
szünetben. Nem értettem mi lehet vele, ezért felhívtam, de a mobilja ki volt
kapcsolva. Elmentem az osztályteremhez, ahol tanul, de nem láttam ott sem. Tanítás
után, feléjük kanyarodtam, a ház ugyanabban az állapotban volt mint mikor
legutóbb itt voltam, lehúzott redőnyök, üres udvar semmi mozgolódás. Csengettem,
de nem nyitott ajtót senki.<br />
Hol lehet Bill? Mi történt, hogy nem jött iskolába? Hiába vártam nem történt
semmi.<br />
Egész délután és este hívogattam eredménytelenül, a száma nem volt kapcsolható.<br />
Kezdtem aggódni érte. Másnap is hiába ültem ott minden szünetben, nem jött
felém és köszönt rám kedves hangon. Egyszerűen nem tudtam felfogni mi lehet
vele. Így hát vártam órák után is. Vártam, és kitartóan reménykedtem, hogy
hamarosan jön.<br />
-Hát maga meg mit ül itt? - hallottam egy hangot a hátam mögött váratlanul.<br />
Hátranéztem, az ügyeletes tanár állt az ebédlő üvegajtajában.<br />
-A tanításnak már régen vége, miért nem megy haza? - ballagott mellém a tanár
és végigmért.<br />
-A barátomat várom. - válaszoltam.<br />
-Úgy...és ki a maga barátja? - érdeklődött egy kevés gúnnyal a hangjában.<br />
-Bill.... - mondtam ki a számomra oly kedves nevet és éreztem, hogy elpirulok.<br />
-Ja a Kaulitz gyerek...hát őt aztán várhatja ítéletnapig, ugyanis már nem az
iskola tanulója. - mondta a tanár.<br />
A vér kiszaladt az arcomból és mintha gombóc lett volna a torkomban. A szemem
másodpercek alatt elhomályosult.<br />
-Hogyan? - kérdeztem anélkül, hogy a tanárra pillantottam volna.<br />
-A szülei tegnap reggel bejöttek és átíratták egy másik iskolába. Persze a
fővárosba, mert hogy zűr van a másik gyerekükkel. Így visszaköltöztek oda. Fura
népek voltak az már szent igaz és nem tudtak beilleszkedni. Jobb is hogy
elmentek, az ilyeneknek itt semmi keresnivalójuk. Viszont, ha olyan fene nagy
haverja magának ez a Bill, erről is szólhatott volna nem?!<br />
-De...Biztos szólt, csak elfelejtettem. - dadogtam és táskámat felkapva szó
nélkül kirohantam az ebédlőből. És csak rohantam. Keresztül az utcákon, át az
utakon, ki a faluból. Rohantam, amíg már szinte nem kaptam levegőt, amíg
szédülni nem kezdtem. Akkor aztán megálltam és leültem a frissen leesett
hóra...<br />
És sírtam....<br />
Bill...miért nem mondtad, hogy elmész? Miért tűntél el így? Beszélnem kell
veled. Hogy tehetted ezt?! Bill miért árultál el, mikor én....A könnyeim az
arcomra fagytak. Előkerestem a telefonom és beütöttem a számát.</b></span>
<span style="font-family: "trebuchet ms" , sans-serif;"><span style="font-size: small;"><b><i>" A hívott szám nem
kapcsolható..."</i> hallottam a vonal végén.<br />
-De hát szeretlek! - ordítottam és elhajítottam a mobilt. Hangos csattanással
esett méterekkel odébb...<br />
Szeretlek Bill, mihez kezdek most? Mi lesz velem nélküled? Nem érhet így véget.
Nem! <br />
A gondolataim össze-vissza csapongtak, csak ültem ott, majd mikor kicsit
megnyugodtam, összeszedtem a telefonom darabjait és magamat annyira hogy haza
tudjak indulni.<br />
Kívülről már nem látszott, hogy nemrég még patakokban folytak a könnyeim. Mentem
közömbösen magam elé nézve és úgy éreztem, Bill elvitt egy darabot a lelkemből.
Gyűlöltem akkor az egész rohadt életemet.<br />
Azóta eltelt pár hét, lassan véget ért a tél és a tavasz közeledtével belül én
is megújultam kicsit. Az élet itt ugyanabban a mederben folyt, mint mielőtt
megjelent Bill. Az itt lakók lassan el is felejtették, hogy ki volt ő, de én
őriztem róla az emlékeket és titkon mindennap reméltem, hogy egyszer csak
megjelenik az iskola ajtóban....<br />
Feketét visel és a haját fújja a szél. Tökéletes lesz, ahogy általában. Mosolyog,
és felém igyekszik....Remények és vágyak, amik éltettek és egy új elhatározás.<br />
A fejembe vettem, hogy nem adom fel, nem hagyom annyiban. Ha kell felutazok a
fővárosba és megkeresem Billt, akárhol is legyen.<br />
Nem kiabálom le amiért eltűnt, nem is kérdezem, miért cselekedett így.
Egyszerűen a karomba zárom és nem engedem el nagyon-nagyon sokáig...<br />
Azt akarom, hogy akkor újra lázasnak érezze magát a csókjaimtól, ahogyan engem
éget az óta szüntelenül a láz utána. Nem bánom már hogy így érzek. Ennek
a láznak a tüze melegít és ad világosságot mindennap, amíg nem találkozunk.
Most még csak kis tűz, de tudom, hogy ha az ajkam ismét az ő ajkát érinti, fellángol,
mindennél jobban perzsel majd.<br />
És eléget mindent...</b></span></span></span>xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-6790590024869829292017-07-29T08:54:00.003+02:002017-07-29T08:54:44.242+02:00Ahogy szerettél<i><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;">Sziasztok!<br /><br />Ismét egy jó régivel jövök...További jó nyarat :*</span></span></span></span></span></span></i><b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><br /></span></span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;">Szerző: </span></span></span></span></span></span></b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;">xxslashxx</span></span></span></span></span></span><b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><br />Cím: </span></span></span></span></span></span></b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;">Ahogy szerettél</span></span></span></span></span></span><b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><br />Korhatár: </span></span></span></span></span></span></b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;">18</span></span></span></span></span></span><b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><br />Szereplők: </span></span></span></span></span></span></b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;">Bill, Tom</span></span></span></span></span></span><b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><br />Műfaj: </span></span></span></span></span></span></b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"> slash,twc</span></span></span></span></span></span><b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><br />Figyelmeztetések:</span></span></span></span></span></span></b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"> szexjelenet, F/F, cselekmény nélküli szex</span></span></span></span></span></span><b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><br />Publikálva: </span></span></span></span></span></span></b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;">2010. március 4.</span></span></span></span></span></span><b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"> </span></span></span></span></span></span></b><br />
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><b><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><span style="font-size: small;"><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><br /></span></span>Egy katicabogár repült az ablakomba, végigment a függönyön, majd a párkány irányába tartott. Igyekezett a fény felé. Látszott rajta, hogy élni akar, hogy nem akar az ablak és a függöny fogságában maradni. Figyeltem a jelenetet és azt, ahogy végül széttárt szárnyakkal elrepül. Olyan jó lenne ha ez velünk, emberekkel is megtörténhetne! Hogy egyik percről a másikra egy új életet kezdhetnénk, elmehetnénk onnan ahol épp vagyunk ha úgy tartja kedvünk... Ha ez ilyen egyszerű lehetne...<br />Ekkor egy halk nyikorgást hallottam és hátrafordultam. Ő ott állt mögöttem.<br />Ha nem lett volna teljes csend a szobában meg sem hallottam volna, olyan halkan jött be, mint valami macska.<br />-Tanulsz, Bill ?- csak ennyit kérdezett és le sem vette a szemét rólam.<br />-Nem mondhatnám...- vontam meg a vállam. A tankönyveim szerte-szét hevertek az ágyon, az íróasztalon de beléjük sem néztem.<br />-Akkor jó.- mondta és végigsimította az alkaromat amitől szokás szerint kirázott a hideg.<br />Tudtam mit akar, tudtam miért jött be. Már mikor hazafele tartottunk az iskolából, akkor tudtam...<br />És akartam. Ugyanazt amit ő...Üres a ház, sehol senki. Csak ő meg én... De nem akartam rámenősnek látszani, inkább vártam hogy ő lépjen, ha lépni akar. És akart...mert most itt volt velem szemben és még mindig simogatta a kezem, mintha teljesen belefeledkezett volna. Nyugodtnak tűnt, velem ellentétben mert engem már feltüzelt a vágy, hogy a tenyerét éreztem a bőrömön. Nem tudtam leplezni sohasem, hogy mit éreztem. Tudtam, hogy most is minden az arcomra van írva. Hogy mennyire szeretném, ha megcsókolna, annyira vágytam rá.<br />És hogy megérintsen. Sokkal jobban, mint ahogy azt most teszi. Valami miatt azonban mégsem kezdeményeztem. Soha sem tettem. Hagytam hogy tegye amit csak akar... És ő tette. Izgató mosollyal a szája sarkában hozzám hajolt és megcsókolt.<br />Ajkamat halk nyögés hagyta el csókjai nyomán. Ez hihetetlen... Igen, már ettől lángolt a vérem és a pulzusom olyan szapora lett hogy a szédülés kerülgetett. Levegő után kapkodva húztam el a fejem és összekócolt hajamon keresztül néztem rá. És ő még mindig mosolygott... Én is elmosolyodtam és próbáltam csillapítani szívem heves dobogását, de nem ment. Annyira nagyon akartam őt, hogy az már fájt.<br />Újabb
csókok következtek és én már csak azt vettem észre, hogy az ágyamon
vagyunk a ott felejtett és nyitva hagyott tankönyvek között, amik tompa
puffanással esnek a földre ahogy félretúrjuk őket.<br />Vad mozdulatokkal
húzta le rólam a felsőmet és én is legalább ilyen hevesen szabadítottam
meg őt a pulóvertől és a pólótól ami zavaró tényező volt abban, hogy
testét érezhessem végre.<br />A nyakamba csókolt, amitől fázni kezdtem, de nem akartam, hogy abbahagyja mert olyan jó volt. Egyre lejjebb haladt... Én
meg nem mozdultam, hanem csak nagyra nyitott szemmel bámultam a plafont
és éreztem ahogy a forró ajka végigszántott a bőrömön, le egészen a
hasamig.<br />Fura dolgok kavarogtam a fejemben...milyen veszélyes ez így,
hisz bárki bármikor hazajöhet, mégsem érdekelt ez most, magam mellett
akartam tudni, minél közelebb hozzám!!! A lehető legközelebb...<br />A
szívem majd kiugrott a helyéről amikor a éreztem hogy az ujjait
végighúzza a nadrágom gombjainál és aztán kicsit lejjebb is, ahol már jól
láthatóvá váltak heves érzelmeim.</span></span></b></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><b><span style="font-size: small;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl3x_fqCIyfMuyaSbTyIC_D7JqF0lRFmACmiXEJoLsLcgNn0IUJmLK_4-OORnuQap9-K-cj6S3GUaz5Zafh0ig9mB9lLPzIniF5LCnl5HhOFmcbfsWl6oTVoqItmLZTLdKmFY8zvQDc14/s1600/atwc.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="768" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl3x_fqCIyfMuyaSbTyIC_D7JqF0lRFmACmiXEJoLsLcgNn0IUJmLK_4-OORnuQap9-K-cj6S3GUaz5Zafh0ig9mB9lLPzIniF5LCnl5HhOFmcbfsWl6oTVoqItmLZTLdKmFY8zvQDc14/s400/atwc.jpg" width="300" /></a></span></b></span></span></div>
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-size: 10pt;"><b><span style="font-size: small;"><br />Ekkor néztem le rá és ő úgy pillantott
rám, hogy ha lett volna kétségem a cselekedetei felől,akkor is
meggondoltam volna magam, de nem volt.<br />Sőt...mindennél jobban akartam őt! Felültem és hozzáhajoltam. Kicsit csodálkozott, de azonnal megcsókolt miközben finoman visszatolt fekvő helyzetbe, hogy kigombolhassa a nadrágomat. Nem is tudom, akartam e valamit annál jobban, minthogy végre ne legyen rajtam egy darab ruha sem. És rajta sem. Nem szégyelltem magam saját meztelenségemért előtte, ő volt az egyetlen egy, aki előtt semmi szégyen nem volt bennem. Inkább csak egy kis zavartság, ahogy végignézett rajtam...<br />Hogy zavaromat ne vegye észre, gyorsan az ő nadrágjával kezdtem foglalatoskodni és kicsit remegő kézzel bontogattam a gombokat.<br />Hogy segítsen nekem, pár másodperc után finoman elsöpörte a kezemet az útból és ő gombolta ki a nadrágját.<br />Hálásan tekintettem rá és mondani készültem valamit de újabb csók következett ami belém folytotta a szót. Közben pedig az ő nadrágja is a földre hullott, le az ágy mellé. Elégedetten felsóhajtottam és elvesztem a karjai között. És a csókjaiban... Hát igen...ahogy csókolt....forró szenvedély ragadott el magával és hatalmas lángot gyújtott bennem. Soha ilyen érzésekkel nem találkoztam azelőtt. Szédülés fogott el holott az ágyon voltam, mégis lehunyt szemeim mögött forgott velem a világ. Ahogy
édes ajka újra meg újra az enyémen volt, ahogy a nyelve az enyémmel
találkozott nem voltam már ura a cselekedeteimnek, őt akartam, csakis
őt, a szívem, a lelkem, a testem csakis őrá vágyott.<br />Őrülten.<br />Ahogy ez az egész szituáció egy őrültség. Hogy ő meg én...de hiszen mi ikrek vagyunk.... De
egy újabb csók, egy vad érintés, ahogy keze hajamat simította, ahogy
siklott a bőrömön,ahogy egyre inkább keményedő férfiasságomhoz ért,
feledtem minden rossz gondolatot. Minden együttlétünkkor feltörnek a kételyek amiket aztán ő el is altat bennem. Nincs kétség, csak a bizonyosság minden felől. Hogy minden rendben lesz, vele biztonságban vagyok. Hogy csak az a szoba létezik, az az ágy ahol fekszünk szoros ölelésben. Megfagyott
bennem a vér egy másodpercre, aztán ezer fokon száguldott tovább az
ereimben ahogy ajka egyre inkább elhagyta az enyémet, a mellkasomra,
hasamra vándorolt majd végül a legérzékenyebb ponton kötött ki.<br />Te jó ég...ez milyen jó!!!<br />Csak ez hasított a gondolataimba ahogy néztem, az elém táruló képet ahogy kényeztetett engem. Forróság borította el az arcom, ez félelmetes...hogy tudhatja valaki ennyire, mi a jó nekem... A
gerincemen jéghideg verejték csorgott le minden egyes mozdulatánál, nem
tudtam mit tenni csak sóhajtoztam és minden másodperccel közelebb
kerültem az extázishoz.<br />De még nem akartam... Azt akartam, hogy neki is ugyanolyan jó legyen.<br />Hogy vele együtt éljük meg a beteljesülést.<br />Utolsó erőmmel eltoltam magamtól. Kérdőn nézett rám, de amikor a kezem az ő férfiasságát érintette már tudja mit akarok. Mosolygott...kihívóan és izgatóan.<br />Aztán ismét rám tapadtak az ajkai, forrón és édesen csókolt. Én
meg a hátát simítottam végig,aztán a hasát, majd újra ott volt a kezem
az érzékeny, lüktető testrésznél aminek érintése ugyanolyan jó volt nekem
mint neki. <br />Izgalmas és egyben kicsit rémisztő... De nagyon-nagyon jó. Borzasztóan...<br />Az ajkam óvatosan haladt a mellkasától a hasáig, felfedezve közben minden centimétert, elidőzve mindenhol egy kicsit. Jóleső sóhajokat hallottam és tudtam nem csináltam rosszul semmit. Hirtelen elkapta simogató kezeimet és maga felé fordította az arcomat. Első pillanatban csodálkoztam de aztán tudtam hogy miért csinálja.<br />Tudtam mit akar. Elfogott a félsz,mint mindig valahányszor csak ide lyukadunk ki. Mert tudtam hogy fájni fog. Az elején mindig fáj... De nem akartam most sem mutatni hogy félek, sőt valahol belül vágytam, hogy ez történjen.<br />Csak az első perceket kell átvészelni utána az egész a feledésbe vész, elmossa az élvezet. Az arcomat csókolta, közben a haja cirógatta a bőrömet. Magamhoz húztam, hogy a teste az enyémhez tapadjon, hogy nagyon-nagyon közel legyünk egymáshoz. Éreztem ahogy dobog a szíve, az enyémmel egy ritmusban és hogy a keze lágyan simogatott. Nedves ajkával végigcsókolt a nyakamon. Fázni kezdtem ettől és a síkosító hidegségétől, a szemem önkéntelenül is lecsukódott. A következő pillanatban pedig már éles fájdalom hasított végig rajtam, ahogy belém hatolt. Váratlanul ért, a szemeim felpattantak és levegő után kapkodva kétségbeesetten néztem rá. Tudtam, hogy nem akart bántani és hogy ez mindig ilyen...de sose szokom meg... Te jó ég...sohasem lehet azt a fájdalmat megszokni!!!<br />A
fájdalomtól csaknem felkiáltottam és olyan nagyon kapaszkodtam belé,
hogy féltem hogy kárt teszek benne, elöntött a veríték és a torkomban
dobogott a szívem. Hiába gyengéd, hiába óvatos...ez fáj...nem ő a hibás... Az ajkát kerestem, mintegy vigaszt és fájdalomcsillapítást remélve, miközben ő óvatosan mozdult.<br />A lepedő vizes lett alattam és zúgott a fülem ahogy magamban éreztem őt. Forgott velem minden, ahogy a tekintetem körbefutott a szobában,aztán az arcomat a vállához nyomtam, hogy ne kiabáljak.<br />Ez kibírhatatlan...<br />Könnycsepp csordult le az arcomon... A fájdalom pedig, ami az előbb éles késként szinte ketté vágott, lassacskán tényleg szűnni látszott lassan. Már nem éreztem annyira, hogy szétszakít... Már csak valamifajta tompa fájást éreztem, aztán az is lassanként eltűnt... Tudtam hogy így lesz...<br />És
ahogy a fájdalom elmúlt, úgy jött a helyébe a gyönyörűség, ami mint
valami láthatatlan láng, elkezdett égetni mind kívül, mind belül. A mozdulataink gyorsabbakká váltak és egyre hangosabban nyögtünk fel. Láttam az arcát, ahogy élvezi amit csinálunk és ez engem is nagyon feltüzelt. Már eggyé váltak a mozdulataink és szinte egyszerre töltötte be a sóhajunk a szoba falait.<br />Nem tudtam magam kontrollálni egyre csak az ő nevét ismételgettem és végigkarmoltam a hátát.<br />De nem haragudott érte...Ő is úgy érzett mint én...<br />És ugyanúgy hullott bele a megsemmisülésbe velem együtt. Egy hangos nyögés szakadt ki belőlem és a kéj végigperzselt rajtam. Azt hittem meghalok... A torkom kiszáradt teljesen, a testem forróságban úszott és elnyelt ez a mindent felülmúló érzés. Pár másodperc és ő is ugyanezt élte meg. Jóval később az ágyon feküdve, már ruhában, próbáltam a házi feladatomra koncentrálni.<br />Nem nagyon ment. Egyre csak az együttlétünk járt a fejembe. Leírhatatlan volt,szavakba nem önthető. És az utána következő percek sem.<br />Ahogy simogatta izzadt homlokomat, én meg kifulladva öleltem. Ő azt mondta szeret, és én is mondtam, még mindig kábán az átéltek súlya alatt.<br />Hát ez a mi életünk. Furcsa kapcsolatunk. Örök titkunk.<br />Elmosolyodtam a könyveim felett. Abban a pillanatban nem is irigyeltem azt a kóbor katicabogarat az ablakomban. Akkor nem cseréltem volna senkivel, tökéletesen boldog voltam. Mert tudtam bármilyen múló is, senki sem szeret úgy, ahogy te szerettél engem Tomi, azokban a felhevített percekben. És remélem nagyon sok ilyen délutánon át szeretni fogsz még.</span></b></span></span>xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-37475510919728528882017-06-29T14:48:00.001+02:002017-06-29T15:39:44.844+02:00Jó éjszakát!<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">Sziasztok!</span><span style="font-size: 7.5pt; mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;"><br />
</span><span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;"><br />
Tudom, régen jártam erre és régen született új bejegyzés a másik blogon is.
Fogom majd folytatni, de nem tudom mikor, most olyan sok minden történik velem
és körülöttem, nagy változások zajlanak az életemben, hogy az írásra alig-alig
jut időm. De nincs elfelejtve, és egyszer biztos be fogom fejezni. Addig is
köszi a türelmet, jó nyarat és ha már nyár...itt egy kis nyári twc :P</span><br />
<span style="font-size: 7.5pt;"><br />
</span><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Szerző:
xxslashxx</span><br />
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Cím:
Jó éjszakát!<br />
Korhatár: 12<br />
Szereplők: Bill, Tom<br />
Műfaj: slash, twincest<br />
Figyelmeztetések: F/F, trágár beszéd, túlzott romantika<br />
Publikálva: 2010. július 13.</span> <br />
<br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Tom ült a kör alakú asztalnál italokkal körbevéve és csak nézett maga elé. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A feje már fájt az órák óta hallgatott
monoton, rendkívül hangos zenétől,torkát kaparta a cigarettafüst, a szeme pedig
káprázott a villódzó fényektől.<br />
Nézte az asztal körül táncoló, alig tizenéves lányokat, akik néha kihívó
mosollyal arcukon illegették magukat mindenkinek, aki megnézte őket vagy beállt
hozzájuk táncolni.<br />
Tom nem is tudta mit keres itt. Oké, persze Andreas bulija, illett megjelenni,
de úgy érezte kinőtt már az ilyesmiből, nem erre vágyik, valami mást akar,
máshol lenni, mást csinálni. Kicsit többet szánt magának, mint egy béna
házibulit, olcsó italokat, fülsüketítő zenét és ezt a szánalmas
erőltetettséget. <br />
Bill jelent meg az asztal mellett, kezében egy szelet tortával.<br />
-Hoztam neked sütit. - mondta és lerakta a tányért Tom elé, aki hevesen félre
is tolta.<br />
-Légy szíves Bill, hanyagolj a süteményeddel együtt jó?! - morgott és mélyet
szívott cigarettájából.<br />
-Nem érzed jól magad?- kérdezte Bill, de Tom nem hallotta szavait a hangos
zenétől.<br />
Legyintett és szóra sem méltatta Billt, aki megunván az ácsorgást el is ment
onnan.<br />
Tom csak nézett utána. Hihetetlen hogy Billnek jó ez az egész! Ő nem is akart
eljönni, Andreas erősködött és végül is Tom cipelte ide ebbe a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">"nagyszerű buliba".</i><br />
-Egy nagy rakás...- csóválta a fejét Tom és felpattant az asztaltól, a szék,
amin ült hangos csattanással zuhant a földre.<br />
Bill nem messze állt az asztaltól. Figyelte a táncolókat, kezében egy átlátszó
műanyag pohár, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>amibe valami fura színű
ital volt. Nem úgy tűnt, mint aki túl jól érzi magát, de különösebben azt sem
lehetett látni rajta, hogy unatkozna.<br />
-Nem lépünk le innen?- bökte oldalba Billt Tom, amint odaért.<br />
-Tessék?- próbálta túlkiabálni a zajt Bill.<br />
-Mondom, húzzunk el innen a vérbe! Olyan szar ez az egész, hogy mindjárt
hányok!<br />
-Na de...- értetlenkedett Bill, Tom viszont megfogta a karját és kifelé
rángatta a helyiségből. Billnek annyi ideje volt csak, hogy lerakja a poharát
egy asztalra.<br />
A kinti hűvös levegő szinte arcon csapta Tomot, ugyanakkor üdítően is hatott rá
csakúgy, mint a csend. Átlagos márciusi éjszaka volt.Kicsit csípős még ,de már
érezni lehetett a tavaszt.<br />
-Hova megyünk?- kérdezte Bill csodálkozva, ahogy Tom semmit mondó arccal csak
ment gyorsan előre, mintha menekülne.<br />
Elhagyták az utcát, ahol az összejövetel volt és váratlanul befordultak a park
irányába.<br />
-Tom álljunk már meg, ne rohanj úgy kérlek!- Bill megtorpant és kérdőn nézett
ikertestvérére.<br />
Tom is megállt és lassan elvette a kezét Bill karjáról.<br />
-Mire volt ez jó?!<br />
-Ugyan már Bill, ne játszd, meg hogy baromi nagy kedved van Andreas idióta
bulijába dekkolni. El sem akartál jönni rá, úgyhogy nem kell a színjáték.- mondta
Tom és körbenézett a kihalt környéken.<br />
Sehol nem volt mozgás, se autók, se járókelők. A park kovácsoltvas kapuja
kicsit kisértetiesen nyikorgott a lenge szélben.<br />
-Te akartad, hogy eljöjjek.- mondta Bill.<br />
-De már bánom. Meg azt is, hogy én eljöttem. Mert unalmas! Érted?!- Tom
elindult a park bejárata felé.<br />
Bill utánaeredt.<br />
-A bulik tudod mindig ilyenek...zene meg tánc...mint általában.- mondta Tom
nyomában sietve.<br />
-Ja...tömény unalom! Unom már az egészet! A bulikat, a hülye csajokat, az
idétlen zenét meg az ihatatlan löttyöket és a seggfej haverokat is, akik másról
sem tudnak beszélni mint a dugásról.- mondta Tom és rákanyarodott az aszfaltos
sétányra.<br />
Bill kitartóan követte.<br />
-Régen nem untad.<br />
-Most úgy érzem, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>egy percig sem tudtam
volna tovább ott maradni! Mit csodálkozol ezen?!- morgott Tom.<br />
Megállt egy nagy szoborcsoportnál.<br />
Bill ekkor ért melléje.A szemében továbbra is értetlenség és kérdések tükröződtek,
amikre Tomnak nem volt kedve válaszolni, nem volt kedve megindokolni miért ment
el csak úgy a buliról és miért rángatta magával Billt.<br />
-Unom a várost. És unom az egész életemet.- motyogta, de a kijelentés inkább
magának szólt.<br />
Felkapaszkodott a szoborra. Maga sem tudta miért, elkezdett mind magasabbra
mászni rajta.<br />
-Most meg mit csinálsz?- kiáltott neki Bill.<br />
-Megnézem a kilátást!- felelte Tom.<br />
-Gyere le, mert leesel! Ez balesetveszélyes!- toporgott Bill a szobor tövében.<br />
-Ne nyávogj már! Mi ebben a veszélyes?! Nem is magas annyira! És már látom a
fényeket.- hurrogta le ikrét Tom.<br />
Csakugyan, narancsos és vöröses halvány fényeket látott a távolban.Talán a
szomszéd város fénysugarai voltak.<br />
Az biztos, hogy szépen világítottak. Túl szépen is talán. Reménykeltően. És Tom
elvágyódott arra, ahonnan a fények jöttek.<br />
-Miféle fényeket?- kérdezte Bill egy kis idő elteltével.<br />
-Gyere fel és megtudod! - mondta Tom válasz helyett.<br />
-Nem megyek, túl magas, inkább gyere le te is!- kérte Bill, de Tom ügyet sem
vetett rá.<br />
-Jaj Bill fussál már egy kört a parkban és nyugodj le. Szétmegy a fejem a
nyivákolásodtól. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az agyamra
mászol...érted?!- mérgelődött Tom és megcélozta a szoborcsoport legmagasabban
lévő részét ahonnan biztosan nagyon jól látszik minden.<br />
Hogy mit akart látni pontosan nem tudta, de azt igen hogy mit nem. És ezt a
szürke várost semmiképpen sem.<br />
-Tom kérlek, gyere le! Le fogsz esni!- kiabált neki Bill.<br />
- Bill fogd már be! Nem veszed észre, milyen kurva idegesítő vagy?!- ordította vissza
neki mérgesen Tom, miközben a vaksötétben tapogatózva próbált feljebb jutni. A
szobor vizes és elég csúszós volt a harmattól, azon kívül nem éppen arra volt tervezve,
hogy mászkáljanak rajta.<br />
-Most már eleget szórakoztál Tom. Gyere, menjünk haza.- mondta Bill.Tom
lenézett rá. Már amennyit a sötétben látott testvéréből. Épp valami frappánsat
akart mondani, mikor megcsúszott a lába és hanyatt zuhant a szoborról. Még hallotta,
hogy Bill felkiált, a többi esemény kiesett az emlékezetéből.<br />
Mikor kinyitotta a szemét Bill már ott térdelt mellette. Pár másodperc
telhetett el.<br />
-Szóltam, hogy gyere le.- mondta szemrehányóan.<br />
Tom erre nem válaszolt semmit. Az oldala meg a háta kicsit sajgott és az egyik
keze is. Bill fényt csinált a mobilja segítségével.<br />
-Te jó ég Tom, mi történt veled?- kiáltotta Bill kétségbeesett hangon. Tom a
kezére nézett. A pulóvere alaposan szétszakadt és az alkarjánál, a csuklója
környékén hosszú, vérző horzsolás éktelenkedett.<br />
-Ez csak vér...látod milyen szép piros?!- mosolyodott el, de Bill nem volt
ilyen vicces kedvében.<br />
-Szerencse, hogy nem történt komolyabb bajod. És még van kedved poénkodni?! Tényleg,
ne menjünk be a kórházba? Lehet, hogy egy röntgen nem ártana...<br />
Tom felült. A feje rögtön zúgni kezdett.<br />
-Nem kell semmi. Jól vagyok. Csak keressünk, egy helyet ahol leülhetek és ahol
kicsivel világosabb van. Nem vagyok hozzászokva a kaszkadőrmutatványokhoz.- és
váratlanul felpattant jelezvén hogy Billnek nincs oka aggódni.<br />
-Hát jó...- bólogatott döbbenten Bill és látszott rajta, hogy nem bírja követni
testvére észjárását.<br />
Nem mentek túl messzire. A park közepén szökőkút állt. Tom oda ült le és rögtön
rá is gyújtott.<br />
-Nem hiszem el, hogy dohányzol...- morgott Bill, ahogy mellé telepedett.<br />
-Hagyjál már. Rosszabb vagy, mint anya...- fújta ki a füstöt Tom.<br />
-Mi szükség volt erre az egészre? Rosszabbul is végződhetett volna. Tényleg oké
minden? - Bill Tom csuklóját vizsgálgatta a tekintetével.<br />
-Semmi bajom már mondtam! Mi az Bill, neked nehéz a felfogásod?!<br />
-Lehet. De az is megeshet, hogy te nem vagy valami érthető. Kirángatsz a
buliból és összevissza beszélsz, hogy ezt is unod, azt is unod. Aztán, mint egy
tízéves, felmászol a szoborra meg, valami fényeket emlegetsz. A végén meg
premier plánba leesel. Tudod, hogy megijesztettél!? Mond Tom beszedtél valamit,
vagy mi van?- dühöngött Bill.<br />
-Úgy érted valami ütőset? Fájdalomcsillapítót vagy antidepresszánst?- kérdezett
vissza röhögve Tom.<br />
-Igen úgy értem! Nem viselkedsz normálisan, azt lássuk be. - vágta rá Bill még
mindig felháborodva.<br />
Tom elmosolyodott és mélyet szívott a cigarettájából.<br />
-Erre az érzésre nem hatna semmilyen fájdalomcsillapító vagy kedélyjavító.- mondta
keserűen. Bill nagyokat pislogott.<br />
-De hát mi a gond? Nem vagy boldog?<br />
-Mi a jó kurva élettől lennék?! Csak élem a napjaimat és nem történik semmi! Kibaszottul
unalmas itt már minden! Lélekölő! Vágod Bill?! És én minden reggel megígérem magamnak,
hogy elhúzok végre, mégsem ülök fel arra a nyomorék buszra, hogy elvigyen egy
jobb élet felé. Mégsem teszem meg és az a rohadék este még mindig itt talál. Hát
ettől legyek boldog?! - magyarázta indulatosan Tom és érezte, hogy az
idegességtől reszketni kezd. Régóta benne voltak ezek a gondolatok, csak éppen
nem tudta kinek elmondani.<br />
-De hát itt születtél, itt van a családod és a barátaid. - monda Bill.<br />
-A barátaim?! Haha persze!Egy pár suttyó, akinek csak a pián, meg a kefélésen
jár az a csökött agya. A barátaim? Ki? Például Andreas, aki mostanában azzal
tölti minden hétvégéjét, hogy hullarészegre leissza magát, hogy egy értelmes
szót ne tudjon mondani?! A családom meg...na hagyjuk...- legyintett Tom és
messze pöckölte a cigarettacsikket.<br />
-Velünk mi bajod?- nézett a csikk után Bill, majd kérdőn fordult Tom felé.<br />
-Az, hogy elegem van belőletek is. Anya állandóan Gordonnak ugrál, aki felrakja
a lábát az asztalra és elvárja, hogy kiszolgálják, de cserébe nem tesz semmit
sem.Te meg Bill ne is haragudj, de egy lúzer vagy...Ennyi.- vont vállat Tom.<br />
-Ezt nem hallgatom tovább...- Bill előkapta a mobilját.<br />
-Mit akarsz csinálni, felhívod a rendőrséget?- gúnyolódott Tom.<br />
-Nem. Anyáékat hívom, hogy jöjjenek értünk és vigyenek haza. Bár téged inkább
az elmegyógyintézetbe kellene vinni, mert súlyos az állapotod.- Bill megnyomott
egy gombot a készüléken.<br />
-Felejtsd el! - Tom váratlanul kikapta a kezéből a telefont és belehajította a
szökőkútba. Bill tágra nyílt szemmel nézte a vízben elmerülő mobiltelefont.<br />
-Ezt igazán nem kellett volna Tom.- suttogta megbántva.<br />
Tom is csak bámulta a fodrozódó vizet. Nem ezt akarta, csak az indulatai
vitték. Nem az ital, mert szinte semmit sem ivott az este folyamán. Nem is
valamiféle gyógyszerek, mert nem szokása ok nélkül bekapkodni mindent. Egyszerűen
dühös lett. Mindenre. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bill értetlen
faggatózására, a saját bénaságára hogy még egy szoborról is képes leesni, de a
várost elhagyni már annál kevésbé.<br />
-Ne haragudj! - mondta halkan.<br />
Bill nem szólt erre semmit csak ült ott reményvesztetten. Pár percig Tom is
csak nézett maga elé szótlanul majd hirtelen felugrott.<br />
-Kiveszem! - csak ennyit mondott és mielőtt Bill bármit is reagált volna,
belegázolt a vízbe.<br />
-Tom te tényleg megbolondultál! Gyere már ki! A telefonnak már úgyis mindegy! -
hadonászott a szökőkút szélén Bill, de Tom nem zavartatta magát, elbotorkált a
térdig érő hideg vízben és diadalittasan emelte mobilt amint meglátta.<br />
-Megvan! Nem is hajítottam messzire. - vigyorgott és kifelé indult.<br />
De Bill nem osztozott az örömében csak a fejét rázta csalódottan.<br />
-Most tiszta víz lettél. Így akarsz hazajönni?- nézett végig testvérén, amikor
az kiért és lehuppant ugyanoda ahol az előbb ült.<br />
-Busszal megyünk. - rántotta meg a vállát Tom.<br />
-Feltéve, ha felengednek minket. Mondtam, hogy hagyd a csodába a telefont, már
úgyis tönkrement. - forgatta kezében a vizes mobilt Bill.<br />
-Hátha nem. Szedd szét és hagyd hogy megszáradjon. - tanácsolta Tom.<br />
-Majd otthon. Indulhatunk? - süllyesztette Bill a zsebébe a mobilt.<br />
Tom még nem akart hazamenni.Nem volt álmos és fáradt sem. A keze sem fájt már
annyira. Érthetetlen haragja elmúlt, de mardosta a bűntudat, amiért ezt
csinálta. És hogy úgy beszélt Billel, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>mint egy kutyával. Pedig milyen aggódva hajolt
föléje mikor leesett a szoborról. Igazi féltés volt az arcán, nem megjátszotta.
Ő viszont eléggé el nem ítélhetően viselkedett vele, és amiket mondott...<br />
-Nem maradhatnánk még? - kérdezte.<br />
Bill fura képet vágott.<br />
-Minek? Azt hiszem, ma már megvolt minden, amit el lehet képzelni, sőt az is
amit nem.<br />
-Bocsáss meg! Nem akartam tönkretenni a mobilodat. És nem akartam olyan
szemétségeket mondani. Nem igaz, hogy lúzer vagy Bill. Csak épp nem vagy olyan,
mint én.<br />
-Miért te milyen vagy? - vágott Tom szavába Bill.<br />
-Azt hiszem kiégett vagy elfásult, vagy hogy mondják. Akinek már minden mindegy,
és aki csak mondja, hogy elmegy innen, mégis marad. Az az igazság hogy
csalódtam a barátaimban, akik már nem is annyira barátok, ahogy kezdünk
felnőni, csajoznak, buliznak, tesznek rám és a közös balhékra és szép lassan
minden emlék elhalványul. Nem érzem, hogy otthonom lenne ez a hely. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Tom a földet bámulta és figyelte, hogy
csepeg a nadrágjából a víz.<br />
-Értelek Tom.- bólogatott Bill.<br />
-Tudom, hogy értesz.És azt is hogy te nem ilyen vagy. És ez jó...<br />
-De nem kellene, hogy ezt érezd! Én itt vagyok, rám számíthatsz, bár nem hinném,
hogy az én társaságom kellene neked! - mosolyodott el Bill.<br />
-Most jó hogy itt vagy Bill és köszönöm! Talán ez az este kellett, hogy
rájöjjek, te vagy a legjobb barátom....illetve te vagy az egyetlen barátom...És
miattad lehet, hogy nem is ülnék fel arra a buszra, ami a nagyváros fényei felé
vinne...- Tom arcán is megjelent egy halvány mosoly.<br />
-Azok a fények, amiket annyira látni akartál a szobor tetejéről?- kérdezte
Bill.<br />
Tom bólogatott és keze Bill kezéhez ért.<br />
-Hideg a kezed.- mondta Bill.<br />
-Fázom. - suttogta és közelebb húzódott Billhez, majd testvére arcát kezdte
nézni. Sokat gondolkodott már régebben is mert nem értette, hogy akik egyszerre
születnek, miért ilyen különbözőek mégis. Bill kedves volt és különleges. Talán
épp olyan magányos, mint ő de ezt mégis jól viselte és próbálta a legjobbat
kihozni a helyzetből. Nem rendezett jelenetet, nem hisztizett és nem csinált
nyaktörő mutatványokat, csak mert unta az egészet. Tele volt a szíve
szeretettel és Tom ezt gyakran elfelejtette, nem törődött testvére érzéseivel. Igazság
szerint már a saját magáéval sem.<br />
Nézte Billt, ahogy ott ült vele szemben a szökőkút szélén, ölbe tett kezekkel
és ezerféle kimondatlan kérdéssel a tekintetében.<br />
-Nem is olyan rossz ez az este. - mondta váratlanul.<br />
-Ahogy vesszük Tom. Fogalmazzunk úgy, hogy nem mindennapi. - javította ki Tom
szavait Bill.<br />
-Te sem vagy az! - Tom szemei végigsiklottak ikertestvérén.<br />
-Én?!- Bill meglepett arcot vágott.<br />
-Aha.<br />
-Na, ezt sem mondtad még nekem. Azt hogy lúzer azt igen de hogy....<br />
-Hé haragszol még? Nem akartam tuskó lenni...- Tom még közelebb ült Billhez és
végigsimított az arcán, Bill csodálkozva nézte.<br />
-Nem haragszom. De te mit csinálsz?- kérdezte álmélkodva.<br />
Tom odahajolt Billhez és megcsókolta a homlokát, aztán Bill arcát és végül
ügyetlenül a száját. Bill elhajolt tőle.<br />
-De Tom, mi van veled?!<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- dadogta
zavartan.<br />
Tom a fejét rázta.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-rXk4Z-pLstuXaD2quT9OhMxO141OGo_8tqJEqlvSKCn1asp6xsSU1I98lkceohUsiaBXKJhSyHevEq2sUS-bkNWc0qBon1xcwwHCjP09PjZxGVvs6_RMR_aGaqtIyU8-OLv1I8X9S-I/s1600/j%25C3%25B3%25C3%25A9jszak%25C3%25A1t.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="385" data-original-width="531" height="290" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-rXk4Z-pLstuXaD2quT9OhMxO141OGo_8tqJEqlvSKCn1asp6xsSU1I98lkceohUsiaBXKJhSyHevEq2sUS-bkNWc0qBon1xcwwHCjP09PjZxGVvs6_RMR_aGaqtIyU8-OLv1I8X9S-I/s400/j%25C3%25B3%25C3%25A9jszak%25C3%25A1t.jpg" width="400" /></a><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></span></div>
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-Nem tudom...csak úgy...- válaszolt halkan és újra megcsókolta Billt. Azt
várta, hogy testvére megint elhúzódik, de döbbenten tapasztalta, hogy Bill
ajkai készségesen szétnyíltak, ahogy találkoztak az övével.<br />
Tom nem tudta, ezt miért csinálja...Pár hónapja Andreas részegen azt mondta
hogy Bill az egyetlen fiú akit megdugna, mert annyira lányos, hogy már már
izgató. Ezen nevettek és Tom mondott pár csúnyát a barátjára, de szöget ütött a
dolog a fejébe és egy délután alaposan végignézte Billt, amint a nappaliban a
tankönyve felé hajolva olvas.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gyomrában
fájdalom ébredt tőle és belátta Andreas részeg fecsegésének van alapja. Bill
felkavaró és valamilyen módon izgató a számára.<br />
Tom keze végigfutott Bill haján aztán a vállán, majd le a hátán és
türelmetlenül nyúlt be testvére ruhája alá.Bill kicsit megugrott az
érintésétől, nyilván mert hideg volt a keze, vagy mert megijedt, bár ennek
utána semmi jelét nem mutatta.<br />
Tom megszédült, ahogy ott csókolóztak a kihalt parkban. Arra gondolt milyen
vicces lenne, ha épp pár jól működő térfigyelő kamera kereszttüzében csinálnák
mindezt. Végre valami izgalmas történne ebben a porfészekben...<br />
Bill teste forró volt, ahogy végighúzta tenyerét rajta. Érezte testvére
bátortalan érintését az ő ruhái alatt is. Már nem is fázott, pedig nadrágja még
mindig vizes volt, de melegítette, mi több felhevítette Bill közelsége és ahogy
csókolja, mintha sosem akarná abbahagyni, holott az előbb még ő csodálkozott a
legjobban.<br />
Tom keze Bill ruhái alatt testvére nadrágjában ütközött, gyorsan elkapta a kezét
onnan és most ő hajolt el Bill arcától.<br />
-És veled mi van Bill?! Miért engedted meg? - kérdezte nagy sóhajjal.<br />
-Talán mert jó...- felelte bizonytalanul Bill és látszott rajta hogy most
zavarba hozta Tom kérdése és átható pillantásai. Gyorsan a szökőkút irányába
nézett, mintha valami érdekes lenne ott, pedig csak néma sötétség ült a vízen.<br />
Tomnak pedig akaratlanul is eszébe jutott újból Andreas kijelentése.<br />
-Hm, egyszer Andreas részegen azt mondta, hogy lefeküdne veled mert olyan vagy
mint egy lány...vagy legalábbis valami ilyesmi...- mondta röhögve és élvezte
ahogy Bill megrökönyödve néz rá.<br />
-Micsoda?! - Ezt mondta?<br />
-Hát ja, és tényleg van ebben valami, mert ahogy csókoltál és egyáltalán ahogy
hagytad magad nekem is. Tutira veszem, hogy te is ugyanúgy sikítanál és
ugrálnál alattam, mint bármelyik hülye picsa a környékről....Mondjuk bepörget
hogy ilyen vagy, nem hittem volna hogy így is tudsz hatni rám...- Tom Billre
nézett és már érezte, hogy nem kellett volna ilyen kegyetlenül őszintének
lennie. Bill arca elkomorult és felpattant a szökőkút pereméről.<br />
-Nem esett jól hogy ezt mondtad, még ha ez is a véleményed. Durva vagy és
közönséges Tom! - ezzel elindult a park kijáratához.<br />
-Hé Bill ne hisztizz, így tényleg olyan vagy mint egy csaj! Legalább várj meg!-
ordította utána Tom, de Bill nem szólt vissza, sőt meg sem fordult, csak ment
egyenesen és rövidesen eltűnt Tom szeme elől.<br />
Tom egy darabig ott ült, de fázni kezdett és amúgy sem érezte értelmét a
maradásnak.<br />
A közeli buszmegállónál találta meg Billt. A váró üvegfalának dőlve álldogált.<br />
-Mondhattad volna, hogy idejössz...- állt meg mellette Tom.<br />
-Ne szólj hozzám kérlek!- mondta Bill, amint Tom a közelébe ért.<br />
Igy hallgattak és a busz is lassan megérkezett.<br />
Egész úton szó nélkül ültek egymás mellett a szinte teljesen üres járaton. Bill
bámult kifelé az ablakon, Tom meg maga elé szintén ugyanúgy. Üres tekintettel. Valami
szomorúság szállta meg belül. Nem akarta megbántani Billt, de úgy tűnt végképp
elbarmolta a helyzetet. Pedig csak őszinte volt, még ha nyers és szókimondó is
a stílusa, nem hazudott Billnek.<br />
De mindegy...elrontotta...Mindig elront mindent...<br />
Hazáig egy szót sem szóltak és amint beléptek a házba, Bill már ment is fel a
szobájába.<br />
Tom ledobta szétszakadt pulóverét a fürdőszobában a mosógép tetejére és
felhúzta pólóját. Az oldala tiszta véraláfutás volt.<br />
A kezére nézett, hosszú, véres horzsolás futott végig az alkarján.<br />
-Estem volna nagyobbat, hogy szétmenjen az a hülye fejem...- mondta dacosan a
tükörnek.<br />
Nem akart otthon maradni, hiába volt már nagyon késő éjszaka. Nem tudott volna
most nyugodtan befeküdni az ágyába és elaludni. Menni akart...mindegy hogy
hova...<br />
Gyorsan kivett egy másik pulóvert és nadrágot a szekrényéből majd kilépett a
folyosóra. Nagyot dobbant a szíve, mikor látta hogy Bill szobájának ajtaja
résnyire nyitva van és hogy fény áramlik ki a onnan.Tehát Bill sem alszik még
és talán bocsánatot kérhet. Tom összeszedte magát és benyitott.<br />
Bill az ágyban feküdt, lecsukott szemekkel, de mikor meghallotta az ajtó
nyikorgását kinyitotta a szemét.<br />
-Hova mész?- kérdezte álmos hangon.<br />
-Passz....Járok egyet, de lehet, visszamegyek Andreas bulijába.- válaszolta
halkan Tom és zavartan lesütötte a szemét.<br />
-Azt mondtad, Andreas bulija unalmas...- ingatta a fejét Bill.<br />
-Az is. Totál unalmas. De jobb lehetőség nincs. Most még nincs.- helyeselt Tom.<br />
Végre rá mert nézni Billre és látta hogy ikre mosolyog, nem látszott már, hogy
neheztelne rá és ez megnyugtató volt, Tom mégsem tudott megszólalni.<br />
-Egész jól csókoltál meg...- mondta Bill váratlanul.<br />
Tom hirtelen nem tudta mit mondjon. Jólesett neki és meglepte, amit Billtől hallott.<br />
-Te sem panaszkodhatsz, tudod hogy húzd fel az embert...- támaszkodott az
ajtófélfának, hogy zavarát elrejtse.<br />
-Mert olyan vagyok, mint egy lány ugye...<br />
-Hé...nem akartalak megbántani, azzal amit mondtam. Bocsáss meg, tudom hogy
bunkó voltam...de hazudnék, ha azt állítanám hidegen hagyott és nem érintett
meg, amit ma éjszaka csináltunk. - vágott Bill szavába gyorsan Tom és érezte
hogy forróvá válik az arca.<br />
-Elég érdekes volt...igen...és tudom, hogy nem akartál fájdalmat okozni...nem
haragszom...felejtsük el a haragot!- Bill ismét lecsukta a szemeit.<br />
-Köszönöm. Most azt hiszem, megyek.- Tom keze már az ajtó kilincsén volt, de
még megállt egy pillanatra.<br />
Elnézte Billt, ahogy fekszik a párnák közt és a lámpa fénye beragyogja az
arcát, ahogy a haja szétterül az mintás ágyneműn. Ismét az a fájdalom volt a
gyomrában, mint mikor tetőtől talpig végigmérte ikrét pár hónappal ezelőtt.<br />
-Tudod mit Bill...egyszer majd közösen szállunk fel arra a buszra, ami a fények
felé visz el minket.- mondta.<br />
-Fények?! Amiket el akarsz érni a nagyvárosban?- kérdezte Bill félálomban.<br />
-Igen. Magammal viszlek jó? Szeretném, ha velem jönnél...Hallod?<br />
De Billtől nem jött válasz.<br />
Elaludt.<br />
Tom az ágyhoz ment és betakarta. De nem tudta csak úgy otthagyni. Elfogta a
gyengeség és leült Bill ágyának szélére.<br />
Csak nézte alvó testvérét. Percekig.<br />
Közben meg hallgatta az éjjeliszekrényen ketyegő ébresztőórát és úgy érezte
minden múló másodperccel többet jelent neki Bill.<br />
Bill arcán átsuhant egy futó mosoly...mintha ezzel a mosollyal adta volna beleegyezését,
hogy felül Tommal arra a buszra és együtt nézik majd a ragyogó nagyvárosi
fényeket.<br />
Tom végül felállt az ágy széléről és lekapcsolta az lámpát. Ismét az ajtó fele
indult, de tudta hogy most már kimegy rajta és hagyja Billt aludni.<br />
-Jó éjszakát Bill!- mondta még és kilépett a szobából.<br />
Léptei halkan kopogtak le az emeletről és ugyanilyen halkan csukta be maga után
az ajtót.<br />A házat pedig ellepte az éjszaka sötétje és csendje.</span><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-33006755349648284082017-05-25T14:22:00.001+02:002017-05-25T14:22:30.133+02:00Bittersweet memories (mióta elmentél...)<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
<w:UseFELayout/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><i><span style="color: #990000;"><span lang="EN-US" style="font-size: 12pt;">Sziasztok! <br />Hát igen...volt egy idő, mikor sokat néztem az ID discovery-n az Eltűnt c. sorozatot. Innen az ihlet.</span></span></i><b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;"><br /></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">Szerz</span></b><b><span style="color: black; font-size: 12pt;">ő</span></b><b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">: </span></b><b><span style="color: black; font-size: 12pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">xxslashxx</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">C</span></b><b><span style="color: black; font-size: 12pt;">í</span></b><b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">m:</span></b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span></span><span style="color: black; font-size: 12pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bittersweet memories (mióta
elmentél...)</span><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;"><br />
<b>Korhat</b></span><b><span style="color: black; font-size: 12pt;">á</span></b><b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">r: </span></b><b><span style="color: black; font-size: 12pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">1</span><span style="color: black; font-size: 12pt;">2</span><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;"></span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">Szerepl</span></b><b><span style="color: black; font-size: 12pt;">ő</span></b><b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">k:</span></b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;"> </span><span style="color: black; font-size: 12pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Andreas, </span><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">Tom</span><span style="color: black; font-size: 12pt;">, Original Male Character, Original
Female Character</span><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;"></span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">M</span></b><b><span style="color: black; font-size: 12pt;">ű</span></b><b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">faj:<span style="mso-spacerun: yes;">
</span></span></b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><span style="color: black; font-size: 12pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">slash</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">Figyelmeztet</span></b><b><span style="color: black; font-size: 12pt;">é</span></b><b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">sek: </span></b><span lang="EN-US" style="color: black; font-size: 12pt;">F/F,</span><span style="color: black; font-size: 12pt;"> trágár beszéd, túlzott romantika,
szomorú befejezés, szereplő halála<br /><b>Publikálva: </b>2011. szeptember 3.<br /></span></span><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
<w:UseFELayout/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]--><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Where are you now<br />
Are you lost<br />
Will I find you again<br />
Are you alone<br />
Are you afraid<br />
Are you searching for me<br />
Why did you go I had to stay<br />
Now I'm reaching for you<br />
Will you wait, will you wait<br />
Will I see you again</i><span style="color: black; font-size: 12pt;"><br />
</span><span style="color: black; font-size: 12pt;">Szeptember elseje...Andreas félig nyitott szemmel meredt az
éjjeliszekrényén lévő naptárra és különös kételyek járták át. Tavaly ilyenkor
nem bírt felkelni, tizenegy óráig feküdt az ágyában, dühöngött és zokogott,
aztán délutánra össze szedte magát, hogy kívülről ne látszódjék rajta mit is
érez, de belül tombolt...Fura, most semmi ilyen nem kavargott benne, sőt semmi
sem. Nem érzett késztetést kiborulásra, sírásra, rémisztően üres volt a lelke.
A szobája falán ketyegő óra reggel nyolcat mutatott, de Andreas nem bírt tovább
feküdni. Feltápászkodott, majd a fürdőszobába indult. Egy frissítő zuhany, fog
mosás után, felöltözve lépkedett le a lépcsőn tágas házuk amerikai konyhájába.
A szülei a konyha asztalnál ültek és némán néztek rá. Andreas biccentett,
mintegy köszönés képp, majd levágódott a székre és kávét töltött magának, aztán
elvett egy pirítóst az asztal közepén álló tálcáról. Érezte magán apja és anyja
kérdő tekintetét, de csak némán evett tovább és szemei a kék-fehér kockás
abroszra fókuszáltak. Tavaly ilyenkor nem így történt, akkor nem evett egész
nap egy falatot sem, a tavalyelőttje meg ennél is szörnyűbb volt. Elképedt
szülei most valami hasonlóra számíthattak mint egy éve, ezért néztek úgy egy
szem fiukra, mint egy földön kívülire.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Jól vagy ? - kérdezte halkan édesanyja, de Andreas csak
hümmögött válasz helyett. Gyorsan magába gyűrte a pirítóst, egy szuszra megitta
a kávéját, és felpattant az asztaltól. A éles tekintetek szinte már széthasogatták belülről. A tányért és poharat a mosogatóba helyezte és a szobája
felé indult. Látta, hogy anyja megböki az apját, aki nagy sóhajjal kísérve
utána szólt.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Szeptember elseje van...</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Andreas már a lépcsőfordulóban volt. Megállt<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>egy helyben és csak úgy fél szemmel tekintett
aggódó szüleire. Apja hangja félelmet sugárzott. Tudták már milyen, ha fiuk
kivetkőzik magából, ha csak ordít és teljesen részegen fetreng a földön,
miközben egy nevet ismételget egyre csak. Tudták, milyen, ha nem bírnak vele,
ha minden segítséget elutasít, ha agresszív és ha csak a kiérkező mentősök
bírják megfékezni nyugtató injekcióval. Pont egy éve megtapasztalták, Andreas
pedig tudta, milyen az ha félnek, mert most is ez látszódott rajtuk.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Tudom apa...De az élet megy tovább, te mondtad. - idézte Andreas
keserű mosollyal az arcán apja szavait, aki szintén elmosolyodott, de
körülbelül úgy, mint aki citromba harapott.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Persze...persze..- ismételgette és bele ivott a teájába. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Felmehetek ? - lépett egy lépcsőt előre Andreas.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Menj csak. - bólintott szelíden az édesanyja. Andreas pedig
villám gyorsan a szobája felé vette az irányt. Becsukta maga mögött az ajtót és
bekapcsolt egy kis zenét, majd elterülve az ágyon, hagyta hogy magukkal
sodorják az emlékek. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Itt született Loitschében, és itt is töltötte egyhangú élete
egyforma napjait, iskolába járt, bandázott, rosszalkodott, ahogy az itt lakók
valamennyien. Nem szerette az iskolát, viszont remek barátokra talált a Kaulitz
ikrek személyében, akikkel az első osztály legelső napjától kezdve össze
tartottak. Együtt nőttek fel és általános iskola után mindannyian a magdeburgi
gimnáziumba mentek tovább tanulni. A sors kegyes volt hozzájuk, ott is osztály
társak lettek. Míg Tommal jókat lehetett nevetni, csajokról beszélni, addig
Billel valami egészen más kötelék alakult ki köztük. Egy szoros kapocs.
Számítottak egymásra, minden szabad percüket egymással töltötték, ahogyan
minden titkukat megosztották a másikkal. És volt köztük még valami...valami
szikrázás... Andreas bele szédült, ha Bill szemébe nézett, ha a hangját
hallotta, ha látta reggelente a buszmegállóban felé igyekezni. A szíve mindig
heves dobogásba kezdett, ha a mobilja kijelzőjén Bill neve villogott, vagy ha
késő éjszaka sms-t kapott tőle. Billel még az unalmas napok is izgalmasak
voltak, vele még egy rossz pillanat is csodálatossá vált. És Andreas
álmodozott, hogy túllép a normális dolgok határán, bevallja Billnek zavaros
érzelmeit, és barátja mindent viszonozni fog. De nem tette, ahogy Bill sem
lépett irányába semmit. A kapcsolatuk jóval több volt mint szimpla barátság, ez
látszott, mind ahányszor egymásra néztek, de úgy tűnt, ezt egyikük sem képes
kinyilatkozni. Andreas élte az életét, mert élnie kellett, eljárt bulizni
Tommal. És persze lettek barátnői, egy-két-három hétig, sosem tovább.
Mindenkiben azt a szédülést kereste amit Bill Kaulitznál tapasztalt, de soha
egyik lány sem tudott úgy hatni rá mint loitschei barátja.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Az a nap...Az a szeptember elseje, mikor Bill tizenhat éves lett,
változtatott meg mindent Andreas életében. Bill korán ébresztette egy
telefonhívással. A hangja elcsuklott az izgalomtól, alig bírta kinyögni mit
akar. Nem rég kapott jogosítványt és most végre Gordon megengedte, hogy vezesse
a családi autót. Megkérte Andreast, tartson vele egy kis autókázásra. Andreas
kapott az alkalmon és rövidesen már Bill mellett ült a szürke Audiban. Bill ezerrel
pörgött, már alig várta az esti születésnapi partit, csak beszélt és beszélt,
Andreas meg hallgatta, miközben barátja gyönyörű arcát bámulta és azt kívánta,
hogy ez az autó út jó sokáig tartson. Elhagyták Loitsche határát és leparkoltak
egy távol eső részen. Aztán csak ültek és mindketten nézték az autó
műszerfalát. A rádióból Die Ärzte szólt és minden olyan bonyolultnak látszott.
Nem beszéltek, csak néha egymásra pillantottak, ezer kimondatlan kérdéssel a
szemükben és azok a bizonyos szikrák mindennél jobban pattogtak körülöttük.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Boldog születésnapot ! - mondta halkan Andreas. Bill mosolygott
és a következő pillanatban, már érezte a fiú ajkát az övéhez tapadni. És nem
ellenkezett, hiszen erre várt hosszú hónapok óta. És tudta, egyszer meg fog
történni, de azt nem sejtette, hogy ilyen édes és gyönyörű lesz, hogy
felülmúlja minden fantáziálását. Csak csókolóztak kifulladásig, mintha sosem
találkoztak volna, mintha minden perc pocsékolás lenne, amit nem egymással
töltenek. Aztán megszólalt Bill mobilja és zihálva váltak el egymástól. Andreas
ajka szinte perzselt a csóktól és egész életében nem érzett akkora vágyakozást
senki iránt, mint azokban a percekben. Levegőért kapkodva várta mi fog
történni, a kíváncsiság majd szétvetette. De a realitás beárnyékolta a
dolgokat, Billt az édesanyja hívta és megkérte, hogy ugorjon már be a közeli
vegyes boltba egy-két hozzá valóért a szülinapi tortához. A mámoros hangulat
oda veszett.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Nem is tudom mit mondjak...- szólalt meg Andreas zavartan.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Bill keze a kormányon volt, de nem indította be az autót. A szemei
lelkesen csillogtak.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Ne mondj semmit, csak gyere el este a születésnapi partira és
legyél velem ! </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Csak mi ketten ? - döbbent meg Andreas.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Bill bólogatott.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Eljöhetünk újra ide. Ha te is szeretnéd...</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Szeretném ! - vágott közbe türelmetlenségtől remegő hangon
Andreas.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Bill újra hozzá hajolt és egy apró csókot adott a szájára. Andreas
hatalmas sóhajjal túrt barátja sötét hajába. A szíve ki akart szakadni a
helyéről és hajtotta volna az időt, hogy este legyen. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Bill kirakta Andreast a házukhoz nem messze, pár másodpercig csak
nézték egymást az autó ablakán át, majd Bill mondott valamit, amit Andreas az
autó motorjának zúgásától nem hallott, de azért hevesen bólogatott. Bill
mosolygott, intett és elrobogott. Andreas pedig haza ment és egész délután egy
különös világban érezte magát, hiszen legtitkosabb vágya teljesült, megcsókolta
azt, akit mindig is akart, szavak nélkül adta Bill tudtára mit is érez. És ez
olyan csodálatos volt ! Izgatottan készült az esti össze jövetelre. Éppen Bill
ajándékát csomagolta, mikor is este hét körül aggasztó hívást kapott az ikrek
anyjától Simone-tól, aki rajta kereste Billt. Hamarosan kiderült, hogy miután
Bill elhajtott a kocsival a vegyesbolt irányába, egyszerűen nyoma veszett, nem
jelentkezett és édesanyja többszöri telefon hívására sem reagált. Andreason
végig söpört a kétség és az aggodalom. Hiszen az reggel volt ! Mi történhetett
Billel ? Hova tűnhetett ? Átrohant a Kaulitz házba és remélte, hogy Bill közben
előkerül, de sajnos csak az ideges rokonokat és barátokat találta, akik teljes
díszben várták haza az egyik ünnepeltet. Simone felhívta az ikrek apját, hátha
Bill hozzá autózott el a friss jogosítványával, de sajnos ő sem tudott fia
hollétéről.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Kis idő múlva, mindenki Bill keresésére indult, átfésültek
mindent, de nem akadtak a nyomára. Viszont az egyik rokon döbbenetes híreket
hozott. A falu határának egy erdős részén, ráakadt a család üresen álló
autójára, amit Bill vitt el reggel. Az autóban volt Bill telefonja, pénze és
iratai, a jármű ajtajai tárva nyitva. Mintha Bill csak egy percre kiszállt
volna belőle. Andreason végig futott a bénító rémület, ugyanezt látta Bill
ikrén és a család tagokon, barátokon is. Egy borzasztóan lassan vánszorgó
éjszaka után Simone és Gordon bejelentést tettek a rendőrségen Bill eltűnése
ügyében. Kihallgatták Andreast is, hiszen ő látta utoljára Billt, aztán
megkezdődött a mindenre kiterjedő keresés. Bill eltűnésének híre gyorsan
terjedt a faluban és már mindenki arról beszélt, hova és hogyan tűnhetett el a
fiú nyomtalanul. Mindeközben elindult az új iskola év és Andreasnak,
bármennyire is tiltakozott ellene, be kellett járnia tanulni. A szíve
fájdalmasan csavarodott össze, mindahányszor Bill üres helyére nézett. Pár hét
reménykedve várakozás és ugyanennyi eredménytelen keresés után Tom is megjelent
az intézményben és igyekezett lefoglalni magát a tanulással. Andreas próbált
lelket önteni belé és közben magát is tartani, de nehéz volt úgy biztatni
barátját, hogy ő maga is halálosan félt. Az iskolában ment a pletyka,
minduntalan faggatták Tomot, aki egy idő után nem bírta és átiratkozott egy
másik magdeburgi iskolába. Így Andreasnak egyedül kellett szembe néznie nap
mint nap Bill hiányával, ami egyre jobban mardosta. Gyártotta az elméleteket, vajon
mi történhetett azon a napon, de választ nem adott rá senki sem. Magától ment
el a barátja, mindent és mindenkit hátra hagyva ? Ha igen, miért, hiszen
látszólag mindene megvolt ? Vagy kényszerítették ? Bill túl szép volt, túl
feltűnő, talán valaki szemet vetett rá, rosszat akart neki. Hol lehet most ?
Mire gondolhat ? Láthatja e még valaha ?</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Akkorra már a tv csatornák, rádió állomások és újságok is hírt
adtak Bill nyom nélküli eltűnéséről, nagyban folyt a kutatás, sajnos nyomok,
szemtanúk nélkül. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Teltek a napok és nem jött változás. Andreas mégis várt, hol
kitartóan, hol lázadozva és magában tolta ki a határokat. Csak karácsonyig
kerüljön elő Bill, csak újévig, csak húsvétig...De Bill nem lett meg. A
hétköznapok pedig lassan váltva egymást, a feledés homályába mosták az ügyet.
Bill eltűnésének egy éves évfordulóján, ami az ikrek tizenhetedik születésnapja
volt, Andreas úgy ébredt, hogy mindennél jobban hiányzik neki Bill. Az a csók,
amit akkor kapott tőle, mintha még mindig, ott égett volna az ajkán, a teste
bele borzongott az emlékekbe és vágy járta át mindenét. És akkor reggel
ráébredt, hogy háromszázhatvanöt napja nem látta Billt, addig nem számolta, de
a születésnapján ránehezedett ez a tudat. Egész nap őrlődött, dühös volt a
világra, hol sírt, hol pedig addig ütötte a falat, amíg a keze bele nem
sajdult. Aztán eljött az este és megjelent Tom szomorú mosollyal az arcán. Nem
mondott semmit, ahogy Andreas sem. Bebuszoztak Magdeburgba, ahol várták már
őket a haverok mindenféle italokkal. Megemlékeztek Billről és közben csak
ittak, majd teljesen részegen ordítoztak a városka utcáin. Akkor Andreas minden
gondjáról elfeledkezett, a töménytelen mennyiségű alkohol rózsaszín ködöt
varázsolt a fejébe, de csak addig amíg haza nem ért és a szülei felelősségre nem
vonták a viselkedése miatt. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Nem teheted ezt magaddal Bill miatt ! Akármennyire is kedvelted
őt, már nincs köztünk és az élet megy tovább !</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Hogy mondhatod ezt ? - kérdezte sírásba csukló hangon Andreas.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Ez csak a realitás, amit neked is sejtened kellene, ha a szíved
mélyére néznél ! Légy észnél Andreas és ne csinálj hülyeséget...</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Ekkor valami elpattant Andreasnál, elpattant és darabokra tört,
mert neki ugrott az apjának és a földre teperte, majd a konyhaszekrényben lévő
drága porcelán tányérokat kezdte egyesével a falhoz csapkodni. Apja orvosért
telefonált, édesanyja pedig tehetetlenül sikoltozott.és kirohant a kertbe, ott
várta meg, míg a mentők kiérkeznek. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Az után a szörnyű éjszaka után ismét egyhangú napok jöttek.
Karácsony előtt pedig a váratlan hír, Simone és Gordon eladták a házat és
viharos gyorsasággal Magdeburgba költöztek, mivel Tom úgyis egy magdeburgi
gimnáziumban tanult, nem látták értelmét tovább Loitschében maradni. Andreas
felháborodott, hiszen még élt benne a remény, hogy Bill vissza tér. És mit szól
majd, ha idegeneket lát a házban, ahol a családjával lakott ? Igen, ő még
reménykedett, de Bill szülei már nem, ahogy talán Tom sem, mert februárban
elhatározta, hogy ott hagyja a sulit és Münchenben próbál szerencsét.
Elhatározását tett követte, úgy ment el, hogy alig búcsúzott és Andreas azóta
nem is látta, igaz interneten keresztül tartották a kapcsolatot havi egy-két
email, sms keretében, amikből úgy látszott, Tom jól érzi magát, talált állást
egy gyors étteremben és lett barátnője is. Minden olyan volt látszatra, mintha
rendben lenne így a világ. Egyedül csak Andreas nem tudott megnyugodni, új
életet kezdeni. Egyre csak várt valamire. Egy jelre. Vagy magára a csodára. Már
néha ő sem tudta, de mindenütt és mindig Billt kereste, ha látott hasonlót
rögtön oda rohant, megszólította, aztán keservesen csalódott persze. Így teltek
a napjai, nem engedett közel magához senkit, magányos volt és kapaszkodott a
reményekbe, hogy láthatja még Billt. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Halk kopogást hallott ekkor és az emlékek egy csapásra szerte
foszlottak. Édesanyja nézett be a szobája ajtaján. Andreas kérdőn bámult rá,
mire az asszony zavarba jött.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Látogatód érkezett. - jelentette be alig hallhatóan.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- És kicsoda ? - meresztett nagy szemeket Andreas. Nem várt
vendéget és nem is nagyon jártak hozzá barátok, hiszen akik számítottak neki,
már nem voltak mellette.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Édesanyja eddig halványan mosolygó arca borúsra változott.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Tom Kaulitz. - válaszolta fojtott hangon, mintha nem örülne a
dolognak. Andreas érezte, hogy elönti a melegség. Február vége óta nem
találkozott Tommal, nagyon meglepte, hogy most eljött hozzá.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Te jó ég ! És hol van ? - kérdezte.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Nem akart bejönni, azt mondta megvár a kertben. - felelte
édesanyja.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Andreas felpattant az ágyról, lekapcsolta a cd lejátszóját. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Mond meg neki, hogy rögtön megyek. - kérte anyját, aki bólintott
és a földszintre indult.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Andreas gyorsan magára kapott egy tiszta pólót, fekete farmert és
szintén fekete kapucnis pulóvert, belebújt a cipőjébe, eligazgatta kócosan álló
haját, majd rohant is lefele a lépcsőn. Apja egy újság mögé bújva figyelte őt,
anyja pedig a konyha asztalnál ülve. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Elmész ? - kérdezte mikor látta, hogy Andreas készülődik.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Igen. Egy kicsit. - felelt Andeas és már kifele igyekezett.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Vigyázz magadra ! - szólt utána az anyja vészjósló hangon.
Andreas nem értette miért mondja ezt, de bólintott.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Sziasztok ! - és kilépett a kertbe. A lábai remegtek és a
gyomrába is idegesség hatolt, ahogy a vörös térköveken ment, egyenesen régen
látott barátja felé. Tom két dísz fa között ácsorgott cigarettázva. Szemén
napszemüveg. Divatos kockás ing és bő szabású nadrág volt rajta. Majdnem
teljesen úgy festett, mint régen. De azért már fel fedezhető volt rajta némi
férfiasság, mintha a kisfiús vonások örökre a múltba vesztek volna.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Szia te nagykorú ! Isten éltessen ! - kiáltott oda kedélyesnek
tűnően Andreas, de a hangja megcsuklott. A sírás szorongatta, hogy csak Tomnak
mondhatja ezeket a szavakat.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Tom arca felderült, amikor megpillantotta Andreast, oda lépett
hozzá és megölelte.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Hé, haver...- mosolygott szélesen és nem akart engedni a
szorításából jó pár percig.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Hogy hogy te itt ? - tárta szét csodálkozva a karjait Andreas,
miután kibontakozott Tom öleléséből.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Haza ugrottam pár napra Magdeburgba, mert anyámék szülinapi
össze jövetelt szerveznek, meg amúgy is jó ideje tervezem már, hogy
meglátogatlak. Látom, Loitschében nem változott semmi. És te jól nézel ki. -
veregette meg Andreas hátát Tom.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz. - mondta Andreas.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Nincs kedved kocsikázni kicsit ? Dumálhatnánk. Kint áll a
járgányom. - mutatott a kerítésen túlra Tom.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Szívesen. - vágta rá Andreas.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Remek. - és Tom már indult is a kijárat felé. Andreas gyorsan
követte. Vadonat új fekete Cadillac Escalade parkolt a ház előtt, Andreasnak le
esett az álla a jármű láttán.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Ez a nem semmi...- dadogta miközben végig simított az autó
ajtaján.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Ugye...- helyeselt Tom és eldobva a cigi csikket, kinyitotta a
kocsi ajtaját.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Ezt most kaptad a szüleidtől ? - kérdezte kicsit irigykedve
Andreas, majd bepattant Tom mellé. Soha sem ült még ilyen szép autóban,
látszott hogy egy vagyonba került. Hirtelen túl ósdinak és túl vidékinek
gondolta magát Tom mellett.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Dehogy ! Ilyet nem nagyon tudnának venni, tudod...bérből és
fizetésből élnek ! - vigyorgott Tom.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Akkor honnan volt rá pénzed ? - csodálkozott Andreas.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Az a helyzet, hogy már nem gyorséttermi csicska vagyok. Az nem
nekem való. De bele futottam egy tök jó projectbe, pár haverral össze hoztunk
egy jó kis együttest, baromi sok erőm és energiám benne fekszik, de úgy érzem
kezd beindulni a szekerünk, egy csomó fellépésünk lesz még idén. Ha akarod te
is eljöhetsz megnézni minket. - pillantott barátjára Tom.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Andreas bizonytalanul vállat vont.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Majd egyszer...</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Tom beindította a motort.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Ez a beszéd ! Most pedig nézd meg mit tud ez a csoda kocsi !</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Hamarosan már az utakat szelték, mialatt szólt a zene a rádióból.
Andreasban önkéntelenül is a két évvel ezelőtti találkája ugrott be, hiszen
majdnem minden ugyanolyan volt, kivéve, hogy akkor Bill volt a társasága. Elmosolyodott
és csak nézett ki az autó ablakán az elsuhanó tájakra.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Tom ki autózott a faluból és megállt egy néptelen bekötő úton.
Andreas gyomra össze ugrott, majdnem hogy ugyanarra parkolt le, ahol a testvére
pontosan két évvel ezelőtt. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Vélemény ? - bökte oldalba hirtelen Tom.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Ja...nagyon jó az autód...- nyögte Andreas felocsúdva
kábulatából. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Tom újabb cigire gyújtott, majd hátra dőlt az ülésben.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- És most mesélj, hogy telnek a napjaid...</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Andreas hirtelen zavarba jött. Nem nagyon volt mondani valója,
igazából semmi érdemleges nem történt vele február óta. Minden idejét a suli
tette ki, na meg hogy várta vissza Billt.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Semmi különös, megvagyok. Minden oké. Mesélj te inkább, neked
biztos izgalmasabb Münchenben. Megvan még a barátnőd ? - kérdezte.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Á, dehogy ! Azóta már újabb csaj van a láthatáron ! A neve
Sabine, huszonegy éves, jól néz ki és az ágyban is virtuóz.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Okosnak nem mondanám, de amúgy sem Nobel
díjra akarom felterjeszteni...- vihogta Tom.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Andreas a fejét csóválta.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Te javíthatatlan vagy...</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Neked nincs csajod ? - érdeklődött Tom.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Nincs. - válaszolta Andreas szűkszavúan. Megkörnyékezte pár lány
mostanában is, de mindenkit elutasított, nem keresett senkit, nem volt szüksége
senkire sem.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- És pasid ? - kíváncsiskodott Tom halálos nyugalommal, mintha egy
esetleges igen válasz sem lepné meg.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Hé, Tom ! - kiáltott fel Andreas és a szíve nagyot dobbant.
Elöntötte a veríték.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Most mi van ? Én nem tudhatom...Amúgy meg sejtettem mindig is,
hogy volt köztetek valami az öcsémmel...</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Bill...- sóhajtott hatalmasat Andreas és csodálkozott, hogy most
került először szóba Tom ikrének neve.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- És igazam van ugye ? - vigyorgott szemtelenül Tom.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Andreas fülig vörösödött, de hevesen rázta a fejét.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Bill és én csak barátok voltunk.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Ellenkezése elég gyengére sikeredett, mert Tom gúnyosan ingatta a
fejét.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Aha, persze, ezt annak mond aki elhiszi...messziről sütött
rólatok, hogy bejöttök egymásnak...</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Hülyeség ! - vágott közbe Andreas és alig jött ki hang a torkán.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Tudod mit, nem érdekel mit csináltatok Billel. Kurvára hálás
vagyok, hogy megszépítetted a napjait...- zárta le a vitát Tom. Andreasnak
könny szökött a szemébe Tom őszinte megnyilvánulásától. Zavarában a kocsi
kormányát kezdte nézegetni, aztán a drága cd lejátszót, a tiszta műszerfalat és
a karcolás mentes ablakot. Tom kidobta a csikket az ablakon és csak nézett maga
elé, látszott, hogy gondolkodik valamin.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Olyan hihetetlen, hogy pont ma két éve tűnt el. Sokszor eszembe
jut, vajon hogy nézne ki, milyen lenne, ha ez az egész meg sem történik...-
jegyezte meg egyszer csak halkan.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Szerinted életben van még ? - tette fel a magának is ezerszer
feltett kérdést Andreas és össze szűkült gyomorral várta a választ. Tom
matatott valamit az autó rádión, áttekert egy másik csatornára, aztán vissza
dőlt az ülésbe.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Szeretném azt hinni...de szerintem már nem...túlon-túl sok idő
telt el amióta eltűnt és ha csak úgy lelépett volna, biztosan értesít valakit,
legalább anyát, vagy apát. Ha pedig bűncselekmény van a háttérben, nos...csak
azt remélem nem szenvedett sokat...</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Olyan rossz nélküle, kurvára hiányzik ! - Andreas lecsukta a
szemét és érezte előtörni a forró könnyeket. Dühösen az ablak fele nézett, hogy
Tom ne lássa a sírását. Csak szipogott nagyokat és olyan volt, mintha mázsás
súly lenne a tüdején. Tom végig simított a karján.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Hidd el Andy, nekem is hiányzik és örökké hiányozni is fog.
Olyan kibaszott nehéz ez...- mondta szelíd hangon vigasztalóan, majd levette
szeméről a napszemüveget és Andreas megdöbbenve látta, hogy Tom szemei is
könnyesen ragyognak. Ez megnyugvással töltötte el, már nem is szégyellte a
saját könnyeit. Tom magához húzta, hogy megölelje.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Na gyere haver, ne sírj, Bill sem örülne, ha így látna...-
motyogta kedvesen. Andreas pedig szorosan ölelte.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Olyan jó, hogy eljöttél ma. Végre valaki, aki legalább annyira
szerette Billt mint én...- suttogta.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- De hiszen téged is szeretlek ! Fel a fejjel ! - biztatta Tom
Andreast, aki még mindig a könnyein át látta barátja arcát. Tom már mosolygott,
még ha szomorúan is, de próbált erőt adni neki. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Most úgy mosolyogsz mint Bill...- törölgette a szemét Andreas.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Hát ikrek vagyunk, van egy kicsi hasonlóság.- grimaszolt Tom.
Andreas nem szólt erre semmit, csak nézte Tom arcát, a szemeit, amik ugyanolyan
fénnyel csillogtak, mint a testvérének, a száját, amiben kihívóan ragyogott a
piercing karika. Beszívta Tom illatát és heves szívdobogással töltötte el a fiú
közelsége. Tom észlelhette a pillantásokat, mert kezdte kellemetlenül érezni
magát és igyekezett kibontakozni Andreas kezei közül.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Ha gondolod, indulhatunk...- mondta és a szemei az autó ülést
pásztázták.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Maradjunk még ! - kérte Andreas és maga sem tudta, mi ütött
belé, hirtelen Tom ajkához hajolt és megcsókolta. Épp hogy egy pillanat volt,
de tökéletesen megzavarta. Villám csapás szerűen vissza tért a múlt.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Bill...- suttogta Andreas kábultan, de Tom vele ellentétben
nagyon is eszénél volt, mert ingerülten tolta el magától Andreast.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Hé Andy, mi ütött beléd ? - fortyant fel.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Andreas megilletődve kapkodta a fejét.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Mi van veled ? - kiáltott rá Tom.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Nem tudom...- sóhajtotta Andreas.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Tom vérvörös arccal, dühösen törölgette a száját.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Elhiszem, hogy meg vagy zavarodva, de én nem Bill vagyok az
Istenért ! - morogta felháborodva.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Andreas beharapta az ajkát. Való igaz...Tom nem Bill. Sosem volt és
soha nem is lesz...Még akkor sem, ha ugyanolyan észvesztően mosolyog,
ugyanolyan édes az ajka mint Billnek, vagy ugyanolyan láng világít a barna
szemeiben. Tom csak egy jó barát, Bill pedig...minden más, ami jó ezen a
világon...</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Andreas erőtlenül dőlt hátra.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Bocsáss meg ! Egy akkora kretén vagyok ! - kérte színtelen
hangon.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Tom káromkodva cigaretta után kutatott a zsebeiben, majd mikor
nagy nehezen rátalált, gyorsan rá is gyújtott. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Okés Andy, semmi gáz...- fújta ki a füstöt, majd beindította a
kocsit.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Az úton végig néma csendben voltak, csak a rádióból áramlott
valami zene, de Andreas nem hallotta mi. Nem figyelt, gondolatai teljesen
elragadták. Nézte az elsuhanó, őszi színbe öltözött fákat és elképzelte magát
alattuk Billel sétálni. Arra eszmélt fel, hogy Tom leállítja az autó motorját.
A házuk előtt voltak.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Megérkeztünk. - mondta Tom.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Andreas bólintott.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Örülök hogy láttalak, jó volt találkozni és kérlek ne haragudj
azért, ami az előbb történt...- szabadkozott.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Tom felnevetett.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Mondtam már, hogy nincs baj ! </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">És csakugyan megbocsátóan csengett a hangja.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Köszönöm. - hálálkodott Andreas és kiszállt az autóból. Néhány
másodpercig szótlanul bámult Tomra, aki megköszörülte a torkát és átszellemült
arccal megszólalt.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Az élet néha olyan hülye helyzetekbe sodor bennünket és nem
mindig vagyunk urai a cselekedetünknek, de a barátságunk elbír ennyit
szerintem...Szóval ne aggódj ilyeneken...Én mindig a barátod leszek.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Jó ezt hallani. - tett néhány lépést Andreas, majd megtorpant és
hátra sandított. Tom a kocsiból nézte őt.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Este tartjuk a születésnapi partimat, ott lesz egy csomó haver,
ha gondolod ugorj el te is, számítok rád ! - mondta még. Andreas vállat vont.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Meglátom ! - indult el a házhoz vezető úton. Tom megvárta míg
megállt a kapu előtt, majd dudált egyet és elviharzott. Andreas pedig
kinyitotta a ház kapuját és beballagott. Olyan erőtlennek érezte magát, mintha
minden lépése egy örökké valóság lenne. A házba érve csend fogadta. Ledobta a
kulcsokat az asztalra, ahol egy cetli várta, amit édesanyja írt.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><i><span style="color: black; font-size: 12pt;">APÁDDAL ELMENTÜNK BEVÁSÁROLNI, FÉL ÓRA ÉS JÖVÜNK ! </span></i></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Andreas elolvasta a neki írt sorokat, majd lerogyott a kanapéra.
Jó lett volna most nem egyedül lenni. Nem esett jól neki az magány. Talán
mostanában mindent rosszul csinált, elmarta maga mellől az embereket. Azt hitte
nem kellenek barátok, hogy pont jó ez így és egyre csak egy illúziót, egy déli
bábot kergetett azzal, hogy Billt várta. Lehet, hogy Tomnak igaza volt és Bill
már tényleg soha többet nem kerül elő ?! Nem értette<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>magát, miért nem akar erre ráeszmélni ?!</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Bill... - mondta ki a számára mindennél kedvesebb nevet, ahogy
már több ezerszer kimondta az egyedüllét óráiban.</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKJ4s8DAkXWbSXJ_kiW3p36TNuP9j8Yx7oM4hFSyxHAs_Ls9onxdiWgZtxhSM4LpqgPvuG_KYrNC6wf7pyZpWs5WrIsJ3KkUpygpiKuvkpf7iNwJHem7K2OfOEfqi07LrL3oEHkryFEZk/s1600/miotaelmentel.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="310" data-original-width="512" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKJ4s8DAkXWbSXJ_kiW3p36TNuP9j8Yx7oM4hFSyxHAs_Ls9onxdiWgZtxhSM4LpqgPvuG_KYrNC6wf7pyZpWs5WrIsJ3KkUpygpiKuvkpf7iNwJHem7K2OfOEfqi07LrL3oEHkryFEZk/s400/miotaelmentel.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Apja bárszekrényéhez ment, egy félig tele üveg rumot vett elő, meg
egy poharat, majd meggondolta magát és inkább csak úgy üvegből ivott. Nyelte a
kortyokat, egymás után sokat, aztán köhögve vette el a szája elől az italos
üveget. Csendes fény ragyogta be a nappalit megnyugtató arany színeivel,
Andreas hunyorogva nézte az árnyak játékát a hatalmas ablak előtt.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Bill, rettenetesen rossz nélküled...- suttogott, majd üveggel a
kezében, apja dolgozó szobája felé tartott. Tudta mit keres és tudta azt is,
hol találja meg amire szüksége van. Remegő kezekkel tépte fel az íróasztal
fiókját, ahol a hivatalos íratok, számla értesítők alatt megtalálta a fekete
dobozt. Az asztalra fektette és kinyitotta. Apja 9 mm-es fegyvere meredt rá a
dobozból szinte vádlóan. Andreas csak nézte a félelmetes tárgyat. Gyorsan ivott
még egy kortyot a rumból, majd magához vette a pisztolyt. Nehéz volt és hideg
tapintású, Andreas fázni kezdett tőle. Mégsem rakta a helyére, hanem elindult
vele az emeletre a szobája felé. Amióta Bill eltűnt, a szobája volt az egyetlen
menedéke, ahol az emlékek megelevenedtek, szinte film szerűen peregtek a szeme
előtt, ha be tette a lejátszóba Bill kedvenc dalait, vagy eszébe jutottak a
dolgok amik érdekelték őket, amiken nevettek vagy éppen szomorkodtak. És ott
voltak a fényképek, amiket unalmukban készítettek Billék házában és Loitsche
utcáin. Andreas bekapcsolta a cd lejátszót és hangosan felcsendült a Die Ärzte
egyik dala, pont úgy mint régen. Aztán előhúzott egy nagyobb méretű zöld
borítós fénykép albumot. Leült az íróasztalához és felütötte a vastag
könyvszerű fényképtartót. Rögtön az első oldalon Bill mosolygó arca került a
szeme elé és a szíve megtelt keserű fájdalommal. Tovább lapozott, újabb képek
Billről, majd még tovább és ismét csak Billt ábrázoló fotókba botlott. Akármit
csinált a gondolatai, cselekedetei folyamatosan barátja körül forogtak, Bill
volt az ő rögeszméje és ezen soha nem lehet változtatni. Mert nem akarja. Még
akkor sem, ha Bill már valóban nem lesz mellette, nem beszélhetnek, nem érintheti és csókolhatja meg. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Még most is kívánlak...- sóhajtott fel elkeseredetten.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Hányszor gondolta tovább a két évvel ezelőtti szeptember elsejét,
hogy mi lett volna, ha leszáll az éjszaka és kettesben maradhatott volna
Billel. Egyszerre futott végig a hátán a hideg és a beteljesületlen vágyakozás
forrósága. Majd könnyek homályosították el a szemét. Nem akart mást csak Bill
ölelésében megpihenni, újra fürdeni a közöttük lévő szikrázásban.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Szeretlek Bill. - Andreas arcán végig folyt egy könny csepp,
egyenesen Bill egyik fényképére. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Mindent oda adnék ha újra láthatnálak...- Andreas megragadta a
pisztolyt és egyenesen a halántékához tartotta. A könnyei patakokban folytak és
egész testében remegett. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Nem akarom tovább csinálni nélküled. Hol vagy Bill ?! Merre vagy
?! - kérdezte, de a hangját elnyelte az üvöltő zene. </span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">Mérhetetlen bánat hasított végig rajta. Ebben a fájdalomban volt
mindig része, mikor éjszakákon át nem tudott aludni és csak az ablak felé
pillantgatott várva a megváltó hajnalt, vagy amikor az utcán ment és szemével
folyton Billt kereste, de nem találta soha sehol. Andreas jó szorosan becsukta
a szemét. Tudta, apja egy golyót mindig tart a tárban, és az a végzete. Mert a
szíve már csak látszólag dobogott, minden darabja örökre ott ragadt Loitsche
határában, abban a szürke Audiban, Bill karjai közt és ajkán. És mikor Bill
köddé vált, Andreas élete is úgy tűnt el fokozatosan a semmibe, úgy lett
értelmetlen.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">- Találkozunk...- mondta még könnyein át és egy pillanatra Bill
fotójára nézett. Hirtelen eszébe jutottak a szülei, a számára tökéletes
házaspár, akik mindig a jóra nevelték és akik iránt hatalmas tiszteletet,
szeretetet érzett, örök hálát, mindazért amit tőlük kapott. Most mégis rossz
fiuk lesz, csalódást okoz majd nekik. De nem tehet róla. A szerelem már csak
ilyen, veszélyes, gyakran halálos méreg.</span></span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">
</span><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="color: black; font-size: 12pt;">-
Bocsássatok meg ! - zokogta és meghúzta a ravaszt. Lövés dördült el a szoba
falai között, még a hangos zene sem tudta elnyomni. Szinte visszahangzott és
Bill mosolygó fényképét Andreas vére festette vörösre. </span></span><span lang="EN-US" style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: EN-US;"></span></div>
<br />
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-2240249903511081892017-04-28T12:56:00.001+02:002017-04-28T12:57:49.132+02:00483 (and the sex and the drugs and the complications)<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Sziasztok!</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Tudom, nagyon régen jártam itt, és régen volt friss a másikban is, de túl vagyok egy költözésen és most annak az "utómunkáiban" vesztem el totálisan, de ígérem, hamarosan bele kezdek az új részbe a másik blogomon.</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Jó pihenést mindenkinek a hosszú hétvégére :*</span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Szerz</span></b><b><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">ő</span></b><b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">: </span></b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"> xxslashxx<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">C</span></b><b><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">í</span></b><b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">m: </span></b><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"> 483 (and the sex and the drugs and
the complications)</span><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br />
<b>Korhat</b></span><b><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">á</span></b><b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">r: </span></b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">1</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">6</span><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Szerepl</span></b><b><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">ő</span></b><b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">k: </span></b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"> Bill, To</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">m,
Georg, Gustav, David</span><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">M</span></b><b><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">ű</span></b><b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">faj:
</span></b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"> slash,
twincest</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Figyelmeztet</span></b><b><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">é</span></b><b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">sek:</span></b><span lang="EN-US" style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">F/F</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">, szexjelenet, trágár beszéd<br /><b>Publikálva: </b> 2011. január 20.<br /><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Gustav türelmetlenül szobrozott az ablak mellett és a félrehúzott
függöny mögül kémlelte a környéket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12pt;">Késő estére járt. Az elegáns zöldövezeti villasoron a zajok
elhalkultak, a fények </span>kihunytak<span style="font-size: 12pt;">.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Szerintetek David ide ér még ma ? - kérdezte hátra sem nézve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ha azt mondta jön, akkor biztos jön. - felelte Georg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- De mégis mikor ? Már vagy három órája itt kellene lennie ! -
mérgelődött Gustav.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Most mit izgulsz, vagy talán fellőtte anyuka a pizsamát ? -
vihogott Tom a fürdőszoba felől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Jaj dugulj már el Kaulitz, nem vagyok vevő a szellemeskedésedre
! Utálok várni... - morgott Gustav.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Akkor már kora délután óta voltak David stúdió lakásában, ahova a
manager hívta őket megbeszélésre, de alig hogy a fiúk odaértek, Davidak el
kellett mennie valahova. Bár ígérte, hogy siet vissza, ez estére sem történt
meg. A négy srác pedig kezdett unatkozni. Nem kötötte le őket a zene és a tv
sem. Megunták az egy helyben ücsörgést és elkezdték felfedezni a luxus lakást.
Először csak a hűtőből szolgálták ki magukat, később már a bárszekrényből is.
Sőt, Tom ennél is tovább ment, mert egy maréknyi gyógyszert dobott az üveg
dohányzó asztalra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ez meg mi ? - bámult rá kikerekedett szemekkel Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Minek látszik ? - kérdezett vissza Tom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Georg kezébe vett pár dobozt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Lássuk csak, altató, nyugtató, feszültség oldó...David narkomán
!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ne tudjátok meg, a szekrényben még síkosítót is találtam ! -
röhögött Tom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Az minek neked ? - Gustav az asztalhoz ballagott és ő is
szemügyre vette a különféle gyógyszereket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Nekem nem kell, de esetleg te a hajadra kenheted ! - poénkodott
Tom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Jaj Tom, nem mászkálhatsz be David fürdőszobájába, tedd vissza a
dobozokat a helyére, mert ha David meglátja itt őket mérges lesz. - mondta
Bill, de Tom lehurrogta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Most mit visítasz Bill ? - ezzel ő is felkapott egy dobozt és
hangosan olvasni kezdte a dobozon álló </span>feliratot<span style="font-size: 12pt;">.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Fájdalom csillapító...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- De neked nem is fáj semmid . - jegyezte meg Georg. <br />
Tom vállat vont, majd pár tablettát a szájába vett és ivott rá az asztalon lévő
pezsgőből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Még fájhat, én pedig előre gondolkodom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Előre ? Nem barátom, te sosem gondolkodsz ! - legyintett Georg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Komolyan, képes vagy mindenféle szarságot bevenni, hogy öt
percre jól érezd magad ? Ember...valami nem oké a fejedben... - csóválta a
fejét Gustav és hol Georgra, hol meg Billre nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Te meg dögunalom vagy, itt nyávogsz már mióta ! Majd jön David
ha akar, ha meg nem jön, így jártál ! - vágott vissza Tom és kezében az üveg
pezsgővel ledobta magát a kanapéra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- És most mit csináljunk ? Van ötletetek ?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Vegyetek be ti is valami cuccot és majd csak történik valami ! -
válaszolta Bill kérdésére Tom lazán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ja, hát persze, hogy mi is ilyen zakkantak legyünk ! De amúgy én
is unatkozom. - mondta Georg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Gustav az órájára nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Hát ez nem lehet igaz ! Én nem várok rá tovább, hazaindulok ! -
morgott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Tom legyintett és a kanapé sarkában lévő üres borosüveget kezdte
el szemlélni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Esetleg szórakoztathatnánk magunkat...Mi lenne ha üvegeznénk...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Pf...tiszta óvoda, minek nézel minket Kaulitz ? - forgatta a
szemeit Gustav felháborodva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ennyi erővel bújócskázhatunk is. - tette hozzá Georg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Szánalmasak vagytok ! Nem jó nektek semmi sem...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Inkább rakjunk rendet, ha David visszajön...Bill felállt és
szedegetni kezdte az asztalon heverő </span>cigis dobozokat<span style="font-size: 12pt;">, üres tányérokat,
poharakat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Teszek rá mit mond David ! Te meg ülj már le Bill, ne buzgólkodj
! - vágott testvére szavába Tom és
kezénél fogva vissza rángatta Billt a kanapéra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Na jó, én tényleg itt se vagyok. - Gustav magára kapta a
kabátját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Hé, Schafer ne rohanj úgy ! Van egy még jobb ötletem,
játszhatnánk felesz vagy merszet !<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Röhejes vagy Tom ! - Gustav lenéző pillantást vetett Tomra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Vagy mi van, nem mered bevállalni ? Ilyen gyáva vagy ? -
gúnyolódott Tom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Nem erről van szó, egyszerűen kinőttem az ilyesfajta
hülyeségekből. Inkább el húzok. - felelte Gustav és a kijárat fele indult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Mi van, vár a kurvád ? - kérdezte gúnyos hangon Tom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- És ha igen, végképp semmi közöd hozzá ! - Gustav hátra sem
nézett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- De mit mondjunk Davidnak ? - kiáltotta utána Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Csókoltatom ! - felelte Gustav és léptei már a lakás lépcsőjén
kopogtak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Csend támadt, amit csak a földszintről felhallatszódó
ajtócsapódása tört meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Lúzer...- konstatálta az eseményeket Tom, aztán a még
jelenlévőkre nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Na akkor játszunk, vagy van valami takargatnivalótok ? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Georg és Bill egymásra nézve vonogatták a vállukat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Már miért lenne ? Viszont ez olyan gyerekes...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Csak hiszed, Georg fiam ! Na, felelsz vagy mersz ?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Tom arcán ördögi vigyor jelent meg. Hátradőlt a kanapén és várta
Georg válaszát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Georg egy másodpercre zavarba jött, talán kicsit ideges is lett,
mert Tomnál sosem lehetett tudni mit forgat a fejében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Izé...hát...én...merek...- mondta végül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Na jó...akkor...ott van az a rakás gyógyszer, vegyél a kezedbe
egy dobozt, ne nézd meg mi van ráírva, az mindegy. Ha olyan menő vagy, csináld
amit én az előbb, de nagyobb tételben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Hogy mi? Gyógyszerre igyak ? - Georg arcán átsuhant a kétely és
talán a megkönnyebbülés, hogy Tom nem valami durvább dologgal hozakodott elő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Tom hevesen bólogatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ne, ebből baj lehet...- figyelmeztette testvérét Bill, de
hasztalan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Vagy ilyen gyáva alak vagy és mégis csak inkább felelnél ?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Bekaphatod Kaulitz ! - Georg az asztalhoz hajolt, a halom
széléről találomra kiválasztott egy dobozt, majd kivett belőle pár szem
pirulát, amit a szájába tömött és a gyógyszerek mellett álló pohár borral
leöblítette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Úristen ! - szörnyülködött Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Boldog vagy ?! A gyomormosást te fizeted ! - vetette oda Tomnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Tom beharapta az ajkát és bólintott, majd szemre vételezte a
gyógyszert, amiből Georg bevett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Aha, nem rossz...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ez egy nagyon buta játék és veszélyes, szerintem hagyjuk abba !
- tanácsolta Bill, de Tom most felé fordult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Most te jössz Bill ! Felelsz vagy mersz ?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Én nem akarok ilyet játszani...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Pedig fogsz ! Nos, felelsz vagy mersz ? - csengett újra Tom
kérdése.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Nem játszom, igaza volt Gustavnak...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Hé Bill, én is bevállaltam. Ne legyél már ilyen ! - korholta
Billt Georg. De Bill csak nézett maga elé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Merek. - válaszolta nagy sokára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Tom elégedett bólintással nyugtázta testvére döntését.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Helyes ! Akkor menj oda
Georghoz és csináljatok valami izgit ! - adta ki az utasítást Tom
kajánul vigyorogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Hé, azért ilyet ne ! Mit képzelsz rólam? - Georg felháborodva kapkodta a fejét. Bill
is csak döbbenten meredt Georgra, szája tátva maradt a csodálkozástól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Vagy túl nehezet kértem ? Jaj srácok, úgy látom, ti nem értitek
ezt a játékot ! De hát ez erről szól, félre a szeméremmel ! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Tomon látszott hogy igencsak élvezi a helyzetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- És ezen élvezkedsz ? - Georg arca halott sápadt lett, a hangja
remegett. Bill pedig szóhoz sem jutott, csak tátogott némán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Na Bill, menni fog a dolog ? Vagy ennyire félős vagy ?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Nem kérheted az öcsédtől, hogy ilyen állatságokat műveljen,
szólj már valamit Bill ! - Georg Billre sandított, de a fekete hajú akkor már bizonytalanul felállt a kanapéról
és kezébe vette a pezsgősüveget, amiből nemrég még Tom ivott. Meghúzta aztán
Georghoz ment és megállt előtte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Nem hiszem el... - nézett Georg Billre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Na lesz akció vagy nem ? - kiabált közbe Tom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Kaulitz te aberrált ! -
jegyezte meg Georg és arcán tisztán kivehető volt a félelem. Bill közben
letérdelt elé és kezét végigfuttatta Georg mellkasán, majd nadrágjának
cipzárján, amit a basszeros csak ámulattal vegyes döbbenettel figyelt. Mellkasa
szaporán járt fel-alá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Nem kötelező, ez csak játék. - suttogta, amikor Bill feketére
festett körmeit nézte az ágyékánál. Bill felnézett rá és összeakadt a
tekintetük. Georg szemében kérdések voltak, de Billében akkor már a válasz.
Váratlanul odahúzta magához Georgot és megcsókolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Wow ! Bill " szétteszem a lábam mindenkinek " Kaulitz
! - Tom szinte magánkívül ordítozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Georg elhajolt Billtől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Bill, úgy csinálod mint egy lány ! - mondta a száját törölgetve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Nem tetszik ? - kérdezte Bill és lesütötte a szemét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Mi a franc folyik itt ? Bill te fiú vagy, legalábbis eddig azt
hittem... - Georg hitetlenkedve csóválta a fejét és ismét a pohár bor után
nyúlt az asztal szélén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Légy nyugodt, tuti hogy az ! De nem mondhatod, hogy béna, ő
sohasem béna ! Sőt, te sem voltál az, felléphetnétek vele ! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ez nem vicces Tom ! És tényleg nem tudom mit mondjak, durvák
vagytok...te jó ég, szédülök..milyen gyógyszer volt a dobozban ? - Georg
felállt és a gyógyszer kupac közt kezdett keresgélni, de nem emlékezett rá
melyikből vette ki a tablettákat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Hé Georg fiú, csak nem pánikolsz ? - Tom maga volt a nyugalom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Most már tényleg befejezhetjük ezt az egészet, biztos David is
itt lesz mindjárt. - jegyezte meg Bill, még mindig a földön ülve. Georg ledobta
a gyógyszeres dobozt ami épp a kezében volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Dehogyis ! Sőt, most jön a legjobb rész ! Ismeritek azt a
mondást, hogy a hóhért akasztani ? Te következel Tom, felelsz vagy mersz ? - és
tekintete egyenest Tomra szegeződött. Aki cseppet sem jött zavarba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Felelek. - vont vállat flegmán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Georg Billre pillantott aztán megint Tomra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Az előbb azt mondtad, hogy Bill sohasem béna. Ezt honnan tudod ?
És előfordult már hogy fantáziáltál róla, vagy leskelődtél utána ?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ez több kérdés volt, te balek...- röhögött fel Tom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Tök mindegy hány kérdés, válaszolnod kell rá ! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Georg, hogy jut ilyen az eszedbe, Tom az ikertestvérem...-
dadogta Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Bocs, de meglehetősen furák vagytok. - mondta Georg és kezében a
már majdnem kiürült borospohárral leült az egyik fotelbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Tom arcán látszott, hogy elgondolkodtatja Georg kérdése. Nem
szólalt meg percekig. Csak ült ott, majd váratlanul az asztalon lévő
tablettákhoz hajolt és maga elé vette az egyik dobozt. Kivett belőle egy szemet
és pezsgővel kísérve lenyelte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Mit csinálsz ? - kiáltott rá Bill. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ez csak fájdalom csillapító. - legyintett Tom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Nem lesz ennek jó vége. - sóhajtott Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Nos Kaulitz, válaszolsz, vagy egy gyáva kukac vagy ? - szegezte
neki a kérdést Georg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Fejezzétek már be, ez egy hülyeség ! - szólt közbe Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Bill, nyugodj le. - csitította pánikba esett testvérét Tom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Mondod már végre ? - Georg </span>karba tett<span style="font-size: 12pt;"> kézzel várta Tom válaszát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Ennyire tudni szeretnéd, te perverz ? Na, akkor lehet örülni.
Nem csináltam semmit Billel soha, még akkor sem ha ambivalens érzéseket kelt
bennem és szavamra mondom, nem láttam még hozzá foghatót a világon. Hogy
fantáziáltam e róla ? Megesett már és olyan is volt, hogy megnéztem milyen ruha
nélkül a zuhany alatt. Most mondhatnám, hogy csak azért mert </span>kíváncsi<span style="font-size: 12pt;"> voltam,
neki is akkora e a farka, mint nekem, de ez nem fedné a valóságot. Ez a játék
meg az igazságról szól. Azért nézem Billt, mert szép látvány és mert fura gondolatok
kavarognak bennem ha meztelenül látom...<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Hagyjuk abba, hagyjuk abba, ez nem normális ! - hajtogatta Bill
és felpattant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ez kész... - Georgot annyira sokkolta a dolog, hogy csak ennyit
bírt kinyögni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Most mi van Listing, ki akadtál, betalált a válasz ? És veled mi
van Bill, te is kiborultál? Pedig sokszor biztos tudod, hogy ott állok az ajtó
másik oldalán, miközben a fürdőszobában vagy. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Miről beszélsz ? - Bill arcából kifutott a vér, erőtlenül
lerogyott Tom mellé a kanapéra. Tom már nem vigyorgott, tekintetében a
gyógyszerek és alkohol okozta révület és valami ismeretlen tompa fény
keveredett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Arról, hogy biztos neked is eszedbe jutott, milyen lehetne velem
a szex...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Tom kérdésétől, ha lehet Bill még fehérebb lett. Nem felelt,
idegesen nézte a földet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Te kezelésre szorulsz ! - kiáltott közbe Georg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ugyan Georg, ne játszd meg magad, mikor Bill megcsókolt nem
tiltakoztál ellene ! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Hát te tényleg megháborodtál ! - tárta szét karjait Georg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Persze Georg... - Tom csak mosolygott mint, aki súlyos titkok
tudója.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Az eddig is feszült légkör, most kibírhatatlanná változott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Én hazamegyek ! Ebből elég ! - Bill ismét felugrott és a kijárat
fele indult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Tom utána lépett és karjánál fogva maga felé fordította.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Inkább játszunk tovább, megint te jössz Bill. Felelsz vagy mersz
? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ne kínozd már, teljesen zavarba
hoztad így is ! - szólt Tomra rosszallóan Georg és töltött magának egy
újabb pohár italt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Nem akarok többet játszani ! - Bill keze az ajtó kilincséhez
nyúlt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Felelsz vagy mersz Bill ? - kérdezte ismét Tom, mint aki nem
hallotta az előbb Bill rémülettel telt kijelentését.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Hé Kaulitz, kezdesz idegesítő lenni ! - Georg megunta Tom
viselkedését, lerakta a poharát az asztalra és ő is az ajtóhoz lépett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Mi van, ennyire bénák vagytok ? Bill, most tisztára úgy festesz,
mint egy kislány, már csak az hiányzik, hogy elsírd magad...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Elég a szemétkedésből, megzavarodott a fejed a sok tablettától.
Azt ajánlom, igyál egy kávét és nyugodj le, a játéknak vége ! - kelt Bill
védelmére Georg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Tom gúnyosan nevetni kezdett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Oh, Georg a hős megmentő ! Talán tényleg bele vagy esve Billbe,
hogy így kiállsz mellette ! Na Bill, itt a szerelmed, tudod mit, lesmárolhatod
még egyszer, én meg keresek egy kamerát
hogy rögzítsem ! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Bill, aki eddig csendesen hallgatott, elérkezett tűrőképessége
végéhez. Teljes erejéből nekiugrott Tomnak. Annyira hirtelen mozdulat volt,
hogy Georg épp el tudott hajolni előle. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- De mit akarsz Tom?? Mégis mit akarsz ? - ordította meglökve
testvérét, aki döbbenet helyett győztesen mosolygott, annak ellenére, hogy feje
nagyot koppant a falon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Azt, amit vele csináltál...- mutatott Tom Georgra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ez undorító ! - a basszeros elsápadva csóválta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Érdekelne, vagy e olyan bátor...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ez nem bátorság kérdése Tom...- mondta halkan Bill és előbb még
Tomba kapaszkodó kezei lecsúsztak maga mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Tudom, hogy te is kipróbálnád, ismerlek, bárkinél jobban és
látom a lángot a szemedbe, ugyanolyan amilyen az én szememben is van...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Én elhányom magam ! - öklendezett Georg és visszabotorkált a
fotelhez meg a borához.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Kussolj be Georg ! - mondta Tom, aztán Billhez fordult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Miért vagy ilyen Tom ? ! Mi lett veled, megőrültél ? - Bill
tétován álldogállt a fal mellett és egyre nagyobb tanácstalanság tükröződött
rajta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Csak kívánlak, és nem azért mondom, mert be vagyok tépve...-
suttogta Tom, úgy hogy a szoba másik végében iszogató Georg ne hallja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Aztán egyik kezét végighúzta Bill arcán, elsöpörve onnan, a kósza
hajszálakat. Ujjai már Bill nyakát súrolták.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Mindenki téged akar, lehet hogy soha nem vetted észre, de én már
vagyok olyan tapasztalt, hogy olvassak az emberek arcáról. Látom David kéjsóvár
tekintetét mikor a próbákon énekelsz, és látom Schafer meg Listing is </span>jó párszor<span style="font-size: 12pt;"> végigmér téged alaposan és tudom, hogy akkor nem csak arra gondolnak, milyen jó
énekes vagy...Mindenkiben felébresztesz valamit Bill, miért lennék én a kivétel
?</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVcvW9wq9VtDdl0EXC0WRRNMQSZb63pfjQ8PHskyvWC-s53wOcgtlEWTwWjOOmIKqyt2etnGu08BuBlIKSehr13Xscsb6sVS3FZ94j309kJySeb_nMmheQpVvEw9yqfly9pE7jZ2dSjGY/s1600/twc20170428.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVcvW9wq9VtDdl0EXC0WRRNMQSZb63pfjQ8PHskyvWC-s53wOcgtlEWTwWjOOmIKqyt2etnGu08BuBlIKSehr13Xscsb6sVS3FZ94j309kJySeb_nMmheQpVvEw9yqfly9pE7jZ2dSjGY/s400/twc20170428.jpg" width="311" /></a></span></span></div>
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ez butaság Tom...- tiltakozott Bill, de Tom ikre ajkára tette a
tenyerét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Nem, ez a valóság. Csak te még nem látod amit én már
igen...Ahova mész, ott mindent felforgatsz és csupa kérdőjelet hagysz az
emberekben...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Bill a fejét rázta, majd megfogta Tom kezét és elsöpörte az
arcáról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Én nem vagyok ilyen jó...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Tévedsz ! Jobb vagy bárkinél ! Meg akarlak kapni ! És te is
engem....érzem ! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">És mosolyogtak egymásra. Bill nem tudta mit mondjon, Tom pedig már
nem akart semmit mondtani. A hallgatás volt a legjobb amit tehettek és hogy
egymás tekintetét keresték.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">A pillanatnak Georg vetett véget, aki hangosan lecsapta üres
poharát az asztalra. Teljesen elfeledkezett az előbbi jelenetről és hogy az
ikrek még a szobában vannak. A gyógyszerek, amiket alkohollal lenyelt, most
kezdték megtenni a hatásukat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Én azt hiszem elmegyek ! Kezdek egyre rosszabbul lenni ezektől a
hülye piruláktól. - motyogta maga elé és feltápászkodott a fotelből. Akadozó
lábakkal ballagott az ajtóhoz, ahol Tom meg Bill álltak csendben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ha David jön és keres...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Majd kimentünk ! - vágott a szavába Tom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Georg kábultan elvigyorodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Köszi ! - és kinyitotta az ajtót, mikor is Tom erősen megfogta a
karját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ami itt történt, arról senkinek egy szót sem. Oké ? - és
szigorúan nézett a basszerosra, aki bólintott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Még szép, ki a fene nézné jó szemmel hogy mint a kisiskolások,
felelsz vagy merszet játszottunk, miközben te </span>két pofára<span style="font-size: 12pt;"> faltad David
gyógyszereit, és hogy Bill meg én csókolóztunk. - vigyorgott Georg.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Akkor aludj jól ! - nyitotta ki az ajtót Georg előtt Tom és
megvárta míg kitántorog rajta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Bill sokáig nézett utána és összerezzent, amikor az ajtó
csapódását hallotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Tom végigsimított a vállán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Listing is elment...most már csak ketten vagyunk Bill. Szóval,
felelsz vagy mersz ? - Tom becsukta az ajtót és magához húzta Billt, aki nem
felelt, csak bámult a padló irányába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Hé, nézz rám, nem bántalak.- Tom hüvelykujjával maga felé
fordította Bill arcát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Tudom, csak nem értelek, meg magamat sem, és különben is David
nemsokára hazaér...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Szerintem David nem igyekszik ennyire...Ne félj... - mondta halkan és ikre szájához hajolt,
ugyanúgy, mint Bill tette Georgal az őrült játékuk legelején.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Georg lassan ballagott a sötét úton. Fázott, hányingere volt és
szédült. Az utcai lámpák erős fényei bántották a szemét. Fogalma sem volt,
milyen gyógyszereket vett be, de bármi is volt az, erős rosszullétet okozott.
Minél gyorsabban akart hazajutni, lábai annál lassabban vitték. Lehet hogy
hívnia kellene egy taxit...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Megállt az utca közepén és áttapogatta a zsebeit a mobiltelefonja
után.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Bassza meg...a kabátom, meg a telefonom...Davidnál hagytam ! -
morogta és vissza fordult David háza felé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Csak ne lennék ilyen rosszul... - dőlt neki egy kerítésnek pár
lépés után és lecsukta a szemeit. Az esti szél metszően fújt az arcába, úgy
érezte, képtelen megmozdulni. Állt ott kis ideig, de egyre jobban fázott, így
összeszedte az erejét és elindult vissza Davidhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Halkan nyitott be a házba. Már nem hallotta fentről a zenét, sőt
semmit sem hallott. Talán Bill és Tom is megunták, hogy hiába várakoznak
Davidra és elmentek ?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Bizonytalan kézzel emelte le kabátját az ajtó mellett álló ruhafogasról
és épp indult volna kifele, mikor Bill hangja ütötte meg a fülét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Tom...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12pt;">Georg felkapta a fejét és hallgatózott. Megint hallani vélte Bill
hangját és volt benne valami furcsa. Hogy mi, azt Georg sem tudta volna
megmondani, de </span>kíváncsisága<span style="font-size: 12pt;"> felülkerekedett rosszullétén és megindult felfele a
lépcsőkön.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">A hangok erősödtek, ahogy léptei közeledtek a szoba felé, ahol
utoljára látta az ikreket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Bill hangját hallotta és kicsivel később Tomét is. Nem értette mit
mondott, de azt tisztán kivette hogy Bill testvére nevét emlegette többször is.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Lenyomta a kilincset és belökte az ajtót résnyire. A hangok
irányába nézett és amit látott, attól torkára fagyott a szó és döbbenet
uralkodott el rajta. Bill állt a falnak dőlve, miközben Tom előtte térdelt és a
hasát csókolgatta. Szinte teljesen meztelenek voltak, ruháik a földön és a
kanapén hevertek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Tom...- nyögdécselte Bill lehunyt szemmel és kéjesen megnyalta
az ajkát. Tom felnézett és másodpercek alatt testvére arcánál termett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Akarlak Bill...kurvára...soha senkit nem akartam ennyire...mond
hogy te is ! - és végigsimított Bill meztelen testén. Bill felnyögött, ahogy
Tom keze megállt férfiasságánál. Lepillantott és látta hogy Tom hímtagja is
ugyanolyan keményen áll mint az övé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Akarlak. - suttogta alig hallhatóan, de Georg az ajtóból tisztán
leolvasta a szájáról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Georg gyomra begörcsölt a látványtól. Millió és egy féleképpen
látta már a fiúkat, de így még sosem...Egyszerre volt felháborító,
viszolyogtató és némiképp izgató a látvány. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Azt be kellet látnia, hogy tökéletesek voltak mind a ketten. És
ahogy testük összeért, felrúgták a testvériség minden szabályát. Akkor egy új,
bizarr és nagyon erős kötelék volt kialakulóban Georg szeme láttára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ezt senki nem fogja elhinni nekem...- motyogta és kabátja zsebébe
nyúlt, ahonnan kiemelte mobiltelefonját. A keze remegett, a torka kapart, a
homlokán izzadság gyöngyözött. Idegesen állította be a készüléket kamera
üzemmódba és óvatosan rakta az ajtó nyílásába hogy felvételt készítsen. Enyhe
szédülést érzett és hogy a lába földbe gyökerezett. A gyomrában lévő fájdalom
eltűnt, valami bizsergés féle futott a testén végig és beugrott neki, a nem is
olyan régi élmény, ahogy Bill őt csókolta. Tisztára mint egy lány...És lehet
hogy most is olyan...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Bill és Tom alakja már teljesen eggyé olvadt, ahogy a sápadt
fények megvilágították őket. Bill egész testében remegett, ahogy ikre
megérintette férfiasságát és egyre gyorsabban mozgatta a kezét rajta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- El kellene mennem, ez nagyon durva...pokolba az egésszel ! -
mondta magának Georg, de valami egyszerűen nem engedte hogy zsebre rakva a
telefont elhagyja David házát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ez lehetetlen ! Ilyen nincs ! - suttogta és szeme hol mobilja
kijelzőjére, hol a benti eseményekre szegeződött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Bill hirtelen eltolta magától testvérét és Tom mellkasát, hasát kezdte el csókolgatni. Utána félénken
szájába vette Tom férfiasságát. Tomból rekedt nyögések törtek fel. Beletúrt
Bill hajába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Engedd meg hogy...- kérte elhaló hangon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Georg szíve nagyot dobbant, szája teljesen kiszáradt. Érezte hogy
pólója nyirkosan tapad a hátára. A szédülés erősebb lett, kicsit megtántorodott
és majdnem elvesztette az egyensúlyát. De már tudta, hogy ebben nem csak az
este folyamán elfogyasztott alkohol és a felelőtlenül bekapkodott gyógyszerek a
hibásak. A látottak hatottak rá így, ilyen sokkolóan, dermesztően és mégis
erotikusan. Kicsit szégyellte ugyan magát, hogy ott áll és nézi őket, de a vére
őrült gyorsan száguldott az ereiben, szeme pedig megbabonázva tapadt a vékonyka
kis résre amin át mindent láthatott. A keze izzadt, ahogy a telefont
szorította, hogy rögzítse az egészet, bár maga sem tudta mi értelme van, kinek
jó, ha ezt megtudja valaki...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ezt nem tehetem ! Ők a barátaim ! - Georg hirtelen lenyomta a
mobil gombját és zsebre vágta a telefont. Ekkor egy tenyér nehezedett a
vállára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Úgy látom, nem unatkoztatok amíg távol voltam. Sőt, túl jól is
szórakoztatok !<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Georg úgy érezte magát, mint akit leöntöttek egy pohár vízzel.
Egyszerre elsápadt és elborította a melegség. Fel sem mert nézni a hang
tulajdonosára, Davidra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Izé...én...- dadogta borzasztóan zavartan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Ne magyarázkodj, itt nem te csinálsz kegyetlenül durva
dolgokat... - David hangja csupa könnyedség volt. Mint aki viccesnek találja
ezt a szituációt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Ez annyira kellemetlen, én nem vagyok </span>ferde hajlamú<span style="font-size: 12pt;"> vagy ilyesmi,
ne hidd...<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">- Nem hiszek semmit Georg. Ne aggódj, csak vedd elő a telefont és
folytasd a felvételt. - kérte David.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Folytassam ? - kérdezett vissza Georg. Most nézett rá először
Davidra. És érdekes mosolyt látott a férfi arcán. A szemeiben pedig érthetetlen
csillogást. David nem felelt, csak bólintott és mereven nézett az ajtó nyílása
felé. Georg szintén szó nélkül engedelmeskedett neki.<br />
Bent a szobában közben egyre forróbb lett a hangulat, ahogy Tom őrjítően lassan
belehatolt Billbe, aki először a fájdalomtól, aztán a szenvedélytől kiáltozott.
Tom nyögései is egyre hangosabbak lettek, ahogy testük mind gyorsabban mozgott.
Már közel voltak a beteljesüléshez. És messze a való világtól. Nem is sejtették
hogy két megdöbbent, de valamilyen módon izgatott szempár nézi minden
mozdulatukat...</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<br /></div>
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-9939891833943263632017-03-12T12:01:00.000+01:002017-03-12T12:08:54.769+01:00Kártyavár<div class="blogentry" style="background-color: white;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Sziasztok!</span></div>
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br />Drága blogger barátnémnak, Sophie-nak nemrég írtam, hogy nem igazán tudok rövid történeteket írni. Hát azért csak találtam egyet :P Szóval itt van ez a jó régi történet, amit egy youtube video ihletett.</span></span><span style="background-image: url("https://i.ytimg.com/vi/T-fVy0YDJmg/0.jpg"); background-position: center center; background-repeat: no-repeat; font-size: 13.3333px;"><iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/T-fVy0YDJmg/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/T-fVy0YDJmg?feature=player_embedded" width="320"></iframe></span><br />
<div style="font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 13.3333px;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Szerző: xxslashxx<br />Cím: kártyavár<br />Korhatár: 12<br />Szereplők: Bill<br />Műfaj: slash, twc<br />Figyelmeztetések:F/F, szomorú befejezés, szereplő halála, angst,<br />Publikálva: 2008. december 23.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span><span style="text-decoration: underline;"><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span></span><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; font-size: 13.3333px;">Tom!</span></span></div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Mire ezt a pár sort olvasod úgyis mindegy, de ne hibáztasd magadat hogy késő mert én akartam hogy így legyen.Nem szerettem volna, hogy szánalomból megölelj és azt mond hogy mindent újrakezdünk.<br />Az érzelmek csak őszintén jók...<br />Fogadok, nem is emlékszel rá hogyan is kezdődött az egész pár hónappal ezelőtt. Én emlékszem arra a hűvös, viharos éjszakára. A szél és az eső csapkodta az ablakokat. amikor bekopogtál a szobám ajtaján és leültél az ágyamra. Zavart voltál és kicsit ittas is. Először nem értettem, mit akarsz.<br />Mondtál valamit a testvéri szeretetről, furcsán csillogott a szemed, aztán meg csak néztél rám. Majd szó nélkül megcsókoltál. Visszacsókoltam. Mert én is akartam. Nem tudom mióta, de akartam. És azzal a csókkal megváltoztattad az életemet. Végre volt értelme mindennek.<br />Színesek lettek a napok, vidámabbak a hangok, gyorsabban teltek az órák, mert volt mire várni.<br />Az éjjelekre, amikor átjöttél és sokáig csak ott ültél a fehér lepedőmön, végigsimítottál a vállamon és én felébredtem erre. Mosolyogtál és lehúztad a takarómat.<br />Olyan örömet okoztál nekem, mint még soha senki.<br />Nem érdekelt David hülyesége, sem Georg vagy Gustav. Nem érdekelt a zene sem. És a fellépések sem. A színpadokon is te voltál a fontos. Minden dalt neked énekeltem és te ezt jól tudtad. Én neked adtam mindenemet és nem bántam meg egyáltalán. Sőt, akkor is újra megtenném ha tudnám, hogy ez lesz a befejezés.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3KyPfoLGxOOAExTJT0ELkdE3-mVxtz3K8ncX7otXfqUIVU5U7dwmLtQHz2fFuhaBx4QSPN9KC5n60Tr74FIjq9KXkPu26uzx_sxC7NCEGXdT2HkUJF3GlykMKFrY7mYifeBDozPCg8G8/s1600/tombillsadtwc.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="234" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3KyPfoLGxOOAExTJT0ELkdE3-mVxtz3K8ncX7otXfqUIVU5U7dwmLtQHz2fFuhaBx4QSPN9KC5n60Tr74FIjq9KXkPu26uzx_sxC7NCEGXdT2HkUJF3GlykMKFrY7mYifeBDozPCg8G8/s400/tombillsadtwc.jpg" width="400" /></a></span></div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Szerettelek.<br />Nagyon...nagyon...<br />Te voltál a minden. Aki értelmet adott az egésznek. Akinek lénye beragyogott mindent. Olyan jól éreztük magunkat együtt.<br />Emlékszem, mennyit nevettünk, emlékszem a titkos pillantásokra és azokra az érintésekre, amiket csak úgy egymás mellett elhaladva váltottunk a stúdió folyosóján úgy, hogy senki ne vegye észre.<br />És emlékszem arra a napra is, mikor könnyek közt a karodba kapaszkodva kértelek, hogy gondold át még egyszer. Hogy ne hagyj így itt...hogy ne legyen vége. De te azt mondtad, találtál valakit, aki nem csak arra kell és hogy ez szerelem...<br />Szerelem???És ami köztünk volt???!<br />Lélekszakadva rohantam utánad a folyosón, de te hátra sem néztél. És én még most most is szeretlek.<br />Pedig tudom, hogy soha sem kopogsz be többé az ajtómon és sohasem ülsz le a lepedőmre. Sohasem csókolsz már újra, sohasem lesznek kósza érintések. Nem tudom neked ez mennyire volt komoly, nekem nagyon is igaznak tűnt minden, ami volt. Nem tudtak hazudni az érintések, az éjszakai látogatások amik felégettek mindent és csak mi voltunk ketten. Csak te és én... És láttam ahogy a szemed ragyogott... Abban érzelmek voltak. De már mindegy... Elszürkült az ég felettem és kialudt a gyertya.<br />Az a gyertya, aminek fényét te gyújtottad. Aminek melegénél élni tudtam.<br />Nézem azt a lányt és nézlek téged. Boldogok vagytok. És én már tudom, mit kell tennem. Nem tudok, csak egyféleképpen kiszállni ebből. Nem tudlak elengedni, nem tudlak elfelejteni. <br /><b>SZERETLEK!!! </b>Én a szépre akarok csak emlékezni, a sok boldog órára. Ahogy itt állok a szédítő magasban és lenézek olyan kicsinek tűnik minden. Ez volt az életem?! Ennyi?! Nem Tom, nekem te voltál az életem... Ami nem most fog véget érni.<br />Én már akkor meghaltam, mikor a folyosón hátra sem nézve otthagytál.<br />Tudod, szerintem az élet egy kártyavár.<br />Amiről azt hisszük, hogy jól fel van építve és meglepődünk mikor váratlanul összedől és nem marad utána semmi.<br />Érted???!Semmi.<br />Az én életem is egy ilyen kártyavárhoz hasonló. És én nem várom meg, hogy összedőljön.<br />Kihúzom belőle az egyik lapot... </span></div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 13.3333px;"> -Bill-</span></div>
<div style="font-family: Helvetica, Arial, sans-serif;">
<br /></div>
</div>
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-8323890233576251052017-02-27T13:14:00.003+01:002017-02-27T13:35:57.921+01:00Álmodj szépeket királyfi!<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A mostani sztori, anno annyira megtetszett egy csajnak, hogy a
történet nagy részét a saját oldalára saját írásként átmásolta, sőt még talán a cím is valami hasonló maradt *-* Amikor meg szólva lett neki, kitörölte az egész
blogját :/<br /><br /><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Szerző: xxslashxx<br />
Cím: Álmodj szépeket királyfi!<br />
Korhatár: 18<br />
Szereplők: Bill, Tom, Georg, Gustav, David<br />
Műfaj: slash, twincest<br />
Figyelmeztetések:F/F, szexjelenet,trágár beszéd, szomorú befejezés, szereplő
halála<br />
Publikálva: 2010. szeptember 1.<br />
<i><span style="color: red;"><br />I was alone, Falling free,</span></i></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i><span style="color: red;">Trying my best not to forget,</span></i><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i><span style="color: red;">What happened to us,What happened to me,</span></i><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i><span style="color: red;">What happened as I let it slip.</span></i><o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">David nagy vesződségek árán végre
kinyitotta a pezsgőt és szétöntötte az öltöző asztalán talált műanyag poharakba,
bár az italból több jutott az asztalra és a ruhájára.Ünnepélyes arccal emelte
meg a poharat.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-És igyunk az újabb sikerünkre!- kiáltotta
vidáman.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A vele szemben ülő négy fiú csak nézett rá
bambán és kelletlenül vettek el egy-egy poharat. Nem volt valami emelkedett a
pillanat.Pedig lett volna okuk örülni, újabb sikeres, telt házas koncerten
voltak túl.A közönség még mindig a nevüket kiabálta a csarnoknál és azt várták
mikor lépnek ki.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Utálom a langyos pezsgőt…- jegyezte meg
Georg halkan.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Ne magyarázz már Listing, neked semmi sem
jó! Inkább igyál, ahhoz elég jól értesz. - mondta Tom.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Maradj kussban légyszi, nem szóltam
hozzád. - csattant fel a basszeros mire David gyorsan közbeavatkozott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Befognátok?Épp ünnepelnénk vagy mi a
fasz, erre ti itt estek egymásnak, mint két hülye iskoláslány, szánalmasak
vagytok. - morgott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-De Tom egy kretén.- vágott pofákat Gustav.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Neked sem osztottam lapot Schafer, mit
ugatsz bele mindenbe? Inkább a dobolásoddal foglalkoznál,tudniillik sehol sem
vagy, a tudásod...egy fos! Ha én meg Bill...<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Na ezt vártam már, megint ez a"mi
vagyunk a nagyon nagyszerű Kaulitz fivérek..."szöveg!- vágott Tom szavába
Georg.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Velünk van a legtöbb riport és fotózás,
te meg a dobos haverod pedig csak lestek a falnál. - Tom fölényesen vigyorgott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Kicsit unalmasak vagytok, hogy mindig ezt
fújjátok. De tudjátok mit, nem érdekel!- legyintett David. Leült az asztalra,
újabb pohár italt töltött magának és abban merült el.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Hagyjátok abba fiúk.- kérte halk hangon
Bill. Békíteni akarta az ellentétet és oldani a feszültséget, mert szinte
állandó veszekedésben, egymásra mutogatásban éltek már hetek óta. Talán a gyors
életvitel, a stressz és az emberi ésszel alig felfogható siker volt az oka, de
olyan dolog kezdett megmutatkozni köztük, ami eddig soha.<br />
A széthúzás.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">David egy ideig erélyesen igyekezett
fellépni, de aztán ő is átment passziv szemlélődőbe és hagyta az egészet a
francba.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Nahát, megszólalt az isteni Bill, aki
nélkül a nap sem tud felkelni.- csapta le üres poharát az asztalra Gustav.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Én ilyet nem mondtam...- mentegetőzött
Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Hagyd már Bill, nem látod tiszta
féltékenyek, fáj nekik az igazság, hogy mi ketten visszük, a prímet ők meg le
vannak sajnálva, de jó magasról.- bökte oldalba Tom ikertestvérét cinkos
mosollyal.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Tudod ki a féltékeny...Rátok???!- Georg
szeme szikrákat szórt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Ezt gondold újra, ha van mivel.- pattant
fel a székéről Gustav és az öltöző ajtaja felé vette az irányt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Most meg hova mész?- szólt utána unott
hangon David.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Az ünneplés részemről befejezve.-mondta
Gustav haraggal a tekintetében és jó hangosan becsapta az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Csatlakozom. - Georg szintén felállt és
Gustav után ment.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">David megint kezébe vette a pezsgősüveget,
de ezúttal már nem foglalkozott a poharakkal, az üvegből ivott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Idióták. - konstatálta az előbb
történteket.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Bill döbbenettel nézett Tomra, akit nem
túlságosan érdekelt az előbbi kis közjáték, már-már természetesnek vette, sőt
talán élvezte, hogy szíthatja a tüzet.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Órákkal később Bill a szállodai szobájában
az franciaágyon fekve töprengett a dolgaikon. Valami nagyon nem stimmelt az
egésszel, a zenélés, ami évekkel ezelőtt még örömöt okozott nekik most nehéz
kényszer, és az egykoron négy jó barát most négyfelé ült a turnébuszban az
ablakon kifele bámulva szótlanul. A feszültség szikrái ott pattogtak
körülöttük, és elég lett volna egy csúnya nézés, rossz beszólás máris egymásnak
ugranak...Miért jutottak ide?!Tényleg a siker tett tönkre mindent?<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Siker...Bill felsóhajtott és maga elé
húzta az ágyon heverő színes zenei magazinokat, jó néhányban címlapon voltak.
Mosolyogtak és fele sem igaz mondatokat nyilatkoztak...Barátság, egymás iránti
tisztelet, együttműködés?!Mind a múlté.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Hé Bill...- Tom nyitott be a szoba
ajtaján és rögtön le is dobta magát a franciaágyra.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Tom, szépen megcsináltad a fesztivált a
koncert után...miért jó neked, ha egymásnak ugrasztasz mindenkit?- kérdezte
Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Á, ez a két barom mindenen felszívja
magát, de én nem hazudtam, ami őket illeti hát volna még min javítaniuk. -
válaszolta Tom fesztelenül, nem érezte igazán hibásnak magát.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Ez nem igaz, szívüket, lelküket beleadják
ők is a zenélésbe, mi négyen vagyunk a Tokio Hotel, senki sem jobb a másiknál,
és amit mondtál nem volt szép tőled...<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Válthatnánk témát? Nem érdekel Schafer és
Listing vergődése. - vágott Bill szavába Tom.<br />
Bill kis időre elhallgatott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-És készülsz valahova?- érdeklődött miután
alaposan végigmérte testvérét.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Aha. David a bárban részegedik. Kérte,
hogy menjünk mi is. Jössz?Vagy itt maradsz és bámulod a négy falat?- Tom a Bill
előtt lévő újságokat kezdte tanulmányozni.Bill látta, hogy ikre szeme megakadt
az egyik nagyméretű fotón.Csak nézte a képet miközben a szájában lévő piercing
karikával játszott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Csak fotó. - mondta Bill mert észrevette
hogy Tom tekintete nem mozdul, csak arra az egy képre összpontosít.És a képen
Bill volt. Tökéletesre sminkelve, kifogástalan ruhákban és pazar beállításban.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-De kurva jó fotó. - helyeselt Tom.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Nem ilyen vagyok a valóságban. Te is
tudod. Ugye Tom?- kérdezte Bill bizonytalanul.Mert a fénykép tényleg csodálatos
volt, de mentes minden érzelemtől, teljesen mesterséges és Bill utálta ezt a
műanyag világot. Pedig David által ebbe volt belekényszerítve.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Tom közönyösen vállat vont.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Nem érdekel milyen vagy, csak jó szűk
legyél és forró!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-De Tom! -kiáltotta Bill fülig
elvörösödve, mintha nem kettesben lennének a szobában és mintha olyat hallott
volna, ami mélységesen felháborítja!<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Az igazság azonban az volt, hogy már hetek
óta fura viszonyt folytattak ikertestvérével, ami semmiképp sem volt
normálisnak nevezhető. Bill még élénken emlékezett, hogy kezdődött. Akkor már
javában folyt a turné, meggyötörtek, kiégettek, testileg is totál kimerültek
voltak. Hiányzott nekik az otthonuk, a család, ezek helyett csak az arcukba
tolt kamerákat, fényképezőgépeket meg rengeteg sikítozó rajongót kaptak és
David is száz százalékot követelt. Az egyik próba után Bill még bennt maradt és
észre sem vette, hogy ráesteledett, Tom jött érte. Valahogy furcsán keserédes
volt mindkettejük hangulata.Bill énekelt még kicsit, amihez Tom gitározott,
elszívtak pár cigarettát, beszélgettek, nevetgéltek vagy éppen szomorkodtak és
nagyon közel voltak egymáshoz. Lelkileg is. Bill már csak arra eszmélt, hogy Tom
vadul csókolta a falhoz nyomva, ami ellen ő egyáltalán nem tiltakozott. Akkor és
még sokáig nem történt köztük semmi komoly, és ami a legérdekesebb, nem is beszéltek nagyon róla. Tom néha tett egy-egy megjegyzést, ha ketten maradtak,
de annyi más egyéb volt amivel törődniük kellett. Bill viszont tudta, hogy
előbb utóbb meg fogják tenni. Az első alkalom emléke örökre emlékezetébe vésődött...egy szállodai szobában történt, Tom sokat ivott, Bill
is elég ittas volt, de nem annyira hogy el tudja engedni magát és hogy
levetkőzze gátlásait.Ikre azonban teljesen felszabadult és Bill szeretett volna
az ő kedvében járni. Engedett hát Tomnak...Az aktus úgy fájt hogy azt hitte
meghal, testvére minden egyes mozdulata úgy hasított belé, mintha kettétépték
volna, annyira hangosan kiáltozott fájdalmában hogy biztos volt benne mindenki
hallja és hamarosan bekopognak. De nem így történt. Nem jött senki és miután
Tom eljutott a csúcsra, szokatlan csend szállta meg a szobát. Bill pedig olyan
üresnek érezte magát, belül még mindig kiáltozott, de már nem a fájdalomtól,
valami más érzés volt benne, amit azóta sem tudott megfogalmazni. Az
együttlétek idővel jobbak lettek, már nem fájtak, égettek olyan nagyon, de
jobbára csak Tom kielégülését szolgálták. Bill mégsem érezte úgy, hogy
kihasználják, jó volt a rohanó életében az a kicsi törődés, az a kevés emberi
közelség, amit azokban a percekben kapott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Mi van, valami rosszat mondtam? Ugyan már
Bill...ne legyél álszent...- csóválta a fejét Tom és kezeivel Bill ruháját
kezdte bontogatni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Nem Davidhoz igyekeztél a bárba? -
kérdezte Bill és már érezte Tom ajkait a nyakán majd a száján.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-David várhat. Most mást akarok.- mondta
Tom és türelmetlen mozdulatokkal igyekezett mielőbb levetkőztetni Billt, aki
bár még az előbbi beszélgetés hatása alatt volt,de segített Tomnak
megszabadulni a ruháktól.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Még az ajtót sem zártam be...- suttogta
és nézte, hogy kerülnek a ruhák a földre, hogy lesznek egyre meztelenebbek.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Hallgass már Bill, folyton félsz
mindentől...- szólt rá Tom és hirtelen mozdulattal hátradöntötte az ágyra, oda
ahol a magazinok voltak szerte-szét. Kiéhezve vetette magát rá Bill testére,
úgy látszott az újságban látott fénykép teljesen feltüzelte és minél előbb meg
akarja szerezni ikrét.Vadul csókolta Billt, olyan szenvedéllyel, hogy az néha
már fájt de Bill nem ellenkezett, hagyta hogy Tom vehemens csókjai lila
foltokat hagyjanak a teste különböző pontjain.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Halkan felszisszent, ahogy Tom az ajkába
harapott és a vér sós ízét érezte a szájában. Tom pedig kéjesen vigyorgott rá
és ugyanezzel az arckifejezéssel törölte le Bill szájáról a vért, majd az ujját
a saját szájához emelte és lenyalta.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-A te véred...az én vérem...- mondta
még.Bill kicsit megszédült. Nem bírta a vért, de sokkal inkább elborzasztotta,
amit Tom művelt. Mintha az együttlétek alkalmával nem is önmaga lenne. És ez
kicsit félelmetes volt Bill számára.De nem volt ideje gondolkodni, sem
megszólalni, mert Tom ajka újból rátapadt, miközben egyik kezével beletúrt a
hajába, másikkal pedig Bill lába közé nyúlt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Tom, ez fáj...- nyögött fel fájdalmas
hangon, amikor megérezte magában Tom ujját. Hátrálni próbált, de nem tudott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Ha ugrálsz, fájni is fog.Mi lenne ha
nyugton maradnál...- morgott Tom és ügyet sem vetve Bill kétségbeesett
mozgolódására, még mélyebben hatolt bele az ujjával.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Bill ide-oda kapkodta a fejét, a haja már
az arcába került.Beharapta az ajkát, hogy elnyomja a kiáltását, és míg Tom a
nyakát csókolta Bill tekintete az ágyon hagyott kinyitott magazinra,saját
fényképére terelődött, ahol szinte erotikusan mosolyog a fényképezőgép
lencséjébe. A kép körül mindenféle szalagcímek. Olcsó színjáték. Kavarogni
kezdett a gyomra...<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Lazíts már Bill...- suttogta neki Tom és
Bill visszazökkent a realitásba.Tom ott térdelt előtte és simogatta a saját
férfiasságát. Aztán az éjjeliszekrényhez nyúlt és elvette onnan Bill
testápolóját. Bekente vele merev hímtagját. Bill gyomra parányira zsugorodott,
ahogy félig fekvő helyzetben végignézte a jelenetet. Izgatóan hatott rá, amit
látott. Mindenét elborította a forróság.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Jobb híján ez is megteszi...- mondta Tom
amint észrevette Bill tekintetét. Kicsit elmosolyodott és halvány rózsaszín pír
borította el az arcát.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Bill meg akart szólalni, de nem jött ki
hang a torkán, szerette mikor Tom zavarba jön, olyankor emberibbnek és
sebezhetőbbnek látszott, mint általában.És szerette nézni testvérét ruha
nélkül, számára tökéletes volt. Legszívesebben végigcsókolta volna ikre
testének minden centiméterét, de Tomnak nem volt nagy kedve ilyesmire,
legalábbis úgy látszott, mert odahajolt hozzá és elsimogatta kócos tincseit
majd visszatolta fekvő helyzetbe.Bill tudta mi fog következni. Némán dőlt
vissza a nyirkos ágyneműre. Tom pedig ugyanúgy szó nélkül feküdt ismét rá.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Ezután már nem beszéltek semmit. Tom kis
idő múlva belehatolt, Bill pedig összeszorított szemekkel feküdt alatta. Érezte
az egyre gyorsabb és durvább lökéseket, hallotta Tom zihálását, a saját őrülten
dobogó szívét, csapongó gondolatait amint egyre csak azt diktálják hogy
maradjon nyugton. Az elején mindig nagyon rossz...de ki kell bírnia... A
fájdalom átjárta, a teste többször görcsbe rándult, ahogy Tom a mozgott benne,
ő pedig mindkét kezével markolta a lepedőt.Valahol azt akarta hogy vége legyen,
de ugyanakkor azt is hogy tartson még, addig is örömet okoz Tomnak, a bőrük
összeér, együtt vannak, összetartja őket ez a bűnös titok és hogy szerethet.
Ahogy a fájdalom alábbhagyott, lassan nyitotta fel a szemét, látta ikre arcát.
És gyönyörű volt...Meg akarta érinteni Tomot, elvette a kezeit a lepedőről és
finoman Tom hátára csúsztatta, aztán le a derekára és szorosan ölelte, mialatt
testvére egyre mélyebbre nyomult benne.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Szeretlek Tom.- mondta neki nagyon
halkan. Szinte már suttogva és biztos volt benne hogy ikertestvére nem hallotta
meg. Ő már nagyon messze járt attól, ahol képek és hangok voltak, nem hallotta
és nem látta Billt. Csak hangosan nyögdécselt, egész testében reszketett és
csípője rettentő gyorsan mozgott. Majd megfeszült és hatalmas lökéssel eljutott
a csúcsra. Aztán levegő után kapkodva dőlt Bill mellé. Mindene izzadtságban
úszott, légzése szabálytalan volt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Istenemre esküszöm senkivel nem jó ez
ennyire...- mondta csukott szemmel és hangosan lihegve, ahogy szóhoz jutott.
Arcán nyugalom és kielégülés látszott.Bill csak hallgatott mellette, zavarni
kezdte, hogy nincs rajta ruha, a takarót kezdte keresni, ami az ágy lábánál
kötött ki.Tom kinyitotta a szemét a mozgolódásra.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Mi van?- kérdezte, aztán megtörölte
homlokát, majd felült.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Fázom.- felelte Bill és a takaró után
akart nyúlni, de Tom finoman megszorította a kezét.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Te vagy a....tökéletes drog...-
mosolyodott el és ujjait végighúzta Bill csillag tetoválásán, aztán a köldökén.
Bill megborzongott és a kellemes érintésekre ágyéka lüktetni kezdett. Figyelte
Tom ujjait, ahogy férfiassága felé közelednek. A torka kiszáradt és annyira
akarta, hogy ikre megérintse ott, ő is oda akart eljutni ahova Tom néhány
perccel ezelőtt.Tom ránézett és cinkos villanások voltak a szemében, ahogy
összeakadt a tekintetük. Bill azt várta, hogy újra megcsókolja, de Tom nem tett
semmi ilyet, tenyere, ami az előbb még Bill hímtagja felé tartott, most
megpihent Bill hasánál. Majd hirtelen elhúzódott Billtől és gyorsan öltözködni
kezdett. Bill nem értett semmit, hova siet testvére ennyire.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Máris mész? - kérdezte és meredten
bámulta, ahogy Tom felkapkodja magára a ruháit.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Ja. Nem akarom, hogy az a gyökér David
égre-földre keresgéljen, tudod milyen ha bepiál, meg az sem lenne jó ha Schafer
meg Listing bevágtatna előttem és rámászna a jobb groupie csajokra...<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Csakugyan? - Bill fájdalmas képet vágott
és úgy érezte mintha kést döftek volna a hasába.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Tom belebújt kapucnis pulóverébe.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Képesek rá, de az elsőbbség nekem jár,
hiába pofáznak, százszor jobb vagyok náluk, de hagyjuk. Azt hittem te is jössz.
- jegyezte meg az ajtó felé indulva.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Bill nem mozdult az ágyból, figyelte,
ahogy Tom még belepillant az ajtó melletti hatalmas tükörbe.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Nem érzem jól magam.- mondta végül és
valóban gyengeség vett rajta erőt, Tom előbbi kijelentésétől teljesen leizzadt,
mindene tiszta víz lett mintha leöntötték volna.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Tom bólintott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Okés. Majd kimentelek. Na szia.- és ment
is.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Tom várj!Maradj! - szólt utána Bill, de
Tom nem hallotta már.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Tom...- sóhajtott nagyot Bill. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2wKihXN-pp5dEeGzeALxniba4wy5yXM2HFmUsSTk1WTeUwMSmuYEhhgl5jP5y13RDvH4s3xdFokmUwa5cxM0ZCmdEUO3lyYWkIqBRoqlUDn0JzihKQ2ve6QBgC-8JzJsxoCC1m7RmEd4/s1600/sztori170227.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="231" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2wKihXN-pp5dEeGzeALxniba4wy5yXM2HFmUsSTk1WTeUwMSmuYEhhgl5jP5y13RDvH4s3xdFokmUwa5cxM0ZCmdEUO3lyYWkIqBRoqlUDn0JzihKQ2ve6QBgC-8JzJsxoCC1m7RmEd4/s400/sztori170227.jpg" width="400" /></a></span></div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><o:p></o:p></span><br />
<div align="center" class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz974JKRmzafk3Z6Mu8WayojMfLqa3L3sbuFoug-0WZVjuSdEUzuAMFQReBIHwK_bHSJUjCtevXVdWWGWkXE0uuwEl2iS5GcDxZaDpvg34cpAw2g8cRx_k8CiqoWfpfYYDwbbTgLnsFM0/s1600/sztori170227.jpg" imageanchor="1" style="float: left;"><span style="color: blue; text-decoration: none;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><!--[if gte vml 1]><v:shapetype
id="_x0000_t75" coordsize="21600,21600" o:spt="75" o:preferrelative="t"
path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" filled="f" stroked="f">
<v:stroke joinstyle="miter"/>
<v:formulas>
<v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"/>
<v:f eqn="sum @0 1 0"/>
<v:f eqn="sum 0 0 @1"/>
<v:f eqn="prod @2 1 2"/>
<v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"/>
<v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"/>
<v:f eqn="sum @0 0 1"/>
<v:f eqn="prod @6 1 2"/>
<v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"/>
<v:f eqn="sum @8 21600 0"/>
<v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"/>
<v:f eqn="sum @10 21600 0"/>
</v:formulas>
<v:path o:extrusionok="f" gradientshapeok="t" o:connecttype="rect"/>
<o:lock v:ext="edit" aspectratio="t"/>
</v:shapetype><v:shape id="Kép_x0020_1" o:spid="_x0000_i1025" type="#_x0000_t75"
alt="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz974JKRmzafk3Z6Mu8WayojMfLqa3L3sbuFoug-0WZVjuSdEUzuAMFQReBIHwK_bHSJUjCtevXVdWWGWkXE0uuwEl2iS5GcDxZaDpvg34cpAw2g8cRx_k8CiqoWfpfYYDwbbTgLnsFM0/s400/sztori170227.jpg"
href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz974JKRmzafk3Z6Mu8WayojMfLqa3L3sbuFoug-0WZVjuSdEUzuAMFQReBIHwK_bHSJUjCtevXVdWWGWkXE0uuwEl2iS5GcDxZaDpvg34cpAw2g8cRx_k8CiqoWfpfYYDwbbTgLnsFM0/s1600/sztori170227.jpg"
style='width:300pt;height:173.25pt;visibility:visible;mso-wrap-style:square'
o:button="t">
<v:imagedata src="file:///C:\Users\FELHAS~1\AppData\Local\Temp\msohtmlclip1\01\clip_image001.jpg"
o:title="sztori170227"/>
</v:shape><![endif]--><!--[if !vml]--><!--[endif]--></span></span></a><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A gyengeség még
jobban hatalmába kerítette, csak Tom közelségét akarta egy percig vagy tíz
percig, bármeddig csak még vele legyen. De ikre már a bár fele tartott, hogy
kötetlenül szórakozzon a rajongókkal, mikor imént még itt feküdt Bill mellett,
hevesen csókolta. Még az illata is itt maradt az ágyban...<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">És ez mindig így volt. Bill nem tudta mi
ennek az oka. Miért múlik el Tomnál olyan gyorsan a varázs, miért csinálja,
hogy simogatja, felizgatja aztán váratlanul öltözni kezd, miért hagyja csak úgy
itt, és miért van az, hogy Billt minden együttlét után a sírás szorongatja és a
keserűség.<br />
Persze mehetett volna Tommal a bárba, hisz testvére is így gondolta, de Billnek
nem volt kedve végignézni, hogy fűzi Tom a naiv lányokat.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Felkászálódott az ágyból és elindult
zuhanyozni, lehűteni magát, elmulasztani forrongó érzelmeit, elfojtani
csalódását és tompítani a fájdalmat, ami kezdett elviselhetetlen lenni.
Mostanában egyre gyakrabban fájt mindene. A feje, a szíve, a gyomra, mintha az
egész teste egy nagy fájdalomból állna és ez egy Tommal töltött együttlét után
egyre csak fokozódik. Sokáig állt a rá zúduló víz alatt, a hűvös csempének
dőlve, lehunyt szemekkel...Fantáziája messze szárnyalt, azt képzelte, hogy
gyorsan felöltözik, lerohan a bárba, megkeresi Tomot és nem törődve semmivel,
visszarángatja ide a szobájába. Bezárja az ajtót és ugyanolyan kiéhezve veti rá
magát, mint ahogy Tom szokta. Most ő kezdeményez....És minden jó
lesz...amilyennek lennie kell...<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Férfiassága éledezni kezdett a
gondolatoktól, majd éles szúrás hasított Bill szívébe, ami aztán végigcikázott
a mellkasán, annyira hirtelen jött, hogy megszédült és tüdeje minden
levegővételnél perzselt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Átkozott fájdalom!- káromkodott Bill és
elzárta a csapot. Kilépett a zuhany alól és hanyagul rángatta vizes testére a
ruháit.Majd gyors léptekkel a szobájába ment és egyik táskájában kezdett el
keresgélni.Rövidesen kezébe is akadt a fájdalomcsillapítós üveg. A bárpulthoz
ment miközben kinyitni igyekezett az üvegcsét, a keze remegett, a hajából a víz
rendületlenül csepegett mindenfelé, szinte nem is látta mit csinál.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Francba! - suttogott maga elé, mikor a
túl nagy lendület hevében a gyógyszeres üveg kupakja elrepült és a fehér
pirulák mindenfele szétgurultak a szőnyegen. Bill félresöpörte a haját az
arcából és letérdelve szedegette fel a gyógyszereket. Miután nagy részét
megtalálta, felkapaszkodott a pulthoz és az első üveg italt ami keze
ügyébe került, felbontotta. Nagyokat kortyolt belőle, majd undorodva tolta el a
szájától. Whisky...Majdnem elhányta magát. Amúgy sem lenne tanácsos
fájdalomcsillapítókat alkohollal keverni. A feje megint lüktetni kezdett.
Kinyitotta a markát és nézte a kezében lévő gyógyszereket...Nem szabad
dohányozni...nem szabad inni...nem szabad kábítószerezni...és nem szabad az
ikertestvérével szexelni...Ez mind-mind önbecsapás, súlyos dolgok...egy kis
időnyi jó...aztán zuhanás a pokolba...<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Szájához emelt egy szem gyógyszert és
bevette.Keserű volt, gyorsan ivott rá egy kortyot, de ettől még rosszabb lett.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Minden nap ez a fájdalom a sorsa hol
ilyen, hol olyan alakban. A külsőségek nem ezt tükrözték, de Bill úgy élt meg
minden napot, hogy újabb huszonnégy nyomorúságos óra, ami másnap ismétlődik.
Fontos volt neki a rajongók szeretete, a nagyszerű lemezeladási statisztikák, a
telt házas koncertek, de úgy érezte, ha lemegy a színpadról, ha magára zárja a
hotelszoba ajtaját, ha befejez egy interjút és a kamera már nem veszi, ő nem
egy rocksztár. Mint akárki más, tele van kétségekkel és kérdésekkel, éhesen a
szeretetre. Az átlagos énje viszont senkit sem érdekelt. Sodródott az árral és
lelkében hangosan ordítozott, válaszokat keresve, de mindhiába, mert soha nem
vette észre senki...<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Hetekkel ezelőtt azonban azt hitte Tom
meghallotta segélykiáltását. Mikor a próbateremben testvére forró ajka az övét
érintette ezt érezte....Hogy nem lesz egyedül...Hogy a kétségbeesése nem volt
hiábavaló, Tom végre magához emeli, és a szívénél tartja, melegíti Bill kihűlt
lelkét. És új tüzet éleszt benne.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Minden egyes alkalommal, amikor neki adta
magát így hitte. Kapaszkodott az illúzióiba. De a szíve túl gyenge, hogy
beismerje, nem jelent többet Tomnak izgalmas szexuális kihívásnál, egy bűnös
élménynél. Míg ő rendületlenül hitt Tomban, talán testvérének fele ennyit nem
jelentett ez egész. Csak egy ikont látott benne, aki a címlapokon, sminkelve és
divatos ruhákba bújtatva szerepet játszik. Hiszen ez a kép izgatta fel Tomot
most is, nem Bill igazi arca érdekelte. Az talán soha senkit nem érdekelt
igazán. Bill szíve megtelt haraggal és gyűlölettel mindenki iránt.A tenyerébe
pillantott, majd gondolkodás nélkül szájába vette az összes tablettát.
Iszonyúan keserű ízt érzett ismét majd az italét, amit ráivott. Könnyes lett a
szeme és magától is elcsodálkozva, mégis diadalittasan nézett az italos üvegre.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A gyógyszerek elég hamar megtették a
hatásukat, Bill már nem érzett fájdalmat, csak a lelke sajgott, de arra nem
volt tabletta. Feküdt a szőnyegen a bárpult mellett és mintha Tom hangját
hallotta volna, a bőrén mintha Tom ujjai simítottak volna végig. De tudta, hogy
ez csak vízió. Délibáb. Az eltompított idegek játéka. Hívhatott volna
segítséget, mégsem nyúlt a telefon után.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Hevert ott magatehetetlenül és gondolatai
lustán kavarogtak a fejében, mintha filmet nézne és nem a saját életét látná.
Kegyetlenül hiányozni kezdett neki édesanyja, aki annyi törődést adott neki
élete során. Emlékezett a régi, forró kakaó illatú, barátságos estékre, mikor
anyja ott ült az ágya mellett, mesélt neki és elalvás előtt betakargatta.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Álmodj szépeket királyfi! - mondta
határtalan szeretettel a hangjában és lekapcsolta a lámpát.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Anya...- nyögte Bill és felült. A fejébe
hirtelen szállt a vér, szédülni kezdett és visszahanyatlott a padlóra.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-Anya...miért kellett ennek így történnie?
- kérdezte hangosan és meleg könnyek áztatták az arcát.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">De választ nem adhatott senki. Egyedül
volt a szobában. Egyedül egy ismeretlen városban. Egyedül, mint általában. A
szemei le-lecsukódtak.A valóság kezdett összemosódni a képzetekkel és
eljuttatta Billt oda ahova valójában soha nem érne. Tom szívébe. Megérintheti a
lelkét, ajkait szomjasan teheti ikre ajkaira, Tom minden csókját viszonozza
majd és szeretni fogja. Önmagáért.<o:p></o:p></span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Bill már nem is sírt, halvány mosoly
suhant át az ajkán. Milyen csodálatos álomkép! És milyen jó lesz megpihenni!
Hisz ez az egész élet olyan, mint egy jól sikerült koncert, ami után, ha üres
lesz a színpad, kihunynak a reflektorok fényei, kiürül a nézőtér, hazamennek a
rajongók, elcsendesül, elsötétedik minden. </span><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Bill elnevette magát a felismeréstől,
aztán szemhéjai elnehezedtek, szemei lehunyva maradtak, szempillái sem
rezdültek már. Légzése alig hallható lett, mellkasa is csak kissé emelkedett és
egyre szabálytalanabbul, a vér lassan keringett ereiben.</span></div>
<div style="line-height: 24.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Aludni fog. És álmodni...Ez az álma
pihentetőbb lesz, mint valaha...<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
</span><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-82128229797121813252017-01-30T13:36:00.001+01:002017-01-30T13:38:12.508+01:00Ez varázslatSziasztok!<br />
<br />
A mostani írásomat egy novellaíró pályázatra készítettem, ahol harmadik helyezést értem el,valamint a legjobb fogalmazás kategóriát is elnyertem :)<br />
Ígérem, hamarosan a másik blogban is lesz új bejegyzés.<br />
<span lang="EN-US" style="color: #665f57; font-family: "times new roman" , "times" , "freeserif" , serif; font-size: 16px;"><br /><b>Szerz</b></span><span style="background-color: white; color: #665f57; font-family: "times new roman" , "times" , "freeserif" , serif; font-size: 16px;"><b>ő:</b></span><span style="background-color: white; color: #665f57; font-family: "times new roman" , "times" , "freeserif" , serif; font-size: 16px;"><b> </b> </span><span style="background-color: white; color: #665f57; font-family: "times new roman" , "times" , "freeserif" , serif; font-size: 16px;"> </span><span style="background-color: white; color: #665f57; font-family: "times new roman" , "times" , "freeserif" , serif; font-size: 16px;">xxslashxx</span><br />
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px;">
<span style="background-color: white;"><b>Cím: </b> Ez varázslat</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px;">
<span style="background-color: white;"><b>Korhatár: </b> 12</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px;">
<span style="background-color: white;"><b>Szereplők: </b> Bill, Tom, Original Female Character</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px;">
<span style="background-color: white;"><b>Műfaj: </b> twincest</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px;">
<span style="background-color: white;"><b>Figyelmeztetések:</b> F/F, under age erotica, trágár beszéd, túlzott romantika,</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px;">
<b>Publikálva: </b> 2012. szeptember 29.<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="color: orange; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px;">
<i style="background-color: white;">Éreztem szemed varázsát, szívem ledobta palástját...</i></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Bill megőrült mostanában. Nem ismertem rá, kifordult magából. Nem tudom mi lett vele, de sorra csinálta a felháborító és zavarba ejtő dolgokat. És mintha direkt bosszantani akarta volna a családját. Az egész ősszel, az új tanév beköszöntével kezdődött, amikor Bill és én külön középiskolában kezdtünk tanulni. Bill nem így tervezte, de nekem meg nem tetszett az a művészeti suli, ahova ő jelentkezett, a saját utamat akartam járni. Azonkívül a barátnőm, Mira is szerepet játszott abban, hogy más iskolába mentem. Mirával már majdnem egy éve jártunk. Az első hónapok nagyon intenzívek voltak, de kapcsolatunk mára kicsit ellaposodott, nem az állandó szexualitásról és folytonos bulizásról szólt, viszont kibírta az ő hisztis kirohanásait és az én bunkóságomat is. Egymáshoz szoktunk, mintha évtizedek óta együtt lennénk, bár nem voltam benne biztos, hogy ez a mindent elsöprő szerelem, de legalább egy biztos pontot jelentett az életemben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Mira mindenképpen azt szerette volna, ha ketten egy iskolába kerülünk, és ami azt illeti nekem is tetszett ez az ötlet. Egyedül Bill lázadozott ellene, voltak is köztünk nézet eltérések, de aztán nem tehetett mást, megbékélt a helyzettel. Legalábbis úgy tűnt. De pár héttel az évnyitó után ikrem kezdett felettébb furán viselkedni. A tanulással egyáltalán nem foglalkozott, kimaradozott az állítólagos új barátaival, dohányozni kezdett, azonkívül nem egyszer rajta kaptam hogy ittasan jött haza délután, vagy hogy vodkát öntött a reggeli narancslevébe. Láttam, meg is volt a véleményem, de nem folytam bele. Én is csináltam már ilyeneket, tehát nem volt jogom bele szólni, na meg minden időmet lekötötte Mira és az új iskolába való beilleszkedés. Valószínűleg elsiklottam a dolgok felett és akkor sem kaptam észbe, mikor Bill már jóval durvább dolgokat művelt, mint az iszogatás. Mégpedig egy harmincas évekbeli fickóval kezdett el össze járkálni és csak az Isten tudta hogy mit csináltak ketten, de gondolom nem az időjárásról csevegtek. Ezt persze jó alaposan titokban tartotta, csak az volt feltűnő anya számára hogy sokszor késő este ért haza, minden hétvégén eltűnt és nem mondta meg hova megy, ha kérdezték csak zavartan elfordult és hebegett-habogott. A nyakán lévő élénk piros foltokat meg mindig nagy hévvel takargatta, és hagyta hogy anya azt higgye, egy lány csinálta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Végül csak lebukott, Gordon, a nevelő apánk meglátta egy este a hypermarket kihalt parkolójában csókolózni egy hapsival. Az ügyből iszonyú nagy veszekedés lett otthon. A nevelő apánk kiakadt, anya zokogott és őrjöngött, nekem meg hogy őszinte legyek forgott a gyomrom és el sem bírtam képzelni, hogy az eddig szelíd és kedves ikertestvérem egy férfival múlatta az idejét eléggé el nem ítélhető módon. Nem is akartam erről beszélni Billel, úgy tettem mintha semmi közöm nem lenne az egészhez, mintha meg sem történt volna. És anyáék ugyanígy tettek, nem nagyon beszéltek a dologról. Furcsa volt Billel egy légtérben lenni és nem szóba hozni a történteket, de minden erőmmel ezen voltam mert ha csak eszembe jutott, hányingerem támadt. Anya persze eltiltotta a férfitől Billt. Aki lázadásképpen még inkább az alkoholba menekült, aztán messzebbre ment. Olyan dolgot tett, amire egyikünk sem számított és őrült nagy riadalmat okozott. Mikor anya és Gordon egy este elmentek valahova, ikrem mindenféle gyógyszereket vett be, amit a fürdőszobában lévő gyógyszeres szekrényben talált, aztán rá alkoholt ivott. Rosszul lett, én találtam rá amint a nappaliban feküdt a kanapén, úszott a verítékben, rázta a hideg, sápadt volt és félre beszélt. Halálra rémültem, főleg mikor elárulta miért ilyen. Rögtön hívtam a mentőket és anyáékat. Mire anya Gordonnal haza ért, Billt már elvitték a kórházba és kimosták a gyomrát. Csak másnap hajnalban mehettünk be hozzá, akkor már a detoxikáló részlegen feküdt. Borzasztó látványt nyújtott, az arca falfehér volt, a haja zilált és fekete karikák voltak a szemei alatt. Emlékszem hevert az ágyon a gyomormosástól előző nap össze hányt pólójában, egyik karjába csepegett az infúzió és csak bámult üveges szemekkel a plafon felé. Anya sírva kérdezgette hogy miért csinálta, meg akart e halni, vagy a pasi miatt, de Bill nem válaszolt, ijesztően rezignált volt. Én csak annyit kérdeztem, szüksége van e valamire, de erre meg gúnyosan elmosolyodott, mire végképp nem tudtam mit gondoljak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Azóta eltelt már jó néhány hét és Bill még mindig nem járt be a suliba, mivel az orvos pár hetes pihenőt írt elő neki és anyáéknak is azt ajánlotta, várják meg míg Bill maga akar újra vissza menni az iskola padba, vissza térni a normális élet keretei közé. De ikrem nem siette el. Szerintem remekül el volt, hiszen egyedül lehetett egész nap, azt csinálhatott amit csak akart és ezt ki is használta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Mikor benyitottam a házunk kapuján és végig mentem az udvaron már megütötte a fülemet a borzasztó hangos zene. Ami jelen esetben a Slipknot Psychosocial-ja volt. Szerettem én is ezt a dalt, de valahogy egy hosszú tanítási nap után éppen nem erre volt szükségem, főleg olyan hangerőn hogy a ház ablakai bele remegtek. A hangok szinte az idegekig hatoltak és bántották a fülemet. Mikor pedig a házba értem, a hangzavar még elviselhetetlenebb lett. Gyorsan ledobtam a táskámat az előszobába és a nappaliba siettem, ahol kaotikus kép tárult szemeim elé. A földön díszpárnák és magazinok hevertek, az üveg dohányzó asztalon üres poharak és chipses zacskók, a levegő merő cigaretta szag. Bill pedig a kanapén ugrándozott kezében egy üveg alkohollal. Látszólag nem vett észre, teljesen átadta magát a zenének. A haja kócos volt, arcán két oldalt vékony fekete csíkban folyt le a szemfesték. Az a sötét póló és fekete nadrág volt rajta, amiben még előző este 7 óra környékén ment el itthonról. Fogta magát, hazudott valamit anyának és lelépett, hogy aztán hajnalban valamikor haza botorkáljon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Fél percig néztem az igencsak bizarr jelenetet, majd a lejátszóhoz léptem és egy gombnyomással megszüntettem az irritálóan hangos zenét. A fülem még másodpercekig zúgott, ahogy a csend töltötte be a nappalit. Bill csodálkozva bámult rám a kanapé tetejéről.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Miért kapcsoltad le ? - érdeklődött vigyorogva és a szeme csillogásán látszott, jócskán van a vérében alkohol.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Megőrültél Bill ? A végén még valamelyik szomszéd kihívja a rendőrséget csend háborítás miatt. Ez a hangerő elviselhetetlen, az utcáról hallani...- korholtam válasz helyett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Csak este tíz óra után csendháborítás, szóval...- vont vállat szemtelenül Bill és a kanapéról leugorva a lejátszóhoz ment, hogy vissza kapcsolja, de elkaptam a karját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ez most komoly ? - háborgott Bill, mire szinte kicsavartam a kezéből az italos üveget.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Te nem vagy normális ! Ez Gordon marha drága konyakja, amit a barátaitól kapott, ezért ki fog nyírni ! - döbbentem le.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem találtam itthon más italt...- magyarázkodott Bill.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ez akkor is durva. Délután van és te máris be vagy állva ! - csóváltam a fejemet és kivettem a cd lemezt a lejátszóból, majd a konyhaszekrényhez sétáltam, hogy vissza tegyem a konyakot, már ami maradt belőle. Billnek nem tetszett a dolog.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Mi a franc közöd van hozzá, hogy mit csinálok ? Én dolgom...- dünnyögött sértődötten és a cd-k elé térdelve, bizonytalan kezekkel másik után kutatott, de persze csak leverte őket a polcról. Oda léptem hozzá, hogy segítsek vissza pakolni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ezt hagyd most, én vissza teszem. Te meg menj és zuhanyozz le, öltözz át ! - rendelkeztem, de ikremnél ez az ötlet sem aratott sikert.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Már miért tenném ? - gúnyolódott a földön ülve és a semmibe elrévedve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Mert cigi, pia, meg izzadtság szagod van, azonkívül talán kijózanodsz mire anyáék haza jönnek. - válaszoltam neki higgadtan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem megyek, te meg lekophatsz ! - ellenkezett Bill.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Meguntam a gyerekes hisztériáját, úgy viselkedett mintha az egész világ ellene lenne. Már hetek óta ment ez, folyton csak ő volt a téma. Ő, ő és ő, meg a hülyeségei, ahogy lázadozva feszegette a határokat. Kiborította anyát, felbőszítette Gordont és az én számomra is sok volt már ez. Megfogtam a karját és álló helyzetbe rángattam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Pedig jönni fogsz ! - jelentettem ki és a fürdőszoba felé kezdtem vonszolni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Engedj már el Tom, mi a fene bajod van ? - sziszegte indulatosan és igyekezett lefejteni az ujjaimat a karjáról.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Neked mi bajod van ? Nem volt már így is sok amit mostanában csináltál ? Mindenkit kikészítesz ! Térj már észhez, ez annyira szánalmas ! - morogtam és benyitottam a fürdőszobába. Kulcsra zártam az ajtót és tiszta törölközőt vettem elő, mindezt úgy hogy közben az eléggé vergődő Billt is szorosan tartottam. Nem volt egyszerű, de megoldottam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Te vagy a szánalmas ! Ki kért rá, hogy foglalkozz velem ? Tudd meg, nem kell az életre nevelned és nem kell belőlem egy kedves fiút csinálnod, mert én rohadtul nem akarom ! - kiabálta Bill és igencsak ellenállt, amikor csak úgy ruhástól belöktem a zuhany alá. A feje koppant egyet a csempén, és látszott hogy mondani akarna valami csúnyát, de nem hagytam rá időt, megnyitottam a vizet és a zuhany rózsából előtört a víz, egyenesen Billre. Ikrem nem vette jó néven, mérgesen ordítozott a zuhany alól, miközben egyre vizesebb lett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ezt nagyon meg fogod bánni Tom ! Úgy éljek...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Most félnem kellene ?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Elnevettem magam, persze csak halkan. Bill elég vicces látványt nyújtott, dühtől kipirult arccal, ruhában meg bakancsban, talpig vizesen, de reméltem legalább kicsit észhez téríti a fürdő. Tíz perccel később Bill valamivel nyugodtabban és jóval vizesebben ült a nappali egyik plüss foteljében. A hajából nagy cseppekben csurgott a víz, az arca sápadt volt, a szája kiszáradt. Egy fehér póló és sötét kék nadrág volt rajta, kezei között a törölközőjét szorította görcsösen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Úgy látom józanító volt a zuhanyzás...- jegyeztem meg és elvettem tőle a vizes törölközőt, majd leültem a vele szemben lévő fotelbe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Bill elhúzta a száját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Bekaphatod...- suttogta dacosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Úgy tettem, mint aki nem hallotta ezt a megjegyzését.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Esetleg szükséged van valamire ? - néztem rá és fürkészően figyeltem a fáradt szemeit, amik a kérdésemre viszont érdeklődve csillantak fel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Egy szál cigaretta és egy pohár ital jó lenne...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem ennél valamit ? - vágtam a szavába a szememet megforgatva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Bill megrázta a fejét, majd az asztalon lévő telefonjához nyúlt és elém tartotta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ezt nézd meg ! - és a szájánál büszke mosoly bujkált.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">A mobil kijelzőjén kiírás villogott : <i>5 nem fogadott hívás : David.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Egy másodpercre nem is tudtam hogy mit mondjak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ő lenne a...- haraptam el a mondat végét elvörösödve, mert nem igazán tudtam, hogy fejezzem ki magam. Eddig a pasi nevéről sem volt sejtelmem se, most meg Bill elém tárja ezt a infót. De ki is lenne ez a David ? Bill barátja, haverja, szeretője ? Vagy csak egy sunyi féreg, aki kihasznált egy naiv kiskorút ?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Még hiányzom neki...Látod...- mosolyodott el Bill.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- De ugye nem hívod vissza ? Anya megtiltotta ! Ne akarj még több balhét, így is sok volt mostanában ! - figyelmezettem ikremet, aki válasz helyett csak forgatta kezében a telefont, mintha azt mérlegelné felhívja e ezt a Davidot. Néztem az arcát, de nem tudtam megfejteni, mit szeretne.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem tudom...- vont vállat végül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- El kell felejtened ezt az alakot ! Ő csak egy...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Mi ? Nem is ismered ! - vágott a szavamba felháborodva Bill és fehér arcszíne nyomban pirosba ment át.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Végül is igaz. Nem ismerem, de ez akkor sem normális, hogy te meg az a fickó...Ő egy felnőtt férfi, te pedig egy gyerek vagy ! - mondtam fejcsóválva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Bill az asztalra tette a telefonját és sötéten nézett maga elé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ezt befejezheted. Kurvára nem tudod, mennyire nem vagyok gyerek ! - sziszegte ellent mondást nem tűrően.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Beláttam, talán igaza van. Amit ezzel a Daviddal művelt, minden csak nem gyerekes...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ja, sejtem...De mégis mit csinált veled ? - kérdeztem, de a hangom megremegett és nem tudtam fel vagyok e készülve a válaszra. A gyomrom kétségbe esve tiltakozott és ezt fájdalommal jelezte, ahogy a torkom is össze szorult.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Bill arcán valamiféle mosoly jelent meg, fél percig gondolkodott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Megtanított szeretni...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">A felelete meglepett, felettébb szépen fejezte ki magát. Mondhatta volna csúnyán, vagy közönségesen. Éreztem, hogy zavarba jövök és nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Értem...Nos hát...ehhez nem tudok mit hozzá fűzni. Csak azt, hogy akkor sem szabad azon agyalnod, hogy újra találkozgatni kezdesz vele...- nyögtem ki és izzadtság cseppek jelentek meg a homlokomon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Miért ? - fonta össze karjait a mellkasa előtt Bill.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Mert anya ki fog akadni és mert egy ennyi idős fiúnak nem ezen kell hogy járjon az esze...- fújtam ki a levegőt és totál szánni valónak éreztem ezt a választ. Mert tényleg az is volt. Bill ezt érzékelte, mert gúnyosan méregetett fekete, vizes haja alól.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Hanem min ? Az iskolán ? A tanuláson ?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Igen, például azon ! Vagy akár a lányokon. Azt anya sem tiltja meg. Nekem is van barátnőm...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Tényleg, hogy van Mira ? - vágott a szavamba Bill érdektelen képpel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Testvérem valahogy sohasem szerette Mirát, ahogy igazából egyik barátnőmet sem. Elfogadta a tényt hogy járunk, de annak jobban örült volna ha mielőbb szakítunk és mikor ez nem következett be, eléggé csalódott lett. Igazából Mira sem bírta Billt, mindig azt mondta hogy érzi az ellenszenvet amit az öcsém táplál iránta. Szó mi szó, ha Bill, Mira, meg én együtt voltunk, tapintani lehetett a feszültséget a levegőben és egyikünknek sem esett jól megszólalni. Én olyankor igyekeztem oldani a helyzetet, de sem a barátnőm, sem az öcsém nem voltak vevők erre. Szerencsére ilyen alkalmak elég ritkán adódtak, főképp mióta elkezdtük a középiskolát és Billel különböző intézmények tanulói lettünk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Minden oké vele. - válaszoltam és tudtam hogy Billt egy percre sem érdekelte igazán a dolog.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Aha...- biccentett, és kezébe vette a telefonját, majd megint letette, aztán hirtelen ismét felkapta és kioldotta a billentyűzárat, miközben félszemmel engem nézett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ne csináld ezt, hagyd a francba ! - kértem bizonytalanul, de ikrem ezt személyes támadásnak vette.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Légyszíves ne szólj bele...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- El fogod tolni megint...- jósoltam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- És ha így lesz, az neked mit számít ? - kötözködött Bill dühösen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem akarom, hogy fájjon neked és hogy megint olyasmit tegyél mint a múltkor. Az szörnyű volt, nagyon megijesztettél. Nemcsak engem, az egész családodat. Ideje lenne belátnod, hogy törődünk veled és jót akarunk...- magyaráztam, de Bill nem hagyta hogy befejezzem, ingerülten felcsattant.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Hagyd abba ezt az álszent szöveget Tom ! Te nem törődtél velem, minden idődet a hülye barátnőddel és a még hülyébb haverjaiddal töltötted és egyáltalán nem számított mit érzek ! Kérlek, ne játszd most az érdeklődő testvért, mert elhányom magam ! - kiabált rám és a telefonjával együtt a teraszra indult.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Elhűlve néztem, ahogy teljes erejéből becsapta az üvegajtót és nagyon nem éreztem igazságosnak ezt a véleményét. Gyorsan felpattantam a fotelből és utána mentem. Nem akartam, hogy a végén tényleg felhívja azt a pacákot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Ikrem a teraszon elhelyezett műanyag napozó ágy szélén kuporgott és ügyetlenkedve próbált rágyújtani, de a gyufa amit az asztalon talált valószínűleg vizes volt, mert nem gyulladt meg. Pár sikertelen próbálkozás után dühösen hajította vissza az asztalra a gyufát, a cigit pedig a zsebébe süllyesztette.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Mit bámulsz Tom ? - pislantott rám kelletlenül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Beszélgessünk jó ? - ajánlottam halkan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Beszélgetni ? Te meg én ? Mikor felejtesz már el végre ? - förmedt rám idegesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Soha. A testvéred vagyok...- mosolyodtam el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Az egy dolog, de akkor sem kell körbe ugrálnod és lesned minden szavamat, ez idegesítő. Nem kértem huszonnégy órás felügyeletet tőled és nem kell őrültnek nézni, aki ön és köz veszélyes...- szegte fel dacosan a fejét Bill és elnézett a vállaim felett, az udvar másik végébe, ahol csendes délutáni unalom lengedezett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem akarlak idegesíteni, csak szeretném ha tudnád, rám számíthatsz. Lehet, hogy mostanában túl sokat foglalkoztam az iskolával és Mirával, talán kicsit elhanyagoltalak, keveset voltunk együtt. De az nem jelenti azt, hogy nem vagy nekem fontos. Mert igenis az vagy, méghozzá nagyon... - tettem felé pár lépést, hogy elérhető közelségbe kerüljek hozzá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ja, veszem észre...- gúnyolódott Bill és a földet kezdte bámulni. Én pedig őt. Az egyik csuklójánál hosszú vágott seb éktelenkedett, ami elég frissnek és mélynek látszott. Össze ugrott a gyomrom és kilelt a hideg a látványtól. Egyáltalán nem egy kis karcolás volt, sokkal inkább egy elszánt és dühös elhatározás eredményének tűnt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- És a kezed ? - érdeklődtem és igyekeztem megőrizni a hideg véremet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">De ikrem nem felelt, csak vonogatta hanyagul a vállát. Össze szedtem magam és oda léptem hozzá. Majd letérdelve vizsgálgattam a sebet, amíg Bill arrébb nem húzta a kezét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Mondd, miért bántod magad ? - néztem fel rá elkeseredetten és valami szorította a mellkasomat. Ez a Bill, aki velem szemben ült, sápadtan, karikás szemekkel és vizes hajjal, a karján össze vagdosva, túl egy fura afféron és egy öngyilkossági kísérleten, egy cseppet sem hasonlított arra a kedves, nyílt és jóságos ikertestvéremre, aki eddig volt. Most gúnyos volt, elutasító és túl durva dolgokat csinált ahhoz, hogy megértsem őt. Hogy tudjam, mi játszódik a fejében. Szerettem volna bele látni az össze kuszálódott gondolataiba és rájönni miért alakult így a sorsa a szeptemberi iskola kezdés óta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Miért jó neked, hogy így élsz ? - bukott ki belőlem még egy szomorú kérdés.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Bill is szomorú volt és mivel nem tudta mit feleljen, szokásához híven lerázott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem mindegy az neked ? Menj és törődj Mirával, ő biztos élvezi...- azzal fel állt és befele indult.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Mira okés, vele semmi gond. Te nem vagy okés és veled akarok most foglalkozni, tehát állj meg és válaszolj a kérdésemre ! - mentem utána dühösen és megmarkoltam az egyik karját, mire felszisszent.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ez fáj ! Pont ott vágtam meg, te hülye ! - lökött rajtam egyet, de elég gyenge volt ahhoz, hogy ki tudjon bújni a szorításomból.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Most szépen megállunk és elmagyarázod mi ez az egész ! - mondtam határozott hangon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Minek ? Sosem érdekelt...- vágott vissza Bill.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Lehet hogy eddig nem kérdeztem, talán mert kínos lett volna arról faggatni téged, hogyan cipelt ágyba egy idősebb alak, vagy hogy milyen érzés volt bevenni anya altatóit és nyugtatóit tömény alkohollal keverve. Kellemetlenül éreztem magam, nem akartalak bántani ezzel és kerültem a kérdéseket. De most már felkészültem és mindent tudni szeretnék, segíteni akarok. Ki vele, mi bajod van ! - rivalltam rá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Semmi. - mondta Bill és össze szorította a száját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Ott álltunk a terasz üveg ajtaja előtt és egyikünk sem mozdult, én erősen fogtam Bill sérült csuklóját. Annyira, hogy éreztem a vágott sebét is az ujjaim alatt. Álltunk és néztünk egymás szemébe. Én reménykedve hogy végre válaszokat kapok, ő meg inkább reménytelenül és alig észrevehetően reszketve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Mi bajod van ? - ismételtem meg kicsit tagolva a kérdést és az idegesség szikrái táncoltak az egész testemben. Ikrem beharapta az ajkát és szemeiben rémült fények izzottak fel. Láttam a homlokára kiülő verítéket és tanácstalanságot. De még mindig nem szólalt meg.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Oké, én ráérek, hosszú még a nap...Megvárom míg elmondod. - közöltem halálos nyugalmat magamra erőltetve. Nehéz volt megjátszanom ezt, azonkívül nagyon sajnáltam Billt, akin látszott hogy meg fog törni. Már nem rémület, hanem könnyek voltak a szemében és jól láthatóan fojtogatta a sírás.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Szerelmes vagyok beléd ! - suttogta alig hallhatóan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Én meg úgy éreztem, egyszerre nyílik meg felettem az ég és alattam a föld.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Tessék ?! - kérdeztem vissza, mint aki nem jól hallotta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Bill egyenesen a szemembe nézett és egy kövér könnycsepp hagyott átlátszó csíkot meggyötört arcán.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Szerelmes vagyok beléd ! Most már tudod ! Boldog vagy ? - ismételte meg jóval hangosabban, mint az előbb. Elgyengültem és eleresztettem a csuklóját. Bill ezt kihasználva zavartan arrébb lépett párat és csak nézett a kert irányába, a szomszéd ház drótkerítésén is túlra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Egy másodperc alatt zuhantam a semmibe. A tanácstalanságba, a hitetlenségbe és a félelembe. Ez volt az a válasz, amit ha addig éltem volna sem találok ki...Akármit elhittem volna róla, akármit...De ezt...Hogyan ? Ez lehetetlen ! Mi a francról beszél...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Elment az eszed...- hebegtem remegő hangon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Igen, valószínűleg ez így van. - helyeselt Bill még mindig a távolba bámulva. Oda sétáltam hozzá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ezt most csak viccnek szántad ugye ? - böktem oldalba. Bill rám sandított.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ilyenekkel nem viccelek. Az érzelmek komoly dolgok, sosem csinálnék poént belőle...- biggyesztette le ajkait megvetően.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- De hát...A testvéred vagyok! Nem létezik olyan ember, aki a saját testvére iránt táplál szerelmet... - figyelmeztettem és már engem is kerülgetett a sírás. Olyan bénának éreztem magam és fogalmam sem volt hogyan kezeljem ezt a szituációt. Még mindig nem hittem el, amit előbb hallottam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- De létezik és itt áll melletted. - javított ki Bill.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ezért volt minden ? Minden, amit az utóbbi időben csináltál ? - csóváltam a fejemet és igyekeztem Bill tekintetét keresni, de ő elfordult és úgy beszélt hozzám.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIGNhSRf1iaex7vnIMuJsAOuDrdBW_GxUPV9rZVXvkgBFzxqpNaqS_5lVSScUe0vEm7vkvPWRfSIWY-X7uxIvDtBhWwsqxD9cY5qrQz_41tdDUlJ5WLlk2Lquhxk_tchwQ9rgmXK-YQT8/s1600/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIGNhSRf1iaex7vnIMuJsAOuDrdBW_GxUPV9rZVXvkgBFzxqpNaqS_5lVSScUe0vEm7vkvPWRfSIWY-X7uxIvDtBhWwsqxD9cY5qrQz_41tdDUlJ5WLlk2Lquhxk_tchwQ9rgmXK-YQT8/s400/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s+%25281%2529.jpg" width="400" /></a></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Mindig is felnéztem rád és olyan akartam lenni mint te. Vagány és laza. Te valószínűleg nem is vetted észre, de rajongtam érted. Vagyis azt hittem, hogy ez rajongás. De az évek során rájöttem hogy nem szimplán az, és hogy amit érzek annyira, de annyira nem egészséges. Megrémültem és szégyelltem magam. Azt akartam, hogy ne így legyen. Mégsem tudtam tenni ellene, minden erő kiment belőlem és elvörösödtem, ha rám mosolyogtál, ha a szemembe néztél. Te ebből semmit sem vettél észre, mert idővel megtanultam hideg tekintettel pillantani rád és érzelem mentesen viselni ha meglátlak, de belül minden egyes percben égetett a tűz...Aztán jöttek a lányok. A barátnőid. És én mindet gyűlöltem. Mert elvettek tőlem és mert ha rájuk néztél furcsán csillogott a szemed és utáltam hogy rám nem így pillantasz. Boldog voltam, ha véget ért egy kapcsolatod. És elhiheted, Mirát sem bírom. Ő is csak egy a sok közül, aki kiköveteli hogy minden idődet vele töltsd. Sőt, arra is rávett hogy ugyanabba az iskolába járjatok. Pedig velem kellett volna jönnöd, a művészeti iskolába. Hogy együtt legyünk, ahogy mindig, az általános iskolában is...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Hé, sosem mentem volna abba a művészeti suliba. Értsd meg, nem érdekel a szobrászat meg festészet...- vágtam a szavába, de Bill nem reagált erre, csak mondta tovább felhevülve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Azt akartam hogy foglalkozz velem, hogy megint nagyokat csavarogjunk, beszélgessünk mint egy, vagy két éve. Azt kívántam, hogy feküdjünk a fűben, nézzük az eget és a karunk egymáshoz érjen, vagy átbeszélgessünk egy éjszakát mindenféléről. De aztán megjelent Mira és mindent tönkre tett ! Elfordított tőlem...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ez nem igaz Bill ! Én itt vagyok és voltam neked mindig ! - tettem a vállára a kezemet, aztán gyorsan el is kaptam onnan és zavartan toporogtam mellette tovább.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Dehogy voltál...Magamra hagytál és a kettőnk élete szépen, lassan ketté ágazott. Már nem fonódott egybe, mint régen. Már nem én voltam az, akinek a titkaidat elmondtad, akinek az álmaidról meséltél. Elvesztettelek és úgy éreztem, ezzel magamat is elvesztettem. Én gyűlölök egyedül lenni Tom és ezt te is tudod...Új barátok kellettek, akik feledtetik velem a magányt, ha csak kis időre is. Páran, főleg idősebbek, elfogadtak olyannak amilyen vagyok. Kedvesek voltak, megengedték hogy velük tartsak, fizettek néhány italt, adtak pár cigarettát. Legalább tartoztam valakikhez...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- És David ? Mégis mire volt jó vele kezdened ? - szóltam közbe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Bill vett egy nagy levegőt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- David, na igen...Sok mindenben hasonlított rád. Ő is laza és vagány volt. És néha úgy kezelte a helyzeteket, mint te. Úgy mosolygott rám és úgy viccelt, ahogy te. Jó volt vele lenni, mert rád emlékeztetett, gyakran azt képzeltem hogy helyette te tartasz a karjaidban és te csókolsz. Nem bántott soha, gyengéd volt és nem kezelt gyerekként. Amikor anyáék rájöttek és kitört a botrány, eltiltottak tőle. Én meg a gyógyszeres dologgal válaszoltam erre a lépésükre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ez olyan butaság volt tőled ! Akár komolyabb bajod is lehetett volna belőle. Felelőtlen dolog gyógyszereket tömnöd magadba és leöblítened alkohollal. Nem értél el vele semmit !</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Bill ekkor szembe fordult velem és villámlott a tekintete.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Te mit tettél volna, ha az egyetlen ember akihez vonzódsz, nem foglalkozik veled és aki meg kedvelne, nem teheti mert mindenféle hülye erkölcsi korlátai vannak, na meg van egy családod aki mindenbe bele ártja magát ? Minden össze dőlt felettem, nem láttam választ a kérdéseimre...Te mit tettél volna ?!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Tanácstalan lettem. Én nem kerültem még ilyen helyzetbe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem tudom...- sóhajtottam végül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Bill győztes képpel biccentett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Na látod ! És különben is...Jó volt az a szédülés a nappali kanapéján, forgott velem minden és elfelejtettem a hétköznapok gondjait. Kicsit elfelejtettelek téged. Hogy létezel és hogy milyen tökéletes vagy, olyan amilyen én sosem lehetnék...Hogy milyen jó vagy...És érzéki...És izgató...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Nem bírtam tovább hallgatni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Hallgass el kérlek ! - kiáltottam el magam, Bill elnémult és riadt szemekkel bámult engem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Én nem vagyok tökéletes. És te sem belém, csak a szerelem fogalmába, egy számodra kitűzött ideálba vagy szerelmes...- tettem még hozzá, mire ikrem nem törődöm képpel és gúnyosan megvonta a vállát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Gondolj amit akarsz Tom...De én tudom mit érzek, és hogy milyen nehéz ezzel együtt élni. Ha átélnéd azt a sok harcot...Most meg elmondtam neked, nem is tudom miért. Talán nagyon nagy hibát vétettem ezzel...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Oh Bill...- csóváltam a fejem és néztem Billre, aki már a szemét törölgette leszegett fejjel és nagyokat szipogott hozzá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Én tényleg azt hittem, hogy el fog múlni...- mondta bánatosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Nem jöttek értelmes gondolatok a fejembe, hogy aztán kimondhassam őket. Zavart voltam és egyik lábamról a másikra állva vizslattam Billt, amint a könnyeivel küzdött, de azok mindig győztek és megjelentek a szemeiben. Tényleg nem tudtam mi az amit belül érez valójában, lehet hogy tulajdonképpen ezzel ő sem volt tisztában, de látszott rajta hogy megviselik a heves érzelmek. Megint eszembe jutott az az este, mikor gyógyszer túladagolással kórházba szállították és az a kórházi hajnal, amikor meglátogattuk. Remegett a lábam, ahogy a detoxikáló halvány fényben fürdő elhagyatott folyosóján mentünk végig anyával és lépteink halkan kopogtak a fehér-fekete kockás járólapokon. Előtte még soha sem jártam itt és most is a menekülés kényszere volt bennem, annyira ijesztő hely volt ez. Olyan szomorú volt Billt úgy látni, kiszolgáltatottan, egy sötét kis kórteremben, ahol csak a reluxa csíkjain jött be némi világosság az utca felől. Én mégis jól láttam őt és megdöbbentett, keserűséggel töltött el ahogy az ágyon feküdt, üres, merev tekintettel, a karjába kötött infúzióval. Anya szívszorító zokogása még feszültebbé tette a helyzetet. De mindennek ellenére, mégis csak egy idióta kérdést tudtam kinyögni, mégpedig hogy szüksége van e valamire. És a válasz egy gúnyos mosoly volt, amit akkor még nem értettem, de most már világossá vált. Ha Bill akkori állapota lehetővé tette volna és magunk maradunk a kórteremben, talán annyit mond, hogy rám van szüksége. Én pedig egészen biztosan totál lefagytam volna...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Szeretnéd ha megölelnélek ? - kérdeztem végül, mire Bill csak szaporán bólogatott, és hagyta hogy gyengéden a karjaimba zárjam. Nem mozdult, ő meg sem ölelt, csak halkan sírt tovább. Éreztem hogy a pólóm vizes lesz a könnyeitől, a még mindig nedves haja az arcomba hullik és arra gondoltam hogy mióta nem tartottam a karjaimban őt. Lehet, hogy már évek óta. De amióta Mirával jártam, biztos hogy nem. Talán életem első komolyabb kapcsolata tényleg megölte a Billel való sérülékeny viszonyt és én ezt észre sem vettem. Megszűntek a nagy beszélgetések, a kettesben töltött önfeledt percek, a séták, a nevetések. És eltűntek az ölelések is. Én nem öleltem Billt, de megtette helyettem valaki más...Megborzongtam és egy hatalmasat sóhajtva még szorosabban öleltem ikremet, aki ezen felbátorodva két tenyerét a derekamra csúsztatta. Nem tiltakoztam, talán úgy éreztem ennyit még lehet, a tények tudatában is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ne sírj, jó ? Minden rendben lesz...- suttogtam Billnek, hogy vigasztaljam és bele simítottam a hajába.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem jó ötlet hozzám érned...- motyogta ikrem fél szemmel rám sandítva, az arcára száradt könnyeket törölve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Miért nem ? - kérdeztem vissza szelíden, de közben rájöttem megint marhaságot kérdeztem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Bill vállat vont.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Mert félre értelek...És mert kiugrik a szívem attól, hogy ilyen közel vagy hozzám...- válaszolta elvörösödve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Meglepődtem és egyik kezemet testvérem mellkasára tettem. Ámulva nyögtem fel, ahogy megéreztem őrülten zakatoló szívét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Huh, elég gyorsan ver...- állapítottam meg zavartan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Érted dobog...- biccentett Bill, mire gyorsan vissza húztam a kezemet a vállai környékére és az előbbi zavarom még jobban eluralkodott rajtam. Bill olyan furcsán méregetett. Kezdett feszélyezni hozzám simuló teste, a mosolya számomra idegen volt, kisírt szemei kacéran csillantak és egyértelműen közeledő szándékot sugalltak. Talán arra a Davidra is így nézett és így hódította meg ?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- De ez lehetetlen Bill...Ilyen nincs ! Ilyen nem lehet ! - hadartam levegő után kapkodva és nem valami határozottan. És tényleg nem voltam meggyőző, sem a magam, sem ikrem számára. Mert a következő másodpercben Bill villámgyorsan hozzám hajolt és már csókolt is. Még észhez térni sem volt időm, a nyelvét máris gyengéden csúsztatta át a számba. Ahogy megéreztem a nyelvében lévő piercing fémjét, szemeim kikerekedtek, hideg veríték jelent meg a hátamon és homlokomon. A kezeim automatikusan Bill mellkasának feszültek, hogy arrébb tolják őt, de nem ment. A döbbeneten és ijedtségen túl rögtön az ötlött az eszembe, hogy milyen piszok jól csókol. Sosem feltételeztem volna róla. A csókja egyszerre volt finom és szelíd, mégis férfias, hiszen nem volt hasonlatos egyetlen korábbi lányokkal történt csókhoz sem. A légzése felgyorsult, a teste vibrált és lüktetett az ujjaim alatt, az ágyéka az én csípőmhöz ért és éreztem az izgalmát. A gerincemen végig cikázott valami ismeretlen érzés és mellkasához szorított tenyereim erőtlenül lehullottak Bill derekához, ahol a kissé felhúzódott pólón keresztül szinte lángolt tűzforró bőre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Nem csókoltam vissza. Csak álltam ott lebénulva, megdermedve, érzéseim és gondolataim kusza tengerében, a füleimben a saját szívverésem visszhangzott, a talaj minduntalan ki akart csúszni a lábaim alól és hol fáztam, hol pedig melegem volt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Hirtelen csapódott a garázs ajtó és lépések zaja közeledett felénk. Úgy ugrottam el Billtől, mint egy riadt vad a vadász fegyvere elől. Majdnem neki ütköztem a terasz ajtajának. Sokkos voltam, ziháltam és reszkettem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Mi volt ez ? - kérdeztem alig hallhatóan és magam számára is fura, rekedt hangon. A szemeim kérdőn szegeztem Billre, de ő jól állta pillantásaim kereszt tüzét. Sőt, úgy láttam élvezi hogy így nézek rá. Ilyen halálra rémülten és tanácstalanul. Megnyalta az ajkát és arrébb söpörte az arcába hullott hajtincseit. A hallgatásával megőrjített.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Mi a fene volt ez ? - vontam kérdőre emeltebb hangon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem tetszett ? - kérdezte Bill egyszerre gúnyosan és ártatlanul.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Te beteg vagy. - vágtam rá az ajkamat harapdálva és még mindig remegve. A szívem vad lüktetése is nehezen akart csillapodni és mintha még mindig rajtam égett volna Bill érintése.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Tudok sokkal jobbat is...- vigyorodott el ikrem sokat sejtetően.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem vagyok rá kíváncsi ! - dühöngtem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Tudom hogy nem azért tiltakozol mert olyan rossz, hanem mert olyan jó és ez elborzaszt...- közölte Bill halálos nyugalommal az arcán.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Fogalmam sem volt, ezzel a mondatával mit akart elérni, de alaposan betalált és feladta a leckét. Éreztem, hogy elsápadok és épp szóra nyílt volna a szám, mikor feltűnt anya bevásárló szatyrokkal, és a szokásos délutáni, fáradt mosolyával.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Sziasztok fiúk. - köszöntött minket kedvesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Szia anya ! - Bill készségesen elvette anya csomagjait, majd tetőtől - talpig végig mérve engem, elhúzott mellettem be a házba. A testünk egymáshoz nyomódott a terasz ajtónál, engem meg átjárt a szédülés.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Tom, minden rendben ? - állt meg előttem anya és egyik kezével megsimította a homlokomat, hogy ellenőrizze van e lázam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Persze...miért kérded ? - köszörültem meg a torkomat és lassú léptekkel cammogtam én is befelé, anya követett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Úgy álltál ott, mint aki szellemet látott. - felelte anya és kilépett a cipőjéből, majd a konyha felé ment. Ikrem ezalatt a konyha pultjára rakta a megvásárolt árukat és amint meglátott, szinte átfúrt a pillantásaival. Megálltam az egyik szék mellett és néztem ahogy anya segít Billnek elpakolni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nos, hallgatlak. Mi a baj ? - érdeklődött anya kíváncsian.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Semmi...csak Bill...- nyögtem, mire anya és Bill egyszerre bámultak az arcomba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Valami gond van ? Veszekedtetek ? - bombázott kérdésekkel anya. Billen pedig látszott egy másodpercre megrettent, hogy talán elmondom mi történt alig pár perccel ezelőtt, vagy hogy beárulom, amiért Gordon italát pusztította.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Válaszok helyett a legegyszerűbb megoldást választottam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Felmegyek, sok a házim. - dünnyögtem és sarkon fordulva, kissé bizonytalan léptekkel hagytam el a konyhát. Magamhoz vettem a táskámat és felbotorkáltam a szobámba. A biztonság kedvéért még kulcsra is zártam az ajtómat. Persze nem azért, mert attól féltem ikrem betöri és rám veti magát. Egyszerűen csak egyedül akartam lenni és azt szerettem volna, ha senki sem zavar. Letettem a táskámat és az íróasztalom fiókjából előhúztam az egyik füzetemet, majd lezöttyentem az ágyamra és csak bámultam a fehér füzetlapon kanyargó betűk sokaságát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;"><i>"Aludj jól kicsim, holnap találkozunk. Csók : Tom"</i> - rezignáltam pötyögtem be a mobilomba a szokásos esti jó éjt üzenetet Mirának. Megnyomtam az elküld gombot és meg sem várva, hogy Mira vissza írjon, kikapcsoltam a készüléket. Erősen fájt a fejem és egész délután egy sort sem tanultam, csak ültem az ágyamon és úgy tettem mintha, de igazából egy betűt sem véstem a fejembe. Ki sem mozdultam a szobámból. Anya bekopogott hogy kész a vacsora, de azt mondtam nem vagyok éhes. Aztán később még egyszer bekopogott, hogy minden rendben van e, erre azt hazudtam hogy hát persze. Pedig rohadtul nem ez volt a helyzet. Rosszul éreztem magam. Teljesen össze kavarodva, fáradtan és gyengén. Émelyegtem és szédültem, izzadtam és fáztam egyszerre. És csak Bill sejtelmes csókjára tudtam gondolni. Még sosem éltem át hasonlót és még sosem ostromoltak ennyire ambivalens érzések valaki irányában. Még mindig nem hittem el, hogy Bill azt mondta belém szeretett és azután megcsókolt. Ez olyan természetellenesnek tűnt, még most is ! Össze szorult a belsőm, ha alaposabban végig gondoltam magamban. De akkor miért járt az eszem egyre csak ikrem ajkainak furcsa érintésén ? A teste közelségén ? A lélegzetének forróságán ? Hiába próbáltam a figyelmemet elterelni, nem sikerült. Mi a franc történik velem ?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Felkönyököltem az ágyamon és arrébb toltam az utamba álló füzeteket, tankönyveket, majd hirtelen mozdulattal felkeltem az ágyból és a szoba ajtó felé indultam. Nem tudtam mennyi az idő, de sötétség köszöntött, ahogy a kulcsot elfordítva a zárban, kiléptem a folyosóra. A földszinti nappaliból a tv fényei szűrődtek fel alig észlelhetően. Ezek a fények segítettek eljutni Bill szobájának ajtajáig. De az ajtó üvegén keresztül ott is csak feketeség várt és már éppen megfordultam volna hogy vissza sétáljak a saját szobámba, mikor hangok ütötték meg a fülemet. Egy másodpercig nem hezitáltam, kezem kopogásra lendült és három aprót kopogtam az ajtón. De nem érkezett válasz, én pedig vettem a bátorságot és benyitottam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Bill a nyitott ablak párkányán üldögélve nézte a kihalt, késő esti utcákat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem zavarok ? - kérdeztem és becsuktam magam mögött az ajtót.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Gyere csak. - mondta testvérem, én pedig oda lépdeltem hozzá és megálltam mellette. Hideg levegő vágott az arcomba, ahogy szemeim átfutották a tájat, de semmi érdekeset nem vettem észre. Olyan volt, mint bármelyik másik este, a házak ablakainak fénye pici élénk sárga foltként világított a kékes szürke éjszakában és néha egy-egy autó hangja és fényei törték meg az utak csendjét és sötétjét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Soha többet nem fogom felhívni Davidot. - szólalt meg váratlanul ikrem, rám sem pillantva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Igazán ? Hát ez tök jó. - dadogtam és míg Bill rám sem nézett, én azért alaposan végig pásztáztam őt. Szürke pólót és egy kék színű pizsama nadrágot viselt, az arca fáradt, a haja még mindig ugyanolyan kócos volt, mint délután.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Csak téged kerestelek benne, bár ezt ő nem tudhatta. Nem akarok neki fájdalmat okozni, nem szép dolog játszani az érzelmekkel. - tette hozzá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nagyon örülök, hogy így véled. Én pedig megígérem, hogy ezentúl több időt szánok rád. Nem lógok állandóan a haverokkal és Mirával, hanem kitalálok valami közös programot kettőnknek. Jó lesz ?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Bill csodálkozva fordult felém.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ezt komolyan mondod ? - kérdezte és ámulata hamarosan őszinte mosolyba csapott át.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- A lehető legkomolyabban ! - vágtam rá határozottan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nahát Tom, ez a legjobb hír, amit mostanában hallottam ! - lelkesedett ikrem és lemászva az ablak párkányról, megtorpant előttem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Ismét olyan közel volt hozzám, mint délután. Meleg lehelete a nyakamat csiklandozta, amitől kilelt a hideg. Láttam szemei boldog csillogását és ez örömmel töltött el. Na és izgalommal. Ami még a teraszon költözött be a testembe, a bőröm alá és minden porcikámba, de akkor még döbbenet és értetlenség is társult hozzá. Pár gyötrelmes óra után, azonban már csak az izgalom maradt és a vágyakozás egy újabb csók után. Mert rájöttem, hogy az a csók amit Bill adott nekem, a legőszintébb, legtisztább csók volt amit életemben kaptam. Mint ahogy Bill szerelme is önzetlen volt és teljes szívből jövő.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem engedem, hogy bárki is közénk álljon. Sokat érsz nekem Bill. Nem szeretném azt érezni, mint amikor begyógyszerezted magad. Sajnálom, süket voltam, nem hallottam meg a segély kiáltásaidat. De most már minden más lesz. Én nem akarlak elveszíteni. - jelentettem ki.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">A szemeim elhomályosultak és gyorsan Bill után kaptam, majd magamhoz húztam őt. Egy másodpercig sem ellenkezett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem fogsz Tom. Én örökké itt leszek neked.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">A szívem hatalmasat dobbant, mikor éreztem Bill karjait magam körül és a félhomályban láttam ahogy hozzám hajolt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Félsz ? - kérdezte félig lecsukott pillái alól.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem. - ráztam meg a fejem. Persze nem mondtam igazat, kicsit féltem és még mindig motoszkáltak a kérdések az agyamban. Tudom egyáltalán mit csinálok ? És hogy miért csinálom ? És egyáltalán mi történik velem ?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Újrakezdés...- suttogta még, majd ajkai az én ajkaimat érintették. Halkan felsóhajtottam, a szemeim azonnal lecsukódtak, az ölelésem egyre szorosabb lett és elvesztem valami megmagyarázhatatlan forróságban, mikor a nyelvem az ő nyelvével találkozott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Másnap reggel úgy ébredtem fel, mint aki átmulatott egy éjszakát. Izzadtam, lüktetett a halántékom és kóválygott a gyomrom. Nyögve tápászkodtam fel az ágyból a mobilom ébresztőjére és kelletlenül indultam el a szokásos reggeli rutin zuhanyzásra, fogmosásra. A fürdőszobában töltött percek alatt a fejem valamennyire kitisztult és az agyamon ismét átpörögtek az előző napi cselekedeteim. Főleg a késő estiek. Annyira valószínűtlen volt minden és valahogy homályba veszett. De igaz volt, megtörtént. Én is akartam. Hosszú percekig csókoltuk egymást Billel, aztán cinkos mosollyal az ajkunkon, szuszogva hajoltunk el egymástól és a sötétben próbáltuk megfejteni mit gondol a másik. Majd ismét csak csókolóztunk és kezeink bemerészkedtek egymás vékony pólója alá. Nem sokat beszéltünk, egy realitás nélküli világban jártunk és minden egyes csókunkkal újra meg újra elmostuk a testvériség törvényét. Majd jóval éjfél után tétován lépkedve nyitottam be a szobámba, magam előtt látva egy bizonytalan holnap árnyait.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">De most rám virradt a reggel és ezzel a valódi élet. És én nem is tudtam mit gondoljak. Felöltöztem és lefele indultam az emeletről, azon agyalva mit is mondok, teszek mikor meglátom Billt. A fényárban fürdő nappaliban anyába botlottam, aki csak úgy repkedett a jókedvtől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Jó reggelt. - köszöntem, mire ő egy puszit nyomott a homlokomra és megcirógatta az arcomat, amivel alaposan meglepett engem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Bill úgy döntött, suliba megy ! - újságolta sugárzó mosollyal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">A hír örömmel töltött el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ez remek ! - szaladt az arcomra egy széles vigyor.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Anya felkapta a táskáját és a kijárat irányába sietett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Én is alig hittem el ! De most már talán minden a régi lesz ! Legyen nagyon szép napod Tom ! Rohanok, mert a nagy örömködésben elkések a munkából ! - intett és már csak az ajtó csapódását hallottam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Bill vissza tér az iskolába...- ismételgettem magamban a szavakat hitetlenkedve, miközben a konyhába mentem. Az ajtónál azonban belém fagyott minden gondolat, úgy bámultam magam elé, mint aki hallucinál. Pedig nem vízió volt, amit láttam. Az asztalnál Bill ült, egy csésze tea mellett szorgosan körmölt valamit, miközben a rádióból szóló zenét dúdolgatta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<i style="background-color: white;"><b>It's the end of the world as we know it and I feel fine...</b></i></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Borzas haja gondosan kifestett szemeibe hullott. Sötétkék nadrág, bakancs, egy piros póló és a fekete farmerdzsekije volt rajta, amit könyékig feltűrt. A csuklóján lévő sebet egy tapasz takarta. Vidámnak és kiegyensúlyozottnak tűnt. Régen láttam már ilyennek. Nyoma sem volt a tegnapi szétcsúszott, spicces Billnek. Egyszerűen gyönyörű volt és tökéletes. Olyan, mint a David és a gyógyszertúladagolásos ügy előtt. Én meg úgy éreztem magam, mint aki eddigi éveiben hazug álomban élt volna és most ébredt rá Bill szépségére.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Szia Tom ! Isten hozott újrakezdésünk első napján ! - köszöntött mosolyogva, amint észrevett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Én már nem tudom hány perce állhattam a konyha ajtóban idiótán és bambán. De rögtön leizzadtam, a szívverésem sokszorosára gyorsult, amint hozzám szólt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ez inkább új kezdet...- javítottam ki ikrem előbbi mondatát és még mindig alig tudtam levenni róla a szemeimet. Ő viszont ismét a füzetébe mélyedt, írt bele még pár sort és bedobta a másik széken lévő hátizsákjába.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Tényleg elmész a suliba ? - érdeklődtem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Persze ! Miért olyan nagy dolog ez ? Éppen eleget voltam itthon, nem szeretnék évet ismételni ! - vágta rá Bill kedvesen, azzal össze pakolta az asztalon szerte-szét heverő tanszereit, kikapcsolta a rádiót, majd megitta a teáját és a kijárat fele vette az irányt. Én még mindig a konyha ajtajánál szobroztam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem jössz ? Mehetnénk együtt ! - hallottam vidáman csengő hangját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Hát...- bizonytalanodtam el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Persze csak ha van kedved és ha Mira sem lesz dühös...- torpant meg ikrem a ház ajtajában.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Mióta külön iskolába jártunk, én többnyire Mirával mentem reggelente. Így láttam természetesnek és mert Mira is elvárta. De ma hirtelen mindennél fontosabb lett, hogy Billel utazzak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Mirát bízd rám ! Indulhatunk ! - bólogattam komoly képpel és szélesre tárva Bill előtt az ajtót, hagytam hogy kisétáljon rajta. Rövidesen már a buszmegálló felé ballagtunk hallgatagon. Időnként lopva Billre pillantottam és néha ő is elkapta a tekintetemet, amit egy kósza mosollyal nyugtázott. Éreztem, hogy mondani kellene valamit, de nehéz volt megszólalni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- És most hogyan tovább ? Úgy értem, a tegnapiak után mihez kezdünk ? - kérdeztem hatalmas, gondterhelt sóhajjal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nehéz a lelki ismereted ? Végül is megcsaltad a barátnődet...Velem...- grimaszolt Bill.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Megráztam a fejemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Nem erről van szó, én nem érzek lelki ismeret furdalást Bill ! Kettőnkre gondolok. Most mit csinálunk ? - tártam szét a kezeimet válaszadásra várva. Bill megállt és láttam rajta, hogy töri a fejét. Én is megálltam és csak néztem rá, míg el nem kezdtem szédülni. Akkor az aszfalt tanulmányozásába kezdtem és feszülten játszottam a számban lévő piercing karikával.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- A tegnapi nap volt életem legjobb, legrosszabb és legfurcsább napja egyszerre. Kimondtam hogy mit érzek irántad, pedig megesküdtem magamnak, hogy ezt sosem teszem meg. De nem bánom, hogy így történt, sokkal jobban érzem magam tőle. Végre nem kell megjátszanom magam és belül őrlődnöm a ki nem mondott érzelmek miatt. Köszönöm, hogy segítettél a helyes útra térni, nélküled nem ment volna. Ha tegnap nem nyitod fel a szemem, talán már ma elkezdtem volna találkozgatni Daviddal és az csak bajt szült volna. Amikor este átjöttél és ígéretet tettél, hogy most már velem leszel úgy éreztem, végre újra vissza kaptam az én ikertestvéremet. A csókok után pedig az volt a véleményem, hogy kaptam mellé még valaki mást is. És őrült lennék, ha nem akarnék újabb csókokat, érintéseket és még ennél többet. Őrült lennék, ha nem élnék a lehetőséggel, hiszen évek óta vágyódom utánad. Viszont neked barátnőd van. - magyarázta Bill, bár nekem túl reális és józan volt a meglátása.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Ekkor, mintha az illető meghallotta volna hogy emlegetjük, megszólalt a telefonom. Össze rezzentem és előbb Billre, majd megint az aszfaltra sandítottam. Tudtam hogy ez csak egy valaki lehet, mégis előhalásztam a készüléket a zsebemből és csak bámultam Mira nevének villogását a kijelzőn. Aztán egy gombnyomással elutasítottam a hívást. Bill először csodálkozva, majd szemeiben hálával pillantott végig az arcomon, amitől melegség támadt a gyomromban. Értettem mit akart mondani.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Meg fogom oldani ! - motyogtam magam elé, vissza téve a telefont a zsebembe és Mira hirtelen nem is mint barátnő, hanem mint utamban lévő akadály tűnt fel a szememben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Szerinted van megoldás ? - kíváncsiskodott ikrem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">A szívem azt súgta, igen és csak pár egyszerű cselekedetből áll. Az eszem viszont arra figyelmeztetett, hogy nehéz és rögökkel szegélyezett út áll előttem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Bonyolult, de azt hiszem van. - vontam vállat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Ne hozz elhamarkodott döntéseket. Én várok türelmesen. - jegyezte meg Bill.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Köszönöm...- mondtam és valóban szükségem volt némi időre, míg először is magamban tisztázom, mit jelentettek számomra azok a csókok és mit áldozok, vagy áldozhatok fel értük.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">- Most pedig menjünk, a végén elkésünk ! - húzta végig egyik tenyerét a karomon. Mit tehettem ? Elindultam utána, miközben hallgattam, ahogy hozzám beszélt. A szemei vidáman ragyogtak, akárcsak a szédítő mosolya. Tátott szájjal néztem őt, mialatt beszélt, de nem tudtam volna megmondani miről. Teljesen máshol jártam. Annak ellenére hogy minden olyan zavaros volt, nem tudtam mi lesz Bill és köztem, mi lesz a barátnőmmel, mi lesz az egész eddigi normálisnak mondható életemmel, fura mód már nem voltak bennem kérdések. Nem kérdeztem magamtól rémülten, hogy mi ez az egész, vagy mi történik velem ? Nem tudtam mit hoz még a jövő, de az biztos volt, hogy ami megesett velem tegnap éjszaka és egyik percről a másikra fordított át egy új világba, mindennél erősebb dolog. Azt hittem, nem létezik, de itt volt és egyre jobban a hatása alá kerültem. Csak egyetlen szó. És a válasz mindenre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="color: #665f57; font-family: "Times New Roman", Times, FreeSerif, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">
<span style="background-color: white;">Varázslat...</span></div>
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-8058809293041648702016-12-23T08:03:00.000+01:002016-12-23T08:05:40.317+01:00Karácsony, rémálom<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Tudom, hogy megint jó ideje nem írtam új részt és nagyon sajnálom, húzósak voltak az utóbbi hetek, hónapok. De már bele kezdtem az új részbe, amint tudom, posztolom.<br />Addig meg, fogadjátok nosztalgiával ezt a régebbi sztorit. Amit szeretettel ajánlok, Sophie-Anne blogger barátnőmnek, hálám jeléül, amiért mindig olyan gyorsan hozza a nagyszerű frisseket és mert egyszerűen imádom a Mirrort :D :D :D<br />Békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!!!xxslashxx</span><br />
<div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><b><span lang="EN-US">Szerz</span></b><b>ő</b><b><span lang="EN-US">: </span></b><b> </b><span lang="EN-US">xxslashxx<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><b><span lang="EN-US">C</span></b><b>í</b><b><span lang="EN-US">m:</span></b><span lang="EN-US"> </span> Karácsony, rémálom<span lang="EN-US"><br />
<b>Korhat</b></span><b>á</b><b><span lang="EN-US">r: </span></b><b> </b><span lang="EN-US">18<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><b><span lang="EN-US">Szerepl</span></b><b>ő</b><b><span lang="EN-US">k:</span></b><span lang="EN-US"> </span> Gustav, Bill, Simone, Original Male
Character<span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><b><span lang="EN-US">M</span></b><b>ű</b><b><span lang="EN-US">faj:
</span></b><span lang="EN-US"> </span> <span lang="EN-US">slash<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><b><span lang="EN-US">Figyelmeztet</span></b><b>é</b><b><span lang="EN-US">sek: </span></b><span lang="EN-US">szexjelenet, F/F,</span> under age erotica, first
time, túlzott romantika, trágár beszéd<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><b>Publikálva : </b><span style="line-height: 115%;">2011.december 24.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Komolyan akarod ? - kérdezte Gustav és gyengéden simította végig
Bill vállát a takaró alatt, miközben lopva a fiú arcát nézte. Jó volt ez így,
sejtelmes, csak az érzékeire tudott támaszkodni, hiszen nem látott semmit,
mindkettejüket teljesen elfedte a takaró. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- A legkomolyabban. - bólogatott hevesen Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Ahogy egymáson feküdtek nem ért össze a bőrük, még a ruháik is
rajtuk voltak. Bill tetőtéri kis szobájának ablakain a függöny elhúzva, a szoba
ajtaja kulcsra zárva. A földszintről felszűrődött valami karácsonyi dallam és
mindketten hallották Bill édesanyjának hangját, amint valakivel telefonon
beszélt, majd visszatért a konyhába, hogy az ünnepi vacsorát elkészítse. Kinnt
már reggel óta megállás nélkül szakadt a hó, fehérré varázsolva a tájat. Minden
olyan békésen tökéletesnek látszott, de a fiúk nem a karácsonyi készülődéssel
voltak elfoglalva, sokkal inkább egymással és az első botladozó lépésekkel,
amiket egymás felé tettek meg a testiség útján. Izgalmas volt így együtt lenni.
Egymást épp hogy csókolni és épp hogy érinteni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Fogd meg...- kérte Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Gustav beletúrt Bill sötét hajába, míg másik kezét végig futtatta
barátja mellkasán, majd hasán és ügyetlenkedve igyekezett Bill férfiasságához
közel férkőzni. Egy kézzel nem ment neki, elvette a másik kezét Bill hajától és
így már könnyedén kibonthatta a nadrágot. Bill kérdőn és elvörösödve nézett rá.
Gustav pedig ugyanilyen piros arccal nyomott egy apró csókot Bill szájának
szélére. Érezte ujjai alatt Bill forrő bőrét, az ágyékánál lévő szőrt, minden
levegővételnél megemelkedő testét és az izgalom járta át, félelemmel vegyülve.
Egyszerre lelte ki a hideg és borította el az izzadtság. A gyomra ökölnyire
zsugorodott és reszketett, mint aki majd meg fagy. Ott feküdtek az ágyban
szorosan betakarva és elkalandozva egymás szemének megnyugtató színében. Furcsa
helyzet volt ez mindkettejüknek. Gustav érezte Bill hímtagját a tenyerénél.
Kőkemény volt, meleg tapintatú és lüktetett. Ugyanolyan volt, mint a sajátja.
És Gustav, bár izgatott volt, finoman megmarkolta Bill férfiasságát. Bill
halkan sóhajtott egyet és várta a következő mozdulatot. Gustav pedig, mint aki
nagyon tudja a dolgát, elkezdte a bőrt húzogatni az érzékeny testrészen. Talán
higgadtnak tűnt, de igazából fogalma sem volt, mit hogyan kell egy vele azonos
neművel, csak az ösztönei vitték és azok súgták, mi lehet a helyes. Megpróbálta
legyűrni a szégyen érzését, a tanácstalanság fojtogató gondolatát. Örömet akart
szerezni Billnek, látni ahogy barátja élvezi a vele töltött perceket. Jó akart
lenni. A mozdulatai pedig kínzóan és tanácstalanul lassúak voltak. Hogy zavarát
enyhítse, Billhez hajolt és ajkaik bátortalanul találkoztak. Olyan rutintalanok
voltak mind a ketten ! Nyelvük alig ért össze, és a szemüket nem csukták be.
Bill felnevetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Milyen ostobák vagyunk ! - suttogta remegő hangon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Gustav elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Tudom...- és megsimogatta Bill láztól égő arcát, majd gyorsabb
ütemre váltott át és eddigi lassú mozdulatai fokozatosan lettek ritmusosabbak.
Billnek is tetszhetett ez a dolog, mert sóhajai egyre hangosabbak lettek és
csípője Gustav kezének mozgásával egyszerre mozdult. Gustav nem mert Billre
nézni, tette amit tett, a keze mind gyorsabb sebességben járt fel-alá Bill
szerszámán és hallotta a hangos, már-már kéjesnek mondható nyögdécseléseket,
miközben egy pontra fókuszált, Bill ágyának szélére. A ruhája rá izzadt és
nehezére esett a levegő vétel, az ő férfiassága is kegyetlenül kemény volt már
a nadrágjában. Megnyalta a száját és érezte az ajka felett gyöngyöző sós
verejték cseppeket. Ujjai rettentő gyors tempót diktáltak és Bill csípője is
őrülten gyorsan mozgott a keze alatt. Olyan volt, mintha áram járta volna át.
Rekedt nyögései, ahogy Gustav nevét emlegette, pedig különös szédületbe vitte a
fiút, aki még sosem tapasztalt ilyet. Ilyen ismeretlen, vad és féktelen erővel
feltörő izgalmat. Jó volt hallani és még jobb lett volna látni, de nem mert oda
pillantani, csak elképzelte milyen lehet Bill arca azokban a másodpercekben. A
gerjedelem őt is mind jobban hatalmába kerítette, úgy érezte, elragadja az
extázis Billel együtt. Váratlanul Bill teste megmerevedett, hangos kiáltás
hagyta el ajkát és eddig Gustav hátán pihenő kezei lehullottak maga mellé. És
csak kapkodta a levegőt remegve. Gustav érezte, hogy ujjait elborítja a forró,
fehér anyag, ami megállíthatatlanul csordogál a lepedőre és a takaróra. Lassan
húzta el a kezét Bill ágyékától és bizonytalanul dőlt le a fekete hajú mellé.
Reszketett egész testében, a torka össze szorult, a szája kiszáradt és mindenét
hideg veríték borította el. A tenyere ragadt és síkos volt, de nem akarta
megtörölni. Furcsa büszkeség töltötte el. Ezt ő csinálta, ő vitte el Billt egy
ismeretlen helyre, kettejük titkos világába. Most először és remélhetőleg nem
utoljára. Bill lejjebb hajtotta a takarót és pulóvere ujjával megtörölte vizes
homlokát. Még mindig nagyon zihált, haja kócosan terült szét a világos mintájú
ágyneműn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Hát ez...- dadogta és mikor Gustav fél szemmel rásandított,
egyszerre nevették el magukat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ez marha jó volt...- fejezte be a mondatot Gustav. De akkor már
nem nevettek. Halálos csendben feküdtek egymás mellett és bámulták a plafont.
Még egymás szapora lélegzetét is hallották és valószínűleg zavarban voltak az
előbbiek miatt. Való igaz, Gustav sem igen tudta magában helyre tenni
zűrzavaros érzelmeit Bill felé. Volt, hogy szimplán barátian viseltettek egymás
irányában, de ez egy másodperc alatt változott át valami mássá. Előfordult,
hogy közösen hallgattak valami zenét és a dalszöveget kiabálva ugráltak Bill
ágyán, itt a szobájában, aztán hirtelen elcsendesültek, mindketten abba hagyták
az ugrándozást, leültek és mosolyogva bámulták egymást, míg a háttérben
hangosan szólt a zene. A kapcsolatuk a végletek kimeríthetetlen sokaságának
látszott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Bill és Gustav ismeretsége elég új keletű volt, szeptember közepén,
vagy végén találkoztak a magdeburgi középiskolában. Gustav legelőször talán a
loitschei iskola buszról leszállva látta meg és el sem bírta dönteni melyik
nemhez tartozik, mikor azonban megtudta hogy fiú, le merte volna fogadni, nem
normális. Bill elsős volt és eléggé feltűnő egyéniség. A fura frizura, a smink
és a piercing miatt egyáltalán nem oda valónak látszott. Nem volt sok barátja,
legtöbben megközelíthetetlennek, érthetetlennek és furcsának tartották, főleg a
sportoló fiúk piszkálták, a tanárok is érdekesen álltak hozzá, de úgy tűnt Bill
bírja a gyűrődést és az iskolát egy olyan helynek tekinti, ahova kötelező
bejárni, de miután a tanóráknak vége, a kiközösítés és kérdő pillantások is
megszűnnek. Egy iskolai gyűlés alkalmával, a véletlen egy asztalhoz sodorta
őket és váltottak pár szót. Aztán többször össze futottak az iskola folyosóján,
először csak köszöntek egymásnak, később már beszélgettek is. Gustav kellemesen
csalódott a fiúban. Eddig azt hitte valami marslakó, akinek a gondolkodás módja
merőben eltér a megszokottól, de világossá vált számára, hogy a nem mindennapi
kinézet ellenére Bill is ugyanolyan diák mint a többi. Vagyis majdnem, mert új
barátja érdekes pillantásait, kinyilatkoztatásait, nem mindig sikerült
megfejtenie. És minél inkább agyalt rajta, annál inkább belebonyolódott a saját
felkavarodott érzelmeibe. Mert mindent lehetett mondani, de hogy Bill hidegen
hagyja, azt aligha. Ő is gyakran rajta felejtette a szemét és csak bámulta,
arcának minden négyzetcentiméterét jól magába vésve. Tetszett neki Bill sötét
és gondosan megcsinált haja, a nyakán lévő tetoválás, a szép alakú szemei,
hosszú szempillái, a szemöldökében lévő fekete karika, a világos bőre. Arra
gondolt, hogy ha Bill lány lenne, valószínűleg ő lenne a világon a
leges-legszebb. Szerette hallgatni barátja hangját, izgalmasnak találta az
öltözködését, hogy feketére festi a körmeit. Sok közös témájuk volt, nem
unatkoztak egymás társaságában. Gustav boldogan ment Billel akárhova, megismerte
a szüleit és ikertestvérét Loitschében, ahogy Bill is össze ismerkedett a
Schafer családdal. Pár hét elteltével olyanok voltak, mintha évek óta
barátságban lennének. Gustav érzései Bill felé, pedig viszonzásra találtak,
amikor egy álmos hétvégi délutánon, Bill ágyán feküdve, egy unalmas filmet
bámulva, őszintén beszélgetni kezdtek és kiderült, hogy igazából még egyiküknek
sem csókolózott. Hogy Billnek még nem volt semmilyen tapasztalata, megdöbbentő
volt Gustav számára, nehezen tudta ezt elképzelni róla. Ezen elviccelődtek egy
darabig, aztán kínos csend lett hirtelen és Bill félve hajolt Gustavhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Kipróbáljuk ?! - kérdezte és olyan közel voltak egymáshoz, hogy
Gustav érezte barátja forró leheletét a nyakánál. Idegesség költözött belé, de
engedte, hogy Bill ajka lassan az övéhez érjen, ha csak néhány másodpercig is.
Talán akkor és ott vette kezdetét nem mindennapi kötelékük, ami egyre inkább a
veszélyesen abnormális felé haladt, ahogy a hetek teltek. A félénk, bátortalan
cselekedetekből tapasztalatlan, de annál izgatóbb érintések, csókok lettek. Bár
volt még mit tanulniuk e téren, de egymás legjobb tanítóinak bizonyultak. De
Gustav őrlődött. Nem tudta, mi ez az egész. Csak azt sejtette, hogy nagyon nem
helyes, ez már homoszexualitás. Ettől elborzadt és számtalanszor elhatározta,
hogy ezentúl erős lesz, visszafogja magát. Az iskolában ez könnyű is volt, úgy
elmenni Bill mellett, hogy alig köszön neki, csak a szeme sarkából figyelni őt
a folyosón, vagy tálcája felett az étkezőben. Az iskola falai között nem volt a
homlokára írva, hogy mit érez, hogy a szíve vadul dobog Bill látványától és
majd kiugrik a torkán az izgalomtól, hogy a vére ezerrel száguld. Viszont ha,
ellátogatott Billékhez, vagy a fekete hajú ment hozzájuk, minden máris
bonyolódott és Gustav szembe találta magát a benne egyre erősebben felszínre
törő nemi vággyal, amit egy alig tizenöt éves fiú hozott ki belőle. És nem
tudott mit tenni ellene. Minél inkább tiltakozott, annál jobban vágyott rá
belül. És veszettül várta a péntek estéket, vagy szombatokat, hogy együtt
tölthesse Billel. Mert ezen a titkos kapcsolaton túl, még egymás legjobb
barátai is lettek. A határok pedig folyamatosan kitolódtak köztük, már nem csak
csókok és kósza érintések voltak a szoba falai között. Mindkettőjük többet
akart látni, érezni és átélni. Közeledett a téli vakáció és úgy egyeztek meg,
hogy a szünet napjaiban teszik meg az első komolynak tűnő lépést, hogy igazán
örömet okoznak egymásnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">És ez most úgy látszott eléggé sikerült is, az egyik fél részéről
legalábbis.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Pár perc hallgatás és mozdulatlanul fekvés után, Gustav
elégedetten szemlélte, még mindig ragadósan csillogó ujjait és kimondhatatlan
érzések repkedtek benne. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Jaj töröld már le ! - nevetett Bill és Gustav felett áthajolva
egy papírzsebkendőt adott barátja kezébe, aztán magára rángatta a takaró alatt
térdéig tolt nadrágját. Gustav a zsebébe gyűrte a zsebkendőt és kikászálódott a
feldúlt ágyból. Pulóvere nyirkosan tapadt a hátára. Az órájára nézett, sietnie
kell, ha el akarja érni a hamarosan induló Magdeburgba tartó buszjáratot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem bontod ki az ajándékot ? - kíváncsiskodott Bill még mindig
az ágyban fekve és Gustavot figyelve. Gustav az íróasztal szélén heverő
becsomagolt, apró dobozra pillantott, amit Billtől kapott, majd kabátjába
rakta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Majd otthon, a karácsonyi vacsora után. - felelte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Én is akkor bontom ki a tiédet és egész este rád fogok gondolni.
Főleg éjszaka, mikor majd itt fekszem és magamnak csinálom...Egyszer...vagy
többször...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Gustav vigyorogva fordult Bill felé, aki fekete tincsei alól sokat
sejtető mosollyal pislogott rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ne mondj ilyeneket...Nem illik...- mondta fülig vörösödve.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrztpUpFMRucEihyhbhgEmtTdfj6h_lh5Om_X6MKzrAa96leiLjfx2883m-c0ricIXPG3UREglONGu2d9OaDxf-FvxNARpqlUQj0veP6n8oDY8M4J11S1tTDG_zf3S7XTO_0bIsZltbs4/s1600/kar%25C3%25A1csonyr%25C3%25A9m%25C3%25A1lom.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="278" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrztpUpFMRucEihyhbhgEmtTdfj6h_lh5Om_X6MKzrAa96leiLjfx2883m-c0ricIXPG3UREglONGu2d9OaDxf-FvxNARpqlUQj0veP6n8oDY8M4J11S1tTDG_zf3S7XTO_0bIsZltbs4/s400/kar%25C3%25A1csonyr%25C3%25A9m%25C3%25A1lom.gif" width="400" /></a></span></div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Tudom...- helyeselt Bill és felült az ágyon. Gustav közben
magára kapta a kabátját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Lassan mennem kell. - mondta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Biztos nem maradsz itt éjszakára ? A szüleim örülnének és Tom is
hamarosan haza érkezik. Hallgathatnánk zenét, beszélgethetnénk, aztán ha
mindenki lefekszik aludni, megismételhetnénk az előbbit. Mi lenne, ha most én
csinálnám ugyanezt veled ? - Bill Gustavhoz sétált és megállt közvetlenül a
háta mögött. Gustavot melegség csapta meg, ahogy barátja csípőjét megérezte a
derekánál. Már a gondolat is forró vágyakat ébresztett benne és szerette volna,
ha ő is részese lehet annak, amit Bill élt át, szívesen maradt volna, de
karácsony volt, a család ünnepe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem lehet. A szüleim várnak, már a fát is biztos feldíszítették
és a nővérem is ma érkezik haza. - mondta nagyot sóhajtva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Mióta Gustav nővére elköltözött otthonról, hogy a saját életét
élje, Gustav lett az egyetlen gyerek a családban. Édesanyja mindentől óvta és
néha már-már túlzottan is elhalmozta a szeretetével. De Gustav örült, hogy így
törődik vele, szerette ha szerették és nem tartotta ezt olyan súlyos tehernek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Akkor csak még egy kicsit maradj ! Addig amíg...- és Bill keze
finoman elsiklott Gustav nadrágja felett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Amíg ? - kérdezett vissza Gustav és megmarkolta Bill csuklóját,
majd maga felé fordította a fiút. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Amíg megnézem, mennyire vagy izgatott...- válaszolta szemérmesen
Bill és pirosság jelent meg az arcán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Mintha nem tudnád...- húzta el a száját Gustav. Rá volt írva
mennyire bepörgette a nemrég átélt esemény, még a hatása alatt állt, és bár
nyugodtnak tűnt, nagyon nem volt az. A gyomra még mindig fájt és szédült
kicsit, remegések futottak végig minden tagján és férfiassága kemény volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Szeretném látni. - jelentette ki Bill szemlesütve és
kiszabadította karját Gustav ujjai közül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Még én sem láttam a tiédet. - jegyezte meg Gustav és mosolyogni
kezdett, de csak hogy elfedje mind nagyobb izgalmát. A torka kaparni kezdett és
égett az arca, mintha beteg lenne, lázas és szokatlan gyengeség szállta meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A fekete hajú az ajkába harapott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Tényleg nem, de a kezedben tartottad...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Gustav szíve nagyot dobbant, az ágyéka lüktetett és tudta, nem
lesz jó vége, ha itt kísértik a sorsot Billel. Így is szerencsés, hogy Bill
édesanyja nem jött fel az emeletre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Most már megyek.- mondta nem oda illően és elindult az ajtó
felé. Bill csalódottan követte és kelletlenül nyitotta ki a kulcsra zárt ajtót.
Szó nélkül ballagtak le a földszintre, ahol már teljes karácsonyi káosz
uralkodott. Fahéjas sütemény illat úszott a levegőben és karácsonyi zene szólt,
a nappali közepén mindenféle dobozokban ott csillogtak a díszek, az egyelőre
csupasz fa még a sarokban állt. Simone, Bill édesanyja mosolyogva jött ki a
konyhából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem vagytok éhesek fiúk ? Gustav, vegyél bátran süteményt, most
készült el ! - mondta kedvesen, a konyha asztalon lévő édességre mutatva.
Gustav az asszonyra nézett, és arra a megállapításra jutott, hogy Simone
mosolya ugyanolyan mint Billnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Köszönöm, most nem kérek...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Gustav indulni készül...- vágott közbe Bill szomorúan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Máris mész ? De kár, pedig azt hittem velünk vacsorázol.
Nemsokára érkezik Tom és Gordon is...- ingatta a fejét Simone.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Megy a buszom, indulnom kell. - mondta Gustav és tett néhány
lépést a kijárat irányába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Bill mindig azt mondja, remekül érzi magát veled. - szólt utána
Simone. Gustav megállt és Billre pillantott, aki nevetve bólogatott és Gustav
tudta, teljesen máshogy értelmezi Simone szavait.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Én is jól érzem vele magam. - nyögte ki dadogva és hirtelen
melege lett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Hát akkor, kellemes ünnepeket Gustav. - búcsúzott Simone és
eltűnt a konyhában. Gustav felvette a cipőjét és fejébe húzta fekete <i>Metallica</i> feliratú kötött sapkáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Kellemes ünnepeket. - mondta ő is Bill anyjának és megvárta, míg
Bill magára kap egy fekete pulóvert, majd szélesre tárva a bejárati ajtót
kiengedi őt. A hideg levegő csípősen vágott Gustav arcába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Szakad a hó...- jelentette ki, ahogy elé tárult a teraszról a
hórengeteg. Minden végtelen fehérségnek látszott, aminek se eleje se vége. A
sűrűn szállingózó hópelyhek szinte világítottak a délutáni sötétségben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- El fogsz ázni. - mondta halkan Bill. Gustav erre felvette
kabátja kapucniját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Csak nem...- és lassan indult el a majd bokáig érő hóban. Bill
követte. Kisétáltak a ház elé. Az utca teljesen kihalt volt,
zöld-sárga-narancsos fényű karácsonyi izzók pislákoltak egy kevés fényt adva a
szitáló hóban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Mikor jössz legközelebb ? - kérdezte Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Karácsony után, a két ünnep közt, ha neked megfelel. -
válaszolta Gustav.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Bill fájdalmas képet vágott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Az egy örökké valóság lesz...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Gustav szívét megmelengette a fiú kijelentése. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Meglátod eltelik hamar, kibontasz pár ajándékot, jönnek a
rokonok és tele tömöd a hasad karácsonyi édességekkel. Mire ezeken végig mész,
én is itt leszek. - biztatta Billt, de a hangja elcsuklott és ott bújkált benne
a szomorúság. Szeretett a családjával lenni, de most valahogy nem akart felülni
a Magdeburgba tartó járatra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ha te mondod...- vont vállat Bill, aztán körbe nézett és látván,
hogy üres az utca, nem jár arra senki sem, magához húzta Gustavot és ajkát
szomjasan nyomta Gusav ajkára. Még mindig nem tudtak rendesen csókolózni, még
mindig elég ügyetlenek voltak és még mindig cinkos mosolyra húzódott
mindkettejük szája, alighogy nyelvük találkozott. Aztán gyorsan szétváltak és
nézték egymást az egyre jobban szakadó hóban. Gustavnak akaratlanul is
bevillant a Bill szobájában eltöltött mámoros délután, ahogy érintette barátja
hímtagját és ahogy Bill reagált, ahogy felnyögött és ahogy a teste mozgott az
ujjai alatt. Az izgalom egyre jobban kínozta. Homlokát Bill arcának döntötte és
csak nyelt nagyokat. A torka teljesen száraz volt, de mondania akart még
valamit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Bill...Őrültek vagyunk, de tudnod kell, hogy nagyon jó volt,
amit ma csináltunk. Úgy érzem, nagyon közel vagy hozzám és úgy érzem, ismerlek.
Úgy, ahogy más nem ismerhet. Azt szeretném, ha te is ilyen közel éreznél
magadhoz és tudnád, én mindig ott leszek, ha szükséged van rám...Nekem sokat
jelentett ami ma történt. És te is sokat jelentesz Bill...Hihetetlen...már
attól felizgulok, ha kimondom a nevedet...Én azt hiszem, úgy érzek irántad,
ahogy nem szabadna...Én úgy érzem sze...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Hé, most már menned kell. A végén még lekésed a buszt ! - vágott
a szavába Bill és Gustav szaporán szitáló hóban kimondott szavai hirtelen a
semmibe vesztek. A törékeny varázsos hangulat, a remegő hangon kiejtett
mondatok eltűntek a szürke felhős égen. Gustav megdöbbent, ahogy Bill
kettévágva a vallomását, vissza rántotta őt a valóságba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Csak befejezem, amit mondani akartam...- kezdett volna bele
ismét Gustav előbbi mondanivalójába, de Bill leintette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Arra most nincs idő. Itt hagy a buszod...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Hirtelen eddig ismeretlen feszültség született köztük. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem mondasz semmit ?! - kérdezte Gustav reménykedve és alig
hallhatóan, lábával a havat piszkálgatva. Bill lesöpörte Gustav válláról a
hópelyheket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Mit mondhatnék ? Ha még sokáig itt állsz, hóember leszel...- és
felnevetett. Gustav szerette ha Bill nevet, de most nem érezte úgy, hogy ez a
helyzethez való lenne. Bill most olyan gyerekesen viselkedett, Gustav nem
értette miért. Csak ő gondolta úgy, hogy a mai események közelebb hozták őket
egymáshoz ? Billel egész téli szünet előtt azt tervezték, hogy átlépnek egy
határt, és most hogy ez megtörtént, Bill nem abban a rózsaszín ködben botorkál
mint ő ? Valamit félre értett ? Vagy túl hirtelen zúdította rá zilált érzelmeit
Billre ? Talán nem volt még itt az ideje...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Igen, ez elég valószínű...- bólogatott kábán és sarkon fordulva
elindult a havas úton. Érezte Bill tekintetét a hátán, de nem fordult hátra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Gustav, hé Gustav ! Ne feledd az ajándékod ! És kellemes
karácsonyt ! - ordította utána Bill, de Gustav nem fordult vissza, hogy
legalább intsen. Elment a kedve és teli lett kétségekkel. Annyira várta már a
karácsonyt, mert legbelül tudta, hogy ez az ünnep merőben más lesz, mint az
összes eddigi. Most már ő is fontos egy embernek. Valaki gondol rá, mikor
szenteste bontogatják az ajándékokat, várja, hogy ismét találkozzanak és talán
álmatlanul forgolódik az ágyban éjszakánként a csókokra emlékezve. De most
elfogta a kétely. Talán mindezt csak ő szeretné és Bill fele ennyire sem tartja
fontosnak ami köztük van. Sokszor járt már így, érzelmei voltak lányok iránt,
akik nem vették komolyan. És mikor már azt hitte ez örökre így marad, besétált
az életébe ez a lányosan szép fiú, hogy felgyújtsa a szívét, felforgassa a
vágyait, szembe állítsa saját magával, hogy aztán egy rosszkor kiejtett szóval
megöljön benne mindent. Bill...Miért vágott a szavába ? Miért nem hagyta hogy
kimondja amit akar és ezáltal könnyedebbnek érezze magát ? Félt, hogy nem tudja
ő is ugyanezt, ugyanígy mondani ? Gustav volt annyira szentimentális, hogy
éppen karácsony estéjén szerette volna kiejteni az egyik legszebb és
legnehezebben bevallható szót. Billnél ez is olyan könnyen és egyszerűen jött
volna. Pedig hát Bill fiú, és nem rég óta barátok...Mégis ez annyira háttérbe
szorult...Mint minden annyira másodlagos volt akkor. Csak ketten voltak, meg a
hóesés. És Gustavot a forróság öntötte el, elég volt csak Billre néznie. Akkor
tűz volt benne, de most, ahogy gyalogolt az egyre csak szaporodó hóban, már
szikra sem maradt. Csak nyomasztó magányosság. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A busz az orra előtt hagyta el a megállót. Nagy sebességgel húzott
el Gustav mellett, aki tehetetlenül tárta szét a karjait az eltűnő jármű után
nézve. A következő, és aznap egyben utolsó buszig még várakoznia kellett.
Billékhez nem volt értelme vissza menni, ezért öt perc fagyoskodás után, úgy
döntött hogy bemegy a buszmegállóval szemben lévő kocsmába. Szorongva nyomta le
az ajtó kilincsét és lépett be a cigaretta füsttől nehéz levegőjű helyiségbe.
Maga is elcsodálkozott, hogy a kocsma tele volt. A bárpultnál, az asztaloknál,
a nyerő automatáknál mind-mind férfiak voltak italukat iszogatva. Gustav nem
értette, hogy a szeretet és a család ünnepén, miért vannak inkább a kocsmában.
Kért magának egy pohár üdítőt és leült az egyetlen üresen álló asztalhoz. A
zenegépből szólt valami régi rock zene, a mellette lévő asztalnál kártyapartik
folytak, hangoskodással keveredve. Gustav levette a fejéről a kapucnit és a
kötött sapkát majd az asztal mellett lévő radiátornál megmelegítette elfagyott
ujjait. Ki gondolta volna, hogy karácsony estéjén ilyen helyre is keveredik ? Még
sosem járt itt. De Bill lehet hogy már igen... Dühösen felsóhajtott. Már megint
Billen jár az esze ! Aki egyik pillanatban még alatta feküdt és reszketett az
érintéseitől, a másik pillanatban pedig hülyeségeket beszélt és idétlenül
viselkedett. És most nyilván boldogan eszi édesanyja süteményeit elterpeszkedve
a kanapén és nem gondolva rá. Akárhogy is akarta, nem tudott nem haragudni
Billre. A szíve fájdalmasan szorult el tőle és a rosszkedve csak fokozódott.
Micsoda rémes karácsony ! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Hello, szabad ez a hely ? - hallott ekkor egy hangot és ijedten
rezzent össze. Egy férfi állt vele szemben, kezében egy pohár itallal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Persze...- nyögte ki Gustav, amint vissza zökkent a jelenbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Köszi. - és a fickó lazán lezöttyent az egyik székre, bele ivott
az italába, majd Gustavra nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ide valósi vagy ? - kérdezte kíváncsian és szélesen
elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem. - rázta a fejét Gustav.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Hát én sem, csak átutazóban járok erre. Amúgy Klausnak hívnak. -
nyújtotta a kezét. Gustav zavartan kezet fogott vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Én Gustav vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Hihetetlen ez az időjárás, nem is emlékszem mikor esett így a hó
utoljára...- a férfi letisztogatta havas kabátját és lekapta magáról a sapkát.
Harmincöt-negyven év körüli pasas lehetett. Jól szituált, sportos. Barna rövid
haja volt és kék kordkabátja. Gustav kényszeredetten elmosolyodott, nem nagyon
akart beszélgetni az ismeretlennel. De Klaus nem vette zokon a hallgatását.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Mégis mit keresel karácsony este ebben a lepukkant kócerájban ?
Te is a magányos férfiak klubját erősíted ? - érdeklődött és cigarettára
gyújtott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- A buszt várom. - válaszolta Gustav.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Akkor jó, megnyugodtam. Legalább van aki vár téged otthon. Bár
velem is így lenne. - fújta ki a füstöt Klaus. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Gustav erre sem tudott mit mondani. Szaporán iszogatta a kóláját
és szeretett volna már mihamarabb kinnt lenni a kocsmából. Zavarta a szemébe
ömlő tömény cigaretta füst.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Tudod, én elváltam. Már öt éve és csak alig-alig láthatom a
srácaimat. Tré egy helyzet, rohadtul hiányoznak. De nyilván te nem is sejted,
milyen ez. Biztos szerető családod van, olyan jó fiúnak látszol, akinek mindene
megvan...- elmélkedett Klaus. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"> - Jó fiúnak ? - meresztett
nagy szemeket Gustav.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Miért, nem ez a helyzet ? - kérdezett vissza a férfi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Ekkor megszólalt Gustav mobiltelefonja, üzenetet jelezve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Elnézést. - mondta Gustav és elővette a készüléket. Feloldotta a
billentyűzárat, hogy megnézze ki írt. Bill volt az, egy rövidke üzenettel.
Gustav szíve nagyot dobbant és érezte a vért az arcába áramlani<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<i><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">" Remélem, elérted a buszt. Majd bontsd ki a csomagot. Fontos
! "<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Gustav majdnem elmosolyodott, de aztán eszébe furakodott, ami
nemrég történt és a rossz érzések ismét megrohanták. Egy gombnyomással
kitörölte az sms-t és a telefont vissza rakta a zsebébe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- A szerelmed írt ? - könyökölt Klaus vigyorogva az asztalra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem...- vörösödött el még jobban Gustav, mire a férfi
felröhögött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Dehogyisnem ! Látom rajtad hogy szerelmes vagy ! - emelte
szájához a poharát, majd nem várva, mit reagál Gustav, folytatta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Hát persze ! A szerelem...Először jól indul minden, rózsaszín
köd, miegymás, de arról senki nem beszél, mi van a kezdetek után. Akarod tudni,
mi a véleményem a szerelemről ? Lehet, hogy kiábrándítalak barátom, de a
szerelem egy kibaszás. Vagy te szeretsz jobban egy kapcsolatban, vagy a másik,
de olyan nincs, hogy mindketten egyformán szeretitek egymást. Kölcsönös
vonzalom, ugyan már, hazugság ! Valaki mindig többet áldoz, többet elnéz, többet
tűr és többet sír. És ha te szeretsz jobban, kurvára fogsz szenvedni...Én is
így voltam, imádtam az ex nejemet, aki aztán jól átvert és kidobott ! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Gustav gondterhelten felsóhajtott. Lehet, hogy egy tolakodó alak
ez a Klaus, de talán igazat mond. Nincs is szerelem oda-vissza ? Talán neki is
át kellene ezt gondolnia...Mert ha jobban szereti Billt, mint a fiú őt, pokolian
rossz lesz neki. Páran már kihasználták, porig alázták és megtaposták a szívét,
nem akar egy újabb csalódást. Gyorsan megitta a maradék üdítőjét és felpattant
a székből. Klaus csodálkozva nézett rá, miközben elnyomta cigaretta csikkjét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Máris mész ? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem akarom lekésni a buszt. - mondta válasz helyett Gustav.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Szerintem rá érsz még, meghívhatlak valamire ? - invitálta
Klaus.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Köszönöm, de mennem kell. Viszlát. - és Gustav és sapkáját
fejére téve, sietős léptekkel hagyta el a kocsmát. Ismét a csend fogadta amint
kiért. A hó pedig még mindig kitartóan esett. Gustav átbotorkált a
buszmegállóhoz és zsebre dugott kézzel álldogált a hideg kék égboltot
szemlélve. Egyik ház felől karácsonyi dalok és vidám gyermekkacajok
hallatszottak. Gustav vissza gondolt azokra az időkre, mikor még ő is kisfiú
volt. Hogy tudott örülni az ajándékoknak, mennyire boldogan várta, hogy
díszíthesse a fát és hogy segíthessen édesanyjának mézeskalácsot sütni. A
legjobb lett volna gyereknek maradni örökre. Akkor csak az számított neki, hogy
a családja szereti. Nem jó lassan felnőni és nem is olyan jó egy másik ember
kezébe tenni a szív összes titkát, minden dobbanását. Lehet, hogy nem is olyan
jó őszintén szeretni...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Fényszóró világított Gustav szemébe és rövidesen megállt előtte
egy autó. Az ablak lehúzódott és az előbbi alak, Klaus vigyorgó képe jelent
meg. Gustav nem hitt a szemének.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem szállsz be ? - invitálta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem köszönöm, rögtön jön a busz. - válaszolta meglepődve Gustav.
A motor azonban leállt és Klaus kiszállt a volán mögül. Egyenesen a fiú felé
tartott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ugyan már ! Majd én haza viszlek. Hol is laksz ? - makacskodott.
Gustavnak nem tetszett a közvetlensége és hogy eléggé ittas is. Mit akar tőle ?
Miért nem megy az útjára és hagyja őt békén ?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Tényleg mindjárt itt a busz. - mentegetőzött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Klaus egyre közelebb ment hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- A fiamra emlékeztetsz. Ő is ilyen szőke. Talpra esett
kölyök....És van egy lányom is...A rohadt életbe, de hiányoznak ! Tudod te,
milyen ha egész nap gürcölsz, hogy eltarthasd a családodat, aztán a feleséged
közli, hogy már nem szeret, más kell neki és egyik napról a másikra elveszíted a családodat ?! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Sajnálom...- mondta Gustav részvéttel teli hangon. Néhanapján az
ő szülei is össze szólalkoztak és csúnya dolgokat vágtak egymás fejéhez. Gustav
mindig is nehezen viselte a veszekedést, utálta a hangos és bántó szavakat,
amikkel szülei egymást illették egy-egy vita alkalmával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Áh, mindegy ! Már úgysem lehet jóvá tenni...veszett ügy...Te
Gustav, kedved meginni velem valamit ? Eljöhetnél hozzám. Olyan szar így
karácsonyozni, rossz egyedül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Tessék ? - kérdezett vissza Gustav és fél szemmel az utcát
pásztázta, hátha jár arra valaki, de a környék néptelen volt. Még a zsúfolt
kocsma felől sem jött senki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Jól hallottad, kicsit iszogatunk, meg dumálgatunk, aztán ha
nagyon akarod haza vihetlek, de ha nem nálam töltheted az éjszakát. Van helyem
ám bőven...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A helyzet elég reménytelen volt, Gustav nem tudta, hogyan
meneküljön ebből a szituációból. Aggodalom szorította a torkát és kezdett egyre
jobban terhére lenni a férfi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Hiszen nem is ismerjük egymást...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Még nem, de majd megismerjük. Na, pattanj be a kocsimba és
menjünk ! - vágott a Gustav aggódó szavába Klaus türelmetlenül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Most inkább nem, otthon várnak...- húzódozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ez csak duma, hogy lerázz, így van ? Mi bajod van, félsz tőlem ?
- érdeklődött Klaus és furcsán végig mérte Gustavot, aki hátrébb lépett, hogy
növelje a köztük lévő távolságot. A férfi merő italszag volt és félelmetes
csillogások látszottak a szemeiben. Nem volt természetes, idegesítő volt a
részeg fecsegése.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem. - hazudta Gustav remegő hangon, de a rémület jeges
szorítása egyre erősebb lett a mellkasa tájékán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem is kell tőlem félni. Nem bántalak, semmi olyat nem teszek
veled, ami nem jó... - mondta Klaus nyájasan és váratlanul végig simított a fiú
vállán. Gustav gyomra össze ugrott és homlokára kiült az ijedtség hideg
verítéke. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Mit akar ? - kérdezte, de alig jött ki hang a torkán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Tegyük egymás karácsonyát feledhetetlenné...- mondta Klaus és
keze már Gustav kabátjának gombjait súrolva tartott a fiú mellkasa felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Gustav számára világossá vált, amit eddig csak gyanított. Arca
elsápadt és minden tagjában egy ösztön munkálkodott. A menekülésé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ne...- nyögte erőtlenül, de Klaus meg sem hallotta, sőt
határozott mozdulattal kipattintott egy gombot a fiú kabátján.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Hagyjon békén ! - suttogta és lesodorta magáról Klaus tenyerét,
aki csodálkozva bámult az arcába. Gustav tett hátra pár lépést, majd teljes
erejéből rohanni kezdett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Most miért rohansz el úgy, kis barátom ? - kiabált utána röhögve
Klaus, de Gustav meg sem állt. Nem nézte merre megy, csak szaladt, elhagyva a
díszfényekben pompázó házakat, a hóval fedett kerítéseket. Elfordult balra és
bevetette magát egy fás, erdős részre. Nem mert megállni, attól félt, hogy Klaus
autója hamarosan feltűnik. Még maga előtt látta, a férfi kajánul nevető arcát
és érezte magán izzadtságtól nyirkos tenyerét. Felkavarodott a gyomra. Szaporán
szedte a lábait a sötét és kies fák között. A talaj csúszott és a nagy
mennyiségű hó miatt, nem látta hova lép. Alaposan kifáradt, és még mindig úgy
érezte, hogy Klaus bármikor rátalálhat, pedig kísérteties csend honolt az ágak
között. Folyt róla az izzadtság, a tüdeje sípolt és nagyon fázott. Nem bírta
tovább a futást, levegőért kapkodva állt meg egy pillanatra és hallgatózott, de
nem hallott mást, csak a szelet, ahogy süvített és metszően az arcába fújt. Meg
kell keresnie a kiutat, minél hamarabb ! Már koromsötét volt mindenfele, csak a
hó világított, de kevés volt az a világosság. Gustav elővette mobiltelefonját
és az első gondolata az volt, hogy felhívja Billt, hogy segítséget kérjen, de
aztán büszkesége felül kerekedett és vissza süllyesztette zsebébe a készüléket.
Hirtelen autó hangját vélte felfedezni a közelből, a fák kopasz ágai között
halványan egy fényszórót is látott. A vér meghűlt az ereiben. Lehet, hogy Klaus
az és őt keresi ?! Gustav szíve iszonyú ütemet kezdett diktálni és a félelmetől
mellkasába szorult a levegő. El kell tűnnie ! Ismét elindult, de a sötétben nem
vett észre, egy hóval elfedett, földből kiálló fagyökeret. Hasra esett. Arccal
előre zuhant a hóba és rögtön erős fájdalom hasított a szemeibe. A szájába
került hótól köhögve, fuldokolva fordult a hátára és érezte, hogy valahonnan
folyik a vére. A fagyott talajon lévő jégdarabokkal felsebezte a homlokát és a
forró vörös vér lustán csordogált végig a szemeinél, a száján át, lecseppenve a
nyakánál. Alig kapott levegőt és zsibbadtság kerítette hatalma alá. Fel akart
állni, de nem ment, megütötte az egyik térdét. A háta szörnyen fázott, ahogy a
friss hóban hevert és tanácstalanul bámulta az eget. Vajon ez lehet a
legsötétebb éjszaka ? A hópelyhek megállíthatatlanul szálltak rá és a vértől
pirossá válva olvadtak szét az arcán. Gustav Billre gondolt. Mit csinálhat most
? Biztosan örül az ajándékainak, meglehet, már azt is megnézte, amit tőle
kapott. Eszébe jutott barátja sms-e, hogy bontsa ki a neki szánt csomagot. A
zsebébe nyúlt és kiemelte onnan a dobozt. Eltávolította az eséstől kissé
eldeformálódott és hótól elázott csomagolást, majd kibontotta az abban rejlő
fehér papírkartont. Könnyek szöktek a szemébe, mikor látta mit ajándékozott
neki Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Istenem, a hógömb. - suttogta elcsukló hangon, mikor ujjai
elsiklottak az üveg ajándék tárgy felett. Ez a hógömb állt Bill éjjeliszekrényén
és Gustav mindig megcsodálta. Egy hegycsúcs volt az üvegben és Gustavnak a
legelső perctől tetszett, ahogy meglátta. Mindig is szeretett volna egy
ugyanilyet, de nem mert megkérni Billt, hogy adja neki. Gustav kivette a
dobozból és megforgatta. A hold alig látszódó fényében nézte a gömbben kavargó
fehér morzsákat, amik hópelyhekre emlékeztették. Aztán felfedezte a gömb szélén
éktelenkedő repedést. Biztos amikor megbotlott, akkor törött el. Eltörött, de
ettől még Gustav számára ugyanolyan értékes maradt. Bill olvasott a
gondolataiban, a tekintetében és karácsonyra megkapta tőle. Honnan tudhatta,
hogy mennyire tetszik neki a kis üveggömb, mikor egy szóval sem említette ?
Talán félre értelmezte barátja mai viselkedését, rosszakat feltételezett róla
és Bill is ugyanolyan szeretetet érez iránta, mint amilyet ő táplál a fiú
iránt. Lehet, hogy Klausnak mégsem volt igaza, mikor azt állította, hogy
nincsenek egyformán erős érzelmek. Mert mi van, ha igenis léteznek ?! És mi
van, ha nem csak szavakkal lehet kifejezni őket ? Gustav úgy érezte, Bill így
mutatta ki a szeretetét, hogy neki ajándékozta ezt a hógömböt. És most rajta a
sor, hogy ő is bizonyítson !<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Halkan felsóhajtott és vissza rakta az üveggömböt a dobozba, majd
a dobozt a zsebébe tette. A térde már nem sajgott annyira, és a homlokán lévő
vér is alvadni kezdett. Szédelegve tápászkodott fel a hóból és sántikálva
indult el a hóborította fák között. Kicsit émelygett és átfázott, de tudta,
valahogy ki kell jutnia az útra, vissza a házakhoz. És képesnek érezte magát
arra, hogy megtegye. Mobilja segítségével fényt csinált, így világított.
Sietett, ahogy tudott és rövidesen ritkulni kezdett az erdő, ismerősebb lett a
környék. Amilyen hirtelen került a fák rengetegébe, olyan váratlanul keveredett
is ki belőlük. Ismét feltűntek a jól ismert karácsonyi égőkkel felszerelt
házak, díszes kerítések és Gustav kezdett kicsit megnyugodni. Úgy érezte, a
karácsony csakugyan a csoda ünnepe, hiszen itt van, épen jött ki az erdőből. És
ez valódi csoda... A buszmegálló előtt nem sokkal azonban, belehasított a
félelem, mi van ha Klaus még ott áll és rá vár ? Megtorpant és a bokrok közül
leskelődött. De nyomát sem látta a férfi kocsijának. Csak hatalmas hótömeg
fedte el a tájat és semmi mozgást nem tapasztalt. Biztos elindult haza, mi értelme
lenne, hogy itt szobrozzon ?! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Bicegve megindult a megálló irányába. Talán még van esélye elérni
az utolsó buszjáratot. Ahogy közeledett a buszmegállóhoz, hangokat hallott és
mintha a nevét kiáltozták volna. Zavartan kapkodta a fejét és másodpercekig
semmit sem látott a hóeséstől, de aztán a hangok közelebbiek lettek és
rövidesen feltűnt Bill. Gustav azt hitte rosszul lát, hallucinál. De nem,
tényleg a fiú sietett feléje.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Gustav ! - kiáltott neki és idegesen remegett a hangja. Gustav
megállt és bevárta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Bill, mit keresel te itt ? - kérdezte csodálkozva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ezt inkább én kérdezhetném tőled. Mikor elváltunk és beértem a
házba, az órára néztem és láttam, hogy biztos lekésted a buszodat. Ráadásul
utána jött Tom, aki a haverjaival autózott el erre és látott belépni a
kocsmába. Írtam sms-t, de nem válaszoltál, rosszat sejtettem és benéztem, de
nem találtalak ott. Nem tudtam hova mehettél. Azt hittem, bajod esett...Nem úgy
volt, hogy haza mész ? - vonta kérdőre Gustavot Bill. És Gustav látta, hogy
barátja milyen rémült és sápadt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Bill figyelj...- kezdte, de Bill ekkor észrevette a vért az
arcán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Te jó ég, hiszen te megsérültél...- döbbent le és gyengéden
megfogta Gustav karját, majd a fiút a megálló üveggel fedett padjai felé
vezette. Gustav erőtlenül ült le és fejét neki döntötte a pad támlájának.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Egy alak...A kocsmában találkoztunk. Utánam jött ide és azt
akarta, hogy...szóval hogy menjek el vele...Nem voltak jó szándékai, láttam
rajta...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Úristen, de ugye nem bántott ? - kérdezte ijedt arccal Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Beszaladtam az erdőbe, ott elestem és beütöttem a fejemet...-
hadarta el Gustav, és Bill semmit sem értett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Az erdőbe ?! Megőrültél ?! Tudod te, milyen veszélyes az erdő
ilyen időben ?! Meg is fagyhattál volna, ha eltévedsz...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Igen, ez nekem is megfordult a fejemben, de nem volt jobb
ötletem. Az a fickó itt volt a buszmegállóban, azt hittem követni fog és...-
dadogta Gustav és a szégyenérzés hatalmasodott el rajta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Én már jó ideje járom a környéket téged keresve, de nem láttam
egy lelket sem erre...- vont vállat Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Gustav csodálkozva nézett a fekete hajúra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- A neve Klaus...Azt mondta átutazóban van. Kék színű kabátot
viselt és sötét színű autóval volt...Te nem találkoztál vele ? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Bill szelíden rázta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem...De szörnyű lehetett ezt átélni...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Gustav szomorúan elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Most hülyének nézel, ugye ?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Dehogyis. Ha azt mondod itt volt az a férfi, biztos így is volt.
De most már eltűnt. Tudom, hogy nehéz, de nyugodj meg kérlek ! - csitította
Gustav nagyon is felhevült kedélyeit. Gustav egy darabig hallgatott, majd
elővette a telefonját, össze ráncolt homlokkal bámulta a kijelzőt, amin a
pontos idő látszott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Micsoda borzasztó karácsony ! Még a legutolsó buszt is lekéstem
Magdeburgba...Ezért otthon kinyírnak...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ne aggódj, kitalálunk valamit, hogy a szüleiddel karácsonyozz !
- vigasztalta Bill és ujjai egy másodpercre Gustav jéghideg kezéhez értek.
Össze találkozott a tekintetük és melegség öntötte el Gustavot. Zavartan
megköszörülte a torkát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Az ajándékod csodaszép, kitaláltad az egyik legtitkosabb
vágyamat. Azt hittem nem ismersz eléggé, de tévedtem ! Köszönöm...- és újra
elfutotta a könny a szemeit, gyorsan letörölte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Örülök, ha örülsz...- mosolygott Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Még szép, hogy örülök...- helyeselt Gustav.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Viszont délután, mikor kikísértelek, mintha megbántódtál
volna...- jegyezte meg Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Meg is bántódtam. Mondani akartam neked valamit és te nem
hagytad. Közbe vágtál, mintha nem akartad volna meghallani, tudomásul venni. És
ez rosszul esett. Mindennél jobban szerettem volna kimondani, hogy te is tudj
róla, hogy érezd...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem olvastad a levelet ? - vágott közbe Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Milyen levelet ? - értetlenkedett Gustav.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ami a dobozban volt, az ajándék mellett...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Levél ? - hökkent meg Gustav és a zsebébe nyúlva kiemelte onnan
a dobozt. Felnyitotta a tetejét és valóban egy gyűrött, apró papíros volt a
hógömb mellé rakva. Akkor a sötét erdőben nem vette észre, de most az utcai
lámpák sárga fényében már jól láthatóan fehérlett. Kikapta a dobozból és
kettéhajtotta. A szíve máris felgyorsult, ahogy Bill betűit meglátta. A papírt
a lámpa felé fordította és félhangosan olvasni kezdte a hótól kissé elmosódott
sorokat:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<i><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">" Ennek így kellett lennie, hiszek a sorsban. Biztos vagyok
benne, hogy régóta tartottam feléd, és te is felém, már akkor is, mikor még nem
ismertük egymást, mikor még nem is tudtunk egymás létezéséről. Emlékszel,
először hol találkoztunk ? Azon az unalmas iskolai gyűlésen, egy asztalhoz
kerültünk. Szerintem ez sem volt véletlen. Visszagondolva, olyanok voltunk akkor,
mint két magányos madár, akik az égbolton egyedül repkednek és keresik az utat.
De most már együtt próbálgatjuk a szárnyainkat és haladunk valami új út felé.
Kicsit félek, mert ez az út szokatlan, és helytelen, de nagyon jó. Valahányszor
megcsókolsz, mintha szárnyak lennénk a szívem helyén. Sosem hittem volna, hogy
egyszer rátalálok arra, akit lelki társamnak is nevezhetek. De megtaláltalak
téged. Most már tudom, hogy vannak csodák, mert minden perc az, ha veled
tölthetem. Lehet, hogy te is mondani akarsz valamit, néha így látom, ha rád
nézek. De hadd legyek én az első, aki papíron kimondja. SZERETLEK ! Én ezt
érzem, egyre erősebben...- Bill - "<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Gustav még sosem olvasott ennél szebb vallomást. Nehéz csend
telepedett rá, nem tudta mit mondjon, meghatódott, a sírás szorongatta. Annyi
gondolat cikázott az agyában, égett az arca és a szíve majd kiugrott a
mellkasából. Tudta, hogy szólnia kellene valamit, de ő nem tudott ilyen
szépeket kitalálni, mint Bill ezért csak ennyit bírt kinyögni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Köszönöm, hogy szeretsz... <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Mindennél jobban. - bólogatott Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Én is szeretlek...- mondta még halkan Gustav és ültek még ott
kicsit, nézték a havat, és egymásra pillantgatva ismerkedtek a szavak
hatalmával. Nemsokkal később pedig már mind a szépen megterített karácsonyi
asztal körül ültek. Bill szülei örültek, hogy Gustav mégis velük vacsorázik és
nem kérdezték a miértjét, Gustav pedig jobbnak látta egy szót sem szólni a
Klaussal történtekről. A hangulat oldott volt, nevetgéltek, viccelődtek, Simone
pedig feltálalta a finom vacsorát.
Gustav szülei már úton voltak, hogy haza vigyék a fiukat, de Gustav nem
akart még a haza térésre gondolni. Ki akart használni minden percet, ott akart
lenni, ahol Bill és megfürdeni a mosolyában. Nézte Billt és az jutott eszébe, ő
a legnagyszerűbb ember akit ismer és akit most ajándékba kapott az élettől,
remélhetőleg hosszú időre. Vacsora után kimentek az udvarra és álltak a
hóesésben, miközben jelentőség teljesen néztek egymásra,<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Olyan jó hogy itt vagy ! - suttogott Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nekem is jó, hogy veled vagyok. - mondta Gustav és a távolban
hócsatázó Tomot és Gordont nézte. Simone eközben egy pohár forró csokival a
kezében állt a teraszon. Idilli kép volt. Tökéletes. És még mindig havazott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Beszálljunk hozzájuk ? - kérdezte nevetve Bill és ragyogó
szemekkel figyelte, ahogy Tom és nevelőapja játszanak a sűrű hóban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Hát persze, tönkre teszem a szép frizurádat. - vigyorodott el
Gustav és hirtelen mozdulattal megborzolta Bill kócos fekete haját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Na, azt megnézném ! - vágott vissza Bill és egy nagyobbacska
hógolyóval megcélozta Gustavot, aki épp hogy el tudott hajolni a felé repülő
hólabda elől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ezért megfizetsz ! - nevetett fel Gustav és elkapva Bill egyik
karját magával rántotta barátját a puha hórengetegbe. Mindketten tetőtől-talpig
havasak lettek és fél percig csak köhögtek az arcukba zúdult hótól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Te megőrültél ! - söpörte ki a havat az arcából kacagva Bill.
Tiszta hó lett a haja is. Gustav fölé könyökölt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Így vagy a legszebb...- mondta halkan és ajka vadul sóvárgott
Bill csókja után, de tudta hogy most nem lehet, ezért csak a pillantásával
simított végig barátja hidegtől kipirult arcán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Így, havasan ? - kérdezett vissza Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Így, boldogan. - felelte Gustav és hiába volt nagyon hideg, erős
forróságot érzett a szíve tájékán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Idegenek mentek el a ház előtt és vidáman pillantottak végig a
hócsatázó társaságon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Boldog karácsonyt ! - mondták kedvesen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Bill és Gustav egyszerre néztek fel a kerítésnél elhaladókra és
csak össze mosolyogtak. Gustav bólogatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Igen...Boldog karácsonyt ! - szólt a járókelők után, aztán
Billre nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Boldog karácsonyt ! - majd talpra pattant és teljes hangerővel
kiabálni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Boldog karácsonyt ! Boldog karácsonyt !<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Már nem hitte azt, hogy ez egy szörnyű karácsony, sőt, Gustav azt
gondolta, jobb ünnepet el sem tudott volna képzelni magának. Kívánsága elszállt
a házak ablakai előtt, az ajtóknál, a kerteknél és hangját még jó ideig
visszhangozta a környék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Boldog karácsonyt mindenkinek <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; tab-stops: 475.7pt; text-autospace: none;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">
</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<br /></div>
</div>
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-17708776305920462042016-11-29T07:39:00.000+01:002016-11-29T07:39:01.480+01:00Tomi drága árat fizet<span style="background-color: white;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Hello! Köszönöm a kattintásokat és a kommentet :) Örültem neki.</span></span><br />
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="background-color: white;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A most következő történet, hát hogy is mondjam, nem valami könnyed hangvételű és témájú. Oh, igen, beteg vagyok, vagyis hát voltak ilyen sötétebb időszakaim. Elnézést mindenkitől, akinek a lelki világában kárt teszek az alábbival :P </span></span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><strong style="background-color: white;">Szerző: </strong><span style="background-color: white;">xxslashxx</span></span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><strong style="background-color: white;">Cím: </strong><span style="background-color: white;">Tomi drága árat fizet</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><strong style="background-color: white;">Korhatár: </strong><span style="background-color: white;">16</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><strong style="background-color: white;">Szereplők: </strong><span style="background-color: white;">Bill, Tom, Andreas, Gordon</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><strong style="background-color: white;">Műfaj:</strong><span style="background-color: white;"> slash</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><strong style="background-color: white;">Figyelmeztetések: </strong><span style="background-color: white;">F/F, trágár beszéd, erőszak<br /><b>Publikálva : </b>2008. szeptember 10.</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="background-color: white;"><br /></span>
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Ez nem lehet igaz! -
Tom Kaulitz elhűlve bámulta a frissen kikapott matematika felmérőjét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">A fehér papírlapon
girbe-gurba betük és számok alatt ott virított a piros tanári aláírás és a
jegy: egyes!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Elégtelen!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Ilyen nincs!
Komolyan! Tom szinte undorodva tolta el maga elől a lapot. Ez már a negyedik
ilyen osztályzata, így félév előtt. Pedig erre a dolgozatra készült is, előtte
való este átnézte az egészet. De hiába. A matematika nem az ő világa.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Neked is egyes lett?
- fordult váratlanul ikertestvéréhez Billhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">A fekete hajú büszkén
elvigyorodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Nem. Kettes!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Cö...neked Andreas?
- nézett a hátsó pad felé Tom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Nekem is kettes! -
jött onnan a felelet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Pedálgépek. Kurva
pedálgépek. - morgott halkan a rasztás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Kaulitz! Ez már a
negyedik egyese! Így meg fogom buktatni ! - lépett ekkor hozzá Weissmann
tanárnő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Ez biztos? Nem
lehetne javítani? Szerintem még van esélyem! - vigyorgott Tom szemtelenül,
miközben ajkában lévő piercingkarikájával játszott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Esély?! Négy egyes,
két kettes! Itt ahhoz valami csoda kell !De tudja mit, ha szorgalmasan megoldja
a napi 20 matematikapéldát amit feladok és mellé mindennap itt marad a délutáni
korrepetáláson 3-tól 5-ig, talán tárgyalhatunk..<br />Tom Kaulitz savanyú képet vágott. Napi 20 példa ?! Mindennap korrepetálás 3-tól 5-ig ?! Na ne! Semmit sem gyűlölt jobban, mint amikor a szabadságában korlátozták.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10pt;">-Marad itt a faszom.
- suttogta dacosan magának kicsöngetés után.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Ne marhulj Tom!
Weissmann tanárnő meg fog húzni, ha nem csinálod amit mond! - mondta óvatosan
Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Tom flegmán vállat
vont.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Azt majd meglátjuk!
Szerintem meg nem meri megtenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-De mi is maradunk
Andreassal. - próbálta testvérét jobb belátásra bírni Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Az a ti bajotok!
Lúzerek. - és Tom otthagyta őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Olyan lazán sétált ki
az iskolából mintha semmi gondja nem volna. Mintha ez ez elégtelen csak egy
csepp lenne a tengerben. Egy apró dolog, de nem vészes. Pedig a tét nagy volt.
A család boldogsága múlt rajta és hogy Tom ne hallgassa egész nap anyja
szemrehányó szavait. Ráérősen szédelgett a városban. Rágyújtott, sétálgatott,
elnézegette a kirakatok drága holmijait. Nem akart hazamenni, de egy idő után
jobb nem jutott eszébe.Talán otthon átgondolja a dolgokat, talán holnaptól ott
marad a suliban délutánonként. Talán...de lehet hogy mégsem...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 10pt;">Csend fogadta mikor
belépett házuk előszobájába. Körbenézett, hallgatózott, de csak a konyhai nagy
falióra ketyegését hallotta. Megkönnyebbült, </span><span style="font-size: 13.3333px;">így</span><span style="font-size: 10pt;"> elkerülheti hogy anyja szemébe
kelljen hazudnia a "és mi történt az iskolában?!" kérdésnél.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Elindult az emeletre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Hello Tom!- szólt
ekkor utána egy férfihang.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Tom összerezzent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Izé...szia Gordon!
Azt hittem nincs itthon senki. - fordult hátra a rasztás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Gordon 8 hónapja
lakott nálunk mint anyja élettársa. Tom és Bill nem nagyon bírta. Valahol őt
hibáztatták azért mert szüleik elváltak, holott ez nem volt igaz és ezt ők is
jól tudták, mégis jó volt néha valakit okolni azért mert széthullott a
családjuk. Igyekeztek normálisan viselkedni vele, de ha tehették kerülték a
társaságát. Elfogadták anyjuk döntését, hogy Gordont választotta, elfogadták,
ha nem is helyeselték. Jóformán nem is ismerték a férfit. Tomnak néha olyan
érzése volt mintha egy idegen élne a házukban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Anya nincs itthon? -
kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Anyád ma túlórázik,
csak későn ér haza. - felelte Gordon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Tom bólintott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Felmegyek a
szobámba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Tom! Beszélhetünk? -
szólt utána Gordon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">A rasztás furcsa
arckifejezéssel ugyan, de elindult a konyha irányába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 10pt;">-Igen, mondd csak. -
és közben kivett a </span><span style="font-size: 13.3333px;">hűtőből</span><span style="font-size: 10pt;"> egy energiaitalt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 10pt;">-</span><span style="font-size: 13.3333px;">Hívott</span><span style="font-size: 10pt;"> a matektanárod,
Frau Weissmann.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 10pt;">Tom kezében megállt
az </span><span style="font-size: 13.3333px;">üdítős doboz</span><span style="font-size: 10pt;">.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-És mit akart? -
kérdezte halkan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Megint egyes lett a
dolgozatod. Ráadásul a mai korrepetáláson sem maradtál ott. Meg fogsz bukni
Tom...azt mondta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Tom kínjában
elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 10pt;">-Nem, dehogy! Azért
nem olyan </span><span style="font-size: 13.3333px;">könnyű</span><span style="font-size: 10pt;"> megbukni. Majd legközelebb ottmaradok. - </span><span style="font-size: 13.3333px;">ígérte</span><span style="font-size: 10pt;">.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Gordon rosszallóan
csóválta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 10pt;">-Négy elégtelennel
igenis </span><span style="font-size: 13.3333px;">könnyű</span><span style="font-size: 10pt;"> megbukni. - jelentette ki komoly képpel.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 10pt;">-Majd </span><span style="font-size: 13.3333px;">javítok</span><span style="font-size: 10pt;">! </span><span style="font-size: 13.3333px;">Megígérem</span><span style="font-size: 10pt;">, de tényleg!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Anyád szörnyen
csalódott lesz. Még esélyt sem adsz magadnak a javításra. Ez nem szép dolog.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Még nem késő
javítani! Weissmann egy köcsög, de ha beszélek vele talán jobb belátásra tér.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Kétlem Tom! Nagyon
be van rád rágva hogy ellógtál a korrepetálásról. Ha Bill ottmaradt te miért
nem tudtál?! - Gordon szigorúan nézett Tomra, aki kicsit elszégyellte magát.
Igaz...ott maradhatott volna...Igy most lehet hogy valóban megbukik. Abból pedig
balhé lesz...de milyen balhé...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 10pt;">Sóhajtott egyet,
felkapta az üdítőjét és szobája felé indult, de Gordon </span><span style="font-size: 13.3333px;">elé toppant</span><span style="font-size: 10pt;">.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Tom meglepve
pillantott rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Talán köthetnénk
egyezséget. - ajánlotta a férfi Tom útjába állva a konyhaajtóban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 10pt;">-Miféle egyezséget? - </span><span style="font-size: 13.3333px;">sandított</span><span style="font-size: 10pt;"> Gordonra Tom.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Beszélhetné én a
tanárnőddel, meg van egy-két ismerősöm a suliban is, az igazgatóhelyettes például.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Tom arca felderült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Az fasza lenne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-De az egyezségnek
ára van...mint mindennek az életben...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Tom nem értette
Gordont. Mit akar ez jelenteni? Mi az, amit ő tehet érte?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Mi lenne az ? -
kérdezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Gordon elvigyorodott.
Nem átlagos vigyor volt ez...rémisztő...olyan, amit a fiú még nem látott a
férfi arcán sohasem. Gordon Tom vállára tette a kezét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Légy jó fiú Tom!
Légy jó hozzám...aztán tartsd a szád...és én is hallgatni fogok, sőt elintézem, hogy ne bukj meg!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Hogy mi?! - suttogta
Tom. Ajkára fagyott a szó a döbbenettől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Gordon ujjai szőkés
rasztahaját simították, majd az arcát. Tom elkapta a fejét, mintha láng égette
volna meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Te hülye vagy?! Ez
kurvára nem vicces!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Ki mondta hogy
viccelek?! - vigyorgott Gordon továbbra is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Tom elindult kifelé,
de a férfi megragadta a vállánál és visszalökte. Tom a konyhapultnak esett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Gordon! Hé! Engedj
ki! Te nem vagy normális! - kiáltotta kétségbeesetten Tom és hátrált volna, de
a pult az útját állta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 10pt;">Gordon közel lépett
hozzá. Tom szinte érezte forró </span><span style="font-size: 13.3333px;">leheletét</span><span style="font-size: 10pt;"> a nyakánál. A férfi teljesen a
pulthoz szorította.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 10pt;">-Neked is fontos a jó
jegy nem? - mondta miközben ujjait végigfuttatta a fiú </span><span style="font-size: 13.3333px;">kulcscsontján</span><span style="font-size: 10pt;">.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Tom nekiugrott,
teljes erejéből kapálózott hogy ki tudjon szabadulni a férfi szorításából, de
az erősebb volt nála. Sokkal erősebb. Lefogta őt és durván megfordította. Úgy
lökte a pultnak hogy az ott lévő dolgok, gyümölcsöskosár, virágváza, színes
magazinok mind hangos csörömpöléssel estek a földre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Engedj el! -
üvöltötte Tom remegő hangon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">A pult hideg csempéje
nyomta a mellkasát. Gordon erősen fogta a testét, közben szinte állatiasan
tépte le róla a nadrágot, aminek gombja a padlóra esett a lendülettől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 10pt;">-Ne! Gordon! - </span><span style="font-size: 13.3333px;">kiáltotta </span><span style="font-size: 10pt;">Tom vergődve.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 10pt;">-Nyugodj meg Tom! És
ne </span><span style="font-size: 13.3333px;">ordíts</span><span style="font-size: 10pt;">! Úgysem hallja meg senki sem. - lihegte a nyakába Gordon rekedtes
hangon.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVISmHcT_9AqnDGhqfgvBqCHzI-lMyxFCATpthbo7KwZYy_vB9_r57bhdxaLIB9r5Z8_211WweZBaujpdyR10MGZN6CsK7kMY9Plp4mWP0S-7J3wp1Yj2L5AEtYNC4D9ed54KWKmVIIE8/s1600/tom08.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVISmHcT_9AqnDGhqfgvBqCHzI-lMyxFCATpthbo7KwZYy_vB9_r57bhdxaLIB9r5Z8_211WweZBaujpdyR10MGZN6CsK7kMY9Plp4mWP0S-7J3wp1Yj2L5AEtYNC4D9ed54KWKmVIIE8/s320/tom08.jpg" width="320" /></span></a><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Majd belehatolt. Tom
olyan fájdalmat érzett amit még sosem Mintha kettészakadt volna. De nemcsak a
teste. A lelke is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Felordított és érezte
hogy könny gyűlik a szemébe. Eszeveszetten mozgolódott, hogy szabaduljon, de
Gordon lenyomta a fejét a pultra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Maradj nyugton! Úgy
hamarabb szabadulsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Gordon durván mozgott
Tomban. Aki úgy összeszorította a száját hogy a piercing felsértette ajkait.
Érezte a vér ízét a szájában.</span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Te rohadék! Kurva
anyád! - ordított magánkívül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Gordon a füléhez
hajolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 10pt;">-Hé, én szeretem
anyádat! És titeket is szeretlek. </span><span style="font-size: 13.3333px;">Segítek</span><span style="font-size: 10pt;"> ahol tudok, de ezért jár valami, nem?
Bill valamivel engedelmesebb volt...<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 10pt;">Tomban </span><span style="font-size: 13.3333px;">meghűlt</span><span style="font-size: 10pt;"> a vér.
Nem...ez nem lehet igaz! Hogy Gordon Billt is...Te jó ég!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Szemétláda! Ezért kicsinállak!
- kiáltotta és ismét próbálkozott szabadulni, reménytelenül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">A fájdalom nem szűnt
meg, csak erősödött, ahogy a férfi erősebben mozgott a benne és egyre jobban
nyomta őt a pulthoz, hangos nyögések kíséretében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Jó vagy Tomi...olyan
jó...Talán jobb is mint Bill. - zihálta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Tom érezte hogy
könnyek áztatják arcát. Nem is a fájdalom miatt, hanem a felismeréstől, hogy
Gordon nem csak őt, hanem testvérét is bántotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Üveges szemekkel
nézte a pulton fénylő délutáni napsugarakat és Gordon nyögései mintha
összemosódtak volna szíve hangos lüktetésével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Pár perc múlva Gordon
elért a csúcsra és izzadtan borult Tomra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Fantasztikus vagy.
De ne próbáld elmondani anyádnak! Egy világ dőlne össze benne. Hisz szeret
engem! Nagyon szeret. - lihegte neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Ekkor megcsörrent a
mobiltelefonja. Gordon érte nyúlt. Tom pedig kihasználva az alkalmat, kitépte
magát a karjaiból, felhúzta nadrágját és felrohant a szobájába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Kulcsra zárta az
ajtaját és csak akkor nyitotta ki ismét, mikor hallotta Gordon kocsiját kikanyarodni
a házuk elől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 10.0pt;">Elszívott egy
cigarettát, majd az ágyán ülve próbált megnyugodni, teste remegését
csillapítani, felfogni a felfoghatatlant. Próbált úrrá lenni az iszonyatos fájdalmon. </span><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Bill estefelé nyitott
be hozzá.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Tom, miért ülsz a
sötétben? - kérdezte és felkattintotta a villanyt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Tom, mi a baj? -
kérdezte döbbenten, mikor ikre könnyes szemét és sápadt arcát meglátta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Bill becsukta az
ajtót és odaült testvére mellé az ágyra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Mi a baj? - kérdezte
ismét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Tom ránézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Gordon...Gordon...Miért
nem mondtad el? - szakadt ki belőle a kérdés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">Bill tekintete
elhomályosult, arcából kifutott a vér, barna szemeit ellepték a könnyek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Ó Tom! Ne...ne... -
suttogta és megölelte Tomot, aki zokogva kapaszkodott belé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Meg fogom ölni. -
sziszegte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Dehogy fogod! - csitította
ikrét Bill.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Akkor elmondom
anyának!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">-Anya halál szerelmes
Gordonba. Nem érdemli meg, hogy összetörjük az illúzióit arról, hogy ez az ember
maga a tökély. El fogod felejteni ezt az egészet. El kell felejtened! Mint
ahogy nekem is el kellett! - szipogott Bill és még mindig ölelte testvérét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 10.0pt;">És így is maradtak,
erre szükségük is volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-layout-grid-align: none; mso-pagination: none; text-autospace: none;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 10.0pt;">Két hét alatt Tom
Kaulitz begyűjtött két négyest és három hármast, így megkapta a kettest
félévkor ezzel elkerülve a bukást. Rájött, hogy ha többet tesz érte, megkapja a jobb jegyet. </span></span><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 10pt;">De ezért a
felismerésért na</span><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: 10pt;">gyon drága árat fizetett.</span></span></div>
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1188162713620200359.post-70354660074835760702016-11-03T00:12:00.000+01:002016-11-25T09:56:29.841+01:00Tentamen suicidii<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="background-color: white; font-family: Times, Times New Roman, serif;">Hello! Úgy döntöttem, az elmúlt évek "munkáit" össze szedem és felrakom egy külön blogra. A régi olvasóknak a nosztalgia kedvéért, az újaknak meg azért, hogy tudják miket irkálgattam régen *.* A történetek között lesznek twc-k, slashek, fluffok, meg egy kicsi pwp is. Előfordulnak majd durva és kevésbé durva, és néha szerintem elég béna írások, de hát mind én vagyok, vagy voltam valamikor, így vállalom :P<br />Kezdem ezzel a 2011-ben íródottal (mert ha a magam írásai közül kellene kedvencet mondanom, talán ez lenne az).</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><strong style="background-color: white; font-size: 16px;"><br /></strong>
<strong style="background-color: white; font-size: 16px;">Szerző: </strong><span style="background-color: white; font-size: 16px;">xxslashxx</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><strong style="background-color: white; font-size: 16px;">Cím: </strong><span style="background-color: white; font-size: 16px;">Tentamen suicidii</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><strong style="background-color: white; font-size: 16px;">Korhatár: </strong><span style="background-color: white; font-size: 16px;">18</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><strong style="background-color: white; font-size: 16px;">Szereplők: </strong><span style="background-color: white; font-size: 16px;">Bill, Tom, Original Female Character</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><strong style="background-color: white; font-size: 16px;">Műfaj:</strong><span style="background-color: white; font-size: 16px;"> hetero, slash, twincest</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><strong style="background-color: white; font-size: 16px;">Figyelmeztetések: </strong><span style="background-color: white; font-size: 16px;">F/F, szexjelenet, trágár beszéd, túlzott romantika, szomorú befejezés, szereplő halála<br /><b>Publikálva: </b>2011. január. 1.</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="background-color: white; font-size: 16px;"><br /></span>
</span><br />
<div class="blogentry" style="background-color: white;">
<span style="color: red; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;"><i>Öngyilkosság. Így hívják, pedig e tettnek semmi köze a gyilkossághoz: nincs vérszomj, nincs szenvedély, csak a halál van, a remény halála.</i></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="background-color: white; font-size: 12pt;">Tom oldalra fordult az ágyon. Nem bírt aludni. Hallotta, ahogy autók jöttek-mentek az úton, dudálnak és fékeznek. Kora délután volt, az elh</span><span style="background-color: white; font-size: 12pt;">úzott függönyön keresztül halványan beragyogott a nap. Tom nézett maga elé, ahogy a fények megvilágítják az ágytól nem messze lévő üvegasztalt. Üveg...csillogó és nagyon éles...Aztán lassan a kezére pillantott. A csuklóján lévő vastag fehér kötésre. Megmozdította a kezét, ahogy próbált felülni. Fájdalom hasított bele. Tom feljajdult és vissza hanyatlott az ágyba. És csak nézte a plafont. Aztán megint a bekötözött kezét. A felismerés mindig átjárta tette súlyosságától.</span></span><br />
<div class="blogentry" style="background-color: white;">
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Hónapok óta felfordult, összekavarodott az élete. Szokatlan és erős érzések vették uralmuk alá, amiket ő maga sem tudott mivel magyarázni. Hirtelen nem érdekelte semmi, nem mutatott lelkesedést a dolgok iránt. Nem volt kedve szórakozni, nem vette fel a telefont a haveroknak. Nem kötötte le a zene sem. Üresnek kezdte érezni magát. Ha édesanyja aggódva kérdezte mi a baj, Tom csak megrázta a fejét és azt mondta semmi. Majd felment a szobájába. Ahonnan lassan ki sem mozdult. Csak ült az íróasztalnál és nézett ki az ablakon. Nézett, de nem látott.</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">Azon a zaklatott éjjelen is, csak azt a törött üveget látta az asztalánál. Esős éjszaka volt. A zivatar, szürke függönyt húzott a város fele, egész napra és éjszakára. Fülledt, párás lett a levegő. Tom fátyolos szemekkel bámulta a széttört </span>italos üveget<span style="font-size: 12pt;">, aminek tartalmát már régebben elfogyasztotta. Figyelte, ahogy az ablak képe visszatükröződik a szilánkokon. Megtörölte izzadt homlokát, majd váratlanul bele ütött az üvegbe. Szándékosan... Az üveg szilánkjai </span>százfelé<span style="font-size: 12pt;"> repültek.A fájdalom elviselhetetlen volt. A vér forró és vörös... </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Édesanyja talált rá a fürdőszobában, ahogy a csap felé görnyedve próbálta elállítani a vérzést. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Sürgősségi Osztály, egymásra és rá furcsán néző orvosok, anyja kétségbe esett, szívet tépő kiabálása a háttérben. És vér... nagyon sok vér...</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Tom pár napig kórházban maradt, ahol mindenféle pszichiáterek igyekeztek kitalálni hogy miért tette. De Tom csak hallgatott. Mert ő sem tudta cselekedete okát. Talán figyelemre vágyott, amit nem kapott meg. Hiányzott neki valami, idegenül érezte magát a világban. És mindemellé társult az érdektelenség a dolgok nagy része iránt. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Miután kiengedték, csak egyet akart. Billhez menni Berlinbe. Anyja kétkedve fogadta a bejelentését, de mivel Tom nagyon ragaszkodott ehhez az elképzeléséhez, engedett neki.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Bill pedig szeretettel fogadta és nem kérdezett. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Tom napjai egyhangúan teltek. Habár már lassan két hete, hogy Billnél volt, jóformán még ki sem tette a lábát testvére lakásából. Nem érdekelte a városi nyüzsgés, sem a híres látnivalók. Egész nap egyedül volt és órái vagy alvással, vagy a tv készülék előtti tespedéssel teltek. Kattogó gondolatokkal a fejében és a várakozással, mikor fordul a kulcs a zárban, jelezvén hogy Bill hazaért.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Ekkor csengettek. Tom összerezzent és a bejárati ajtóra meredt. Nem várt senkit és nem is volt kedve senkihez. Talán ha csendben marad, az illető megunja és elmegy. Tom lélegzet visszafojtva bámulta az ajtót. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">De a csengő újra megszólalt, ezúttal türelmetlenebbül.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Tom morogva felkászálódott az ágyból és kezét fájdalmasan tapogatva botorkált ajtót nyitni.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Egy lány állt az ajtóban. Tom sosem látta még.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Szia Tom ! - köszönt vidáman, mintha ismerősök lennének. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Te ki vagy ? - kérdezte Tom köszönés helyett és igencsak barátságtalanul, miután végigmérte.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Susana vagyok, a felettetek lakó szomszéd és Bill barátja. </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Aha. - vágott közbe Tom és </span>legszívesebben<span style="font-size: 12pt;"> a lány orrára csapta volna az ajtót.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Bill szólt még valamelyik nap, hogy egy ideig most nála leszel és ha van időm ugorjak már át kicsit, hogy ne legyél egyedül. Fősulira járok és most szünetem van, szóval ráérek. - Susana arcán kényszeredett mosoly suhant át. Érzékelte, hogy nem látják túl szívesen.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Köszi, de remekül megvagyok. És ezt tolmácsolhatod az öcsémnek is, aki vizsgálóbizottságot küld hozzám ! - Tom keze a kilincsen volt, hogy bezárja az ajtót és kívül hagyja a tolakodó szomszédot.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Hoztam egy kis ennivalót is. - mondta Susana. Tom a lány kezében lévő fehér műanyag dobozra nézett, aztán nagyot sóhajtott és szélesre tárta az ajtót.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Gyere be ! </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Susana biccentett és belépett a lakásba. Tom becsukta az ajtót utána. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ezt hova tehetem ? - mutatott Susana az ételre. Tom a konyha asztalra bökött, aztán levetette magát a kanapéra és bekapcsolta a tv-t. Egész lényéből az elutasítás áradt, Susana mégis a kanapéhoz sétált, hogy beszélgessenek.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- És mit szólsz, milyen Berlin ? - kérdezte könnyedén. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Nem tudom, még nem néztem körül. - válaszolta nagy sokára Tom. Érezte, hogy Susana tekintete bekötözött csuklójára vándorolt. Kikerekedett szemekkel nézett a lányra, aki ettől zavarba jöhetett, mert egyik lábáról a másikra álldogált a kanapé mellett.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Baleset ? - érdeklődött végül.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Tom gúnyosan elmosolyodott.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Nem mondanám kifejezetten annak. Törött piás üveg, pocsék hangulat és egy esős éjszaka következménye. Nem ajánlom hogy kipróbáld ! </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">Susana erőltetetten felnevetett. Tom már nem is nézett rá, a csatornákat váltogatta, de kora délután lévén, csak unalmas </span>show műsorok<span style="font-size: 12pt;"> és szappanoperák voltak a tv-ben.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Használhatom a mosdót ? - kérdezte kis idő múlva.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Felőlem. - vont vállat közönyösen Tom, majd mikor a lány a fürdőszobába ment, felkapta az asztalon lévő cigarettás dobozt és az erkélyre ballagott. Rágyújtott és nézte az erkély alatt hömpölygő forgalmat, a sokszínű autókat, amik a magasból szemlélve szinte összefolytak. Olyan volt, mintha a szivárvány leszakadt volna az égről és az úton haladna tovább...</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Nagyváros. Hangos és koszos. Tom a mai napig nem értette, hogy bírta testvére ezt megszokni. Pedig biztos megszokta, sőt meg is kedvelte, hiszen már másfél éve lakott és dolgozott itt.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Gyönyörködsz a kilátásban ? - két kar fonódott Tom derekára. Aki a meglepetéstől elejtette a cigarettáját. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Villámgyorsan fordult hátra. Susana állt mögötte, igencsak hiányos öltözetben. Előbb még pulóvert viselt, most meg csak egy teljesen kigombolt blúz volt rajta, ami alól elővillant melltartója. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Te mit csinálsz ? - rivallt rá Tom dühösen. Susana elsápadt. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Én csak...- és elkapta kezeit Tomtól.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Mi bajod van ? Megőrültél ? - Tom lehajolt a földön füstölgő cigarettájáért, majd mérgesen nyomta el a hamutartóba.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Bill azt mondta...</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Bill ? Ez is az ő agyszüleménye volt ? Hogy átjössz, majd én lefektetlek és akkor, hú de jó lesz nekem ? Ez szánalmas ! Ti biztos, hogy nem vagytok ép elméjűek ! - Tom gyors léptekkel besietett a lakásba. Az arca tűzforró volt az idegességtől. Végig sem nézte rendesen a lányt, nem érdekelte. Egyedül akart lenni. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Susana követte.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Félre értesz, nem akarok semmi komolyat, de ha gondolod én szívesen...tényleg és nem kell járnunk vagy ilyesmi...- magyarázta, de Tom figyelmen kívül hagyta. Lezöttyent a kanapéra. Fél szemmel figyelte, ahogy Susana zavartan összefogja gesztenyebarna tincseit, begombolja a blúzát és vissza veszi magára a pulóvert.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Mi is a neved ? - kérdezte, mikor látta hogy felöltözött.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Susana. - felelte készségesen a lány.</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Menj haza...Susana...kérlek. Ehhez most nincs kedvem ! - mondta Tom és a tv felé fordult. Susana csak állt ott megilletődve pár másodpercig, aztán köszönés nélkül távozott. Tom pedig egyedül maradt forrongó dühével és mély döbbenetével. Bill nagyon rosszul gondolta, ha azt hitte hogy beszervez egy lányt neki és ő majd ettől az egekben érzi magát. Régen volt már, mikor Tom kihasznált minden alkalmat, hogy szexelhessen. Igen, volt ilyen időszaka, erről volt híres, éjjel - nappal ez járt a fejében és lefeküdt mindenkivel akivel tudott, aztán soha többet nem akarta látni az illetőt. Akkor élvezte, ha fájdalmat okozhatott másnak, de már nem büszke erre. Azóta pedig jó pár dolog megváltozott. Legalábbis Tom szemléletében. De hát Bill ezt honnan is tudhatná, másfél éve nem járt otthon, még ünnepekkor sem és csak elvétve telefonált. Lekötötte a munka és ha anyjuk hazainvitálta, </span>e mögé<span style="font-size: 12pt;"> bújva mentette ki magát. Tom látta anyja könnyes szemét, ahogy esténként az ablak előtt állva kémleli a sötét utcát, reménykedve hogy Bill feltűnik, de persze ő nem jött. A hónapok teltek és Bill mind messzebb került a családtagoktól. Úgy tűnt ő akarta így és nem vágyik haza. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Tom lassan megszokta testvére hiányát, ő is dolgozott, este fáradtan dőlt be az ágyba, megvolt a saját élete. Elfogadta Bill döntését, aki köszöni szépen, de nem kér többet Magdeburgból, valahol talán meg is értette. Az viszont felháborította, hogy testvére még most is ugyanazt a felelőtlen, éretlen fiút látja benne, aki egykoron volt. És ez dühítő, ugyanakkor kétségbe ejtő is. Hiszen ez azt mutatta hogy Bill nem igazán ismerte Tomot.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Beesteledett már, mikor Bill megérkezett a munkából. Addigra Tom haragja is tova szállt, csak a csalódottsága maradt meg.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Szia ! - állt meg előtte, mikor Bill belépett a lakásba.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Testvére kicsit meglepődött, mikor egyenesen Tomba ütközött.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Szia Tom ! - köszönt vissza, miközben bezárta az ajtót és levette a kabátját.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Vacsorázunk ? - kérdezte Tom és válaszra sem várva a konyhába ment. Terítőt, tányérokat és evőeszközöket pakolt a kör alakú étkező asztalra. Bill csodálkozva bámulta, ahogy bekötözött kezével ügyetlenkedik.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Jól telt a napod ? - érdeklődött halkan és segített Tomnak elrendezni az villákat és szalvétákat.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Fogjuk rá. És a tied ? - kérdezett vissza Tom.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Sok volt a munka, mint mindig, de egész jó nap volt. És mit eszünk ? - Bill az asztal közepén gőzölgő ételt vizsgálgatta.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ez valami rakott izé, fogalmam sincs. A barátnőd hozta...- mondta Tom furcsa hangsúllyal.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- A kicsodám ? - vágott értetlen képet Bill, majd hirtelen megvilágosodott az arca.</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Susana ! De ő nem a barátnőm, csak a szomszédom, </span>jó fej<span style="font-size: 12pt;"> lány, szóltam neki, hogy ha ráér, jöjjön el kicsit beszélgetni, biztos rossz egyedül egész álló nap...</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Nem Bill ! Egyáltalán nem rossz, sőt tök jó ! Az viszont nagyon nem tetszett, hogy rám szabadítottad ezt a csajt, hogy ugyan feküdjön már le velem ! Hidd el, hogy ha szexelni támad kedvem, intézkedem ! Nem kell semmilyen </span>jó szándékú<span style="font-size: 12pt;"> segítség, se tőled, se pedig ilyen pörgős főiskolás ribancoktól ! - vágott Bill szavába Tom. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Bill előbb még kedvesen mosolygó arca, elkomorult.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Sajnálom Tom, azt hittem jót teszek, ha össze hozlak téged meg Susanát. - mentegetőzött.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Hát nem volt jó ötlet, el is küldtem. De hagyjuk ! Ha nem haragszol, most elmegyek lezuhanyzom. - Tom a fürdőszoba felé indult.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Bocsáss meg jó ? - nézett utána fájdalmasan Bill.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Jó, csak engedj, hadd menjek... - legyintett Tom. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- És nem is vacsorázol ? - kérdezte Bill. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Nem vagyok éhes és fáj a kezem is. - felelte Tom, majd magára csukta a fürdőszoba ajtót. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Nem akart így kifakadni, de dühítette, hogy Bill azt hitte kalandozni jött Berlinbe. Mi van, ha épp valamiféle nyugalmat keres ebben a hatalmas városban ? Vagy olyat itt lehetetlenség találni ?!</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">Percekkel később Tom anyaszült meztelen </span>álldogált<span style="font-size: 12pt;"> a tükör előtt és idegenkedve vizsgálgatta bekötözött csuklóját. Nehezen ment vele minden egyszerű mozdulat. Vigyáznia kellett és nem erőltetnie, mert sok öltéssel varrták össze a sebet amit ejtett rajta. Pár másodperc kellett csak, hogy teljes erejéből belevágjon az éles üvegekbe, és hetek kellenek még hogy újra a régi legyen. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Szép vagy ! - szólalt meg Bill hirtelen a háta mögött. Tom nem is hallotta hogy bejött. Lassan nézett testvére hangjának irányába.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ja persze...Egy szerencsétlen idióta vagyok. - grimaszolt.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ne beszélj butaságokat ! - mondta Bill.</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZPBqCc24n-r8RXY_t2T6REpLO5_7nhszLta-ommyD5eIt8N1YE7dJItxr68poCvnS6MjyGXCNhD4e3wO7z43Z7L9MtHJrGXnpKluauSB7Zqbl9RfCpkf53LE4v-bcPV1U52YiUwhn16A/s1600/tentamen+suicidii.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZPBqCc24n-r8RXY_t2T6REpLO5_7nhszLta-ommyD5eIt8N1YE7dJItxr68poCvnS6MjyGXCNhD4e3wO7z43Z7L9MtHJrGXnpKluauSB7Zqbl9RfCpkf53LE4v-bcPV1U52YiUwhn16A/s400/tentamen+suicidii.jpg" width="400" /></a></span></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Biztos bánod már, hogy befogadtál pár napra. - jegyezte meg Tom.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ilyet ne mondj ! Örülök hogy itt vagy, régóta nem találkoztunk ! - dőlt az ajtófélfának Bill.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Másfél éve. Amióta elköltöztél és amióta nem érdeklünk téged. - tette hozzá Tom.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ez nem igaz ! Mindig is érdekeltetek, te is, anya is, Gordon is...</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Akkor miért van az, hogy itt vagyok több mint egy hete és még mindig nem kérdezted meg, miért csináltam ? Miért nem kérdezted még, hogy meg akartam e halni ? - mutatott Tom a kötésre, miközben a fürdőszoba szekrényből törölközőt vett elő.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Nem akartalak megbántani. Az ilyesmiről nem szívesen beszél az ember...gondolom...- ingatta a fejét Bill és láthatóan zavarban volt. Tom nem tudta meztelensége, vagy a téma volt Bill zavartságának az oka. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Igen, lehet hogy meg akartam halni. Napok teltek el és nem történt semmi. Csak éreztem hogy megy ki belőlem az erő és az érdeklődés minden iránt. Felmondtam a munkahelyemen, lekoptattam a haverokat, nem vettem fel a telefonom. Minden kaput bezártam magam mögött és akkor éjszaka, hirtelen bátornak éreztem magam, erősnek, hogy meg merjem próbálni...</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ez őrültség Tom ! - vágott Tom szavába Bill remegő hangon.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Én elvesztettem az életbe vetett hitemet. Azt hiszem senki sem tudott volna megállítani. - Tom maga köré tekerte a törölközőt. Furán nyomasztó volt felemlegetni az akkori eseményeket. De akarta, hogy Bill tudjon róluk. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Még szerencse hogy nem történt tragédia ! Soha többet ne gondolj ilyenekre ! Annyira fiatal vagy még és sok minden áll előtted. - Bill elmosolyodott. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- A kórházi napok után gondolkodtam, hogy milyen régóta érzek így. Vagyis sehogy, hogy semmi sem izgat különösebben. Neked bejött az élet, én meg talán már rég meghaltam belülről...És hogy az én haldoklásom akkortájt kezdődött, mikor te Berlinbe költöztél...- Tom Billre pillantott és amikor találkozott a tekintetük, Bill hirtelen hozzá lépett és megölelte. Szorosan. Biztonságot adóan.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- De nem haltál meg...nem haltál meg Tom ! Élsz ! És én itt vagyok veled ! - suttogta elcsukló hangon.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Igen...még élek...- Tom szintén suttogott, majd felszisszent és kihúzta a sérült karját Bill öleléséből.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Mi az, ennyire fáj ? - kérdezte aggódva Bill.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ne tudd meg, még annál is jobban, de megérdemlem a fájdalmat, minek csinálok hülyeségeket...- húzta el Tom a száját.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- És hogy néz ki, nagyon mély a seb ? - Bill egyre csak testvére bekötözött kezét bámulta.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Szeretnéd látni ? - kérdezett vissza Tom. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Bill, szemében egy kis félelemmel bólogatott.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ha lehet...</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Tom vállat vont és bontogatni kezdte a kötést, miközben látta Bill tekintetét, ahogy követi a mozdulatait.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Segítsek ? - érdeklődött halkan, mikor látta hogy Tom nehezen boldogul.</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Menni fog...legalábbis remélem. - hárította el a segítséget Tom, de Bill gyengéden a csuklójához nyúlt és óvatosan eltávolította a kötszert. Csodálkozástól kerekre nyílt szemekkel meredt a több öltéssel </span>összevarrt<span style="font-size: 12pt;"> sérülésre.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ilyen szörnyű ? - húzódott mosolyra Tom szája, mikor testvére már vagy két perce nézte a csuklóját.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Bill a fejét rázta.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Egyáltalán nem az, rosszabbra számítottam. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Tom sóhajtott egy nagyot és magában megkönnyebbült. Nem akarta elborzasztani Billt a látvánnyal, amihez ő már hozzászokott, de nem tudta ikre hogy reagál majd. Szerencséjére, jobban mint gondolta.</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Mikor belevágtam a kezemet abba a törött </span>italos üvegbe<span style="font-size: 12pt;">, olyan furcsán ropogott valami, amiről fogalmam sem volt először hogy micsoda, az üveg szilánkjai, vagy valami más...- Tom nézte, ahogy Bill lassan kezébe vette sérült csuklóját és óvatosan végighúzta ujjait a vágás mentén.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- És már tudod mi volt az ? - kérdezte Bill halványan mosolyogva, miközben hol Tom arcára, hol meg a kezére pillantott.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Nem biztos, de lehet hogy ilyen, amikor meghasad a szív...- Tom zavartan játszott piercing karikájával a szájában.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Tom, annyira bánom hogy nem voltam ott ! - Bill szeme megtelt könnyel. Látszott rajta a tehetetlen sajnálat, hogy nem lehetett akkor Tom mellett. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Nem tudhattad hogy mi van... - vágott közbe Tom.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- De rájövök, ha gyakrabban telefonálok haza ! Éreznem kellett volna, hogy valami nem jó ! Csak magammal törődtem ! Te pedig...egyedül voltál ! Olyan egyedül ! - Bill ismét megölelte testvérét. Tom pedig hálásan viszonozta az ölelést. Jó érzés volt számára Bill testét a karjai közt tudni. Olyan régen voltak már ilyen közel egymáshoz. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Bill belefúrta fejét Tom meztelen vállába és nagyokat sóhajtva szipogott. Tom nem akarta hogy sírjon, hiszen ez az egész egyáltalán nem az ő hibája.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Hé, ne sírj ! - simított végig Bill hátán Tom. Bill bólogatott majd könnyes arcal elhajolt Tom vállától és csak nézte testvérét megbánó szemekkel. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ugye minden rendben lesz ? - kérdezte sírástól rekedt hangon, szemét törölgetve.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Remélem ! - mondta Tom bizonytalanul, de nem tudta Bill pontosan mire céloz, azt meg végképp nem tudta, valóban rendbe tudja e majd hozni széthullott életét.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Bill ismét megfogta Tom kezét és újra simogatni kezdte. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Hogy tudtál így elbánni magaddal... - ujjai finoman fogták meg Tom alkarját, majd váratlanul ikre mellkasára tértek át és szórakozott mozdulatokkal szántottak végig Tom bőrén. Tomot kilelte a hideg a rendkívül érzéki érintéstől. Hosszú hónapok óta nem érezte egy másik ember kezét magán, leszámítva az orvosokét a kórházban. Bill egyre csak nézte őt, szinte már zavarba ejtően, mialatt tenyere már Tom hasánál járt, vészesen közel a törölközőhöz, ami Tom legérzékenyebb testrészét takarta. Tom kiszáradt torokkal figyelte mit csinál Bill, nem mert, nem akart szólni. Bill tekintete késként nyársalta fel, szinte keresztül ment rajta, simogató kezei pedig jóleső bizsergést okoztak neki. A gyomra, a szíve, mindene belesajdult ebbe a keserédes érzésbe. Teljesen belefeledkezett a furcsa és izgató érintésekbe, észre sem vette, hogy a törölköző tompa puffanással esett le ágyékáról a fürdőszoba padlójára. Bill rögtön lehajolt, hogy felvegye, ekkor szembesült ikre gerjedelmével. Gyorsan felpattant és fülig elvörösödve, kezében a törölközővel pislogott Tomra, aki legalább ennyire zavarodott volt.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Oh...- nyögte Bill, és Tom felé nyújtotta a törölközőt, hogy elvegye és ismét magára terítse, de Tom nem nyúlt a törölközőért, hagyta hogy megint a földre hulljon. </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Miattam ? - hebegte Bill lángoló </span>arccal<span style="font-size: 12pt;"> és hitetlenkedve. Tom nem felelt, csak bólogatott és karjait körbefonta Bill derekán. Most nem hasított a jól ismert fájdalom a csuklójába, csak a szíve dobbant mind nagyobbakat. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ezt nem szabadna, nem tudod mit teszel... - suttogta alig hallhatóan Bill. Tom erre sem reagált semmit. Nem tudott, szíve hevesen dörömbölt, a torka összeszorult, mindenét átjárta a vágyakozás Bill iránt.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Hirtelen Bill ajkaihoz hajolt és megcsókolta ikrét. Bill nem ellenkezett. Tom könnyen dugta át nyelvét testvére szájába és közben egyik kezével Bill hajába túrt. A csók teljesen felhevítette, minden tagjában vágyakozás és remegés volt, hímtagja egyre keményebb lett, ahogy szorosan ölelte Bill törékeny testét. Bill viszonozta csókját, kezei ismét Tom mellkasára és hasára tévedtek. Aztán lejjebb is. Tom felnyögött, amikor Bill bátran megmarkolta kemény férfiasságát. Csodálkozva bámult ikertestvérére, vajon honnan tudhatja, hogy ezt így kell ? Talán volt már tapasztalata ilyen téren ? </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Soha többet nem hagyom, hogy egyedül érezd magad ! - Bill szelíden elmosolyodott és megcsókolta Tom homlokát, majd határozottan, de mégis finoman kezdte el ikre hímtagján húzgálni a bőrt.</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Kívánlak. - mondta Tom izgalomtól </span>elfojtott<span style="font-size: 12pt;"> hangon és a lábaiból pillanatok alatt kiszállt minden erő, amikor Bill ujjait érezte kőkemény hímtagján. A hideg csempének dőlt és szemeit lehunyva élvezte Bill kezének minden mozdulatát. Tetőtől-talpig leizzadt, úgy érezte inog alatta a padló és hogy szíve minden egyes érintésre ki akar szakadni a mellkasából. Bill hirtelen letérdelt és szájával kezdte el kényeztetni Tom férfiasságát. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Te jó ég... - hökkent meg Tom és remegve nézett le ikrére, aki a zavar legkisebb jele nélkül tette amit tett. Nem kérdezett, nem aggályoskodott, mintha nem is az ikertestvére lenne, hanem sokkal-sokkal több... A szeretője...</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Ajka, nyelve forró volt, perzselt, piercingje izgatóan ért Tom szerszámához. Aki már alig volt ura önmagának, Bill mozdulatai egyre gyorsabbak és őrjítőbbek lettek, szinte uralkodtak Tom teste és cselekedetei felett. Tom hangosan nyögdécselt, agyában száguldottak a gondolatok. Milyen képtelenség ez az egész...az előbb még itt beszélgettek, most meg Bill előtte térdel és a mennyekbe juttatja el...</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Bill...Bill...- Tom ikre haját simogatta és nem érdekelte hogy fáj a keze, a fájdalom másodlagos volt, szinte nem is érezte annyira elhomályosította a kéj, amit Bill okozott neki.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Bill felnézett rá és hirtelen felállt, arcuk most megint közel volt egymáshoz.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Akarlak Tom és akarom hogy megtedd... - Bill megsimogatta Tom izzadtságtól nyirkos vállát.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Hogy szeretkezzek veled ? - Tom szíve hatalmasat dobbant, torkában mintha gombóc lett volna a felismeréstől, hogy mit akar tőle a testvére. Nem értette, hiszen Bill az előbb csodálkozott rá mit váltott ki ártatlan érintése, most meg már azt akarja hogy...Atya ég...</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Bill... - Tom szégyellősen elmosolyodott és arcát rózsaszín pír lepte el, szeme egy pillanatra elhomályosult. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Bill gombolni kezdte fekete ingét.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ne aggódj, mindenre felkészültem. - mondta megnyugtató hangon.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Tom figyelte, ahogy Bill leveszi az inget, aztán minden ruháját. Pillanatok alatt ő is meztelenül állt a fürdőszobai tükör előtt. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Istenem, de gyönyörű vagy ! - suttogta Tom, ahogy szemei eltévedtek testvére hibátlan vonalain, izgató tetoválásain és szintén mereven ágaskodó hímtagján.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Bill lesütötte a szemét, majd közel lépett Tomhoz. </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Nem akarom, hogy </span>még egyszer<span style="font-size: 12pt;"> a halálra gondolj Tom...nézz ide, hiszen ez maga az élet ! - mondta halkan és a tükörre mutatott. Tom vágytól elködösült szemekkel pillantott a tükörben lévő ruhátlan képmására, majd Billére. Fájdalom ébredt a gyomrában, Bill szépségétől és a sírás szorongatta a lelkét. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ugye nem csak sajnálatból ? - kérdezte, de Bill az ajkára tett a tenyerét.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Hogy gondolhatod ?! Nem játszom meg magam ! Előtted soha! Úgy érzem, a mi kapcsolatunk mindig is szoros volt. És különleges. Nem tudom miért van ez, de kívánlak és mióta nem láttalak, gyönyörű férfi lett belőled. Teljes szívemből akarlak téged ! - rázta a fejét és finom csókot adott Tom nyakára, majd a szekrényhez nyúlt és egy szürke tubust vett onnan ki. Tom megdöbbent és kikapta Bill kezéből.</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Ez az amire gondolok ? </span>Ezek szerint<span style="font-size: 12pt;"> te már... </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Bill szelíden mosolyogva csóválta a fejét.</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Majd mesélek ha szeretnéd, mert olyan sok mindent nem tudsz még rólam Tomi ! - és mohón vetette magát Tom csodálkozó ajkaira, mint aki ezer éve erre vár. Testük izzadtan tapadt egymásra és mikor Tom véletlenül a tükörre nézett úgy érezte szinte már eggyé is váltak. De hiszen mindig is egyek voltak ! Még akkor is ha </span>kilométerek<span style="font-size: 12pt;"> választották el egymástól őket. Nem véletlen, hogy Tom az után az őrült éjszaka után ide akart jönni. Lelkében érezte, csakis Bill adhat neki vigaszt, nála nyugodhat meg igazán, ő nyújthat támaszt és kiutat összekuszálódott, felbolydult életének...És milyen jól döntött.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Kiéhezve simogatták egymást hosszú percekig és egyre hangosodó nyögéseik betöltötték a fürdőszobát. Tom félénk érintései Billt is feltüzelték, hamarosan ő is ugyanolyan lázban égett, mint amilyenben Tom.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Kérlek Tom, ne húzzuk az időt, nem tudok többet várni ! Őrülten hiányoztál, örökkévalóság volt ez a másfél év nélküled ! És most itt vagy nekem...csak nekem... - suttogta Bill és a kád szélén hagyott tubus fele tekintgetett. Tomot elfogta a tanácstalanság, sosem tett még ilyet, abszolut hetero volt. Most meg arra készül, hogy lefeküdjön egy másik férfival. Aki az ikertestvére ! De mégsem fogta el az undor vagy a viszolygás. Bill volt most az ő menedéke, az egyetlen egy ember aki fontos volt neki. És nem érdekelték a szabályok, az érvek, a józan gondolkodás ! Reszkető kezekkel vette el a kád széléről a síkosítót tartalmazó tubust. Bill elmosolyodott félszegségét látva.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Majd segítek jó... - és a síkosítóból keveset a markába nyomva óvatosan felkente azt ikre merev férfiasságára.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Hideg...- szisszent fel Tom. Bill ismét elmosolyodott és saját lábai közé nyúlva bekente magát is. Olyan rutinosan csinálta, hogy Tom nem talált szavakat, de az izgató látványtól jeges borzongás szaladt végig a gerincén.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Arra a törölközőre dőltek le, ami nemrég még Tom ágyékát fedte el. Bill ismét forrón csókolta Tomot és közben teljesen magára húzta. Készségesen nyitotta szét lábait és hagyta, hogy Tom először ujjaival hatoljon bele. Kéjesen nyögdécselt ahogy Tom egyre mélyebbre ment benne. Csípője lágyan mozdult néha és karjaival erősen tartotta testvérét. Kellett is mert az átélt élmények teljes extázisba kergették Tomot. Nagyon régen érzett már ilyen nagy izgalmat. És hogy valami végre érdekli. Igen... Bill elő hozta belőle az állatot. Gyomra szinte begörcsölt, mindenét elöntötte az izzadtság, hímtagja türelmetlenül lüktetett kielégülésre vágyva. Bill testét érintve és ahogy ütemes mozdulatokkal mind gyorsabban mozgatta benne az ujjait, úgy érezte menten elsodorja a beteljesülés. Bill megérezhette ezt. </span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">- Kész vagyok...- mondta és Tom szemébe nézett. Tom minden félelme elszállt Bill csodálatos és nyílt tekintetétől. Már ő sem akarta húzni az időt, félő volt, hogy nem bírná már sokáig. Lassú mozdulatokkal hatolt Billbe és soha nem tapasztalt érzések rohanták meg. Kínzóan </span>lassan<span style="font-size: 12pt;"> kezdett el mozogni, miközben másik kezével Bill férfiasságát simogatta.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Tom...csináld gyorsabban ! - nyöszörögte Bill kéjesen és lecsukta a szemeit. Tom szíve összeszorult, amikor testvére arcára nézett...Annyira nagyon szép volt...Mint egy angyal...Gyorsabb mozdulatokra váltott, amiket ő is nagyon élvezett. Érezte ikre szoros ölelését a derekánál, hogy milyen forróság van körülöttük ahogy egymáson fekszenek és testük egyszerre mozdul. És érezte azt is, hogy lesz egyre nagyobb forróság a testén belül is. Már nem tudta kontrollálni magát. Csípője és Bill hímtagját simogató keze egyre vadabbul mozgott, légzése szabálytalan lett. Hallotta Bill hangját és a sajátját is. Ahogy átlépnek egy másik világ mezsgyéjére.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Tom ! - zihálta Bill, abban a pillanatban hogy elérte a tetőpontot. Tom ekkor már érezte tenyerénél a forró folyadékot lüktetve előtörni ikertestvére férfiasságából és ennyi elég volt neki is, hogy a teste megfeszüljön és hangos nyögések közepette megtapasztalja a rajta végigcikázó extázist. Megsemmisülve hullott a boldogságba és Bill reszketve húzta magára, mintha ezzel akarná örökre ott tartani a pillanatot. Tom izzadtan borult rá és szédülten hallgatta kettejük szívdobogását. A legcsodásabb hangot amit valaha hallott. Szemei elnehezültek és talán kis időre el is aludt, de lehet hogy csak kizárta a külvilágot. Arra eszmélt, hogy Bill gyengéden simogatta a hátát.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Nem fázol ? Jó ideje itt fekszünk, talán fel kellene kelnünk...</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">Kezdett valóban hideg lenni a fürdőszobában. Tom nem felelt, csak kábán felült és elsöpörte arcába ragadt hajtincseit. Egész testén furcsa nehézség uralkodott, </span>legszívesebben<span style="font-size: 12pt;"> ott maradt volna még a fürdőszoba hideg padlóján, azon az egy szál törölközőn, ami a világ tetejét jelentette neki.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Jézusom ! Tom, Tom jól vagy ? - hallotta ekkor Billt és érezte, ahogy ikre megragadja a karját.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Igen, csodásan ! De mi a baj ? - kérdezte.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Vérzel... - dadogta Bill falfehéren.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Tom a csuklójához kapott és lassan a sebre nézett. A felszakadt varratokból friss vér szivárgott, ami nagy cseppekben festette vörössé a padlót, a földön heverő törölközőt és Bill meztelen bőrét is. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- A jó életbe ! - káromkodott Tom és a nagy mennyiségű vér láttán elkapta a gyengeség. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Rögtön bekötözzük. Ne félj ! - Bill felpattant és kötszerek után kutatott a fürdőszobai szekrényben. Tom feje elnehezült. Mintha Bill hangját is távolabbinak vélte volna, pedig ott volt nem messze tőle.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Nem félek. - mosolygott és szemével követte Bill izgatott mozdulatait.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Most szépen ellátom a sebed, aztán lefekszel pihenni. - rendelkezett Bill anyáskodó arckifejezéssel. Tom arcán újabb fáradt mosoly suhant át. Bólintott és hagyta hogy Bill nem túl nagy rutinnal, de annál nagyobb szeretettel gondoskodjon sérült csuklójáról, segítsen neki felöltözni, aztán az ágyáig kísérje.</span></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 12pt;">Tom hajnaltájt ébredt fel. A feje hasogatott és iszonyúan ki volt száradva a szája. Mint aki másnapos, úgy érezte magát. Felült az ágyban és összeszűkített szemekkel vizsgálta a kékes szürke sötétséget ami körülvette. Mindenhol csend volt. Idegesítően nagy csend, amit Tom mostanában alig bírt elviselni. Nehézkesen kászálódott ki az ágyból és felkattintotta az ágy mellett lévő </span>éjjeli lámpát<span style="font-size: 12pt;">. Kezében fájdalmas lüktetések cikáztak. Ránézett csuklójára, kötése átvérzett, az ágyon a párna, takaró szintén. Undorodva csóválta a fejét, majd kilépett a szobából. Ott is sötétség fogadta, lassan a fal mentén tapogatózott el testvére szobájáig és bekémlelt a félig nyitott ajtón. Bill békésen aludt. Tom elmosolyodott és eszébe jutott milyen odaadó és szolgálatkész volt...Hogy nyögte a nevét a kéj legfelfokozottabb pillanatában és teste hogy simult szorosan az övéhez...Egy nap, egy este, alig tíz perc kettejük közt, ami mindent megváltoztatott...Soha életében nem adott neki ennyi jót senki...És lehet hogy nem is fog...Tom mosolya lassan sírássá változott. A meleg könnycseppek szaporán peregtek le az arcán. Állt ott, az ajtónak támaszkodva és alvó testvérét bámulva. Legszívesebben oda futott volna hozzá, hogy megölelje és a vállán zokogjon tovább, hogy mellkasába temesse az arcát és csak sírjon a boldogságtól, a feldúltságtól és a sok, még nevén nem nevezett érzelemtől, amit az este váltott ki belőle. Miért ilyen keserű a boldogság ? </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Férfiassága újra éledezni kezdett, ahogy nézte az alvó Billt. De nem akarta ikrét felébreszteni. Inkább gyorsan felvette a szobájába hanyagul szétdobált ruháit, majd a cipőjét és kabátját is. Bill kocsi kulcsa az üvegasztalon hevert, Tom csak egy másodpercig hezitált, aztán zsebébe süllyesztette a kulcsot és gyors léptekkel kisietett a lakásból. Fejébe húzta kapucniját, ahogy az utcára kiérve, a hajnali hideg megcsapta és az arcára fagyasztotta a könnyeket. Bill autója közvetlen a ház előtt parkolt. Tom bepattant a volán mögé és tövig nyomva a gázpedált elindult a néptelen utcán. Nem tudta hova megy, csak ment előre, minden cél nélkül, feltartóztathatatlanul. Jóval átlépte a sebességhatárt, de ez cseppet sem izgatta. Az elsuhanó házak mind-mind színes egyveleggé váltak a szemében ahogy végighajtott az utcákon. Nem nézte a lámpákat sem, számára mindegy volt zöldet mutat e, vagy pirosat. Ment, mint akinek nagyon sietnie kell, mint akit már valahol nagyon várnak. Váratlanul megszólalt a kabátjában felejtett mobiltelefonja. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Tessék ! - szólt bele Tom, anélkül hogy megnézte volna ki a hívó fél. Ehelyett le sem vette szemét az útról.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Hol a csodában mászkálsz ?! Felébredtem az ajtócsapódásra. Hajnali négy óra van. - Bill rémült hangját hallotta a vonal túlsó végéről.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Nem tudom hol vagyok. Nem látok utca táblákat. - felelte Tom halkan. Lassan elhagyva a várost, a néptelen autó úton száguldott.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Mindegy, valahogy megkereslek, csak állj meg, érted megyek, a végén még bajod esik, nem ismered Berlint...</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Nyugodj meg Bill kérlek. Jól vagyok és boldog vagyok ! Hetek óta először érzem jól magam. És ezt neked köszönhetem, neked és a csodálatosan jó lelkednek ! Olyan szép ez a hajnal, látnod kéne neked is, érintetlen és csendes ilyenkor minden, a levegő is olyan hűvös, szinte dermesztő...- vágott Bill szavába Tom és még gyorsabb sebességbe kapcsolt. A motor zúgása mintha eggyé vált volna vele.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Megijesztesz ! - mondta Bill már-már sírásba csukló hangon.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ne félj Bill, minden oké...Minden teljesen rendben. Gyönyörű volt veled ! Nem vagyok már elveszett, mert te megmentettél, azzal hogy szerettél ! És hogy szeretsz ! Mert szeretsz...tiszta szívből érzem és ennél többet nem is kívánhatok. - Tom szemét ismét ellepték a könnycseppek.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Persze hogy szeretlek Tom ! Sose érezd az ellenkezőjét, akárhol is voltam, akármilyen távol tőled, a szeretetem nem változott...- mondta Bill és a sírás kaparta a torkát. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Tudnom kellett volna, bocsáss meg hogy valaha kételkedtem ebben ! Hisz, a szeretet nem hal meg...az örök. Ugye ?! Úgy örülök, hogy te vagy nekem Bill ! - Tom felnevetett a könnyein át, majd keservesen rázni kezdte a zokogás.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Gyere haza ! - próbálta Bill túlkiabálni a motor hangos zúgását.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Megint hallom azt a ropogást...Olyan közeli és olyan valódi. Megőrjít ! - Tom lehunyta a szemeit. Nem figyelt az útra, nem látta a kanyarokat, a jelző táblákat, számára már érdektelenek voltak. Agyában összekuszálódott emlékképek kergették egymást, a széttört üveg, a zuhogó eső, édesanyja sikolya, ahogy megtalálta a fürdőszobában, a vér, a kórházban lévő erős fertőtlenítő szag, az infúziós állványok, Berlin látképe, Bill gyönyörű teste, ahogy csókolta és ahogy egymásba forrtak a hideg padlón...</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Tom, minden megoldódik, ide költözöl hozzám Berlinbe és keresünk egy jó szakembert. Meggyógyulsz, esküszöm neked ! - ígérte Bill, de a telefonvonal végén semmi reakciót nem hallott.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Szólalj meg, könyörgöm ! </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">Tomhoz eljutottak Bill szavai, de nem reagált rá. Résnyire kinyitotta a szemeit és könnyein keresztül látta az előtte lévő szalagkorlátot. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Valami nincs rendben...Jó ideje letértem az útról. Minden útról ! - motyogta. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ne mondj ilyet, mindenre van megoldás...Találunk...- Bill nyelte a könnyeit és izzadt tenyerében görcsösen szorította a telefont. </span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Ez a gyűlöletes ropogás... Igen, most már biztos vagyok benne, hogy ez az...Te is hallod Bill ? Hallod, ahogy a szív hasad ? - kérdezte Tom és szemei tágra nyíltak. A szalagkorlát vészesen kezdett közel kerülni hozzá, de Tom nem fékezett. Lába képtelen volt lelépni a gázról, kezei a kormányon pihentek. És Tom mégsem volt rémült. Az arca szomorú megnyugvást sugárzott és még akkor is Bill töltötte be minden gondolatát, mikor az autó teljes sebességgel áttörte a korlátot és szikláknak, fáknak csapódva gördült le a meredek hegyoldalon.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Tom, Tom ! - üvöltötte Bill a telefonba, amikor meghallotta a hatalmas robajt. De a vonal megszakadt. Bill kezéből kiesett a telefon.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Hiszen az csak vízió ! - ordította, ahogy a tüdeje bírta és a falak tehetetlen kiáltását visszhangozták. Majd lerogyott a földre és üveges szemekkel bámulta a készüléket. Némaság lengte be a lakást és a szörnyű gyanú hogy valami visszafordíthatatlan történt. Talán hívnia kellene a rendőrséget, a mentőket, vagy az anyjukat...Bill mégsem fogta meg a telefont, érthetetlen módon pánik helyett, rezignált hangulat telepedett rá. A környék még mindig csendes volt. Az elhúzott függönyök mögött, emberek aludták békés álmaikat. Bill fülelt és neszt hallott. Könnyekkel teli szemei végigfutottak a falak mentén, aztán a padlón. Egyre hangosodó és tisztán kivehető zaj ütötte meg a fülét. Valami ropogás...És hozzá társult, a semmihez nem fogható, égető, mardosó fájdalom, amit érzett, és ami rosszabb volt minden földi pokolnál. Bill végigdőlt a szőnyegen és egyik kezét a szívére tette.</span></span><br />
<span style="font-family: "times new roman" , "times";"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 12pt;">- Most már én is hallom Tomi...- suttogott és az ablak felé nézett. Mintha megállt volna az idő. Még mindig hajnal volt. Bíborszínű, magányos és kegyetlen hajnal...</span></span></div>
xxslashxxhttp://www.blogger.com/profile/13010139727417965568noreply@blogger.com8