Tomi drága árat fizet

Hello! Köszönöm a kattintásokat és a kommentet :) Örültem neki.
A most következő történet, hát hogy is mondjam, nem valami könnyed hangvételű és témájú. Oh, igen, beteg vagyok, vagyis hát voltak ilyen sötétebb időszakaim. Elnézést mindenkitől, akinek a lelki világában kárt teszek az alábbival :P 

Szerző: xxslashxx
Cím: Tomi drága árat fizet
Korhatár: 16
Szereplők: Bill, Tom, Andreas, Gordon
Műfaj: slash
Figyelmeztetések: F/F, trágár beszéd, erőszak
Publikálva : 2008. szeptember 10.

-Ez nem lehet igaz! - Tom Kaulitz elhűlve bámulta a frissen kikapott matematika felmérőjét.

A fehér papírlapon girbe-gurba betük és számok alatt ott virított a piros tanári aláírás és a jegy: egyes!

Elégtelen!

-Ilyen nincs! Komolyan! Tom szinte undorodva tolta el maga elől a lapot. Ez már a negyedik ilyen osztályzata, így félév előtt. Pedig erre a dolgozatra készült is, előtte való este átnézte az egészet. De hiába. A matematika nem az ő világa.

-Neked is egyes lett? - fordult váratlanul ikertestvéréhez Billhez.

A fekete hajú büszkén elvigyorodott.

-Nem. Kettes!

-Cö...neked Andreas? - nézett a hátsó pad felé Tom.

-Nekem is kettes! - jött onnan a felelet.

-Pedálgépek. Kurva pedálgépek. - morgott halkan a rasztás.

-Kaulitz! Ez már a negyedik egyese! Így meg fogom buktatni ! - lépett ekkor hozzá Weissmann tanárnő.

-Ez biztos? Nem lehetne javítani? Szerintem még van esélyem! - vigyorgott Tom szemtelenül, miközben ajkában lévő piercingkarikájával játszott.

-Esély?! Négy egyes, két kettes! Itt ahhoz valami csoda kell !De tudja mit, ha szorgalmasan megoldja a napi 20 matematikapéldát amit feladok és mellé mindennap itt marad a délutáni korrepetáláson 3-tól 5-ig, talán tárgyalhatunk..
Tom Kaulitz savanyú képet vágott. Napi 20 példa ?! Mindennap korrepetálás 3-tól 5-ig ?! Na ne! Semmit sem gyűlölt jobban, mint amikor a szabadságában korlátozták.

-Marad itt a faszom. - suttogta dacosan magának kicsöngetés után.

-Ne marhulj Tom! Weissmann tanárnő meg fog húzni, ha nem csinálod amit mond! - mondta óvatosan Bill.

Tom flegmán vállat vont.

-Azt majd meglátjuk! Szerintem meg nem meri megtenni.

-De mi is maradunk Andreassal. - próbálta testvérét jobb belátásra bírni Bill.

-Az a ti bajotok! Lúzerek. - és Tom otthagyta őket.

Olyan lazán sétált ki az iskolából mintha semmi gondja nem volna. Mintha ez ez elégtelen csak egy csepp lenne a tengerben. Egy apró dolog, de nem vészes. Pedig a tét nagy volt. A család boldogsága múlt rajta és hogy Tom ne hallgassa egész nap anyja szemrehányó szavait. Ráérősen szédelgett a városban. Rágyújtott, sétálgatott, elnézegette a kirakatok drága holmijait. Nem akart hazamenni, de egy idő után jobb nem jutott eszébe.Talán otthon átgondolja a dolgokat, talán holnaptól ott marad a suliban délutánonként. Talán...de lehet hogy mégsem...

Csend fogadta mikor belépett házuk előszobájába. Körbenézett, hallgatózott, de csak a konyhai nagy falióra ketyegését hallotta. Megkönnyebbült, így elkerülheti hogy anyja szemébe kelljen hazudnia a "és mi történt az iskolában?!" kérdésnél.

Elindult az emeletre.

-Hello Tom!- szólt ekkor utána egy férfihang.

Tom összerezzent.

-Izé...szia Gordon! Azt hittem nincs itthon senki. - fordult hátra a rasztás.

Gordon 8 hónapja lakott nálunk mint anyja élettársa. Tom és Bill nem nagyon bírta. Valahol őt hibáztatták azért mert szüleik elváltak, holott ez nem volt igaz és ezt ők is jól tudták, mégis jó volt néha valakit okolni azért mert széthullott a családjuk. Igyekeztek normálisan viselkedni vele, de ha tehették kerülték a társaságát. Elfogadták anyjuk döntését, hogy Gordont választotta, elfogadták, ha nem is helyeselték. Jóformán nem is ismerték a férfit. Tomnak néha olyan érzése volt mintha egy idegen élne a házukban.

-Anya nincs itthon? - kérdezte.

-Anyád ma túlórázik, csak későn ér haza. - felelte Gordon.

Tom bólintott.

-Felmegyek a szobámba.

-Tom! Beszélhetünk? - szólt utána Gordon.

A rasztás furcsa arckifejezéssel ugyan, de elindult a konyha irányába.

-Igen, mondd csak. - és közben kivett a hűtőből egy energiaitalt.

-Hívott a matektanárod, Frau Weissmann.

Tom kezében megállt az üdítős doboz.

-És mit akart? - kérdezte halkan.

-Megint egyes lett a dolgozatod. Ráadásul a mai korrepetáláson sem maradtál ott. Meg fogsz bukni Tom...azt mondta.

Tom kínjában elmosolyodott.

-Nem, dehogy! Azért nem olyan könnyű megbukni. Majd legközelebb ottmaradok. - ígérte.

Gordon rosszallóan csóválta a fejét.

-Négy elégtelennel igenis könnyű megbukni. - jelentette ki komoly képpel.

-Majd javítok! Megígérem, de tényleg!

-Anyád szörnyen csalódott lesz. Még esélyt sem adsz magadnak a javításra. Ez nem szép dolog.

-Még nem késő javítani! Weissmann egy köcsög, de ha beszélek vele talán jobb belátásra tér.

-Kétlem Tom! Nagyon be van rád rágva hogy ellógtál a korrepetálásról. Ha Bill ottmaradt te miért nem tudtál?! - Gordon szigorúan nézett Tomra, aki kicsit elszégyellte magát. Igaz...ott maradhatott volna...Igy most lehet hogy valóban megbukik. Abból pedig balhé lesz...de milyen balhé...

Sóhajtott egyet, felkapta az üdítőjét és szobája felé indult, de Gordon elé toppant.

Tom meglepve pillantott rá.

-Talán köthetnénk egyezséget. - ajánlotta a férfi Tom útjába állva a konyhaajtóban.

-Miféle egyezséget? - sandított Gordonra Tom.

-Beszélhetné én a tanárnőddel, meg van egy-két ismerősöm a suliban is, az igazgatóhelyettes például.

Tom arca felderült.

-Az fasza lenne.

-De az egyezségnek ára van...mint mindennek az életben...

Tom nem értette Gordont. Mit akar ez jelenteni? Mi az, amit ő tehet érte?

-Mi lenne az ? - kérdezte.

Gordon elvigyorodott. Nem átlagos vigyor volt ez...rémisztő...olyan, amit a fiú még nem látott a férfi arcán sohasem. Gordon Tom vállára tette a kezét.

-Légy jó fiú Tom! Légy jó hozzám...aztán tartsd a szád...és én is hallgatni fogok, sőt elintézem, hogy ne bukj meg!

-Hogy mi?! - suttogta Tom. Ajkára fagyott a szó a döbbenettől.

Gordon ujjai szőkés rasztahaját simították, majd az arcát. Tom elkapta a fejét, mintha láng égette volna meg.

-Te hülye vagy?! Ez kurvára nem vicces!

-Ki mondta hogy viccelek?! - vigyorgott Gordon továbbra is.

Tom elindult kifelé, de a férfi megragadta a vállánál és visszalökte. Tom a konyhapultnak esett.

-Gordon! Hé! Engedj ki! Te nem vagy normális! - kiáltotta kétségbeesetten Tom és hátrált volna, de a pult az útját állta.

Gordon közel lépett hozzá. Tom szinte érezte forró leheletét a nyakánál. A férfi teljesen a pulthoz szorította.

-Neked is fontos a jó jegy nem? - mondta miközben ujjait végigfuttatta a fiú kulcscsontján.

Tom nekiugrott, teljes erejéből kapálózott hogy ki tudjon szabadulni a férfi szorításából, de az erősebb volt nála. Sokkal erősebb. Lefogta őt és durván megfordította. Úgy lökte a pultnak hogy az ott lévő dolgok, gyümölcsöskosár, virágváza, színes magazinok mind hangos csörömpöléssel estek a földre.

-Engedj el! - üvöltötte Tom remegő hangon.

A pult hideg csempéje nyomta a mellkasát. Gordon erősen fogta a testét, közben szinte állatiasan tépte le róla a nadrágot, aminek gombja a padlóra esett a lendülettől.

-Ne! Gordon! - kiáltotta Tom vergődve.

-Nyugodj meg Tom! És ne ordíts! Úgysem hallja meg senki sem. - lihegte a nyakába Gordon rekedtes hangon.

Majd belehatolt. Tom olyan fájdalmat érzett amit még sosem Mintha kettészakadt volna. De nemcsak a teste. A lelke is.

Felordított és érezte hogy könny gyűlik a szemébe. Eszeveszetten mozgolódott, hogy szabaduljon, de Gordon lenyomta a fejét a pultra.

-Maradj nyugton! Úgy hamarabb szabadulsz.

Gordon durván mozgott Tomban. Aki úgy összeszorította a száját hogy a piercing felsértette ajkait. Érezte a vér ízét a szájában.

-Te rohadék! Kurva anyád! - ordított magánkívül.

Gordon a füléhez hajolt.

-Hé, én szeretem anyádat! És titeket is szeretlek. Segítek ahol tudok, de ezért jár valami, nem? Bill valamivel engedelmesebb volt...

Tomban meghűlt a vér. Nem...ez nem lehet igaz! Hogy Gordon Billt is...Te jó ég!

-Szemétláda! Ezért kicsinállak! - kiáltotta és ismét próbálkozott szabadulni, reménytelenül.

A fájdalom nem szűnt meg, csak erősödött, ahogy a férfi erősebben mozgott a benne és egyre jobban nyomta őt a pulthoz, hangos nyögések kíséretében.

-Jó vagy Tomi...olyan jó...Talán jobb is mint Bill. - zihálta.

Tom érezte hogy könnyek áztatják arcát. Nem is a fájdalom miatt, hanem a felismeréstől, hogy Gordon nem csak őt, hanem testvérét is bántotta.

Üveges szemekkel nézte a pulton fénylő délutáni napsugarakat és Gordon nyögései mintha összemosódtak volna szíve hangos lüktetésével.

Pár perc múlva Gordon elért a csúcsra és izzadtan borult Tomra.

-Fantasztikus vagy. De ne próbáld elmondani anyádnak! Egy világ dőlne össze benne. Hisz szeret engem! Nagyon szeret. - lihegte neki.

Ekkor megcsörrent a mobiltelefonja. Gordon érte nyúlt. Tom pedig kihasználva az alkalmat, kitépte magát a karjaiból, felhúzta nadrágját és felrohant a szobájába.

Kulcsra zárta az ajtaját és csak akkor nyitotta ki ismét, mikor hallotta Gordon kocsiját kikanyarodni a házuk elől.

Elszívott egy cigarettát, majd az ágyán ülve próbált megnyugodni, teste remegését csillapítani, felfogni a felfoghatatlant. Próbált úrrá lenni az iszonyatos fájdalmon. Bill estefelé nyitott be hozzá.

-Tom, miért ülsz a sötétben? - kérdezte és felkattintotta a villanyt.

-Tom, mi a baj? - kérdezte döbbenten, mikor ikre könnyes szemét és sápadt arcát meglátta.

Bill becsukta az ajtót és odaült testvére mellé az ágyra.

-Mi a baj? - kérdezte ismét.

Tom ránézett.

-Gordon...Gordon...Miért nem mondtad el? - szakadt ki belőle a kérdés.

Bill tekintete elhomályosult, arcából kifutott a vér, barna szemeit ellepték a könnyek.

-Ó Tom! Ne...ne... - suttogta és megölelte Tomot, aki zokogva kapaszkodott belé.

-Meg fogom ölni. - sziszegte.

-Dehogy fogod! - csitította ikrét Bill.

-Akkor elmondom anyának!

-Anya halál szerelmes Gordonba. Nem érdemli meg, hogy összetörjük az illúzióit arról, hogy ez az ember maga a tökély. El fogod felejteni ezt az egészet. El kell felejtened! Mint ahogy nekem is el kellett! - szipogott Bill és még mindig ölelte testvérét.

És így is maradtak, erre szükségük is volt.

Két hét alatt Tom Kaulitz begyűjtött két négyest és három hármast, így megkapta a kettest félévkor ezzel elkerülve a bukást. Rájött, hogy ha többet tesz érte, megkapja a jobb jegyet.  De ezért a felismerésért nagyon drága árat fizetett.